Inter juh: első felvonás

Üdvözlet a Blognépnek!

Mélyen tisztelt publikum! Hölgyeim és uraim! Nagy örömmel mutatom be a mai Inter juh alanyunkat, Uadzsetet. Mint emlékeztek, ő volt az első bátor önként jelentkező, aki ki mert állni a blog porondjára, hogy megossza velünk művét. A színpad a Tiéd!

- Honnan jött az írói álneved?

Nos, elég kiábrándító történet... Regisztráltam egy fanfiction oldalra, de a saját keresztnevemmel nem tudtam, mert már foglalt volt. Aztán amiket kitaláltam, azok is. Bedühödtem, és az egyiptomi mitológiához nyúltam. Mivel imádom a kígyókat, és Uadzset a kobraistennő, így mellette tettem le a voksot. Ez bevált, senki sem választotta ezt a nevet rajtam kívül. Ennyi a történet.

- Mióta foglalkozol írással?

Amióta csak megtanultam írni. De komolyan. Onnantól kezdve, hogy megismertem a betűket, már nem csak esténként gyártottam elalvás előtt a történeteket magamnak, hanem leültem, és meséket írtam. Én lettem az osztály írója, még az osztálykirándulásokat is történetben örökítettem meg. Körülbelül hatodikos koromig írtam, verseltem, aztán gimnáziumba kerülve ez lassan abbamaradt. Újból csak magamnak játszottam a történeteket, mint valami filmet, elalvás előtt. A régi vágyam, hogy írónő legyek, lassacskán eltűnt.

Egészen addig, míg el nem jött az érettségi időszaka, mikor minden normális diák tanul, hogy a szóbelin ne hasaljon el. Én nem tanultam, hanem unatkoztam, és elkezdtem firkálgatni. Igazából egy animének köszönhetem, amiben egy szereplő nagyon megtetszett, és fanfictionöket olvastam róla, de egyik sem tetszett. Írtam hát egyet, ami igencsak kezdetleges volt és béna, de hát mégis csak egy új kezdet. Aztán jöttek sorban a történetek, és nem bírtam leállni. Azóta rájöttem, hogy nem tudok írás nélkül meglenni.

- Mi volt az első írásod?
Fogalmam sincs, mit tekinthetnék az elsőnek. Talán azt, mikor egy boszorkányos történetet kezdtem el leírni, mert egy osztálytársam elmesélte az álmát, ami megihletett. Ez volt az első komolyabb történetem. Regényt akartam írni belőle, de természetesen nem készült el, csak pár fejezet. Most már pedig nem is akarom befejezni. (Ami fantasztikus ötletnek tűnt nyolcévesen, az ma már annyira nem tetszik...)

- Milyen műfajban szeretsz alkotni és miért?
Nem egyszerű kérdés... Regényeket és novellákat írogatok - a versekről elég korán lemondtam, örülhet az emberiség -, de azon belül, hogy milyen zsánerben, az örök kérdés számomra. Mondom is, miért. Amit most írok, az urban fantasy is, romantikus is, ugyanakkor történelmi vonatkozású, horrorisztikus, thrilleres, kicsit vallásos, néhol krimiszerű... Mindent összekutyulok, és ember legyen a talpán, aki nekem besorolja. Két dolog van, ami minden történetemben előkerült eddig: a természet ábrázolása, illetve a melankolikus hangulat. Na de műfaj? Annyi biztos, hogy köze sincs a szépirodalomhoz.

- Kipróbálnál-e, kipróbáltál-e más területeket is?
Már a fejemben van egy posztapokaliptikus-fantasy utazóregény, illetve első két fejezete füzetben is. Ő lesz a következő. Emellett előkészületben van - szintén fejben -, egy reálisabb, lélektani történet is egy néma kislányról és egy mogorva, vak emberről. Egyedül a sci-fi az, amit nem tudok sehova se tenni, valahogy nem az én világom. De már ismerkedem vele.

- Mi szokott megihletni téged?
Szeretném, ha ilyen egyszerű lenne. Ha lenne valami, ami mindig megihlet. Valójában nem tudom. Egyszer csak megjelenik a fejemben egy jelenet, egy karakter, egy kép, és köré építek egy történetet. Viszont pont emiatt nekem általában nem működik, hogy megadnak egy címet, témát, és arról kell írjak. Nem tudom, ez így mennyire érthető... Egyszer csak van egy ötlet, ami az ég tudja, honnan jön, és akkor muszáj írnom. Bár azt már észrevettem, hogy utazás közben jobban megy az ötletelés.

- Mi motivál az írásra?
A muszáj. Ha nem írom ki magamból, feltorlódnak a fejemben az események, a karakterek, és nem férek el. Emellett szeretem is, kikapcsol, átrepít egy másik világba, bár néha hihetetlenül nehéz akár egy mondat megfogalmazása is, és olyankor a pokolba kívánom az egészet. Vagy olyankor, mikor nem ülhetek le írni, mégis jönnek a jobbnál jobb ötletek... Fárasztó egy munka.

Azt hiszem, eléggé találó ez az idézet az írásról:

Minden író hiú, önző és lusta, és legmélyebb mozgatójuk rejtély. Könyvet írni hosszú, kimerítő küzdelem, mint valami fájdalmas betegség időszaka. Az ember sosem vállalkozna rá, hacsak nem valami démon vezetné, amit nem ért és aminek nem tud ellenállni.

/George Orwell/

- Van valami módszered az írásra? (zenehallgatás, csend, rend stb.)
Zenehallgatás - lehetőleg valami nyugis zongorajáték -, olykor füstölő, bár most már rászoktam az illóolajokra. És az utóbbi időben úgy tűnik, az sem árt, ha félig sötét van a szobában. És az a legjobb, ha egyedül vagyok a házban.

- Mi a kedvenc könyved és miért?
Amit éppen olvasok. Mindig változik, így nem tudok sajnos egyértelműen válaszolni. Könyvgyűjtő vagyok, tele a szobám könyvekkel, a polcom, amit tavaly vettem, már roskadásig van tele, és a másik szekrényről még nem is beszéltem... Lassan a ruháimat kell kiköltöztetnem, és a helyükre könyveket pakolni. Jelenleg három könyvet olvasok: Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója, Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten, és On Sai: Lucy. Szóval most ezek a kedvenceim. Előző héten Csehov, Marcus Aurelius és Szun-Ce volt terítéken.

De régebben imádtam az indiánregényeket, Karl May örök kedvenc, és elolvastam Fekete Istvánnak szinte minden művét, illetve Carl Sagan megjelent könyveire vadászom, amikből három már megvan. Jonathan Stroud Bartimaeus trilógiáját is imádtam, és rengeteget olvastam a japán szamurájokról és ninjákról. Összességében azt mondhatom, nincs kedvenc könyvem, mert ami jól van megírva, azt mind szeretem. Igen, tipikusan az a könyvmoly vagyok, aki képes lemondani egy találkozót is, ha jó könyvet kezdett el olvasni...

És ha már itt tartunk, kiegészíteném az egyik bejegyzésedet a blogon, ugyanis vonatozás közben az alábbi történik, ha egy ilyen mániákus találkozik egy barátjával, akit már rég nem látott:

- Szia, ezer éve nem láttalak! Hogy vagy? Á, remek. Figyu, nem baj, ha olvasok? Épp egy izgalmas résznél járok...

Egy ismerősöm mostanra már kiismert annyira, hogy ő is mindig hoz magával könyvet, hogy ne unatkozzon mellettem.

- Ki a kedvenc íród?
Fekete István, Karl May, Jonathan Stroud, Carl Sagan, Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Shakespeare, Joy Adamson... és a sor folytatódik a végtelenbe.

- Szeretnél valamit üzenni a Blognépnek?
Olvassatok és írjatok sokat! Legyetek aktívabbak, gyerekek! Legyen ez egy színvonalas blog, ahol az írók fejlődhetnek a kritikák által. Segítsünk egymásnak, hogy akik komolyan gondolják az írást, azoknak ez a közösség egy jó ugródeszka legyen. És élvezzük! Szórakozzunk és tanuljunk együtt. :)

Köszönjük válaszaidat. Remélem mindenki annyira élvezte, mint én. 

A legközelebbi interjúra egy hónap múlva kerül sor. 

Ki találjátok ki lesz a préda?