Üdvözlet a Blognépnek!
Az elmúlt hetekben felkerült pár alkotás a Tollam nyomán a tintára. Volt itt novella, vers és persze regényrészlet is.
Most szeretném véleményezni őket, amit nem csak ebben a bejegyzésben olvashattok majd, hanem az adott műnél kommentként (kicsit rövidebben, átírva).
Ez mind egyéni meglátás lesz, nem kötelező elfogadni őket, vagy egyetérteni velük.
Egy kissé borongós, elgondolkodós írás ez. Szinte a végéig nem is tudjuk, mi lehet a környezet, az élethelyzet, tudatlanságba burkolódzva élvezzük, ahogy a leírás megjelenik lelki szemeink előtt.
A hangulata és az írásmódja szerintem kifogástalan. Bár a "nedveimmel bekeni testem" kissé érdekes, furcsának hat szerintem a szövegben, de ennyi "hibát" elnézünk neki.
Írisz:
Ez is egy vizuális, de keveset elmondó vers. Igazán nem is a mondandója, hanem a hangulata az, ami megfog. Kuszának hat, lehet kissé az is, de jól elképzelhető kis szösszenet.
Itt a "hivarszéllel elszédülő" versszak az, ami különös nekem. Lehet mást írtam volna, de szerencsénkre, nem én költöttem.
Szövetség:
Mivel ez a leghosszabb terjedelmű alkotás a blogon, ebben lehet sok jó és kevésbé jó dolgot is fellelni.
Kezdjük a pozitívumokkal. Egy érdekes történetbe csöppenünk, ahol a rejtélyt egy két évtizede halott nagymama és egy láda szolgáltatja, amit ha kinyit az ember, nincs visszaút. A már ismert sci-fi elemeket (űrlények, űrhajók, világvége, földönkívüliek elleni szervezet) öltözteti saját elképzelései köntösébe. Ezeket fűszerezi meg fantáziája vegetájával, ami ez esetben egy vírus és ( a szokásos ifjúsági regényektől eltérően) felnőtt főszereplők.
Azonban a kellemes történet és téma mellett találhatunk kisebb-nagyobb hibákat. Gondolok itt az elszórtan fellelhető szóismétlésekre, pontatlanságokra, és vesszők néhol előforduló hiányára, továbbá az elírt, hibás szavakra.
Összegezve egy jó alapokról induló történet, amelynek még egy átnézés jót tenne.
Mivel ez a leghosszabb terjedelmű alkotás a blogon, ebben lehet sok jó és kevésbé jó dolgot is fellelni.
Kezdjük a pozitívumokkal. Egy érdekes történetbe csöppenünk, ahol a rejtélyt egy két évtizede halott nagymama és egy láda szolgáltatja, amit ha kinyit az ember, nincs visszaút. A már ismert sci-fi elemeket (űrlények, űrhajók, világvége, földönkívüliek elleni szervezet) öltözteti saját elképzelései köntösébe. Ezeket fűszerezi meg fantáziája vegetájával, ami ez esetben egy vírus és ( a szokásos ifjúsági regényektől eltérően) felnőtt főszereplők.
Azonban a kellemes történet és téma mellett találhatunk kisebb-nagyobb hibákat. Gondolok itt az elszórtan fellelhető szóismétlésekre, pontatlanságokra, és vesszők néhol előforduló hiányára, továbbá az elírt, hibás szavakra.
Összegezve egy jó alapokról induló történet, amelynek még egy átnézés jót tenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése