Hollótoll: Hazatérés

Üdvözlet a Blognépnek!

Úgy tűnik, szinte mindig, amikor hosszabb távra elutazom, betegen térek vissza. De hát Murphy óta tudjuk, hogy ,,Ami elromolhat az el is romlik", amely szabály alól az egészség sem kivétel. 

De nem panaszkodni jöttem, hanem hirdetni, hogy visszatértem és folytatom a munkám. 

Coffee break

Üdvözlet a Blognépnek!

Drága olvasóim, íróim, tagjaim. Kénytelenek lesztek nélkülözni engem egy egész hétre. Olyan elfoglaltságom lesz, amitől nem tudok gépközelbe kerülni. De megsúgom, érdemes kivárni ezt a hetet, mert utána lesz mit olvasni. 

Addig is minden jót, olvassatok sokat, süttessétek a hasatokat és élvezzétek a nyarat. 

Az év alkotása és új tagok

Üdvözlet a Blognépnek!

Péntek van, úgyhogy megörvendeztetlek titeket néhány hírmorzsával. Mindenki figyeljen jól, mert lesz egy-két szabály is. Kezdhetjük? Remek!

Először is a két jövevény. Nagy örömömre szolgál, hogy két újabb taggal bővült kis csapatunk. Név szerint Szebenyi Kristóf és Süveg Dzseni az újonc párosunk. A kedves hölgyeménynek pedig köszönném szívet melengető szavait. Utólagos engedelmeddel idézném őket:
,,Imádom olvasni a cikkeid, nagyon jók az írások, mikor olvasom mindig elmélyülök benne. Várom a további cikkeid is." 
Az ilyen reakcióknál, kommenteknél, üzeneteknél érzem, hogy igenis van miért csinálnom ezt az egészet. (színpadiasan körbemutat a levegőben). Néha elbizonytalanodom, hogy mit is akarok, vagy hogy jól csinálom-e. Köszönöm neked és minden tagnak, olvasónak és írónak, hogy támogattok és segítetek. Tehát taps és köszönet mindannyiótoknak!

A másik dolog pedig... Néhány napja nézegettem a blogot, pontosabban az Írók műve aloldalt és rájöttem, hogy szép számmal összegyűlt már alkotás. Ez arra sarkallt, hogy "kihirdessem" az ÉV ALKOTÁSÁRÓL szóló szavazást. Ezt még a verseny előtt akarom megejteni, hogy ne keverjük a szezont a fazonnal. Az egy más kategória.
A kezdetektől mostanáig összesen kilenc ember tizennyolc alkotása került fel. Van köztük vers, novella és regény is. Tudom, elég nehéz őket összehasonlítani, de mivel a típusonkénti bontáshoz még kevés mű van, ezért csak ömlesztve lehet rájuk majd szavazni holnaptól.
Lenne azért némi kikötésem:
Szavazat kuncsorgás ne legyen, ergo jobban örülnék, ha nem az lenne, hogy "légyszi szavazz rám", hanem, hogy "légyszi szavazz rám, ha szerinted az enyém a legjobb". Van különbség. Mégpedig, hogy így arra ösztönzöd a barátaidat, szomszédodat, kutyádat, porcicádat, hogy azért legalább egy másik alkotásba belepillantsanak. Szerintem így lenne fair. Bár lehet, hiú ábránd. Mindenesetre gondoljatok erre is.
Továbbá több mindenre le lehet adni a szavazatot, és ezt érdemes kihasználni. Ennek értelmében, most nem csak az első helyezett kerül be a Legjobb írások csarnokába, hanem a legjobb három.
Az alkotók és alkotások a következők:

Uadzset: November

Colensik Caleb: Illúzió: 1. fejezet - Fájdalmas köszöntés
Hollótoll: Árnyalatok,  Elhibázott célkereszt,  A bukott hős balladája,  Emlékezz,  Márciusi beszéd
Emilly Palton: Csend...,  Remény,  Tavalyi tél
Sasfiók: Írisz,  Illúzió

Preil Boglárka: Repülés,  Háború

Keserédes: Ihlet

E. M. Miller: A szövetség,  Üzenet a túlvilágról

Matthew M. D'Arc: Jeanne D'Arc Nemzedéke,  Apokalipszis Lovasai - Az Alvilág lánya

Aki figyelmes volt, az talál fenn egy kis előreutalást. Mégpedig arról, hogy közeleg a verseny is! Már megvan az alapkoncepció, már csak gyűjtenem kell hozzá ezt-azt. Ennél többet nem árulok el, de szerintem tetszeni fog nektek.

Jó szórakozást, szavazást és minden jót a hét további részében is!

Költemény a véres harcokról

Üdvözlet a Blognépnek!

Hónapokkal ezelőtt beszéltem Preil Boglárkával, akinek egyik régebbi alkotása meg is jelent már a blogon. Akkor sem egy nyálas, happy endes történetet hozott. A most következő sem a vidám kategóriába sorolható. Ennek témája és címe is a Háború, annak természetéről, sötétségéről zeng nekünk. Fogadjátok sok szeretettel:

Preil Boglárka: Háború

 Lengj szép zászló, lengj 

Mely pokolba hajt 

Szárnyalj kis madár 

Dalold el bánatod 

Hadd hallja mindenki 

Miért szomorú a nemzet 

Hangod szálljon messze 

Dallama zengje be a tájat 

Lengj szép zászló, lengj 

Fegyver csattan 

Ágyú durran 

Tépd le láncod 

Küzdj míg az alkony el nem ér 

Harcolj míg fejed földre nem ér 

Hosszú az út haza 

Messze van még a vég 

Ereidben a vér megfagy 

A mosoly mely arcodra fagy 

Halál suttogása 

Füledbe vízhangzik 

Álmodj világot 

Repülj távol 

S várj még 

Várj még  

Egy pillanat 

Egy perc 

És a madár tovaszáll 

Repülj pusztán át 

Mely elesetté tett 

Elpusztult mezőn át 

Távol e helytől 

Menekülj 

Míg lehet 

A nemzet szava vár 

A Halál nyomodban jár 

Közeledik a vég 

Az utolsó esély 

Egy pillanat 

Egy mozdulat 

Egy kiáltás 

Egy intés 

Ne mozdulj 

Utolsó lehelet 

Végső felelet 

A játszma véget ér 

A madár tovaszáll 

Messze, messze 

Oly helyre 

Melyet csak te látsz 

Lengj zászló lengj 

Mely menedékül szolgált 

Hagyd megpihenni a vándort 

Takard be testeddel 

Védelmezd lelkeddel 

Hisz a játszma a végére ért 

A madár tovaszállt. 

Pénteken friss hírekkel érkezem. Au revoir!

MonDANdó, dedikálás á lá Wells

Üdvözlet a Blognépnek!

Már egy ideje terjengett a hír neten (főleg a Fumax kiadó oldalain volt olvasható), hogy Dan Wells, az amerikai író, a több gyerekes családapa, legidősebb lányával együtt kicsiny hazánkba látogat és nem is csak weekend céljából. Két délután is dedikálást tartott és egy fordító közreműködésével "kérdezz-felelek" is volt. Hogy ki is Ő és milyen is volt az a bizonyos augusztus nyolcadika? Mindjárt megtudjátok!

Személye:

Külföldön talán többen ismerik, hiszen nem minden könyve jelent meg magyar fordításban. De annyi biztos, hogy pár évvel ezelőtt kezdte el egyre magasabbra ívelő írói karrierjét. A dedikáláson kiderült számomra, hogy ez az ember egy őrölt zseni, fantasztikus a humora és közvetlen a személyisége. Nem törekszik arra kézzel-lábbal, hogy minden cukormázasan tökéletes és tocsogóan romantikus legyen az alkotásaiban, rendszeresen, sőt állandó szinten kutatja, keresi az ember sötétebb oldalát és fel is tárja azt nekünk. Könyveiben sokszor elevenít fel különböző mentális betegségeket és frappánsan építi be történeteibe.  

Könyvei:

Tudtommal magyarra csak két sorozatát fordították le, az egyik a John (Wayne) Cleaver széria, a másik a Részlegesek trilógia. Az előbbi egy 15 éves szociopatáról szól, aki, bár minden személyiségjegyét hordozza egy sorozatgyilkosnak, nem akar azzá válni. Különböző akadályok gördülnek elé, amik jócskán túlmutatnak az átlagoson és a normálison. Általa bepillantást nyerhetünk a saját sötétebbik énünkre is, mer számtalan gondolata a mi fejünkben is megfordult már, csak mi nem agyaltunk rajta annyit, mint ő. Azt, hogy a hat kötet (és 3 év) alatt hova jut el, mivé válik, hogyan fejlődik vagy bukik el, csak az tudhatja meg, aki végigkíséri az útján. Megemlítendő, hogy egy film is készült az első könyvből, ami magának az alkotónak is tetszik!

Az utóbbit még nem olvastam, így nem tudok részletesebb ismertetővel szolgálni. Röviden: az emberiség kihaló félben van, ugyanis egy véres háború dúlt köztünk és a részlegesek között. Egy RM elnevezésre hallgató vírus is rásegített leredukálni a humanoid életformánkat. Ebbe a világba csöppenünk bele és főhőseinknek is itt kell boldogulnia. 

Még néhány könyve napvilágot látott, a Mirador  trilógia és eddig 5 különálló kötet, amiket azonban csak "külföldiül" olvashatjátok. 

További információkért érdeklődjetek a honlapján vagy a moly.hu-n. 

  

Dedikálás:

Az egész program ötkor kezdődött, de mivel előtte lehetett az előrendelt könyveket átvenni, ezért fél ötre kellett volna odaérnünk. Mi ennek rendje-módja szerint háromnegyedre estünk be a szabadtéri Rácskertbe, mert meg kellett találnunk, hogy akkor hogyan is jutunk el oda. (köszönjük googlemaps). Miután feltankoltunk könyvekkel, kerestünk ülőhelyet, és találtunk is rengeteget, bár hozzá kell tennem mind foglalt volt. Mivel nem akartunk mások ölébe mászni, ezért inkább az oldalvonalon álltuk végig a majd másfél órás beszélgetést. Ezalatt egy komplett tornagyakorlatot leműveltem, hogy ne gémberedjek el és ne is essek össze, mint a csontozott rohadt csukahal. Érdemes volt végig állni, mivel tökéletesen hallottuk az egész párbeszédet a fordító és Mr. Wells között. (Akit érdekel a teljes felvétel, az itt tudja megtekinteni.) Szóba került a család (a Danmilía), az írói rituálé (és nem a kecskeáldozós, véres féle), a szomszédság, a könyvei, a Sorvadtak, az Erős Pista és annak felhasználási módjai, John Cleaver, a keresési előzmények, és számos jövőbeli regény ötlete. Egyik fergetegesebb, mint a másik és két kézzel fohászkodjunk a fordítógárdákhoz, hogy azokat is ültessék át magyar nyelvre.

Ez után jöhetett a dedikálás rész, minden könyvet egyesével aláírt, figyelt a nevek helyes írására, viccelődött, mosolygott, közös fotókhoz ült "modellt". 

Fantasztikusan éreztem magam és újabbal bővült nem csak a dedikált könyveim sora, de a kedvenc íróimé is. Nagyszerű embert tisztelhettünk meg Dan Wellsben és a lánya is kedvesnek tűnt, bár ő nem sokat beszélt. Remélem másnak is ekkora élmény volt, és még máskor is ellátogatnak ide Wellsék. 

A John Cleaver könyvek értékeléseire majd számíthattok.
Addig is kellemes nyarat.

Matthew M. D'Arc: Apokalipszis Lovasai - Az Alvilág lány prológus

Üdvözlet a Blognépnek!

Készen álltok valami újra? Készen álltok egy másfajta regényre? Belevágnátok az ismeretlenbe? Ha igen, Akkor jó helyen jártok. Most kezdődik egy újabb kaland Matthew M. D'Arc tollából. Indulhatunk? Tessék:

Prológus

A történet valamikor a múltban kezdődött, amikor az egyik lélek vallomást tesz.
- Én Ingrid Sabellicus! Itt állok az idő kapuja előtt, hogy tovább lépjek és egy emlék töredékkel hagyjak a következő életre. Én nem akartam az lenni, ami. Nem tehetek róla, hogy kik voltak a szüleim, hiszen az apám, maga volt a megtestesült Gonosz, az anyám Jezabel, aki egykoron Júdea királynője volt és egy napon életre keltette, hogy egyik céljában segíthesse, azt tudom, hogy valamikor 102-ben születtem Romában. A szüleim először is hírnevet akartak szerezni, hogy később tovább költözhessenek, amikor elértem a tizenhárom éves kort, a szüleim, az Alvilágnak bemutattak, hogy apám áldását megkaphassam, de az áldással egy jogot is kaptam, azt a jogot, hogy újjászülethessek, és valamikor én lehessek az Alvilág királynője. Az áldás egy feltétel is volt, mit ér az a lány, ha megakadályozzák abban, hogy a barátját maga válassza ki és főleg akkor mit ér a lány, ha megfosztják attól, hogy ha eljön az idő igazi nőnek érezhesse magát. Amikor eljött a meghatározott idő visszaszülethettem. Tudtam, hogy én ki is vagyok, de közben fiúkkal is barátkoztam, kerestem azt a valakit, aki segít majd abban, hogy megszűnjön az áldás, tudtak volna segíteni de, az apám megtudta, a fiúkat meg megbüntette. Minden újjászületés idején más helyen laktunk, de valamikor elkövetkezett a hetedik újjászületésem és vele együtt egy költözés. Romából elköltöztünk Aachenbe, mert az apám ott kapott tanári állást.
A történetem valahogy így vette kezdetét és az Aacheni beköltözéssel, de éreztem, hogy az új hely egy új remény a célom eléréséhez és végre egy új életet is kaphatok. Így halandóvá válhatok, és ami fontos nagyon igazi nőként élhetem az életemet, hiszen mindig is erre vágytam.

Az első részt jövőhéten kapjátok.
Addig is kitartást ebben a forróságban!