A VÍRUS: 4. fejezet 4-6

Üdvözlet a Blognépnek!

Lakberendező rovatunkat olvashatják. Tartalma:

-Egy darab Vírus lámpa, kecses mégis halálos darab, a konyhák elengedhetetlen kelléke.
-Kezdődő Szövetség tökéletes minden könyvespolcra.
-Egy minden szobába elhelyezhető izgalom, amit érdemes beszerezni.
-Valamint földönkívüliek amiket a kertbe ajánlunk, a veszélyesebbeket pedig azon kívülre.  

Kellemes berendezkedést kíván önöknek a Tollam nyomán a tinta közreműködésével, E. M. Miller.

4. 

Most már az én türelmem is fogytán volt, a sok értetlenkedés miatt. Az életben nem gondoltam volna, hogy ennyire a fafejűek.  A főiskolán is néha nehéz volt a felfogásuk, de ez már ahhoz képest kissé túlzás volt. 

– Most már én is azt mondom, hallgass már el, Gábor! Befejezhetem, amit elkezdtem? Mert nincs még vége a történetemnek. Utána is ráérsz diskurálni a Ley-vonalakról, meg a Neoliti korról.  És az összes többi dologról, mely elhangzott az utóbbi fél órában. – Láttam Tim elismerő nézését, rám mosolygott és én tovább folytattam. –  Húsz évvel ezelőtt Novemberben minden megváltozott. – Elhalkult a hangom, a sírás fojtogatott, de tovább folytattam.- A nagyi szokás szerint lelépett napokra, aztán hetek lettek belőle. Míg nem November közepén csengettek. Már mindenki nagyon ideges volt, hisz nem tudtuk hová lett a nagyi. Én nyitottam ki az ajtót. Az ajtóban három jóképű, fekete ruhába öltözött férfi állt. Az egyik maga Tim Night volt. – Mindenki rá nézett, ő a parkettát bámulta, onnan próbálta leolvasni az emberiség jövőjét. – Nem emlékeztem rá, fiatal volt, s az emléke a múltba veszett. – Anyu jelezte, hogy ő akarja folytatni. Timnek nem volt ellene kifogása.

– Beléptek, meghajoltak, de nem ültek le. Állva mondták el, miért jöttek. Mai napig tisztán előttem van az egész jelenet. Húsz éve keresek választ és magyarázatot az egész történésre. Kerek perec, egy mondatban közölték mi történt az anyámmal. A két másik férfi, kik vele érkeztek – mutatott anyám Timre – Hallgattak. Egyedül csak ő beszélt, alig fogtam fel a hallottakat. Annyit mondott, anyám halott, különös módon vesztette el az életét. De hogy miben, mai napig nem tudom. Annyit mondott csupán, hogy a temetés ekkor és ekkor lesz, de csak én vehetek részt a szertartáson. Arra sem adtak engedélyt, hogy még egyszer utoljára megnézzem az anyámat. Húsz éve keresem a választ a rejtélyre. Húsz év után mikor ismételten láttam Timet, ismerősnek tűnt. Nem tudtam hova tenni, mire a találkozás alkalmával leesett kicsoda, és miért ismerős annyira. ő közölte anyám halálát. 

Tim nem szólt semmit. Továbbra is a parkettáról olvasta le a megoldást a válságkezelésére. Mivel továbbra sem szólalt meg, folytattam.

– Én el is felejtettem mindent. Persze ez így nem igaz, mert bennem is ott motoszkált, ha nem is napi szinten a kérdés. Kik voltak ők, miért tűnt el a nagyi, mi történt vele stb. Teltek múltak az évek, felnőttem, és a nagyi emléke és meséi a feledésbe merültek. Idén Júliusban valami arra késztetett másszak fel a padlásra. Szakadt az eső, de én mégis felmásztam. Kerestem, kutattam mire rátaláltam egy ládádra. Lecipeltem, letettem és úgy is maradt. Hetekkel később nyitottam ki. Belenéztem. Találtam benne egy dossziét, benne képekkel ufókról, bolygókról, repülőcsészealjakról. Egy beléptető kártyát, melynek abban az időben nem lett volna szabad még léteznie. Aztán egy telefonszámot. – Ránéztem Timre, a tekintetük találkozott. – Nagy meglepetésemre, azonnal felvették, a telefon majd kiesett a kezemből. Tim, mert ő volt ki felvette, közölte, már várta a hívásomat. 

Váratlanul megszólalt Tim.

– Úgy van! Már régóta vártuk a hívást. Csak abban nem voltunk biztosak mikor érkezik el ez a nap.  De elérkezett. Nagyon örültem a hívásnak. Ha nem talál rá a ládára Éva, nekünk kellett volna kapcsolatba lépnünk vele, és családjával. Súlyos döntést kellett hoznia. – Jelezte, hogy folytassam.

–  Megbeszéltük a találkozót. Közben újból belelestem nagyi ládájába, ahol megdöbbenésemre rátaláltam a végrendeletére. Mely kikötötte, fel kell adnom az eddigi életemet, a munkámat is ott kellett hagynom. Volt még benne valami.  A barátaimat is be kell vonnom a dologba, azzal hogy nekik is fel kell adniuk az életüket. Így kerültetek ide. 

– Így van!  Mint már mondtam, nincs visszaút, itt kell maradnotok. Évával együtt a szervezet tagjává váltatok. 

Többiek kikerekedett szemekkel néztek ránk. Szerintem még a szájuk is tátva volt.  Egyedül Attila volt köztük a higgadtabb. Természetesen Gábor szólalt meg Tim nagy örömére.

– Ez frankó, haver! Ezek szerint rabok vagyunk?

– Egyáltalán nem!  De mint már mondtam, nem hagyhatjátok el a létesítményt.  A szövetség tagjává váltatok Rózsa asszony révén, a többiről majd mi gondoskodunk. Már, mint a családotokról, mert most már ők is veszélyben vannak. Ursa és Apód igen veszélyes lények.  Muszáj itt maradnotok. Biztos vagyok, hogy a két eszement lény tud rólatok, mint ahogy Éváról is tud. Ez nyilvánvaló tény. Itt vagytok a legnagyobb biztonságban. 

– Igazán remek hír! Jó tudni, hogy rajtunk kívül léteznek még értelmes lények a világűrben. Ezek szerint az 51-es körzet nem kamu? – Kérdezte Andrea.

– Egyáltalán nem! De az egy másik történet, egyszer sor kerül arra is, hogy megismerhessétek.  Most hallgassátok meg az én történetemet, magáról a szervezetről. 

5.

Ursa és Apód miután újból a magasba emelkedtek a földet térés után, nem foglalkoztak túlzottan akkor azzal, hogy meglátták őket. Megláttak a magasból egy tisztást, a fák takarásában csillogni egy tó vizét. Leszálltak, és kiléptek.  Ursa és Apód körülnézett. Beleszimatoltak a levegőbe. Az éjszaka hűvösségén kívül, a földből áradó nyár illatát, és húsz év el nem múló gyűlöletét érezték.  Egyet nagyon jól éreztek. Nem nagyon tudták elviselni a Föld légkörét, húsz év alatt a légkör is megváltozott. amíg más földönkívüli lények látogatták a Földet, szervezetük megszokták a változásokat, addig ők otthon ültek, és bosszún törték a fejüket.  De percek alatt alkalmazkodott a szervezetük a nem várt változáshoz.

– El kell tüntetnünk a hajót. – Jelentette ki idegesen Apód. – Egyrészt mert megláttak minket.  Másrészt, itt nem divat továbbra sem egy repülőcsészealj látványa.

– Nagyon jól tudom! Itt a tó, belemerítjük. Semmi baja nem lesz.

– Ha hónapokig itt rohadunk?

– A vírus gyorsan aktivizálódik. Érzem, már egy áldozata van, és tovább szedi azt. Mire a Szövetségben észhez térnek, már a Föld lakosságát megfertőztük. Meghalnak és átalakulnak.  Pusztul a Föld. Mire magukhoz térnek a döbbenettől addigra már Éva és Tim részt vesznek velünk egy hatodik. típusú találkozón. - Ursa hátborzongatóan felnevetett. 

– Most mi lesz, Ursa?

– Amit megbeszéltünk. Várunk, majd támadunk! 

– És az emberrel?

– Meglátjuk, mit tesz! Biztos vagyok benne, hogy semmire sem fog emlékezni!

Ursa ebben nagyot tévedett. 

6.

Leléptünk anyuval és Miloval az emelvényről, és a többiek mellé ültünk. feszülten figyeltünk Timre. Mint egy Isten úgy állt ott Tim. Tudtam nagyon oda kell figyelnem, minden kiderül arról hova tűnt a nagyi napokra, évekkel ezelőtt. bár így is volt már fogalmam róla. Végig néztem a többieken. Feszült tekintettel nézték Timet. Miután rájöttek hova kerültek, megnyugodva kissé a lelkükben, hallgatták végig a Szövetség történetét. Majd a két űrlény is lesétált közénk. Milo mellé ültek.

– Szinte az emberiség megjelenése óta látogatják a Földet, számtalan galaxisról, más bolygók által lakott lények az embereket. Nem véletlenül találnak a kutatók az ősemberek által készített rajzokon, furcsán ábrázolt embereket. Mint már említettem, mit tanultatok történelemből örökre felejtsétek el. A piramisok sem úgy épültek, és építették, ahogy azt tanultuk egykor. Múltak az évek, egy bizonyos idő után a világ elpusztult, kihaltak az élőlények, majd újból begyógyította sebeit a Föld, új élet kezdődött, szaporodni kezdtek. Körforgásokban pusztul a világ. Hiába mondják, hogy Globális felmelegedés korszakát éljük, melyt maga az ember okoz. Óriási tévedés. Amióta létezik élet a bolygón, létezik a globális felmelegedés. Nem erről akarok beszélni. – Megállt, ránk nézett. Most az egyszer kíváncsi és értelmes tekintetek néztek vissza rá. Kivételesen Gábor is hallgatott. – Mikor elpusztult egy világ, majd új lépett a helyébe, ott megjelenő lényeknek, vagyis embereknek, segítségül érkeztek a földön túlról más lények. Tanították őket, és az emberek istenként tekintettek rájuk.  Múltak az évek és az évezredek, a földönkívüliek egyre gyakrabban látogatták a Földet, annak ellenére, hogy az ember az ő segítségük nélkül is elboldogult. Aztán rá kellett jönnie az embereknek és a vezetőknek így nem fog működni a dolog. Az átlagemberek egyre gyakrabban láttak furcsa formájú valamiket éjszaka közepén, az égen, furcsa lényeket láttak mindenhol. embereket raboltak el kísérlet céljából. Abban az időben tébolydába zárták őket, voltak olyanok kiket kivégzett az inkvizíció, pedig nem voltak boszorkányok. Klubbok alakultak a tizenkilencedik század végén. És az én nagyapám ki részesévé vált egy első típusú találkozásnak, majd a negyedikkel is megismerkedett, kapcsolatba marad az ufókkal, úgy döntött megalapítja a Szervezetet. Nagy segítséget kapott Alfától és az ő apjától. – Mindenki ránézett az idegenre. Nem foglalkozott velünk, csak a lánya mosolygott vissza ránk. - Eleinte Londonban tevékenykedett az intézet. De az első világháború keresztülhúzta a szervezet számításait.  Egy időre szünetelt, amit ki is használtak Ursához hasonló bunkó lények. Nagyapám Magyarországra került, és itt is maradt. Tudta, hogy az ő nagyanya révén magyar származású. Rátalált rokonaira, és itt telepedett le, magyarosította nevét. Megházasodott, és újult erővel, ismételten felépítette az szervezetet. Alfa segítségével törvényt alkotott, mely eltitkolja a földönkívüli lények létezését az emberiség elől. 

A földöntúli lény felállt, szembefordult velünk.

– Így van! Tim mindent elkövetett azért, hogy a szervezet fen, maradjon, és sikert sikerre halmozzon. Borzasztóan megörültem, hogy a háború után kapcsolatba lépett velem. Apám addigra már nem élt.  Nagyon sok időbe telt mire felépítettük a Szervezetet. Elkezdtük a tagok beléptetésest, sokan közülük már nem élnek. Nem volt könnyű dolgunk, mert Tim nagyapja a családján kívül, másokat is be akart szervezni, olyanokat kik Angliában vele együtt abban a klubba jártak, kik részesévé váltak ufó találkozásnak. 

– És az anyám? Hogy került be magukhoz? 

– Rózsa asszony esete egy különleges dolog. Sosem láttam még annyira talpraesett, kreatív tagot, mint ő maga. Mi is figyeltük az embereket, ki alkalmas erre a munkára. Korra és nemre való tekintettel. Rózsa asszony, elképesztően tájékozott volt mindenben. Állandóan az eget vizslatta, feljegyzéseket készített egy kék noteszbe, mindig magánál hordta. 

– Az anyám? Sosem láttam nála ebben a témában könyvet a kezében. Noteszt sem. 

– Sok mindent nem tud az anyáról. És jobb is így. Figyeltük, majd az egyik tagunk meglátogatta őt. Maga akkor úgy négy éves lehetett. Elhívtuk, közöltük vele mi ez, mi lesz a feladata. Boldog volt, hogy bekerült. Lelkesen végezte a munkáját.

– Meglehet. Nekem is csak emlékeim vannak, de halványan emlékszem rá, hogy nekem is furcsa meséket mondott el, a világűrről és a világról, amely körül vesz minket. Apám nagyon dühős volt rá, mikor szó nélkül napokra eltűnt és nem adott magyarázatot rá. Így ment egészen a halála napjáig.

– Így volt helyes! Sok tagunk családos volt. Még most is vannak köztünk ilyenek. De évekkel később történt valami. a Földet megfenyegették, hogy inváziót hirdetnek ellenünk. Elpusztítják a Földet, és az emberiséget. Ursa és Apód kitett magáért. Nem következett be az invázió. Mit akartak tenni a Föld ellen, nem tudni. 

– Mi történt az anyámmal?

– Mi sem tudjuk! Rózsa magával vitte a titkát a sírba.

Mi csak néztünk, nekem a könnyem potyogott. Eldöntöttem, lesz, ami lesz, kiderítem a nagyi halálának valódi okát. Biztos voltam benne, hogy ezek négyen tudják az igazságot. 

Folytatása egy hét múlva!