Keringő a véggel

Üdvözlet a Blognépnek!

A mostani hangulatom és az idő előhozta belőlem a múlt árnyait. Eszembe jutott, milyen rég is volt az, mikor megírtam az első "igazi" versemet.  Miről is szólt? És miért pont ez ihletett meg? Elmesélem.

Talán két egyszerű mondattal tudnám összefoglalni a dolgot:

,,A halál olyan mint a szavazójog. Egyenlő, általános érvényű, titkos.'' 

Ugyanis az első "Hollótoll"-as alkotásomat a haláltánc, mint műfaj és mint motívum, ihlette meg. Akkortájt ezt tanultuk a gimnáziumi irodalom órán. Már ismertek, ezek a sötét, morbid vagy épp elvont dolgok mindig megragadják a fantáziámat. Akkor se volt másképp. Bár az igazat megvallva, akkor nemhogy a Hollótoll név, de még a Kaszás Költő "titulus" se fogant meg a fejemben, mint saját magam elnevezése. Igen, jól olvastátok. Kezdetben Kaszás Költőként akartam magam beírni a... nos, bárhová. Meg kell hagyni, az is találó lett volna, és a gépemen még mindig így található meg a verseimet tartalmazó mappa.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem írtam előtte semmit. Volt pár versike családtagoknak és egy 12 versből álló ciklusom, a "Halál 11 módja" címmel. (ne kezdj el matekozni a 11=12 problémán. Hidd el, jobban jársz.)Vidám mi? Volt abba minden: mérgezés, zuhanás, vízbefúlás, elégés, élve felfalatás és savmarás. Belegondolva, már akkor se lehettem "teljesen ép". Mert miért is írna egy tizenéves kislány szadista szuicid hangulatú verseket? Ötletem sincs. Bár mind röhejesen katasztrofális lett, de akkor nagyon büszke voltam magamra. Azóta azt hiszem már elégettem mind. Jobb is így, ugyanis teret tudtak adni az első igazi versemnek. (Ami egy cseppet sem vidámabb, de azért egy fokkal már élvezhetőbb). Találóan a Haláltánc címet adtam neki, és ez egy három darabból álló csokor része lett volna, a Tüzimádattal és a Késdobálással. Az előbbit tényleg megírtam, az utóbbit pedig csak terveztem. A Tűzimádatról is fogtok hallani, de aki nagyon kíváncsi, az a facebook oldalamon megtalálja, az összes eddigi verseimmel egyetemben.

Túl mély, túl sokrétű és túl terjedelmes lenne mindent leírnom, ami a fejemben kavarog a halállal kapcsolatban. Úgy terveztem, még a vers idebiggyesztése előtt írok pár (jó pár) sort a dologról. De ezt engedelmetekkel elvetem. Miért? Nem tudok még eleget hozzá. Szoktam nagy szavakkal és gondolatokkal dobálózni, de ez a téma megérdemel egy egész, korrekt, megszerkesztett bejegyzést, és nem a konferanszié szerepet. Így hát inkább megosztom veletek az alkotást, amelyre elsőként nyomhattam léleksötét tollam bélyegét. Felkészültetek? Íme:

Haláltánc

Sötét itt minden.

A bálterem hol állok,

Kinn az ég, melyre szemem néz.

Köröttem mindenkit

Oly feketének látok,

Hogy fojtogat az üresség.

A zene szól. Halk. Erős.

Párok táncot lejtenek.

Csak én vagyok magam, Magány.

Nincs itt egy ismerős

Kivel elcseveghetek.

Úgy szorongat az üresség.

A zene lüktet. Él.

A pulthoz lépek. Iszom.

Bort. Vörös, mintha vért innék…

Valaki hozzám ér.

Karja nagy, csontos iszony.

Megragad, mint az üresség.

- Felkérhetem, hölgyem? –

Mondja és magához ránt.

Átfogja derekam. Szorít.

Forgat, emel könnyen.

Hangja oly mély, szinte bánt,

Mint maga a vén üresség.

Lehajtom fejem. Tart.

Én végig nézek rajta,

Fekete cipő, nadrág, ing.

Illata szinte mart,

Mint egy leégett pajta,

Melyben ott van az üresség.

Felnézek rá. Félek.

Hol előbb arc volt, ott csont.

Szeme helyén most sötétség.

Néz. – Elnézést kérek! – mondom. 

Szöknék. – Nem! – S rám ront.

Eljött értem az üresség?  

Elkapott. Fog, szorít.

Körbe nézek, nézek.

Mindenki párja pont ilyen.

Maga felé fordít,

Hol megfogott, vérzek.

És megcsókolt az üresség.

Csont éri ajkamat,

Szívja életem dalát.

Zene ütemre rezzenek,

Bennem zúg halk szava.

- Mondd, várod már a halált? -

Zene szólt. Elhalt. Üresség.

2014. augusztus 

Az év alkotása és új tagok

Üdvözlet a Blognépnek!

Péntek van, úgyhogy megörvendeztetlek titeket néhány hírmorzsával. Mindenki figyeljen jól, mert lesz egy-két szabály is. Kezdhetjük? Remek!

Először is a két jövevény. Nagy örömömre szolgál, hogy két újabb taggal bővült kis csapatunk. Név szerint Szebenyi Kristóf és Süveg Dzseni az újonc párosunk. A kedves hölgyeménynek pedig köszönném szívet melengető szavait. Utólagos engedelmeddel idézném őket:
,,Imádom olvasni a cikkeid, nagyon jók az írások, mikor olvasom mindig elmélyülök benne. Várom a további cikkeid is." 
Az ilyen reakcióknál, kommenteknél, üzeneteknél érzem, hogy igenis van miért csinálnom ezt az egészet. (színpadiasan körbemutat a levegőben). Néha elbizonytalanodom, hogy mit is akarok, vagy hogy jól csinálom-e. Köszönöm neked és minden tagnak, olvasónak és írónak, hogy támogattok és segítetek. Tehát taps és köszönet mindannyiótoknak!

A másik dolog pedig... Néhány napja nézegettem a blogot, pontosabban az Írók műve aloldalt és rájöttem, hogy szép számmal összegyűlt már alkotás. Ez arra sarkallt, hogy "kihirdessem" az ÉV ALKOTÁSÁRÓL szóló szavazást. Ezt még a verseny előtt akarom megejteni, hogy ne keverjük a szezont a fazonnal. Az egy más kategória.
A kezdetektől mostanáig összesen kilenc ember tizennyolc alkotása került fel. Van köztük vers, novella és regény is. Tudom, elég nehéz őket összehasonlítani, de mivel a típusonkénti bontáshoz még kevés mű van, ezért csak ömlesztve lehet rájuk majd szavazni holnaptól.
Lenne azért némi kikötésem:
Szavazat kuncsorgás ne legyen, ergo jobban örülnék, ha nem az lenne, hogy "légyszi szavazz rám", hanem, hogy "légyszi szavazz rám, ha szerinted az enyém a legjobb". Van különbség. Mégpedig, hogy így arra ösztönzöd a barátaidat, szomszédodat, kutyádat, porcicádat, hogy azért legalább egy másik alkotásba belepillantsanak. Szerintem így lenne fair. Bár lehet, hiú ábránd. Mindenesetre gondoljatok erre is.
Továbbá több mindenre le lehet adni a szavazatot, és ezt érdemes kihasználni. Ennek értelmében, most nem csak az első helyezett kerül be a Legjobb írások csarnokába, hanem a legjobb három.
Az alkotók és alkotások a következők:

Uadzset: November

Colensik Caleb: Illúzió: 1. fejezet - Fájdalmas köszöntés
Hollótoll: Árnyalatok,  Elhibázott célkereszt,  A bukott hős balladája,  Emlékezz,  Márciusi beszéd
Emilly Palton: Csend...,  Remény,  Tavalyi tél
Sasfiók: Írisz,  Illúzió

Preil Boglárka: Repülés,  Háború

Keserédes: Ihlet

E. M. Miller: A szövetség,  Üzenet a túlvilágról

Matthew M. D'Arc: Jeanne D'Arc Nemzedéke,  Apokalipszis Lovasai - Az Alvilág lánya

Aki figyelmes volt, az talál fenn egy kis előreutalást. Mégpedig arról, hogy közeleg a verseny is! Már megvan az alapkoncepció, már csak gyűjtenem kell hozzá ezt-azt. Ennél többet nem árulok el, de szerintem tetszeni fog nektek.

Jó szórakozást, szavazást és minden jót a hét további részében is!

BLOGSZÜLINAP!!!

Üdvözlet a Blognépnek!

Egy éve már, régen volt,
Volt már a blog élő s holt,
De most évfordulót ünnepel
S tortáján ez szerepel:
,,Éledj újra kis butus"
(Cukor máz az, s nem szemtus).
Miért van e felirat?
  Minek egy blognak szülinap?
Mert tizenkét hó elrepült,
Bár Ihlet néha elkerült,
De szeretem ezt csinálni,
Verset, novellát kikínálni,
Regény adni, irogatni,
Bejegyzést a webre rakni.
Voltam lusta, voltam serény,
De a suli igen kemény
(Bár ez saját vélemény,
Hogy nem habos sütemény.)
De itt a dátum, s mostan látom
Hiányol engem sok barátom:
Számos olvasó és író,
Az ő szavuk nagyon hívó.
Meg a kreatív agykisülés,
Ami igazi felüdülés.
Sok terv és sok ötlet
Mi fejemben most magot vet.
Új heti program, Inter Juh,
Fejléc, verseny, subidúú,
Könyvözön és alkotás
Jó lesz ez itt nem vitás.
Sok infót még nem mondhatok,
De pár morzsát megoszthatok:
Lészen hétfő, s sok bejegyzés,
Saját ötletetek, könyv éljenzés.
Vala majd számos szerda
Hol helyet kap, vers, novella.
Aztán majd a péntekek,
Mikor infókukac tekereg.
Szombatonként ufók helyett,
Szemünk krimit nézeget.
Vásárnapon Johannánk
Elbúcsúzik. Mi vár ránk?
Mind lesz-e minden héten?
Azt biza igen kétlem.
De igyekszem, hogy hetente
Kettő legyen feltöltve.
Ha sok időm van több is lehet
Ha kevés, nem lesz lelet.
Rengeteg terv, időm alig,
Ettől megyek néha falig.
Meg rosszul is osztom be,
Csőbe magamat húzom be.
De ennyi panasz elég lesz.
Ezennel blog feléleszt,
Újabb év indul, s remélem
A kövi ünnepet is megélem.
Búcsúzásként annyit még,
Csak hogy oldódjon a jég,
Holnap kukkantsatok fel,
Ha egy bejegyzés érdekel.
Addig is kellemes délutánt,
Sok napsütést, kevés hurrikánt.
Új évad kezdődik mostantól,
Elköszön ím Hollótoll.

Szellem az éterben

Üdvözlet a Blognépnek!

"Fél hónapja a 'tintán csend honol, 

Nincs klaviatúra tikk-zaj sehol.

Se nem szólt, se nem írt semmit se,

Van ennek a bloggernek szíve?"

Kérdezhetnétek drága tagjaim:

"Hova tűntek rímes ragjaim?

Hova lett szövetség és űrlény?

Az orleansi eltűnt, ez tény?

Elmenekültek Sasok és Paltonok?

Netán az internet ily' konok?

Él-e még, vagy gaz, dög kukacok

Vájnak testébe undok furatot?

Eltörött tíz ujja kezén tán?

Vagy macskaként ragadt egy fán?"

Jó kérdések blogom népe,

Hogy hova tűnt e holló képe.

Nem lettem se holt, se éteri szellem

Bár néha ellenem fordul netem.

Nem szökött se ifjú, se madár, se Emilly,

Csak az időbeosztásban van bibi.

Ígértem sok jót, verseny és egyebet,

De felettem egy óra idéntől ketyegett.

Mit ér az elhatározás, a régi,

Ha közeleg az érettségi?

Bizony, ez a helyzet emberek

Egyetem felé teperek,

De előtte kell csúnya papiros.

(Ami lehet sárga, kék, vagy piros.)

Változott a terv sajnálom,

Tanulásból áll éjjelem, nappalom.

Nyárig ritkásan leszek a neten.

Az se biztos leszek-e netán.

Redukálódik sok kedves tag írása,

Ezért fordul szemem szinte sírásba.

Nincs időm kirakni verset, se regényt,

De adok nektek egy kis reményt:

Nyáron tripla gőzzel folytatom én,

Ez ígéret, tiszta tény.

Akkor lesz verseny, válasz értékelés,

Közvélemény-szavazat mérlegelés.

Addig is meg lesz hosszabbítva,

Így nem lesz remélem sok galiba.

Még egy jó hírrel szolgálhatok:

Új kisoldalt és bejegyzés-sorozatot adok.

Ugyanis bolondok napján, szombaton

Találkozón voltam, újoncként, vakon.

Hogy mi volt, mi tetszett mi nem,

Elregélem nektek iziben.

Illetve majd pénteken remélem.

(Mondandóm tovább regélem.)

Az oldal címe lesz majd találó:

Bookdragon Bungalow.

Ugyanis szereztem könyveket hatot,

Mindegyik rám nagyon hatott.

Bár még nem olvastam egyet sem,

Nem sokáig marad így az hiszem.

Mindről írok majd értékelést, egyebet,

Hogy elolvasni nektek is legyen kedvetek.

Mely napokon teszem fel még kérdéses,

De mondhatom: mind nagyon érdekes.

Más és más a műfajuk és témájuk,

De ezt majd hamarosan tárgyaljuk.

Ennyi lenne mára regém.

(Így is kész kisregény.)

Majd jelentkezem hamarost,

Addig is távozom most.

Jó hetet és minden jót gyerekek

A héten a blogra még gyertek. 

Trikolor ünnep

Üdvözlet a Blognépnek!

Pirosbetűs ünnep e honban ez a nap,

Mikor idős és fiatal szabadnapot kap.

De mire is van ez? Miért e különcség?

Ma és holnap közt, mi ez a különbség?

Miért tűzöl szívedre szalagot talán?

S szól Nemzeti Dal mindenki ajkán? 

Régmúlt idők dicső összefogása,

Hogy akkor, ott Mindenki lássa,

Egy a magyar nemzet, egy a nép szíve.

(Ennek manapság nem sok ember híve).

Legyen a hősöknek dicső emléke,

Egy rég volt iskolás március beszéde:

 

Kedves Diáktársaim, kedves Tanárok!

         Ezernyolcszáznegyvennyolc, tizenöt, tizenkettő, három. E számok ma többet jelentenek minden magyarnak, mint máskor. Ezen a napon egy történetté állnak össze, ezen a napon lángra gyújtják bennünk nemzeti büszkeségünk.

1848. A török kiűzése után Magyarországon a Habsburg az úr. Majd száz év eltelt, és szabadságunk még mindig csorba, függetlenségünk még távoli. Szavakkal próbálták visszanyerni őket, de a szavak, a szavak újfent elbuktak. Tettekre volt szükség. De akkor is, mint mindig, mielőtt a tűz lángra gyúlt, kellett egy szikra. Egy szikra, ami erőt ad, egy szikra, ami elindít. Ez a szikra Párizs volt. A forradalom híre futótüzet csiholt Európában. És a tűz terjedt. A francia főváros után Bécs következett, végül a láng elérte hazánkat is. 
Március 15. A kora reggeli órák az utcán találtak egy ifjút, amint a Pilvax felé rohan. Szemében vad láng, szívében a szabadság vágya égett. Tenni akart, de nem csak ő, a társai is. Össze akarták kovácsolni a magyarokat, egy célért, a célért, amiért érdemes küzdeni, a szabadságért. Egy dal szólt aznap, dal, amely mindenki szívébe erőt öntött. Erőt, hogy érvényt szerezzenek akaratuknak. Egy eskü volt az a dal, eskü a magyarok istenéhez.
Tizenkettő. Vér nélkül szerzett érvényt tizenkét pontnak, nemcsak a pesti ifjúság, de mindenki más is, aki csatlakozott hozzájuk. Tizenkét pontba szedve állt a követelés, és a hatalom, amely egy szavára nem hallgat, meghajolt a benyújtók tömegének. Apró mégis hatalmas győzelem, rövid mégis időket átívelő.
Három. Mit jelent ez a szám március 15-én? Jelenti számunkra a magyar zászló színeit. Az erő vörösét, a hűség fehérjét és a remény zöldjét. E három szín ott virít ma minden magyar szíve fölött, emlékezve a forradalomra. És e szám jelképezi a magyar nemzet kívánságát: „Legyen béke, szabadság és egyetértés”.

Az emlékezet virágai

Üdvözlet a Blognépnek!

Képek, hangok, illatok, mozdulatok, tettek és gondolatok fel-felvillanó kavalkádja az emlékezet. Hogy is volt? Mi is volt? És az agyunk máris múlt módba kapcsol. De az ami a fejünkben lezajlik vajon mennyire egyezik a valóban lezajlott eseményekkel? Mi is pontosan az emlékezet?
Ezt a témát boncolgatom most egy kicsit.
(saját véleményt tartalmaz, egyet nem érteni lehet.)

        Ami volt, elmúlt. Van, mikor az egyetlen nyom, jel, ami valami után megmarad, egy emlék. Elszállt, nem készült róla fotó, nem alkotott látható maradandót, nem vésetett kőbe. Mégis tovább él. Hogyan? A fejünkben. Egy másolata az akkornak. Tökéletes másolat? Dehogy! Egy torz tükre a valóságnak. Gondoljunk csak bele, amikor egy baráti körben visszaemlékeztek valamire, és hajba kaptok, hogy aznap este a buliban a csaj szőke volt-e vagy barna, 5 vagy 8 vodka gurult le XY torkán, melyik számra is lassúzott az a pár és még folytathatnám. Amint a világból átkerül az agyunkba a történés, töredezik, átrendeződik, szelektálódik. (na ilyenkor jönne jól egy töredezettség mentesítés, mint a gépeknél...) Hogy ez  baj-e? Nem. A bent sose lesz olyan, mint a kint. Nem lehet. Nem képes a teljes teremtett világ beleférni egyetlen emberbe. De a kint se lehet olyan mint a bent. Hisz ki tudja mi zajlik az arc falain túl? Ki az, ki képes megfejteni egy ember milliónyi kódját? Ki képes összerakni a puzzle összes darabkáját? Még te magad se tudod sokszor, ki vagy. Emiatt lehet, hogy ha az egyik térből a másikba vándorol valami, akkor kifacsarodik. Hiába próbálunk egy érzelmet tökéletesen szavakba, ecsetvonásokba, dallamokba, vagy agyagba foglalni, nem lehet. Hát igen, bajos egy határátkelés, az már biztos!

 úgy jobb. Mert fáj rá emlékezni olyannak, amilyen volt. Vagy hogy jobb színben tűnjünk fel a magunk szemében. Vagy bármi ok miatt. De ilyen persze nincs. De van. És sajnos ez az önhazugság egyik elterjedt formája. Csak nézz egy kicsit magadba, és gondolkozz el. Te sosem csináltad? Sosem változtattál egyetlen egy emlékeden sem azért, hogy jobb legyen rá visszagondolni? Sosem mondogattál magadnak egy dolgot addig, míg el nem hitted? Ha nem csináltad, akkor ritka kincs vagy. De ha igen, akkor kezet foghatunk, mert az önhazugságok önjelölt királynőjével állsz szemben. Őszintén bevallom, utólag rájövök a torzításokra. Idővel. Sok idővel később. Hatalmas pofoncsapás megtudni, hogy mi az igazság. Van egy ismerősöm (neveket és egyebeket inkább nem mondanék) aki kardinális dolgokban nem hajlandó/tud úgy emlékezni dolgokra, ahogy azok voltak. És sajnos sok fájdalom emiatt az önhazugság miatt fogant meg...

    Az egy dolog, hogy ha máshogy emlékszünk valamire. Arról ne tehettünk, ugye? Ugye? Sose volt még rá példa, hogy akarva, akaratlanul megváltoztattunk egy emléket, mert

      Akkor kotorjunk még egy kicsit az emlékek romhalmában. Mindenkivel átélt már olyat, amit meg nem történté akart tenni ilyen vagy olyan okok miatt. 

Biztosan törölni szeretné ezeket az emlékeket?

Igen              Nem            Milyen emlékeket?

Körülbelül röviden és tömören így tudnám jellemezni ezt a mechanizmust. Ez sokszor önvédelmi reakció, hogy megvédjen minket az esetleges nagyméretű fájdalomtól. Sok oka lehet ennek az eltávolításnak. De ez is igazából önhazugság. És ha már magunknak se tudunk igazat mondani, akkor kik is vagyunk mi valójában? Fontos, hogy legalább MI tisztában legyünk ennek a kérdésnek a válaszával. Sokszor rettentő nehéz az igazat mondani. Magunknak meg még inkább.
        Ennyi lett volna mára a rövid, gondolkodtató bejegyzés. Remélem tetszett. Zárásként egy témába vágó vers. 

Emlékezz

Emlékezz a nefelejcsre

Régen volt,

Emlékezz a nefelejcsre

Már elmúlt.

Emlékezz a nefelejcsre

Sírba szállt,

Emlékezz a nefelejcsre

Visszajárt.

Emlékezz a nefelejcsre

Téged vár,

Emlékezz a nefelejcsre

Köztünk jár.

Emlékezz a nefelejcsre

Szeretted,

Emlékezz a nefelejcsre

Te tetted.

írta: Hollótoll

További kellemes napot!

Hulló boldogság a téli égből

Üdvözlet a Blognépnek!

Nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy leesett az elmúlt pár hétben vagy 30-40 centi hó. A legtöbb embernek kellemes emlékei vannak az égből hullott fehér paplanról. Ilyenkor felnőtt és gyerek egyaránt kimegy a havas kertbe, parkba, utcára és hócsatáznak, várat, embert építenek, szánkóznak lefele a dombon. Ezt a vidám és kellemes érzést eleveníti fel Emilly Palton a versében. 

Tavalyi tél:

A szobában ülve, az ablakon kinézve,

Látom, sok lesz a hó az idei télen.

A szobában ülve, világít a lámpa fénye,

Merengek, valamit csinálni kéne.

A szobában ülve, merengésem közepette,

Eszembe jut, tavaly hogy meg lettünk kergetve.

A tavalyi gyönyörű és hideg tél,

Nagy volt a hó, igen metsző a szél.

De igazán nem is bántuk,

Szánkózni indultunk.

Ó igen, a tavalyi első hó,

Az volt a csudi jó.

Az egész csupa móka és kacagás,

Az égből a hófehér égi áldás.

Hócsatáztunk ketten az egy ellen,

A gyerekkel futottunk, párom kergetett.

Ő nem fáradt, mi bezzeg igen,

A hóba fekve nevettünk mindketten.

Csak nevettünk és sikongattunk,

Örömünkbe hóangyalt csináltunk.

Párom ránk ugrott, szerinte kicsi a rakás,

Persze én voltam alul, még jó, hogy fájt.

De fordult ám a kocka, ő került lentre,

Itt már igencsak a szánkózást emlegette.

Elindultunk, hogy meglegyen az öröme,

Hogy csúszás után megint mászhassunk a dombtetőre.

A szobában ülve, az ablakon kinézve,

Látom, sok lesz a hó az idei télen.

A szobában ülve, világít a lámpa fénye,

Merengek, valamit csinálni kéne.

A szobában ülve, merengésem közepette,

Előre félek, idén hogy meg leszünk kergetve.

Írta: Emilly Palton

A közvélemény kutatás eredménye és vélemények

Üdvözlet a Blognépnek!

Anno, még a blog hajnalán, amikor még se bejegyzést, se látogatót nem nagyon szült az éter, kitettem egy közvélemény kutatást. Kíváncsi voltam, hogy a kedves idetévedők és tagok milyen formában szeretnek alkotni. A vicc kedvéért válaszként begépelhettem volna, hogy "kör, négyzet, háromszög", de inkább komolyra vettem a szót. Számomra érdekes eredmény született, amit szeretnék most veletek megosztani. 

    Ezek közül a válaszlehetőségek közül tudtatok válogatni: regény, vers, novella, csak a gondolataidat veted papírra forma nélkül. 

  Először is megmondom, én mire számítottam. Azt hittem, hogy novellisták lesznek (abszolút vagy relatív) többségben. Ugyanis ez egy olyan műfaj, ami terjedelmileg nem annyira hosszú, nem kell bele annyi kifejtés és körülírás, leírás, mint egy regényhez. Úgy gondoltam, hogy ez feküdhet sok embernek. Aztán másodikra, harmadikra a verseket és a gondolatokat taksáltam, mert ez is tömör, bár a versekhez jól kell tudni rímet faragni, a gondolatok leírása meg azért mégis könnyebb, mint regényt írni, nem? Utolsó helyre tettem volna a regényt, mert az kész, kiforrott, végigvitt gondolatmenetet igényel, sokkal több munka, hosszabb, több a hibalehetőség satöbbi, satöbbi. Most már belátom, hogy nagyobbat nem is tévedhettem volna, hiszen szinte pont az ellenkezője derült ki. Azóta persze én is rájöttem, sok emberrel beszélgetve és sok helyen körbenézve, hogy nem úgy van minden, ahogy Móricka elképzeli. 

    Számadatokkal együtt az eredmény a következő: ( a százalék kerekített érték)

Regény:                 18 fő   (47%)

Vers:                      4 fő     (11%)

Novella                 12 fő    (31%)

Gondolatok:          4 fő      (11%)

--------------------------------------------

Összesen:              38 fő

    És hogy ebből mit szűrtem le? A válaszadók majd' fele regényt ír, vagy szeretne írni. Le a kalappal az előtt, aki meg tud írni egy akár több száz oldalas alkotást, főleg úgy, hogy jó is legyen, mind a történet, mint a helyesírás, logika stb. Facebookon és a neten is több regényes oldalt találtam, mint verseset. Ami, így belegondolva érthető is. Kíváncsi lennék, titeket mi motivál arra, hogy ilyet írjatok? Mi hajt, hogy be tudjátok fejezni? Persze elképzeléseim vannak, de Tőletek szeretném "hallani." Tudom. hogy sokan magatoknak írtok csak, vagy barátok szórakoztatására, de biztatlak benneteket, hogy ha bizonytalanok vagytok a mű "minőségét" illetően, vagy csak kritikára vágytok, vagy szimplán csak megmutatnátok a világnak, ne habozzatok. Nagy az internetes közösség és számtalan ezzel foglalkozó oldal van. Ezt főként a kezdőknek, hobbistáknak üzenem, de igazából bárkinek szól, aki meghallgatja. Nem önreklámozás céljából üzenem ezt, persze szívesen veszem, ha valaki ezt a kiberteret választja bemutatkozó színpadául.
   Haladjunk szépen tovább a második helyezett felé. Ez annyira nem lepet meg, hogy sok szavazatot kapott. A novella az egy kellemes hosszúságú (Bár tág határokon belül mozogó), prózai alkotás. Bár én mindent novellának veszek, ami nem regény, de azért ez nem ilyen egyszerű. Csak hogy pontos legyek, segítségül hívom a kétes tudású netmágust, Wikipédiát (barátoknak csak Wiki), hogy pár sorban mondja el, mi is a novella:
"Cselekménye általában egy szálon fut, és egyetlen sorsfordulat köré épül. Legtöbbször kevés szereplő jelenik meg benne. Lezárására jellemző a csattanó. A novella név az olasz nyelvben eredetileg olyan történetet jelentett, amely a mindennapi élet új helyzeteiből és eseményeiből veszi tárgyát; ez különböztette meg az epikától, amely a köztudatban élő mondai anyagból merített."
Tehát nevén van nevezve a gyerek, ő itt a novella. Sikere mind máig töretlen, és bár elég csekély számú a novelláskötet a polcokon, hiszen Regény királynőt illet a trón, azért az interneten akad szép számmal képviselő.
   A következő versenyző a "gondolatok" volt. Ez ugyebár egy meghatározatlan dolog. Nincs formai, tartalmi követelmény, nincs hosszelőírás. Ez csak a fejünkben kavargó képek, hangok, szavak, mondatok, érzések megtestesülése papíron. Lehet persze, hogy egy novella, vers vagy regény ötletvihara lesz, lehet, hogy az marad ami. Gondolathalom. Én támogatom, hogy az emberek "kiírják" magukból a fejükben zajló dolgokat. Segít feldolgozni, megérteni eseményeket, rendet tenni. Ezt leginkább csak önmagunknak írjuk le. Csak mi tudunk róla, senki más. Hiszen, ami a fejünkben van az csak a miénk.
 

 Végül, de nem utolsó sorban, jöhet a megosztott 3. helyezett másik tagja: a vers. Verses kötetet még annyira se találni, mint novellásat. (Persze lehet, csak én nem vagyok elég szemfüles). Manapság ez is inkább "netműfaj", nem úgy mint anno a Nyugat című folyóirat korában. De nem irodalom órát jöttem tartani, szóval lapozzunk is tovább. Mint minden írásnak (sőt igazából minden alkotásnak) megvan a maga firlefranca, lépfenéje, nyavalyája. A versnél ez a rím, esetleg az ütem, ritmusosság. Elég nagy szókincset igényel, hiszen ki akarja állandóan a szinonima szótárat és társait lapozgatni,böngészni. Meg persze illenie is kell oda a szónak, nem elég, hogyha rímel. Meg persze kinek mi a rím? Valakinek csak az utolsó magánhangzó. Valakinek az utolsó kettő magánhangzó. Valaki a mássalhangzókat is fontosnak tartja. példa rájuk:
Este:
a) kenyere, megette, letette
b) Emese, Kecske, Mekegte
c) leste, beste, nyeste, kereste
Személy szerint, nekem a 2. és a 3. féle rímek a kedvenceim és ezeket is használom előszeretettel. Nektek melyik tetszik?
Megosztom veletek egyik katasztrofális rímemet, amit egyik versembe tűzdeltem bele, mert nem bírtam kihagyni, hogy ne tegyem:
"Pedig jót tesz a csapatnak,
Ha mind együtt csapatnak."
Persze nem mindig vagyok ilyen elvetemült.
Megemlíteném még, hogy tisztelem minden műfordítónak, aki képes egy verset verssé varázsolni bármilyen nyelvből magyarra, és vica versa. Példának okáért a Cyrano de Bergerac című drámai mű leghíresebb monológja kerül most az oldalamra, link formában, mely olyan hosszú.
A Szöveg és a filmből egy részlet. Szerintem zseniális darab.
    Végezetül szívesen fogadom a ti gondolataitokat, véleményeteket, meglátásotokat. Ki miért ír azt, amit ír? Mit gondol egy másik formában mennyiben nehezebb, másabb írni? Válaszaitokat előre is köszönöm. 

   Segítségként és támogatásként itt van néhány olyan oldal linkje, ahova fel tudjátok tenni az írásaitokat, hogy mindenki megmutathassa "mit tud":

Face-en:

Írók egymás között (költőknek is)

Könyvmolyok, és leendő írók

Könyv kedvelők és amatőr írók csoportja

A net egyéb pontjain:
Karcolat (csak prózáknak)
Lidércfény (íróknak és költőknek egyaránt)
Poet (csak költőknek)
Amatőr Írók Klubja
Napvilág Íróklub (íróknak, költőknek)
Wattpad (regényeknek)

Köszönet minden kedves szavazónak, tagnak és olvasónak, hogy velem tartottatok.

Tovább kellemes telet kívánok!

Inte juh: negyedik felvonás

Üdvözlet a Blognépnek!

Mond, mi az, mit a holló fogott?
Juh lőn a karmai közt legott.
Ki az áldozat, kit kérdésekkel karmol?
Mi ez a vers, mit a Blogger ide barmol?
Miről szól a strófa, mi célja a rímnek?
Interjúra ki az, kit anno felkértek?
Sasnak kicsiny fia, nevezzük fióknak
Kit megismerhetünk vidámnak és jónak.
Két verse megjelent, Írisz s Illúzió.
Mikért a költőt érje gratuláció.
Ki ő? Mi volt? S mi lesz belőle?
A poént lelőjem előre?
Nem fogom, nézzük hát inkább,
(Mielőtt a vers lesz még dinkább)
Hogy, s miként felelt a drága,
Blogom kedves Sasfiókája. 

Sasfiók

- Honnan jött az írói álneved?

- Egyszer szerepeltem egy színdarabban,melynek során ez volt karakterem neve,ezt vettem át.

- Mióta foglalkozol írással?

- Nagyjából 3 éve.Persze elvétve már korábban is akadtak "fellángolásaim",de azokból igen kevés volt.Úgy érzem szükségem volt egyfajta áttörésre.

- Mi volt az első írásod?

- Egy szerelmes vers általános iskolás koromban.Címe nem volt és inkább a szabad vers jellegét öltötte magára,ellenben a mai módon fejezte ki az érzéseim,azaz egyszerűen és érthetően.

- Milyen műfajban szeretsz alkotni és miért?

- Nagyon lírikus vagyok,egyszerűen ez illik hozzám.Véleményem szerint a rövid szövegek egyszerűen kezelhetőek és én ezt szeretem.Ha már műfajt kérdeztél,akkor azt mondhatom,hogy a legtöbb versem óda,elégia vagy dal,bár témát tekintve elvétve akadnak tájleíró és úgymond istenes művek is,illetve az általam "próbálkozásoknak" nevezett írások.Természetesen ez nem azt jelenti,hogy csak a lírát szeretném.Van néhány novellám is,az epikából - talán szintén a terjedelem miatt - ez áll hozzám legközelebb.Mikor az ihlet egy történet formájában száll meg,nem sajnálom kifejtésére az időt.

- Kipróbálnál-e,kipróbáltál-e más területeket is?

- A ballada egy nagyon érdekes típus ilyen szempontból.Próbálkoztam már párszor,azonban nem hinném,hogy nekem való lenne.Ennek csupán annyi az oka,hogy nekem a költészet,az írás a pillanat megragadását,az érzelmek rögzítését jelenti legfőképp,melyre vannak sokkal kézenfekvőbb műfajok.Drámát - jelenlegi véleményem szerint - nem írnék.

- Mi szokott megihletni téged?

- Gyakorlatilag bármi.Természetesen valamilyen szinten össze kell függnie az életemmel és írásra kell,hogy késztessen,de ezen felül nincs megkötés.

- Mi motivál az írásra?

- Az ihletnek egy "megfelelő" feszültséget kell keltenie,amitől azt érzem,hogy "ezt le kell írnom",enélkül nem megy.Továbbá úgy hiszem,hogy az esetleges csalódások ellenére sem szabad abbahagyni az írást - nekem ez segített sok élethelyzetemben megnyugodni és gondolkodni.

- Van valami módszered az írásra?

- Igen nehéz válaszolni erre a kérdésedre.Egyes versek csak úgy jönnek maguktól,ösztönösen írom őket,szinte "kifolynak belőlem".Más műveimnél sok figyelmet kell fordítanom a formára,a rímekre,sorszámra stb.,csiszolgatom őket.Talán az egyik legfontosabb dolog,hogy ha visszaolvasom bármelyiket is,töltsön el írásának pillanata,érzete akár 5 perc,akár 2 év után is.Én erre törekszem.

- Mi a kedvenc könyved és miért?

- Konkrét kedvencem nincs.A magyarázat az,hogy mind a szépirodalomból,mind a populárisból tudnék műveket mondani.

- Ki a kedvenc íród?

- Ha megengeded,erre úgy válaszolnék,hogy aki papírra vetette gondolatait valamilyen formában.Kedvenc költőim többek között Juhász Gyula,József Attila,Csokonai Vitéz Mihály,Varró Dániel.A "valódi" írók közül szívesen olvasom például Örkény István vagy C.S.Lewis műveit.

- Szeretnél üzenni valamit a Blognépnek?

- Igen és természetesen nem csak nekik.Akiben az alkotói szellem meglapul,ne sajnálja az időt annak előhívására,mert ez egy sajátos önismeretet jelent,önkifejezést,mely napjaink világában úgy gondolom nagy fontos.Az esetleges kudarcoktól ne ijedjünk meg,az a legfontosabb,hogy saját magunk élvezzük az írást vagy bármely más alkotást és nekünk szerezzen örömöt.

Köszönöm az interjút!

Újabb érdekes embert ismerhettünk meg.
Nagy taps Sasfióknak!
Kérem a következőt.

Legjobb írások csarnoka: első alkotás

Üdvözlet a Blognépnek!

Harsogjon harsona,

Zúgjon a fanfár,

Nagy nap van ma,

(Ideje volt már.)

Hirdetve lett verseny,

Mi is volt a célja?

Hogy szavazat írásra

Találhasson célba. 

Vers, novella meg regény

Szép sorba listázva.

Mi lett az eredmény?

Várjuk várva várva.

Jött voks a Csendre, 

S Írisz istennőre. 

Tétetett jelzés

A hideg Novemberre. 

De ki lett a nyertes?

Kérdezi mindenki.

Díszes versikémmel

Kit tüntetek ki?

Ki az, kinek neve
Csarnokba kerül?
Kinek szája ettől,
Mosolyra görbül?
Kezdete két betű
(Egy E, meg egy M is)
Mi a folytatása?
Ki lehet a hamis?
Miller, bizony, ő az
Dicsérje hát taps őt.
A Szövetséget megalkotó
Kedves Írónőt!

A fény játéka

Üdvözlet a Blognépnek!

E héten is egy elgondolkodtató verset hoztam nektek. Ha egy rövid kis lüktető szösszenetre vágytok, és egy kis merengésre, ajánlom, fogjatok egy bögre kávét, kakaót vagy teát, kucorodjatok a radiátor mellé és olvassátok el ezt az alkotást, amit Sasfiók írt. 

Illúzió

Létedet

átfogó,

világot

daloló,

magához

láncoló,

mennyekbe

szárnyaló,

látásod

torzító,

szívedbe

hasító,

lelkedbe

zuhanó,

bánatba

illanó,

reményként

villanó,

álomba

ringató,

könnyeden

csábító,

szétoszló

pillangó –

mégis csak…

Írta: Sasfiók (2016.08.07.)

Ami utoljára hal meg

Üdvözlet a Blognépnek!

Újabb esős hét köszöntött ránk, így november derekán. Ilyenkor kissé elgondolkozunk, az elménk szövevényes fonalakkal szövi tele a fejünket. Olyan súlyos szavak lebegnek elénk, mint élet, álom, szenvedés, boldogság és remény. Ezeket a gondolatokat öltötte versbe Emilly Palton. Fogadjuk hát szeretettel:

Remény

Ébren fekszem ágyamon, nézek ki az ablakon,

A mindennapi hangokat lelkemből kizárom.

Álmodom egy szép, új világról,

Bensőm megtalált nyugalmáról.

Egy helyről, hol magam lehetek,

Minden álarcom levethetem.

Ahol nincs más, csak boldogság,

Igazság van, nem hiúság.

Lelkünk szenved, rengeteg a méreg,

Az élet átok, melyet ránk mértek.

Mindenkin átgázol, eltapos,

Hát kérdem én, tényleg ez a sors?

Mindent hagyunk és tűrünk,

Beleszólni nem merünk.

Gondolataink fertőző métely,

Szívünkben, lelkünkben még sincs kétely.

Hol az igazi élet, a lét hite,

Mibe kapaszkodjon a megtört lélek?

Ha nincs mellette senki sem,

Ki mutatja meg, merre menjen?

Eltévedünk a nekünk szánt ösvényen,

Segítő kezet kapunk, bár kimérten.

Hiszünk hát a mindenható Istenben,

Kapaszkodunk a halovány reménybe.

Írta: Emilly Palton

Komment áradat

Üdvözlet a Blognépnek!

Az elmúlt hetekben felkerült pár alkotás a Tollam nyomán a tintára. Volt itt novella, vers és persze regényrészlet is. 

Most szeretném véleményezni őket, amit nem csak ebben a bejegyzésben olvashattok majd, hanem az adott műnél kommentként (kicsit rövidebben, átírva).

Ez mind egyéni meglátás lesz, nem kötelező elfogadni őket, vagy egyetérteni velük. 

Emilly Palton: Csend...
Egy kissé borongós, elgondolkodós írás ez. Szinte a végéig nem is tudjuk, mi lehet a környezet, az élethelyzet, tudatlanságba burkolódzva élvezzük, ahogy a leírás megjelenik lelki szemeink előtt.
A hangulata és az írásmódja szerintem kifogástalan. Bár a "nedveimmel bekeni testem" kissé érdekes, furcsának hat szerintem a szövegben, de ennyi "hibát" elnézünk neki.


Írisz:
Ez is egy vizuális, de keveset elmondó vers. Igazán nem is a mondandója, hanem a hangulata az, ami megfog. Kuszának hat, lehet kissé az is, de jól elképzelhető kis szösszenet.
Itt a "hivarszéllel elszédülő" versszak az, ami különös nekem. Lehet mást írtam volna, de szerencsénkre, nem én költöttem.

Szövetség:
Mivel ez a leghosszabb terjedelmű alkotás a blogon, ebben lehet sok jó és kevésbé jó dolgot is fellelni.
Kezdjük a pozitívumokkal. Egy érdekes történetbe csöppenünk, ahol a rejtélyt egy két évtizede halott nagymama és egy láda szolgáltatja, amit ha kinyit az ember, nincs visszaút. A már ismert sci-fi elemeket (űrlények, űrhajók, világvége, földönkívüliek elleni szervezet) öltözteti saját elképzelései köntösébe. Ezeket fűszerezi meg fantáziája vegetájával, ami ez esetben egy vírus és ( a szokásos ifjúsági regényektől eltérően) felnőtt főszereplők.
Azonban a kellemes történet és téma mellett találhatunk kisebb-nagyobb hibákat. Gondolok itt az elszórtan fellelhető szóismétlésekre, pontatlanságokra, és vesszők néhol előforduló hiányára, továbbá az elírt, hibás szavakra.
Összegezve egy jó alapokról induló történet, amelynek még egy átnézés jót tenne. 

Szivárvány a szempárban

Üdvözlet a Blognépnek!

A mostanihoz hasonló esős időben az emberek kedve általában romlik, áznak-fáznak, és szükségük van egy kis melegségre. Egy bögre kellemes teával és egy kandalló, kályha vagy radiátor mellé bekuckózni szerintem a legjobb dolog. Ilyenkor előkerülnek a könyvek és a laptopok, hiszen ki ne akarná a lelkét is átmelegíteni valami olvasnivalóval? Most egy kis szösszenetet hozok ecélból. Sasfiók tollából származik, remélem a ti tetszéseteket is elnyeri. 

Írisz

Elmerengő,

szemerkélő

gyönyörködő,

gyötrelkedő

kozmosz zenén

átívelő

szeretettel

szeretkező

selymességgel

megölelő

hivarszéllel

elszédülő

köd utáni

fénytekintet

felkacagó

édes szempár

mely ha érint,

remélsz megint.

(2016.09.03.)

Új tag és egyéb mondandók

Üdvözlet a Blognépnek!

Az ősz dereka egy új tagot hozott közénk. Vele együtt már két számjegyű a kis társaságunk tagjainak száma. 

Fogadja taps és üdvözlet az ifjú költőpalántát, Sasfiókot. Most kezdte még csak bontogatni szárnyait, és remélem a Ti segítségetekkel kellő véleményt és támogatást kap majd a fejlődéshez. Ha valaki türelmetlen és kíváncsi a verseire, az facebookon megtalálja. A válogatott gyöngyszemeket pedig a Tollam nyomán a tinta szervírozza nektek. 

További mondandók:

         Néhányatokkal sikerült már megismerkednek, és örülnék neki ha a többiekkel is tudnék néhány szót váltani, eszmét cserélni. (Bartha Éva, Elena Diana Moon, Maleah Doreen, Réka Németh, Egy Lány Csak). Nem csak azok érdekelnek akik írói ambíciót dédelgetnek, hanem a többi kedves tagja is a Blognépemnek. Szeretettel várom leveleiteket a bloggal (mi tetszik, mi kéne, mi nem kéne), az írással (ha esetleg eddig nem mertetek írást küldeni, vagy el szeretnétek kezdeni írni), az olvasással (kitől szeretnétek még olvasni) és bármivel kapcsolatban. Az e-mail címem változatlan. 

        Továbbá szorgalmaznám, hogy legyetek kicsit aktívabbak vélemény nyilvánítás terén. Hisz, hogy fejlődjenek az írók, ha nem tudják, min kéne javítani? 

Legyünk egy egymást támogató, segítő, fejlesztő közösség!
Addig is, minden jót!

Költészet, avagy az elhanyagolt műnem

Üdvözlet a Blognépnek!

Mindenki regényt akar írni. 

De hova tűntek a költők?

Mindig is a regények és egyéb epikai műfajok aratták le a babérokat, de kérdem én költő társaim, a mi munkásságunk smafu? Nem alkottak tán nagyokat ebben a műnemben is? Dehogynem! Hogy ezt teljes érvénnyel elismerhessük, pörgessük kicsit vissza az idő kerekét. Nem kell sokat, elég két évszázadot.

1800-as évek eleje. Élt egy ifjú forradalmár, Petőfi kinek versei lángra lobbantották a nép szívét, felperzselték az indulatokat és hamuvá égették az elnyomás láncait. Egyik leghíresebb költeménye csendül fel minden március 15.-én, hisz ki ne szavalta volna már el a Nemzeti dalt? Ki ne lapozta volna fel az irodalom szöveggyűjteményt a XIX. század költői után? Ki ne olvasta volna a Szeptember végént szerelmes bűvölettel? Na és a Feltámadott a tenger? 

Kedves levelező pajtását se felejtsük megemlíteni, hisz episztoláik is méltán ismertek. Arany balladáit zengik az osztályok, lovagolnak Edwárd királlyal, mossák a véres leplet Ágnes asszonnyal, és fejest ugranak a habokba a Hídavatás „áldozataival”. De rímekkel nem csak rövid verseket írt, hanem egész elbeszéléseket is. A Toldi három kötetet is megélt, végig követhettük a nép hősének tetteit, szerelmét és halálát.

 Pörögnek az évek és megszületik Ady Endre, a későbbi bálvány, a sztár költő. Epedtek utána a nők, írásait az egész ország ismerte és szerette. Szemem előtt lebegnek a képek a Disznófejű nagyúrról, a fekete zongoráról és a táncoló párról a bálban. Szívünkbe nyilallnak gonosz szavai az Elbocsájtó szép üzenetben és magunk elé képzeljük a hatalmas Ugart. Rímek, képek, eszközök és kellékek sokasága alkotta vad szimfóniák.

Tragikus végű költő, nevelőszülők, tanári pályára készülés, 32 év? Remélem mindenki keze a magasban kalimpál. Nem szólítok senkit. úgy is tudjátok, hogy József Attila az. Tiszta szívvel írt, szerette Mamáját és mikor 32 éves lett életét vesztette.

Szomorú sorsa volt számos költőnek. Rövid, szegény élet, korai halál, betegségek, szerettek elvesztése. De mindegyikük alkotása a tankönyvek lapjaira került és mind hatalmasat alkotott.

De hagyjuk el a cellulóz és ragasztó iskolai szerelemgyerekét, és közeledjünk a mi jelenünkhöz. Vessük fel a kérdést. Mire használható leginkább a magyar nyelv eszméletlen sokszínűsége? Súgok. A káromkodás csak a második. (a fene vigye el). Az első a rímfaragás. És ki az, akinek a munkássága ezer gyermek (és felnőtt) szemébe csalt könnyeket a nevetéstől? Nem más, mint Romhányi József, vagy, ahogy többen ismerik, a nagy Rímhányó Romhányi.  Mű fordításai közül talán az egyik legkiemelkedőbb a Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki. Hogy miért? Mert olyan nyelvi bravúrok, szófordulatok, és rímek vannak benne, hogy ha bele gebedek se menne nekem ehhez hasonló csoda. Az angol változat nem rímelt. Ezt a varázslatot neki köszönheti nem csak kis hazánk, de az egész világ is, hiszen miután felfedezte az eredeti alkotó, hogy mennyire sikeres rímbe szedve, újraszinkronizáltatta az eredetit Romhányi szövege alapján. Kérem alássan emberek, itt következik az elhunyt zseni előtt a kalap emelés és tapsvihar.

A holt költők társaságát már kivégeztük, most jöjjön napjaink kedvelt gyerekmese remekének, a Túl a Maszathegyennek az alkotója, Varró Dániel. Ajánlom minden kis és nagykorú egyénnek, hogy vegye kezébe ezt a kis mesét (felnőttek álcázhatják esti mese olvasásnak, és maximum a gyerekkel együtt röhögik görögdinnyére magukat). Aki olvasta, tudja, miért ajnározom a mi kis (nagy) Varrónkat. A kalandot, amely a Maszathegyen innen és túl játszódik, rímek szegélyezik az elejétől a végéig humoros masszával (tintával talán?)  leöntve. Majd, miután végighahotázta az ember, mondhatja el magáról, hogy ismeri Szösz nénét, Lecsöppenő Kecsöp Benőt, a Bús Piros vödröt és persze a főhőskéket Johannát és Andrist.

A kronológia végére hagytalak Titeket, Blognépem költői. (A regényíróktól most elnézést kérek, de sustorgok még egy kicsit a versfaragókkal.)Tehát, népem fiai, lányai ott lapul bennetek is a képesség, hogy ilyen varázslatokat hozzatok létre. Remélem, a gyerekkori és iskolás emlékek felelevenítése kedvet adott nektek egy kis farigcsálásra. A kérdésre, hogy "hova tűntek a költők" a válasz: Ide, a mai korba. Átalakulva, megfogyatkozva, de töretlenül. 
Bónuszképpen itt van az én versem, hogy olvashassátok egy mai költő művét is.( Hahaha, jó vicc tudom, de hát valahogy rátok kell tukmálnom az írásaimat, nem?).

A bukott hős balladája

Haldokló szívemnek véres-rémes árnya
Vetül rá a tovatűnt világra.
Tettem mit tettem. Egy korszak lezárult.
A király halott, az ország elárvult.
A koronás fő miért hullt a porba?
Három gyermeke mért követte sorba?
Mert zsarnok volt élte, s zsarnok halála
Hűtlennek vélt véreit ő küldte máglyára.
Sanyargatta népét, éhezett a porja,
Szenvedett a nemes, s annak minden sarja.
Mert a fenség a kincset kalitkába zárta,
Mint sárkány a hegyben, s az a sors várt rája.
Jött egy nemes lovag, aranyban és vértben,
Pajzs a balljában, kard a jobb kezében.
Megállt az úr elött, ráolvasta vétkét,
De király tagadta, hogy hibája e rémkép.
Lesújtott a kard is és a sorsnak árnya
Hisz ezután háború tört rája.
Hadat üzent Észak, Dél és Nyugathon,
Perzselődött minden, csűr, templom, otthon.
Lángban áll a nemzet, vérzik az ország,
Érted tettem népem, s vészt így hoztam rád.
Gyilkoltuk az ellent, elhullt sok barát,
Míg az idegenek ülték győzelmük torát.
Darabjaira hullt hajdani szép Kelet,
Kettő kapott kicsit, egyik egész felet.
Most egymást ölik sorba, romjainkért dúl harc,
Hogy az aranypénzen kié legyen az arc.
Halottszőnyeg borult e sötét világra,
Kardom okozta véres-halotti máglya.
Mert hiába volt zsarnok, ki a trónon ült,
Miatta nem harsant sokáig harcikürt.
Már nincs ország, nincsen nép sem.
Kiirtottak mindent, teljes egészében.
Haldoklom most én is, utolsó a talpon
Így kell hát legyen, hogy a bűnös is haljon.
Por és füst maradt csak, az száll fel az égre.
Új korszak köszönt be, s a réginek vége.

Hollótoll:2016.08.05

Az álmok lehulló cseppjei

Üdvözlet a Blognépnek!

Gondolom, nektek is volt már sokszor olyan álmotok, amire felkelve emlékeztetek. Lehettek azok érdekes kalandok, ijesztő menekülések vagy akár hatalmas blődségek is, amikből egy-egy foszlány vagy képkocka megmaradt ébredés után. Én ezekről szeretnék kicsit mesélni.

     Azok közé az emberek közé tartozom, akiknek eléggé élénk a fantáziája. Eme képességnek köszönhetően az álmaim mindig mozgalmasak és úgy érzem magam, mintha egy kalandfilmbe csöppentem volna. Sokszor üldöztek már (hurrikán, T-rex, viking horda), párszor meg is támadtak (volt mikor a maffia, sőt már Jaime Lannister is kergetett a kertünkben egy számszeríjjal), de legtöbbször vidáman ébredek. Álomfejtők kezdhettek agyalni, hogy milyen mentális betegség okozhatja azt, hogy már álmodtam rajzfilm quetzalcoatlus-t pizzával etető gyerekekkel is.

      Fel a kezekkel az, aki megpróbálta már papírra vetni az éjszaka képeit. Igen, én is jelentkezem, méghozzá két teljes manccsal. Mert ki ne akarná az össze-vissza zagyvaságot egy jól formázható masszává gyúrni? Eddigi próbálkozásaim zöme kudarcba fulladt. Ugyanis az álom engem szinte mindig egy regényt ihlet meg. Tudni kell rólam, hogy arra a kérdésre, hogy tud-e Hollótoll regényt írni? a válasz az, hogy: szeretne. Mivelhogy eddig hiába fogtam hosszabb történetek kibontásába, valahogy mindig elvesztem a karakterek, események és egyebek tengerében. De remélem egyszer összejön, és akkor megoszthatom veletek.
     Kellemes álmok bőven akadnak. Én is álmodtam már csodaszép utcákról, fantáziavilágokról, hősökről (nem egyszer én magam voltam az), sőt egyszer még meg is csókolt egy lovag. Majd mucikámnak hívott anyum hangján és felébredtem, de az már más tészta.
     Mind ismeritek azonban a másik végletet is. Amikor az álom se nem kellemes, se nem jó. Amikor szörnyű teremtmények és katasztrofális események játszódnak le benne, és ti semmit sem tehettek ellene. Amikor moccanni sem bírtok a rémülettől vagy fájdalomtól. Sajnos az álomnak van ilyen arca is. És ezzel az arccal nem szívesen nézünk szembe. Szerencsére ezek közül nem sokra emlékszem (remélem ti sem), bár ami megmaradt az beleégett az elmémbe. Ezekről nem szívesen beszélünk, nehogy kivesézzék és pszichológiai következtetéseket vonjanak le, pedig nem gyogyós az illető, hanem csak az esti pizza feküdte meg a gyomrát. Bár ha tényleg van valami mentális háttere, az is megesik, de nem vagyok elmeszakártő, ezért ebbe nem mennék be.
     Kiskoromban a negyediken laktunk Budapest egyik sokemeletes házában, a Liget mellett. Nagyon féltem a magasságtól és ez a tériszony behálózta az álmaimat is.  Néha az emeletről estem le, majd a landolás előtt megálltam, volt, mikor egy lépcsőház belsejében zuhantam és zuhantam és zuhantam egész a végtelenségig. A költözés óta szerencsére csak egyszer álmodtam ilyet, de sajnos a rémek mind a mai napig beférkőznek az éjszaka nyugalmába. Nemrég álmomban erősen lábon böködött valami, ami a mosógépből nyúlt ki ronda, aszott kezével. Ezt a böködést viszont a valóságban is éreztem, amitől kissé kinyitottam a szememet. Azt hittem édesanyám kelteget (mellesleg, nem így szokott), és egy guggoló alakot láttam a szempilláimon keresztül. Amikor azonban teljesen kinyitottam a szemem, senki nem volt ott. Elképzelhetitek mennyire megijedtem attól, hogy valami az álmomon keresztül hozzám ért. Napokig eléggé zaklatott voltam, de amikor elmondtam anyumnak azt felelte, valószínűleg izomrángás volt. Persze. A combomon. Mikor maximum a vádlim szokott görcsölni. Minden esetre ezt felvettem a "fura dolgok" listájára.
      Az egyik legrosszabb álmom azonban az volt, amikor egyik barátnőm haláláról álmodtam. A hirtelen jött katasztrófa, a tehetetlenség nagyon megrázott. Miután kipattantam az ágyból leizzadva, zihálva odafutottam hozzá és szorosan átöleltem. Egész addig nem engedtem el, amíg el nem meséltem neki az álmomat. Hiszen ha elmondod az álmod, nem válhat valóra, igaz? Lehet ezért ragadtam még aznap tollat és írtam ki magamból az álmot egy vers formájában. Azért, hogy semmiképp se válhasson valóra.
      Mint látjátok az álmok tengere bőséges. Magával ragad, elnyel, lehúz. Néha varázslatos, néha háborgó. De egy biztos. Képes ihletet adni és az ihletet mindig meg kell ragadni.
      Zárásképp megosztanám veletek a rémálmom szülte versemet és bátorítanálak titeket arra, hogy meséljetek ti is az álmaitokról, osszátok meg velem/velünk az ilyesfajta írásaitokat.

Elhibázott célkereszt

Íjlövés, húrpengetés,

Hallik az erdőn át.

Nyíl röpül, száj örül,

Mert gyakorol négy barát.

Vált helyet és jót nevet

Mind a négy, ha talál.
Nagy kacaj, víg a dal,
Ha egy vessző tovaszáll.

Hull levél és fúj a szél,

Őszben játszik a táj.
Zeng avar, s jő a baj,
És nem lesz ugyanaz már.

Bong ideg és nyíl rezeg,

Kör közepébe váj.
Haj mi lesz? Mond mi lesz?
Ha más célpontra talál?

Rossz lépés, gyors eresztés,
Siklik az égen át.
S nem örül, felhördül.
Zokog a három barát.

Nyíl talált. Jaj, hol talált?
Ím, földre hull egy lány.
Körbe áll, sírva áll,
És arcuk oly halovány. 

Oh, kis szív, dobog te, míg
Télbe fordul a nyár!
Átlőve, megtörve
Csak egy-kettőt dobban már.

És halk sóhaj, végóhaj,
Szól még pár szót az egy.
Búcsúzik, könnyezik
Tudja, nagy útra megy.

Ott van még, mosolyog még
Három között a lány,
Nincs ott már, máshol jár
Az élet túloldalán.

Hollótoll:2015.10… 

    

Felkészülni, vigyázz, írj!

Üdvözlet a Blognépnek!

Örömmel jelentem be, hogy a mai nappal kezdetét veszi a Tollam nyomán a tinta legelső versenye!!!

        Két egész héten keresztül (tehát a hó 24. napjáig) lesz lehetőségetek beküldeni az adott témában írt novellákat és verseket a hollotoll.18@gmail.com e-mail címre.
        Hogy mi is lesz a téma? A válasz nagyon hétköznapi: párna. Lehet elsőre furcsának tűnik, hogy ilyen semmilyen dologról kell írni, de az igazán leleményesek az egyszerűt is nagyszerűen tudják tálalni. Hiszen gondoljunk bele, egy sima párna mennyi élethelyzetnek lehet részese. Ott van, ha a bánatodat sírod el, ott van, mikor barátokkal filmezel, ott van a párnacsatáknál, sőt ott van mikor... nos sokáig sorolhatnám. A téma lehetőséget ad a szívszorító sztorik szerelmeseinek, a romantika rendíthetetlen rajongóinak, a horror hihetetlen híveinek és a komédia kacagós követőinek. 

Kérdésed van? Látogass el a Tintapaca menüpontba és ott mindenre választ kapsz.
Szeretnéd megnézni mások versenymunkáit? A Főoldalon és a Rajtvonalnál ezt megteheted!

Szavazni szeretnél? várj a verseny lezártáig, és utána voksolhatsz a kedvencedre az oldalsó sávban.

Sercegjen az a toll!