Keringő a véggel

Üdvözlet a Blognépnek!

A mostani hangulatom és az idő előhozta belőlem a múlt árnyait. Eszembe jutott, milyen rég is volt az, mikor megírtam az első "igazi" versemet.  Miről is szólt? És miért pont ez ihletett meg? Elmesélem.

Talán két egyszerű mondattal tudnám összefoglalni a dolgot:

,,A halál olyan mint a szavazójog. Egyenlő, általános érvényű, titkos.'' 

Ugyanis az első "Hollótoll"-as alkotásomat a haláltánc, mint műfaj és mint motívum, ihlette meg. Akkortájt ezt tanultuk a gimnáziumi irodalom órán. Már ismertek, ezek a sötét, morbid vagy épp elvont dolgok mindig megragadják a fantáziámat. Akkor se volt másképp. Bár az igazat megvallva, akkor nemhogy a Hollótoll név, de még a Kaszás Költő "titulus" se fogant meg a fejemben, mint saját magam elnevezése. Igen, jól olvastátok. Kezdetben Kaszás Költőként akartam magam beírni a... nos, bárhová. Meg kell hagyni, az is találó lett volna, és a gépemen még mindig így található meg a verseimet tartalmazó mappa.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem írtam előtte semmit. Volt pár versike családtagoknak és egy 12 versből álló ciklusom, a "Halál 11 módja" címmel. (ne kezdj el matekozni a 11=12 problémán. Hidd el, jobban jársz.)Vidám mi? Volt abba minden: mérgezés, zuhanás, vízbefúlás, elégés, élve felfalatás és savmarás. Belegondolva, már akkor se lehettem "teljesen ép". Mert miért is írna egy tizenéves kislány szadista szuicid hangulatú verseket? Ötletem sincs. Bár mind röhejesen katasztrofális lett, de akkor nagyon büszke voltam magamra. Azóta azt hiszem már elégettem mind. Jobb is így, ugyanis teret tudtak adni az első igazi versemnek. (Ami egy cseppet sem vidámabb, de azért egy fokkal már élvezhetőbb). Találóan a Haláltánc címet adtam neki, és ez egy három darabból álló csokor része lett volna, a Tüzimádattal és a Késdobálással. Az előbbit tényleg megírtam, az utóbbit pedig csak terveztem. A Tűzimádatról is fogtok hallani, de aki nagyon kíváncsi, az a facebook oldalamon megtalálja, az összes eddigi verseimmel egyetemben.

Túl mély, túl sokrétű és túl terjedelmes lenne mindent leírnom, ami a fejemben kavarog a halállal kapcsolatban. Úgy terveztem, még a vers idebiggyesztése előtt írok pár (jó pár) sort a dologról. De ezt engedelmetekkel elvetem. Miért? Nem tudok még eleget hozzá. Szoktam nagy szavakkal és gondolatokkal dobálózni, de ez a téma megérdemel egy egész, korrekt, megszerkesztett bejegyzést, és nem a konferanszié szerepet. Így hát inkább megosztom veletek az alkotást, amelyre elsőként nyomhattam léleksötét tollam bélyegét. Felkészültetek? Íme:

Haláltánc

Sötét itt minden.

A bálterem hol állok,

Kinn az ég, melyre szemem néz.

Köröttem mindenkit

Oly feketének látok,

Hogy fojtogat az üresség.

A zene szól. Halk. Erős.

Párok táncot lejtenek.

Csak én vagyok magam, Magány.

Nincs itt egy ismerős

Kivel elcseveghetek.

Úgy szorongat az üresség.

A zene lüktet. Él.

A pulthoz lépek. Iszom.

Bort. Vörös, mintha vért innék…

Valaki hozzám ér.

Karja nagy, csontos iszony.

Megragad, mint az üresség.

- Felkérhetem, hölgyem? –

Mondja és magához ránt.

Átfogja derekam. Szorít.

Forgat, emel könnyen.

Hangja oly mély, szinte bánt,

Mint maga a vén üresség.

Lehajtom fejem. Tart.

Én végig nézek rajta,

Fekete cipő, nadrág, ing.

Illata szinte mart,

Mint egy leégett pajta,

Melyben ott van az üresség.

Felnézek rá. Félek.

Hol előbb arc volt, ott csont.

Szeme helyén most sötétség.

Néz. – Elnézést kérek! – mondom. 

Szöknék. – Nem! – S rám ront.

Eljött értem az üresség?  

Elkapott. Fog, szorít.

Körbe nézek, nézek.

Mindenki párja pont ilyen.

Maga felé fordít,

Hol megfogott, vérzek.

És megcsókolt az üresség.

Csont éri ajkamat,

Szívja életem dalát.

Zene ütemre rezzenek,

Bennem zúg halk szava.

- Mondd, várod már a halált? -

Zene szólt. Elhalt. Üresség.

2014. augusztus 

BLOGSZÜLINAP!!!

Üdvözlet a Blognépnek!

Egy éve már, régen volt,
Volt már a blog élő s holt,
De most évfordulót ünnepel
S tortáján ez szerepel:
,,Éledj újra kis butus"
(Cukor máz az, s nem szemtus).
Miért van e felirat?
  Minek egy blognak szülinap?
Mert tizenkét hó elrepült,
Bár Ihlet néha elkerült,
De szeretem ezt csinálni,
Verset, novellát kikínálni,
Regény adni, irogatni,
Bejegyzést a webre rakni.
Voltam lusta, voltam serény,
De a suli igen kemény
(Bár ez saját vélemény,
Hogy nem habos sütemény.)
De itt a dátum, s mostan látom
Hiányol engem sok barátom:
Számos olvasó és író,
Az ő szavuk nagyon hívó.
Meg a kreatív agykisülés,
Ami igazi felüdülés.
Sok terv és sok ötlet
Mi fejemben most magot vet.
Új heti program, Inter Juh,
Fejléc, verseny, subidúú,
Könyvözön és alkotás
Jó lesz ez itt nem vitás.
Sok infót még nem mondhatok,
De pár morzsát megoszthatok:
Lészen hétfő, s sok bejegyzés,
Saját ötletetek, könyv éljenzés.
Vala majd számos szerda
Hol helyet kap, vers, novella.
Aztán majd a péntekek,
Mikor infókukac tekereg.
Szombatonként ufók helyett,
Szemünk krimit nézeget.
Vásárnapon Johannánk
Elbúcsúzik. Mi vár ránk?
Mind lesz-e minden héten?
Azt biza igen kétlem.
De igyekszem, hogy hetente
Kettő legyen feltöltve.
Ha sok időm van több is lehet
Ha kevés, nem lesz lelet.
Rengeteg terv, időm alig,
Ettől megyek néha falig.
Meg rosszul is osztom be,
Csőbe magamat húzom be.
De ennyi panasz elég lesz.
Ezennel blog feléleszt,
Újabb év indul, s remélem
A kövi ünnepet is megélem.
Búcsúzásként annyit még,
Csak hogy oldódjon a jég,
Holnap kukkantsatok fel,
Ha egy bejegyzés érdekel.
Addig is kellemes délutánt,
Sok napsütést, kevés hurrikánt.
Új évad kezdődik mostantól,
Elköszön ím Hollótoll.

Hulló boldogság a téli égből

Üdvözlet a Blognépnek!

Nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy leesett az elmúlt pár hétben vagy 30-40 centi hó. A legtöbb embernek kellemes emlékei vannak az égből hullott fehér paplanról. Ilyenkor felnőtt és gyerek egyaránt kimegy a havas kertbe, parkba, utcára és hócsatáznak, várat, embert építenek, szánkóznak lefele a dombon. Ezt a vidám és kellemes érzést eleveníti fel Emilly Palton a versében. 

Tavalyi tél:

A szobában ülve, az ablakon kinézve,

Látom, sok lesz a hó az idei télen.

A szobában ülve, világít a lámpa fénye,

Merengek, valamit csinálni kéne.

A szobában ülve, merengésem közepette,

Eszembe jut, tavaly hogy meg lettünk kergetve.

A tavalyi gyönyörű és hideg tél,

Nagy volt a hó, igen metsző a szél.

De igazán nem is bántuk,

Szánkózni indultunk.

Ó igen, a tavalyi első hó,

Az volt a csudi jó.

Az egész csupa móka és kacagás,

Az égből a hófehér égi áldás.

Hócsatáztunk ketten az egy ellen,

A gyerekkel futottunk, párom kergetett.

Ő nem fáradt, mi bezzeg igen,

A hóba fekve nevettünk mindketten.

Csak nevettünk és sikongattunk,

Örömünkbe hóangyalt csináltunk.

Párom ránk ugrott, szerinte kicsi a rakás,

Persze én voltam alul, még jó, hogy fájt.

De fordult ám a kocka, ő került lentre,

Itt már igencsak a szánkózást emlegette.

Elindultunk, hogy meglegyen az öröme,

Hogy csúszás után megint mászhassunk a dombtetőre.

A szobában ülve, az ablakon kinézve,

Látom, sok lesz a hó az idei télen.

A szobában ülve, világít a lámpa fénye,

Merengek, valamit csinálni kéne.

A szobában ülve, merengésem közepette,

Előre félek, idén hogy meg leszünk kergetve.

Írta: Emilly Palton

Inte juh: negyedik felvonás

Üdvözlet a Blognépnek!

Mond, mi az, mit a holló fogott?
Juh lőn a karmai közt legott.
Ki az áldozat, kit kérdésekkel karmol?
Mi ez a vers, mit a Blogger ide barmol?
Miről szól a strófa, mi célja a rímnek?
Interjúra ki az, kit anno felkértek?
Sasnak kicsiny fia, nevezzük fióknak
Kit megismerhetünk vidámnak és jónak.
Két verse megjelent, Írisz s Illúzió.
Mikért a költőt érje gratuláció.
Ki ő? Mi volt? S mi lesz belőle?
A poént lelőjem előre?
Nem fogom, nézzük hát inkább,
(Mielőtt a vers lesz még dinkább)
Hogy, s miként felelt a drága,
Blogom kedves Sasfiókája. 

Sasfiók

- Honnan jött az írói álneved?

- Egyszer szerepeltem egy színdarabban,melynek során ez volt karakterem neve,ezt vettem át.

- Mióta foglalkozol írással?

- Nagyjából 3 éve.Persze elvétve már korábban is akadtak "fellángolásaim",de azokból igen kevés volt.Úgy érzem szükségem volt egyfajta áttörésre.

- Mi volt az első írásod?

- Egy szerelmes vers általános iskolás koromban.Címe nem volt és inkább a szabad vers jellegét öltötte magára,ellenben a mai módon fejezte ki az érzéseim,azaz egyszerűen és érthetően.

- Milyen műfajban szeretsz alkotni és miért?

- Nagyon lírikus vagyok,egyszerűen ez illik hozzám.Véleményem szerint a rövid szövegek egyszerűen kezelhetőek és én ezt szeretem.Ha már műfajt kérdeztél,akkor azt mondhatom,hogy a legtöbb versem óda,elégia vagy dal,bár témát tekintve elvétve akadnak tájleíró és úgymond istenes művek is,illetve az általam "próbálkozásoknak" nevezett írások.Természetesen ez nem azt jelenti,hogy csak a lírát szeretném.Van néhány novellám is,az epikából - talán szintén a terjedelem miatt - ez áll hozzám legközelebb.Mikor az ihlet egy történet formájában száll meg,nem sajnálom kifejtésére az időt.

- Kipróbálnál-e,kipróbáltál-e más területeket is?

- A ballada egy nagyon érdekes típus ilyen szempontból.Próbálkoztam már párszor,azonban nem hinném,hogy nekem való lenne.Ennek csupán annyi az oka,hogy nekem a költészet,az írás a pillanat megragadását,az érzelmek rögzítését jelenti legfőképp,melyre vannak sokkal kézenfekvőbb műfajok.Drámát - jelenlegi véleményem szerint - nem írnék.

- Mi szokott megihletni téged?

- Gyakorlatilag bármi.Természetesen valamilyen szinten össze kell függnie az életemmel és írásra kell,hogy késztessen,de ezen felül nincs megkötés.

- Mi motivál az írásra?

- Az ihletnek egy "megfelelő" feszültséget kell keltenie,amitől azt érzem,hogy "ezt le kell írnom",enélkül nem megy.Továbbá úgy hiszem,hogy az esetleges csalódások ellenére sem szabad abbahagyni az írást - nekem ez segített sok élethelyzetemben megnyugodni és gondolkodni.

- Van valami módszered az írásra?

- Igen nehéz válaszolni erre a kérdésedre.Egyes versek csak úgy jönnek maguktól,ösztönösen írom őket,szinte "kifolynak belőlem".Más műveimnél sok figyelmet kell fordítanom a formára,a rímekre,sorszámra stb.,csiszolgatom őket.Talán az egyik legfontosabb dolog,hogy ha visszaolvasom bármelyiket is,töltsön el írásának pillanata,érzete akár 5 perc,akár 2 év után is.Én erre törekszem.

- Mi a kedvenc könyved és miért?

- Konkrét kedvencem nincs.A magyarázat az,hogy mind a szépirodalomból,mind a populárisból tudnék műveket mondani.

- Ki a kedvenc íród?

- Ha megengeded,erre úgy válaszolnék,hogy aki papírra vetette gondolatait valamilyen formában.Kedvenc költőim többek között Juhász Gyula,József Attila,Csokonai Vitéz Mihály,Varró Dániel.A "valódi" írók közül szívesen olvasom például Örkény István vagy C.S.Lewis műveit.

- Szeretnél üzenni valamit a Blognépnek?

- Igen és természetesen nem csak nekik.Akiben az alkotói szellem meglapul,ne sajnálja az időt annak előhívására,mert ez egy sajátos önismeretet jelent,önkifejezést,mely napjaink világában úgy gondolom nagy fontos.Az esetleges kudarcoktól ne ijedjünk meg,az a legfontosabb,hogy saját magunk élvezzük az írást vagy bármely más alkotást és nekünk szerezzen örömöt.

Köszönöm az interjút!

Újabb érdekes embert ismerhettünk meg.
Nagy taps Sasfióknak!
Kérem a következőt.

Legjobb írások csarnoka: első alkotás

Üdvözlet a Blognépnek!

Harsogjon harsona,

Zúgjon a fanfár,

Nagy nap van ma,

(Ideje volt már.)

Hirdetve lett verseny,

Mi is volt a célja?

Hogy szavazat írásra

Találhasson célba. 

Vers, novella meg regény

Szép sorba listázva.

Mi lett az eredmény?

Várjuk várva várva.

Jött voks a Csendre, 

S Írisz istennőre. 

Tétetett jelzés

A hideg Novemberre. 

De ki lett a nyertes?

Kérdezi mindenki.

Díszes versikémmel

Kit tüntetek ki?

Ki az, kinek neve
Csarnokba kerül?
Kinek szája ettől,
Mosolyra görbül?
Kezdete két betű
(Egy E, meg egy M is)
Mi a folytatása?
Ki lehet a hamis?
Miller, bizony, ő az
Dicsérje hát taps őt.
A Szövetséget megalkotó
Kedves Írónőt!

A fény játéka

Üdvözlet a Blognépnek!

E héten is egy elgondolkodtató verset hoztam nektek. Ha egy rövid kis lüktető szösszenetre vágytok, és egy kis merengésre, ajánlom, fogjatok egy bögre kávét, kakaót vagy teát, kucorodjatok a radiátor mellé és olvassátok el ezt az alkotást, amit Sasfiók írt. 

Illúzió

Létedet

átfogó,

világot

daloló,

magához

láncoló,

mennyekbe

szárnyaló,

látásod

torzító,

szívedbe

hasító,

lelkedbe

zuhanó,

bánatba

illanó,

reményként

villanó,

álomba

ringató,

könnyeden

csábító,

szétoszló

pillangó –

mégis csak…

Írta: Sasfiók (2016.08.07.)

Szivárvány a szempárban

Üdvözlet a Blognépnek!

A mostanihoz hasonló esős időben az emberek kedve általában romlik, áznak-fáznak, és szükségük van egy kis melegségre. Egy bögre kellemes teával és egy kandalló, kályha vagy radiátor mellé bekuckózni szerintem a legjobb dolog. Ilyenkor előkerülnek a könyvek és a laptopok, hiszen ki ne akarná a lelkét is átmelegíteni valami olvasnivalóval? Most egy kis szösszenetet hozok ecélból. Sasfiók tollából származik, remélem a ti tetszéseteket is elnyeri. 

Írisz

Elmerengő,

szemerkélő

gyönyörködő,

gyötrelkedő

kozmosz zenén

átívelő

szeretettel

szeretkező

selymességgel

megölelő

hivarszéllel

elszédülő

köd utáni

fénytekintet

felkacagó

édes szempár

mely ha érint,

remélsz megint.

(2016.09.03.)

Költészet, avagy az elhanyagolt műnem

Üdvözlet a Blognépnek!

Mindenki regényt akar írni. 

De hova tűntek a költők?

Mindig is a regények és egyéb epikai műfajok aratták le a babérokat, de kérdem én költő társaim, a mi munkásságunk smafu? Nem alkottak tán nagyokat ebben a műnemben is? Dehogynem! Hogy ezt teljes érvénnyel elismerhessük, pörgessük kicsit vissza az idő kerekét. Nem kell sokat, elég két évszázadot.

1800-as évek eleje. Élt egy ifjú forradalmár, Petőfi kinek versei lángra lobbantották a nép szívét, felperzselték az indulatokat és hamuvá égették az elnyomás láncait. Egyik leghíresebb költeménye csendül fel minden március 15.-én, hisz ki ne szavalta volna már el a Nemzeti dalt? Ki ne lapozta volna fel az irodalom szöveggyűjteményt a XIX. század költői után? Ki ne olvasta volna a Szeptember végént szerelmes bűvölettel? Na és a Feltámadott a tenger? 

Kedves levelező pajtását se felejtsük megemlíteni, hisz episztoláik is méltán ismertek. Arany balladáit zengik az osztályok, lovagolnak Edwárd királlyal, mossák a véres leplet Ágnes asszonnyal, és fejest ugranak a habokba a Hídavatás „áldozataival”. De rímekkel nem csak rövid verseket írt, hanem egész elbeszéléseket is. A Toldi három kötetet is megélt, végig követhettük a nép hősének tetteit, szerelmét és halálát.

 Pörögnek az évek és megszületik Ady Endre, a későbbi bálvány, a sztár költő. Epedtek utána a nők, írásait az egész ország ismerte és szerette. Szemem előtt lebegnek a képek a Disznófejű nagyúrról, a fekete zongoráról és a táncoló párról a bálban. Szívünkbe nyilallnak gonosz szavai az Elbocsájtó szép üzenetben és magunk elé képzeljük a hatalmas Ugart. Rímek, képek, eszközök és kellékek sokasága alkotta vad szimfóniák.

Tragikus végű költő, nevelőszülők, tanári pályára készülés, 32 év? Remélem mindenki keze a magasban kalimpál. Nem szólítok senkit. úgy is tudjátok, hogy József Attila az. Tiszta szívvel írt, szerette Mamáját és mikor 32 éves lett életét vesztette.

Szomorú sorsa volt számos költőnek. Rövid, szegény élet, korai halál, betegségek, szerettek elvesztése. De mindegyikük alkotása a tankönyvek lapjaira került és mind hatalmasat alkotott.

De hagyjuk el a cellulóz és ragasztó iskolai szerelemgyerekét, és közeledjünk a mi jelenünkhöz. Vessük fel a kérdést. Mire használható leginkább a magyar nyelv eszméletlen sokszínűsége? Súgok. A káromkodás csak a második. (a fene vigye el). Az első a rímfaragás. És ki az, akinek a munkássága ezer gyermek (és felnőtt) szemébe csalt könnyeket a nevetéstől? Nem más, mint Romhányi József, vagy, ahogy többen ismerik, a nagy Rímhányó Romhányi.  Mű fordításai közül talán az egyik legkiemelkedőbb a Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki. Hogy miért? Mert olyan nyelvi bravúrok, szófordulatok, és rímek vannak benne, hogy ha bele gebedek se menne nekem ehhez hasonló csoda. Az angol változat nem rímelt. Ezt a varázslatot neki köszönheti nem csak kis hazánk, de az egész világ is, hiszen miután felfedezte az eredeti alkotó, hogy mennyire sikeres rímbe szedve, újraszinkronizáltatta az eredetit Romhányi szövege alapján. Kérem alássan emberek, itt következik az elhunyt zseni előtt a kalap emelés és tapsvihar.

A holt költők társaságát már kivégeztük, most jöjjön napjaink kedvelt gyerekmese remekének, a Túl a Maszathegyennek az alkotója, Varró Dániel. Ajánlom minden kis és nagykorú egyénnek, hogy vegye kezébe ezt a kis mesét (felnőttek álcázhatják esti mese olvasásnak, és maximum a gyerekkel együtt röhögik görögdinnyére magukat). Aki olvasta, tudja, miért ajnározom a mi kis (nagy) Varrónkat. A kalandot, amely a Maszathegyen innen és túl játszódik, rímek szegélyezik az elejétől a végéig humoros masszával (tintával talán?)  leöntve. Majd, miután végighahotázta az ember, mondhatja el magáról, hogy ismeri Szösz nénét, Lecsöppenő Kecsöp Benőt, a Bús Piros vödröt és persze a főhőskéket Johannát és Andrist.

A kronológia végére hagytalak Titeket, Blognépem költői. (A regényíróktól most elnézést kérek, de sustorgok még egy kicsit a versfaragókkal.)Tehát, népem fiai, lányai ott lapul bennetek is a képesség, hogy ilyen varázslatokat hozzatok létre. Remélem, a gyerekkori és iskolás emlékek felelevenítése kedvet adott nektek egy kis farigcsálásra. A kérdésre, hogy "hova tűntek a költők" a válasz: Ide, a mai korba. Átalakulva, megfogyatkozva, de töretlenül. 
Bónuszképpen itt van az én versem, hogy olvashassátok egy mai költő művét is.( Hahaha, jó vicc tudom, de hát valahogy rátok kell tukmálnom az írásaimat, nem?).

A bukott hős balladája

Haldokló szívemnek véres-rémes árnya
Vetül rá a tovatűnt világra.
Tettem mit tettem. Egy korszak lezárult.
A király halott, az ország elárvult.
A koronás fő miért hullt a porba?
Három gyermeke mért követte sorba?
Mert zsarnok volt élte, s zsarnok halála
Hűtlennek vélt véreit ő küldte máglyára.
Sanyargatta népét, éhezett a porja,
Szenvedett a nemes, s annak minden sarja.
Mert a fenség a kincset kalitkába zárta,
Mint sárkány a hegyben, s az a sors várt rája.
Jött egy nemes lovag, aranyban és vértben,
Pajzs a balljában, kard a jobb kezében.
Megállt az úr elött, ráolvasta vétkét,
De király tagadta, hogy hibája e rémkép.
Lesújtott a kard is és a sorsnak árnya
Hisz ezután háború tört rája.
Hadat üzent Észak, Dél és Nyugathon,
Perzselődött minden, csűr, templom, otthon.
Lángban áll a nemzet, vérzik az ország,
Érted tettem népem, s vészt így hoztam rád.
Gyilkoltuk az ellent, elhullt sok barát,
Míg az idegenek ülték győzelmük torát.
Darabjaira hullt hajdani szép Kelet,
Kettő kapott kicsit, egyik egész felet.
Most egymást ölik sorba, romjainkért dúl harc,
Hogy az aranypénzen kié legyen az arc.
Halottszőnyeg borult e sötét világra,
Kardom okozta véres-halotti máglya.
Mert hiába volt zsarnok, ki a trónon ült,
Miatta nem harsant sokáig harcikürt.
Már nincs ország, nincsen nép sem.
Kiirtottak mindent, teljes egészében.
Haldoklom most én is, utolsó a talpon
Így kell hát legyen, hogy a bűnös is haljon.
Por és füst maradt csak, az száll fel az égre.
Új korszak köszönt be, s a réginek vége.

Hollótoll:2016.08.05

Az álmok lehulló cseppjei

Üdvözlet a Blognépnek!

Gondolom, nektek is volt már sokszor olyan álmotok, amire felkelve emlékeztetek. Lehettek azok érdekes kalandok, ijesztő menekülések vagy akár hatalmas blődségek is, amikből egy-egy foszlány vagy képkocka megmaradt ébredés után. Én ezekről szeretnék kicsit mesélni.

     Azok közé az emberek közé tartozom, akiknek eléggé élénk a fantáziája. Eme képességnek köszönhetően az álmaim mindig mozgalmasak és úgy érzem magam, mintha egy kalandfilmbe csöppentem volna. Sokszor üldöztek már (hurrikán, T-rex, viking horda), párszor meg is támadtak (volt mikor a maffia, sőt már Jaime Lannister is kergetett a kertünkben egy számszeríjjal), de legtöbbször vidáman ébredek. Álomfejtők kezdhettek agyalni, hogy milyen mentális betegség okozhatja azt, hogy már álmodtam rajzfilm quetzalcoatlus-t pizzával etető gyerekekkel is.

      Fel a kezekkel az, aki megpróbálta már papírra vetni az éjszaka képeit. Igen, én is jelentkezem, méghozzá két teljes manccsal. Mert ki ne akarná az össze-vissza zagyvaságot egy jól formázható masszává gyúrni? Eddigi próbálkozásaim zöme kudarcba fulladt. Ugyanis az álom engem szinte mindig egy regényt ihlet meg. Tudni kell rólam, hogy arra a kérdésre, hogy tud-e Hollótoll regényt írni? a válasz az, hogy: szeretne. Mivelhogy eddig hiába fogtam hosszabb történetek kibontásába, valahogy mindig elvesztem a karakterek, események és egyebek tengerében. De remélem egyszer összejön, és akkor megoszthatom veletek.
     Kellemes álmok bőven akadnak. Én is álmodtam már csodaszép utcákról, fantáziavilágokról, hősökről (nem egyszer én magam voltam az), sőt egyszer még meg is csókolt egy lovag. Majd mucikámnak hívott anyum hangján és felébredtem, de az már más tészta.
     Mind ismeritek azonban a másik végletet is. Amikor az álom se nem kellemes, se nem jó. Amikor szörnyű teremtmények és katasztrofális események játszódnak le benne, és ti semmit sem tehettek ellene. Amikor moccanni sem bírtok a rémülettől vagy fájdalomtól. Sajnos az álomnak van ilyen arca is. És ezzel az arccal nem szívesen nézünk szembe. Szerencsére ezek közül nem sokra emlékszem (remélem ti sem), bár ami megmaradt az beleégett az elmémbe. Ezekről nem szívesen beszélünk, nehogy kivesézzék és pszichológiai következtetéseket vonjanak le, pedig nem gyogyós az illető, hanem csak az esti pizza feküdte meg a gyomrát. Bár ha tényleg van valami mentális háttere, az is megesik, de nem vagyok elmeszakártő, ezért ebbe nem mennék be.
     Kiskoromban a negyediken laktunk Budapest egyik sokemeletes házában, a Liget mellett. Nagyon féltem a magasságtól és ez a tériszony behálózta az álmaimat is.  Néha az emeletről estem le, majd a landolás előtt megálltam, volt, mikor egy lépcsőház belsejében zuhantam és zuhantam és zuhantam egész a végtelenségig. A költözés óta szerencsére csak egyszer álmodtam ilyet, de sajnos a rémek mind a mai napig beférkőznek az éjszaka nyugalmába. Nemrég álmomban erősen lábon böködött valami, ami a mosógépből nyúlt ki ronda, aszott kezével. Ezt a böködést viszont a valóságban is éreztem, amitől kissé kinyitottam a szememet. Azt hittem édesanyám kelteget (mellesleg, nem így szokott), és egy guggoló alakot láttam a szempilláimon keresztül. Amikor azonban teljesen kinyitottam a szemem, senki nem volt ott. Elképzelhetitek mennyire megijedtem attól, hogy valami az álmomon keresztül hozzám ért. Napokig eléggé zaklatott voltam, de amikor elmondtam anyumnak azt felelte, valószínűleg izomrángás volt. Persze. A combomon. Mikor maximum a vádlim szokott görcsölni. Minden esetre ezt felvettem a "fura dolgok" listájára.
      Az egyik legrosszabb álmom azonban az volt, amikor egyik barátnőm haláláról álmodtam. A hirtelen jött katasztrófa, a tehetetlenség nagyon megrázott. Miután kipattantam az ágyból leizzadva, zihálva odafutottam hozzá és szorosan átöleltem. Egész addig nem engedtem el, amíg el nem meséltem neki az álmomat. Hiszen ha elmondod az álmod, nem válhat valóra, igaz? Lehet ezért ragadtam még aznap tollat és írtam ki magamból az álmot egy vers formájában. Azért, hogy semmiképp se válhasson valóra.
      Mint látjátok az álmok tengere bőséges. Magával ragad, elnyel, lehúz. Néha varázslatos, néha háborgó. De egy biztos. Képes ihletet adni és az ihletet mindig meg kell ragadni.
      Zárásképp megosztanám veletek a rémálmom szülte versemet és bátorítanálak titeket arra, hogy meséljetek ti is az álmaitokról, osszátok meg velem/velünk az ilyesfajta írásaitokat.

Elhibázott célkereszt

Íjlövés, húrpengetés,

Hallik az erdőn át.

Nyíl röpül, száj örül,

Mert gyakorol négy barát.

Vált helyet és jót nevet

Mind a négy, ha talál.
Nagy kacaj, víg a dal,
Ha egy vessző tovaszáll.

Hull levél és fúj a szél,

Őszben játszik a táj.
Zeng avar, s jő a baj,
És nem lesz ugyanaz már.

Bong ideg és nyíl rezeg,

Kör közepébe váj.
Haj mi lesz? Mond mi lesz?
Ha más célpontra talál?

Rossz lépés, gyors eresztés,
Siklik az égen át.
S nem örül, felhördül.
Zokog a három barát.

Nyíl talált. Jaj, hol talált?
Ím, földre hull egy lány.
Körbe áll, sírva áll,
És arcuk oly halovány. 

Oh, kis szív, dobog te, míg
Télbe fordul a nyár!
Átlőve, megtörve
Csak egy-kettőt dobban már.

És halk sóhaj, végóhaj,
Szól még pár szót az egy.
Búcsúzik, könnyezik
Tudja, nagy útra megy.

Ott van még, mosolyog még
Három között a lány,
Nincs ott már, máshol jár
Az élet túloldalán.

Hollótoll:2015.10… 

    

Kedvcsináló

Kedvcsinálónak megosztom egyik versemet. Nem túl vidám, de gondoltam hátha kedvet kap tőle valaki. :)

Árnyalatok

Karmazsin hajnal
Vérvörös volt.
Skarlát szín alkony
Vérvörös folt.

Rózsaszín nappal
Tűzvörös láng.
Vágy színű éjjel.
Összeforrt szánk.

Kétszínű reggel
Szívemen rés
Féltékeny éjfél.
Kezemben kés.

Ében szín este
Hófehér Hold
Éjsötét penge
Hófehér holt.

Hollótoll