Üdvözlet a Blognépnek!
Két hete volt ugyan, de cseppet sem veszít aktualitásából a bejegyzés, ugyanis a Könyvhét nem csak abból a pár napból áll, hanem jóval tovább tart annál. Egész addig, míg az utolsó könyvet ki nem olvasod, amit ott vettél. Sőt, amíg még emlékszel rá. Na de ne haladjunk ennyire előre! Hollótoll, repülj csak vissza június 11.-ére és csiripeld el szépen, hogy s mint volt az a nap.
Hosszadalmas szervezés után sikerült összeverbuválnom egy kisebb csapatot erre a jeles napra. Szám szerint hatan vágtunk neki Nógrád- és Pest megye kies és kietlen autóútjainak, zötykölődtünk buszokon és pihentünk metrón, míg el nem értük a kívánt célt: Budapest, Deák Ferenc tér. Itt szedtük fel ugyanis Emillyt, és itt szeparálódtunk KFC és Meki kaja evőkre. Miután elszenvedtünk egy kisebb kellemetlenséget, szedtük a sátorfánkat és vagy 10-15 perces "merre-is-kell-menni-hogy-jutunk-el-oda-nem-látom-a-térképen-hol-van-ez-a-cucc-jó-tudjátok-mit-menjünk-arra" után beléphettünk a tinta és papír elénk tárulkozó birodalmába. Persze rögtön letámadtuk az információt, hogy mégis merre van az arra stand, meg az emez, amaz, amamaz. Beszerezvén vagy három térképet neki is vágtunk a kalandnak.
Menet közben persze nem a nyomtatványt néztük, inkább bámészkodtunk és csorgattunk a nyálunk néhány számunkra kívánatos példányra. Nem sok idő kellett hozzá, hogy legyen egy könyv. Aztán még egy és még egy és még egy, egész addig, amíg a pénz szépen el nem fogyott. Hupsz.
A másik problémánk már nem anyagi természetű volt, hanem inkább hiszékenységi. Ugyanis bolond fejjel elhittük, hogy a "30 fok, napsütés" az azt jelenti, hogy meleg lesz és lerohad rólunk a szandál is. Ehelyett eláztunk, mint az utcán hagyott bokazokni, és dideregve húzódtunk be egyik avagy másik stand fóliája alá. Hát, ez nem jött össze.
Azonban Emillynek és még egy barátnőmnek a nap fénypontja így sem maradt el. Ugyanis L.L.L. azaz Leslie L. lawrence/Lőrincz L. László dedikálását, eső ide vagy oda. de sikerült elcsípni. Hosszas sorban állás után mindketten gazdagabban lettek nemcsak két dedikált könyvvel, de jó pár (száz) fényképpel, amin ők virítanak (vigyorognak, mint a fakutya, aki fogyhatatlan csontot kapott) az íróval. Milyen mozgalmas is a könyvmolyok élete!
Elázva, de könyvekkel pakolva tértünk be végül ismét egy gyorsétterembe, ezúttal egy forró kávéra. Mindenki a szerzeményét mutogatta, másét gusztálta, és már előre elkértük egymás kincseit. Lesz mit olvasni, annyi szent! Összesen, nem vitás többször utánaszámoltam, hogy biztos-e kalkuláció, negyedszáz könyvvel csökkentettük a Könyvheti készletet. Az, hogy ez, akció ide vagy oda, mennyibe fájt, inkább ne is kérdezzétek.
A könyvszemle és a eső áztatta délután után, rohantunk a buszainkhoz. Ha nincs egy nagyon kedves sofőr, akkor bizony várhattunk volna egy órát a nem épp melegben. Ezúton is köszönöm a Budapest-Vác között közlekedő sofőrnek, aki megvárta, míg végigszerencsétlenkedek két automatát és 5 menetjegyet, és nem indult el nélkülünk. Éljenek soká a jó emberek!
Hazaérve, kimerültem azért még egymásmellé pakolgattuk a könyveket, és gyönyörködtünk a szerzeményekben. Minden jó ha a könyv vége, nem igaz? (legalább is a molyoknak)
A szerzeményekről az értékelést szépen lassan csepegtetem nektek, amint felfaltam őket.
Addig is kellemes nyarat!
A blog már hosszú időt megélt, hol sziporkázott az éji égbolton, hol pislákolt kihunyó fénnyel. Egy biztos. Remek alkotásokat vonultat fel a kezdetek óta. Számos író és költő fektette belém bizalmát, és mutatta meg a publikumnak alkotását. 
