2017. szeptember 21., csütörtök

Elfeledett blog

Üdvözlet a Blognépnek!


Szégyen gyalázat, de már egy hónapja nem írtam semmit a Tollam nyomán a tintára. El se hiszem, hogy így kiszaladt az idő a lábam alól. És mi lett belőle? Nagy nagy űr, amit pótolni kell. Nem így terveztem, de lám, megálltam, mint kocsonyában az egyedfejlődés. 


Összeszedem szépen magam, felkaparom a tollaim, ihleteim, terveim a gépről és minden elérhető helyről és újra materializálódom a netéterben. Az igazat megvallva hiányzik már a Blog és az írás. Meg persze az, hogy részese lehessek az alkotó közösségnek. 


Nem szoktam magamról igazán írni. De most pár szóban elmondom mi volt az elmúlt egy hónapban. Sok jó dolog ért, mint például egyetem, új barátok, és új élethelyzetek. Szokni és tanulni kell még bőven. Mint ahogy rengeteg mindent is. Sajnos pár rossz is történt. Ilyen például számos komorabb nap, amikor a legnagyobb ellenségem a saját elmém volt. Nem most és így van itt az ideje, hogy ezeket kitárgyaljam. De valamikor sort kerítek rá. 


Nekiállok a héten a következő bejegyzéseknek, meglátjuk mit sikerül összehozni. Drukkoljatok


Addig is kellemes esőtlen napot!



2 megjegyzés:

  1. Szia!

    Remélem, minél előbb visszatérsz, mert szeretem olvasni a blogod. Na meg, a sajátos kifejezéseidet/hasonlataidat is:
    "... megálltam, mint kocsonyában az egyedfejlődés."
    Ez nagyon tetszik!

    Ölellek: Emilly

    VálaszTörlés
  2. Drága Emilly!

    Szeretnék visszatérni, és már "dolgozom az ügyön". Sajnos sokszor nem jön össze, amit tervezek.
    De ha minden tollam kihullik is, hétfőn akkor is bejegyzést teszek közzé!
    Hamarosan gyűjteményt kéne kiadnom a sok "énféle" kifejezésből. Nyugalom, van még ahonnan ez jött.
    Köszönöm a biztatást.

    Ölel:
    Hollótoll

    VálaszTörlés