Újévi üdvözlégy

Üdvözlet a Blognépnek!

Szeretettel köszöntök minden kedves olvasót, erre tévedőt, írót, tagot és egyéb létformát az 2017-es évben. Sok minden történt tavaly (olyan fura azt mondani, hogy "tavaly", tekintve, hogy pár napja volt), de foglalkozzunk inkább az idei esztendőre. Igyekszem több időt fordítani rátok, és a blogra, érdekes bejegyzéseket írni, színesebbé tenni a palettát, és egy-két újdonságot és szabályt létrehozni, bevezetni. Hogy ez a sok minden, amit felsoroltam, hogy s minként (mikor) fog a publikum elé tárulni, még nem tudom. DE!

Ebben a bejegyzésben leírom, milyen a blog összetétele, programja, célja. Hogy miért teszek ilyet, ha már mindenkinek a könyökén jön ki ez a sok maszlag? Azért, drága barátaim, mert idén szeretném facebookon és egyéb helyeken "hirdetni" az oldalt, mivel ha nagyobb a díszes társaság, akkor több írás kerülhet fel, több vélemény érkezhet, több ember tudja megosztani tudását, és ismeretségeket is tudtok kötni.  Remélem megértitek, és összejön, amit tervezek.

Mi a célja a blognak?
Terepet biztosítani az embereknek, kezdő vagy nem kezdő íróknak, költőknek és olvasóknak egyaránt, hogy megmutathassák másoknak alkotásaikat, olvashassanak, véleményt kaphassanak rá, fejlődhessenek,eszmét cserélhessenek. Persze ehhez aktív tagokra és jó bloggerre vagy szükség, és mindkettő még fejlesztésre szorul, tisztelet és köszönet a kivételeknek.

Mi található a blogon?
- Általatok és általam készített művek, amiket egy kis körítéssel és képekkel kiegészítve tálaltam nektek. Jelenleg két folytatásos regény fut az oldalon, valamint, van két novella, és számos vers.
- Egyéb bejegyzések a saját véleményemmel és gondolataimmal.
- Interjúk az itt alkotókkal.
- Lehetőség a jövőben alkotói versenyre.

Mi a blog "programja"?
Vannak úgynevezett állandó bejegyzések, amik egy adott napon kerülnek fel.
- Hétfő: rövid alkotások (pl. versek és kisebb terjedelmű novellák) napja, valamint saját bejegyzéseim változó témában
- Szerda: E. M. Miller regénye, a Szövetség, amely egy űrlényes, földi szervezetes fantáziatörténet
- Péntek: ezen a napon különböző infókat rakok fel, továbbá interjúkat is
- Vasárnap: Matthew M. D'Arc: Jeanne D'Arc nemzedéke című történelmi regény
A változás, csúszás, kimaradás, bővítés joga fenntartva.


Bármi észrevétel, óhaj, sóhaj, kívánság nyugodtan jöhet a kommentekhez. Az eddigi segítséget köszönöm mindenkinek, és ne aggódjatok, minden gondolatotokat feljegyeztem, hogy fejlődhessünk.

Kellemes új évet mindenkinek!

Színház az egész világ...

Üdvözlet a Blognépnek!

Már régóta él bennem a tisztelet minden olyan tevékenység és azt űző emberek iránt, akik képesek értéket alkotni. (Mindenkinek más és más lehet az érték, ezért inkább úgy mondanám számomra értéket.) Létrehoznak "valamit" a "semmiből",  és képesek eljuttatni azt az emberek szívéhez. Értem ezt például (a teljesség igénye nélkül) a festőkre, szobrászokra, zenészekre, írókra, költőkre, táncosokra és persze a színészere is. Gondolom ti is borzongtatok bele egy-egy melódiába, titeket is ragadott már magával pár sor, láttatok olyan képet vagy szobrot, ami megmozgatta a lelketeket. 

Hogy miért kerül most elő ez a téma? Azért, mert szeretném veletek megosztani egyik élményemet és gondolataimat. Gondolkozzatok el rajta, vagy érezzétek át. Rátok bízom.

     Szeretek színházba járni. Ez egy egyszerű kijelentés, de szükséges "kimondanom", hogy nagyjából elképzelhessétek, ennek a szeretetnek köszönhetően hányszor jártam Dionüszosz termeiben és hány előadást láttam.
    Sok helyen megfordultam már (Víg, operett, Katona József, MüPa és a Nemzeti Színház), és volt részem érthetetlenül modernesített, remekül kivitelezett, elhülyéskedett és nagyszerű darabokban is. Nem mindig tudhatja az ember, hogy amire beül, milyen lesz. Bár, az, hogy milyen híres-neves színészek játszanak benne garancia lehet, de persze a még ismeretlen előadókat sem szabad leírni.
     Ez a sok szó, mind felvezetés volt csupán ahhoz, amit leginkább meg akarok veletek osztani. Tegnap előtt, az az szombaton, a családommal felautóztunk Pestre és elmentünk a Nemzeti Színházba. A darab amit megnéztünk a Cyrano de Bergerac volt. Csak az alap cselekményt tudtam, azt is félig meddig. De amit ott kaptunk...
     Azt hiszem a megfelelő szó a katarzis lenne. Az előadás fantasztikus volt (bár néhol kissé különös vagy nem teljesen érthető), a színészi játék pedig lélegzetelállító. A Cyrano-t játszó színész és még jó pár mellékszereplő is csodálatosan szerepelt. De ezek mind csak elemei voltak az egésznek. Ugyanis a darab csoda volt. Úgy lett megrendezve, hogy a lelked is belesajdult a fájdalomba, együtt nevethettél és szomorkodhattál a karakterekkel. Büszke vagyok rá, hogy nem szoktam sírni, de most nem bírtam megállítani a könnyeimet. Annyira megérintett az, ami a színpadon zajlott, az egész érzelemvilága, hogy eleredtem a könnyeim a szünetben és utána is kicsit.
     Előbb azt mondtam csoda volt. És ezzel nem túloztam. Amit akkor, abban a színházban, azok a szereplők létrehoztak valóságos csoda volt. Az élmény egész este, és még másnap is elkísért (sőt szerintem még sokáig el fog), elgondolkoztam a részeken, átéltem az érzelmeket újra és újra. Érdemes volt megnézni, mert ez az élmény kihagyhatatlan.
    A műsor után volt szerencsém hallgatni (azért nem mondom, hogy beszélgetni, mert én meg se bírtam szólalni, csak csüngeni a szavain) Fehér Tibort, aki a főszerepet játszotta. Egy feltörekvő színész, aki  méltó rá, hogy a jövőben megismerjék a nevét. Érdekes dolgokat mondott a színészetről, színházról, játékról és rendezésről. És sajnos egy elszomorítót is.
    A színházak haldoklanak. Még közel sem az utolsó stádium, de már elindult a lejtőn a dolog. Több Budapesti színházat is felsorolt, ahol az előadóknak azzal kell szembenéznie, hogy a nézőtér szinte üres. Nem azért nem járnak az emberek színházba, mert nem tudnának (tisztelet a kivételnek, most azokról beszélek, akik megengedhetnék maguknak), hanem mert nem érdekli őket, nem akarnak színházba járni, időt szánni rá.
    Szerintem ez elkeserítő. A színészet egy csodálatos alkotó műfaj, és a nézőtéren ülni is varázslatos. Tehát miért lehet ez a hervadás? Ez az érdektelenség? Fel nem foghatom. Hiszen a színházakban, a néző is szinte része a darabnak, az előadást valós időben, abban a másodpercben átélhetjük, amikor megszületik.
    Kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy szerintetek miért lehet, hogy fogy a közönség? Nektek mi a véleményetek mindarról, amit most leírtam? Ti hogy látjátok, élitek meg a dolgokat? Mi volt az a darab, amit sose fogtok elfelejteni?

Köszönöm, hogy elolvastátok, és remélem sikerült titeket egy kicsit megmozgatnom az irányába, hogy színházba járjatok, vagy olyan helyekre, ahol alkotás született.  

Blogbefőtt, avagy ami tetszik : Emilly Palton blogja

Üdvözlet a Blognépnek!

A net igazán szövevényes egy hely. Mintha dzsungel lenne, ahol oldalak, webhelyek, blogok kusza növényzete várja az embert, néha letámadja egy-egy felugró hirdetés, vagy fogyós, randis reklám. Machetéval kell utat törnünk magunknak a sok felesleges, furcsa és értelmetlen dolog között, hogy csöndes tisztásra, mezőre, vízesésre bukkanjunk, ahol kellemesen eltölthetjük az időnket, áldozhatunk hobbink oltárán, érdekes dolgokat olvashatunk, részt vehetünk valamiben. Ilyen kis "béke sziget" számomra néhány írókörös oldal, valamint pár blog. 

A Blogbefőtt keretében ezeket fogom nektek bemutatni, hogy legyen mi feldobja az őszi-téli estéinket. 

Kezdjük is az első üveggel: 

Emilly Palton: Írj magadnak, mutasd meg a világnak!

   

   Először is szeretném leszögezni, hogy ez nem blogkritika. Egyik blogbefőtt sem kritika. Nem felelnek meg a bejegyzések semmilyen szabálynak. Nem fogok pontozni, javaslatot tenni változtatásra. Inkább fogjátok fel ajánlónak. Röviden bemutatom az adott oldalt, hogy milyen az oldal, néz ki, mi található rajta, miért tetszik stb. Ha gondoljátok utána néztek, ha nem, nem. Puszta kedvcsinálók nektek, kedves követőim, és remélem tudok olyan étekkel szolgálni, ami ínyetekre lesz. 

      Nos, miután ezt tisztáztuk, kezdjük is el. Milyen blog is valójában? Ez egy szépen felépített "írói" blog, ahol Emilly írásait és persze gondolatait találjuk. Művei mind téma, mind forma tekintetében igen nagy változatosságnak örvendenek.
     Ha megnyitjuk az oldalt kellemes, halvány színek (fehér és meg-nem-mondom-nektek-mi-a-neve) és elég széles olvasórész fogad minket. A fejlécben a fentebb említett cím található, bár kép nincs, amit egy kicsit hiányolok. ( Képmániám lett, amióta blogger vagyok). Balra a bejegyzések elejét látjuk fotók kíséretében. A másik sávban a szokásos szerkentyűk (beszélgető panel, megnyitásszámláló, rendszeres olvasók stb.) mellett fellelhetőek az aloldalak, amik az alkotásokhoz vezetnek el. Vannak ott versek, novellák szép számmal, de a próza sem hiányozhat a palettáról. Érdemes belekukkantani egy-kettőbe, csalódás nem fog érni a minőséget illetően (sem). Bónuszként két cikke is olvasható (egy irodalmi és egy lélektani témában), Nem tőlem tudjátok, de ha az értesüléseim helyesek, lesz még gondolatébresztő cikke bőven. 

   

Külön kiemelném azt a regényt, ami az oldalra vonzott és ott is tartott. Ez a Kivetettek. A történet ízelítője az első pillanatban felkeltette az érdeklődésemet. Ránézésre a sokat olvasott azt gondolhatja, hogy kissé klissés (nesze neked nyelvtörő), de amint elolvassuk a nyitányt, rájövünk: köze nincs hozzá. Aztán faljuk tovább a fejezeteket és amikor eljutunk az ötödikhez, lebiggyesztett szájjal várjuk a folytatást. (Nem célzásnak szánom, ááááá neeeeeem) Sajnos az írónő bokros teendői és egyéb elfoglaltságai miatt egy kicsit szünetel a folyamat, de higgyétek el, érdemes türelmesnek lenni. Érdekes karakterek, jó írói stílus, se túl rövid, se túl hosszú fejezetek és hangulatos történet jellemzi.
          De nem ez az egyetlen műve, amire érdemes lesz odafigyelni. A Néma bűnök (amikek már a címe is ígéretes), Emilly életét fogja bemutatni. Nyersen és őszintén tárja elénk élete képeit és emelem kalapom, amiért van bátorsága (nem is biztos, hogy ez a megfelelő szó erre) a publikum elé tárni.

         Összegezve, miért is ajánlom ezt a blogot? Mert hangulatos, mind megjelenésben, mind az írások terén. Ha valaki jót szeretne olvasni, ide érdemes benéznie, és nem csak elfogultságból mondom (bár maga az írónő is üdítő és inspiráló társaság), hanem mert úgy érzem, nektek is tetszene. 

Ennyi volt a mai Blogbefőtt, a következő adagra néhány hét múlva lehet számítani.

Addig is kellemes őszi szünetet az iskolásoknak, lombsöprést és kávészürcsölést a felnőtteknek!

Üdv és köszi

Üdv Mindenkinek!

Eme kellemes napon arra ébredtem, hogy eddig eléggé néptelen blogom (tisztelet persze a kivételnek, idelátogatóknak) élettel töltődött meg. Többen írtatok dicsérő szavakat, amiket most még egyszer szeretnék nagyon megköszönni, nagyon jólesik ilyeneket hallani, olvasni.  :)

Továbbá nagy köszönet illeti Szattit, a "Pennát a kézbe!" blog megalkotóját, aki csodálatos blogajánlót írt a "Tollam nyomán a tintá"-ról.