2018. március 15., csütörtök

Új kezdet

Üdvözlet a Blognépnek!


Visszatértem. Bár nem teljesen úgy, ahogy terveztem és nem is ugyanolyan formában.
Új bloggal készültem nektek, aminek a címe Éjben fürdő szavak. Kicsit más koncepció, más összetétel, más külső. Én és az írásaim, cikkeim viszont megmaradtunk. 

Ha érdekel, nézz be hozzám. Még nincs teljesen kész, de már örömmel fogad látogatókat.  



2017. november 13., hétfő

,,Semmi sem állandó, csak a változás maga.”

Üdvözlet a Blognépnek!


Köszöntök most mindenkit, aki valaha megfordult kicsiny blogomon. Hosszú út áll mögöttünk. Nehezen indult a dolog, volt sok bukkanó, szünet, sűrűsödés, móka, kacagás, verseny, írásözön. Volt, hogy mosolyogtunk, volt, hogy keseregtünk. De egy biztos. Így vagy úgy, de egy közösséget alkottunk.
Miért írom mindezt múltidőben? Mert ezzel a bejegyzéssel lezárom ezt a korszakot. Határozatlan ideig bezárom a Tollam nyomán a tinta kapuit. 



Számtalan kérdés felvetődhet bennetek ezzel kapcsolatban. Megpróbálok mindre válaszolni, ahogy tőlem telik:

Szeretek-e, szerettem-e blogger lenni?
Igen. És hiányozni is fog. Természetesen voltak nehéz pillanatok: az indulás, az olvasó várás/gyűjtés, a kommentek minimális száma, dolgok megtervezése, betartása, ecetera. De mindezek ellenére roppant mód élveztem. Szabályosan felvillanyozott, amikor gép elé ülhettem és bepötyöghettem egy bejegyzést. Annyi mindent eszeltem ki, számtalan témát, versenyt és egyéb nyalánkságokat. Az ilyen alkotó- és kreatív munkák (mint a versköltés vagy sütés) mindig is feldobtak. 

Akkor hát miért hagyom ezt abba?
Amikor elkezdtem, volt egy koncepcióm. Mit, hogyan, miért. Az idők folyamán azonban be kellett látnom, hogy az elképzeléseim nem voltak reálisak. Rá kellett jönnöm, hogy nem így működnek a dolgok. 
Vegyük hozzá azt is, hogy rengetegszer nem tudtam tartani a saját magam felé tartott elvárásokat sem. Kicsúsztam a határidőkből, kimaradtak bejegyzések, nem jöttek össze tervek. 
Van egy színvonal, amit megérdemelnétek, TI olvasók és alkotók. TI, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez az egész. Ezt már jó ideje nem tudom szolgáltatni. Nem minőségi és nem kielégítő az, amit mostanában "blogolás" címszó alatt műveltem. 
Új alapokra kell helyeznem az egész blog felépítését, működését, kinézetét és nem utolsó sorban a hozzáállásomat a dologhoz. Tekinthetünk úgy is a dologra, hogy eddig hernyó volt. Most jön a pihenés, a báb állapot. És remélem egyszer pillangóvá válik.

Ez az összes indítékom?
Természetesen nem. Most a változások és egyben az állandóság időszakában vagyok. 
Mi változott? Azzal, hogy egyetemre kerültem, főleg, hogy vidékről egyenesen a fővárosba, eléggé felkavarodott életem "állóvize". Új hely, új emberek, új feladatok, felelősség, több szabadság, több döntéshozási teher. Egyszóval SOK(K).
3 hónap elteltével sem sikerült mederbe terelnem magam, vágányra állnom. Nem tudom mennyi időbe fog telni még, de magamat ismerve... nem kevésbe.
Találtam magamnak egy embert, akivel fel tudtuk lobbantani a másikban a szerelem lángját. És ez most más, mint az eddigiek. Bizony. Jól értettétek. A Holló kapcsolatban él. Ez is nem kis mennyiségű energiát, időt és egyebeket vesz igénybe. De remélem megéri.
Ezek voltak a változások, nézzük az állandó, vagy inkább visszatérő dolgokat.
Nem lettem kevésbé lusta. Számos területen el vagyok marad (inkább hol nem?), és felelőtlen elígérkezéseim sem segítenek a dolgon, mert sok mindent vállalok, de nem mindet tudom teljesíteni.
És van még valami... Be kell nektek valljam, hogy (tudom ezzel nem vagyok egyedül, és nyilván az én bajaim eltörpülnek másoké mellett, de) már jó ideje, hogy szét vagyok esve. És itt most a lelkiekre gondolok. Nem mennék bele részletesen, de maradjunk annyiban, hogy lelki problémáim vannak már évek óta. Számos okot sikerült már felfedeznem, volt mikor előre tudtam lépni hármat, csak hogy utána ötöt visszatáncoljak. Pokoli egy keringő, mondhatom. Magam ellen harcolok értem, hogy végre boldog lehessek.

Mihez fogok kezdeni a "kapuzárási pánik" után?
Ne aggódjatok, nem fogok eltűnni az éterben. Hollótoll neve igenis fel fog bukkanni időnként a netsztyeppén, bár nem kifejezettem a blogvilágban.
A versírást sose fogom tudni abbahagyni, és nem is akarom. Ha érdekelnek a gondolataim és rigmusaim, akkor keress csak rám facebookon.
Tervezem valamilyen online magazinhoz bekerülni, (például az AH magazinhoz, ahol versenyt nyertem és meg is jelent az az alkotás.) Ott fejlődni, ha tudok, új dolgokat megismerni. Kell a tapasztalat.
Emilly Palton egyik oldalára is érdemes lesz majd felkukkantani, és nem csak azért mert ott is rád kacsintok talán. (Na jó. A másikat se hagyjátok figyelmen kívül.)
Folytatni szeretném a recenziók írását is, amit, legrosszabb esetben a moly.hu-n megfogtok találni (amint kicsit frissítettem a profilom).
A Kelet Irodalmi és Kulturális Egyesület tagjaként is tevékenykedem. Bár eddig nem sok hasznomat vették, de szándékozom ezen változtatni. Például segédkezem majd a programok szervezésében.
Ha személyesen szeretnél találkozni velem... Hát amennyiben valaha lesz valakinek ilyesfajta szándéka, jelezze felém. Email címem változatlan: hollotoll.18@gmail.com


Visszatérek valaha?
Természetesen igen! Nem mondok időpontot, nincs dátum. Én se tudom még. Annyi fejlődni, fejleszteni való van, hogy lehetetlen bármit is mondani. De egy biztos VISSZATÉREK. 
Értetek, az írásért, az alkotókért, a blogért.



Hálás vagyok mindenkinek, és hatalmas köszönet! Nélkületek sok élménnyel lennék szegényebb. 





2017. november 4., szombat

Év alkotása: eredményhirdetés

Üdvözlet a Blognépnek!


A blog már hosszú időt megélt, hol sziporkázott az éji égbolton, hol pislákolt kihunyó fénnyel. Egy biztos. Remek alkotásokat vonultat fel a kezdetek óta. Számos író és költő fektette belém bizalmát, és mutatta meg a publikumnak alkotását. 

Pár hónapja ezeknek az írásoknak indítottam egy versenyt. Nézzük, hogy zárult:




A dobogóért vad küzdelem zajlott, de végül sikerült a szavazóknak meggátolnia a holtversenyt.
1. E. M. Miller: Üzenet a túlvilágról
2. Matthew M. D'Arc: Jeanne D'Arc Nemzedéke 
3. Matthew M. D'Arc: Apokalipszis Lovasai - Az Alvilág lánya

Gratulálok a győzteseknek, nyereményük legyen tapsvihar és elismerés! Nevük bekerül a Legjobb írások csarnokába.

Szeretném megemlíteni még azt a pár alkotást, amely még kapott szavazatot.
E. M. Miller: A szövetség
Hollótoll: Árnyalatok
Preil Boglárka: Repülés
Preil Boglárka: Háború
Keserédes: Ihlet
Hollótoll: Márciusi beszéd

Le a kalappal előttük is. Csak így tovább, ne adjátok fel. 


Köszönet mindenkinek, aki betartotta a verseny szabályait,
És sajnálom, hogy voltak, akik nem teljes mértékben.  
 



2017. szeptember 25., hétfő

Keringő a véggel

Üdvözlet a Blognépnek!


A mostani hangulatom és az idő előhozta belőlem a múlt árnyait. Eszembe jutott, milyen rég is volt az, mikor megírtam az első "igazi" versemet.  Miről is szólt? És miért pont ez ihletett meg? Elmesélem.


Talán két egyszerű mondattal tudnám összefoglalni a dolgot:
,,A halál olyan mint a szavazójog. Egyenlő, általános érvényű, titkos.'' 
Ugyanis az első "Hollótoll"-as alkotásomat a haláltánc, mint műfaj és mint motívum, ihlette meg. Akkortájt ezt tanultuk a gimnáziumi irodalom órán. Már ismertek, ezek a sötét, morbid vagy épp elvont dolgok mindig megragadják a fantáziámat. Akkor se volt másképp. Bár az igazat megvallva, akkor nemhogy a Hollótoll név, de még a Kaszás Költő "titulus" se fogant meg a fejemben, mint saját magam elnevezése. Igen, jól olvastátok. Kezdetben Kaszás Költőként akartam magam beírni a... nos, bárhová. Meg kell hagyni, az is találó lett volna, és a gépemen még mindig így található meg a verseimet tartalmazó mappa.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem írtam előtte semmit. Volt pár versike családtagoknak és egy 12 versből álló ciklusom, a "Halál 11 módja" címmel. (ne kezdj el matekozni a 11=12 problémán. Hidd el, jobban jársz.)Vidám mi? Volt abba minden: mérgezés, zuhanás, vízbefúlás, elégés, élve felfalatás és savmarás. Belegondolva, már akkor se lehettem "teljesen ép". Mert miért is írna egy tizenéves kislány szadista szuicid hangulatú verseket? Ötletem sincs. Bár mind röhejesen katasztrofális lett, de akkor nagyon büszke voltam magamra. Azóta azt hiszem már elégettem mind. Jobb is így, ugyanis teret tudtak adni az első igazi versemnek. (Ami egy cseppet sem vidámabb, de azért egy fokkal már élvezhetőbb). Találóan a Haláltánc címet adtam neki, és ez egy három darabból álló csokor része lett volna, a Tüzimádattal és a Késdobálással. Az előbbit tényleg megírtam, az utóbbit pedig csak terveztem. A Tűzimádatról is fogtok hallani, de aki nagyon kíváncsi, az a facebook oldalamon megtalálja, az összes eddigi verseimmel egyetemben.

Túl mély, túl sokrétű és túl terjedelmes lenne mindent leírnom, ami a fejemben kavarog a halállal kapcsolatban. Úgy terveztem, még a vers idebiggyesztése előtt írok pár (jó pár) sort a dologról. De ezt engedelmetekkel elvetem. Miért? Nem tudok még eleget hozzá. Szoktam nagy szavakkal és gondolatokkal dobálózni, de ez a téma megérdemel egy egész, korrekt, megszerkesztett bejegyzést, és nem a konferanszié szerepet. Így hát inkább megosztom veletek az alkotást, amelyre elsőként nyomhattam léleksötét tollam bélyegét. Felkészültetek? Íme:


Haláltánc



Sötét itt minden.
A bálterem hol állok,
Kinn az ég, melyre szemem néz.
Köröttem mindenkit
Oly feketének látok,
Hogy fojtogat az üresség.

A zene szól. Halk. Erős.
Párok táncot lejtenek.
Csak én vagyok magam, Magány.
Nincs itt egy ismerős
Kivel elcseveghetek.
Úgy szorongat az üresség.

A zene lüktet. Él.
A pulthoz lépek. Iszom.
Bort. Vörös, mintha vért innék…
Valaki hozzám ér.
Karja nagy, csontos iszony.
Megragad, mint az üresség.

- Felkérhetem, hölgyem? –
Mondja és magához ránt.
Átfogja derekam. Szorít.
Forgat, emel könnyen.
Hangja oly mély, szinte bánt,
Mint maga a vén üresség.

Lehajtom fejem. Tart.
Én végig nézek rajta,
Fekete cipő, nadrág, ing.
Illata szinte mart,
Mint egy leégett pajta,
Melyben ott van az üresség.

Felnézek rá. Félek.
Hol előbb arc volt, ott csont.
Szeme helyén most sötétség.
Néz. – Elnézést kérek! – mondom. 
Szöknék. – Nem! – S rám ront.
Eljött értem az üresség?  

Elkapott. Fog, szorít.
Körbe nézek, nézek.
Mindenki párja pont ilyen.
Maga felé fordít,
Hol megfogott, vérzek.
És megcsókolt az üresség.

Csont éri ajkamat,
Szívja életem dalát.
Zene ütemre rezzenek,
Bennem zúg halk szava.
- Mondd, várod már a halált? -
Zene szólt. Elhalt. Üresség.

2014. augusztus 







2017. szeptember 21., csütörtök

Elfeledett blog

Üdvözlet a Blognépnek!


Szégyen gyalázat, de már egy hónapja nem írtam semmit a Tollam nyomán a tintára. El se hiszem, hogy így kiszaladt az idő a lábam alól. És mi lett belőle? Nagy nagy űr, amit pótolni kell. Nem így terveztem, de lám, megálltam, mint kocsonyában az egyedfejlődés. 


Összeszedem szépen magam, felkaparom a tollaim, ihleteim, terveim a gépről és minden elérhető helyről és újra materializálódom a netéterben. Az igazat megvallva hiányzik már a Blog és az írás. Meg persze az, hogy részese lehessek az alkotó közösségnek. 


Nem szoktam magamról igazán írni. De most pár szóban elmondom mi volt az elmúlt egy hónapban. Sok jó dolog ért, mint például egyetem, új barátok, és új élethelyzetek. Szokni és tanulni kell még bőven. Mint ahogy rengeteg mindent is. Sajnos pár rossz is történt. Ilyen például számos komorabb nap, amikor a legnagyobb ellenségem a saját elmém volt. Nem most és így van itt az ideje, hogy ezeket kitárgyaljam. De valamikor sort kerítek rá. 


Nekiállok a héten a következő bejegyzéseknek, meglátjuk mit sikerül összehozni. Drukkoljatok


Addig is kellemes esőtlen napot!



2017. augusztus 29., kedd

Hollótoll: Hazatérés

Üdvözlet a Blognépnek!


Úgy tűnik, szinte mindig, amikor hosszabb távra elutazom, betegen térek vissza. De hát Murphy óta tudjuk, hogy ,,Ami elromolhat az el is romlik", amely szabály alól az egészség sem kivétel. 

De nem panaszkodni jöttem, hanem hirdetni, hogy visszatértem és folytatom a munkám. 

2017. augusztus 20., vasárnap

Coffee break

Üdvözlet a Blognépnek!


Drága olvasóim, íróim, tagjaim. Kénytelenek lesztek nélkülözni engem egy egész hétre. Olyan elfoglaltságom lesz, amitől nem tudok gépközelbe kerülni. De megsúgom, érdemes kivárni ezt a hetet, mert utána lesz mit olvasni. 


Addig is minden jót, olvassatok sokat, süttessétek a hasatokat és élvezzétek a nyarat.