A VÍRUS: 2.fejezet 4-6

Üdvözlet a Blognépnek!

This is Szerdaaaa! Ami azt jelenti, hogy újabb részlettel érkezik E. M. Miller Szövetsége. Remélkem ti is úgy vártátok már, mint én. 

Jó szórakozást!

4.

          Nézett rám, a tekintette a homályba veszett. Hallotta, amit mondtam neki, de egyszerűen nem jutott el a tudatáig. Vagy eljutott a tudatáig, de úgy tett, mint aki nem hallja azt, amit prédikálok neki, mint pap a szószéken.
         Én csak mondtam, és mondtam, mutogatva neki, fel az égre, rá a papírokra. De ő csak tartotta a kezében a két könyvet, a lapokat, és nézett rám.  Már attól tartottam, hogy újból hisztizni kezd, mint egy gyerek, aki nem kaptam meg a játékát, amit annyira szeretett volna.
        Szerencsére most nem történt meg, ami jó félórával ezelőtt. Visszafordult az asztal felé, további félórába telt némaságban, addig a könyvekbe és a lapokba temetkezett. Közben elbóbiskoltam, arra riadtam fel, hogy rázza a vállam. Rá néztem, az arca riadalmat tükrözött. Később kiderült, nem alaptalanul. A keze remegett, a lapok úgy hullottak az ölembe, mint a hó Karácsony este, ami hófehér lepedőbe teríti be a tájat. A szék mellett egy kandalló áll, ijedségembe neki dőltem, és jól beütöttem benne a könyökömet. Felálltam, a lapok az ölemből a konyha küszöbére hullottak, akkor vettem észre, hogy anyu nincs bent a konyhában.
– Kiment! Nem bírta elviselni a némaságunkat! – Válaszolt Attila a fel nem tett kérdésemre. – Na, idefigyelj!  Amit elmondtál nekem, azt hittem a te és nagyanyád agyszüleménye. Tudod nagyon jól, úgy, mint téged, engem is érdekelnek a paranormális jelenségek. Idefigyelj! Óriási galibába került a nagyanyád, vele együtt ti is, és mint mondta én is. ha ami ide van írva, igaz, akkor borzasztó világproblémával állunk szembe.
– Ezt eddig is tudtam! Valami nem stimmel a feljegyzésekkel, nagy bajról árulkodnak! Tudnám mi az a "V" betű.
– Azt én sem tudom! De legalább immáron biztos vagyok egy régi felvetésembe!
– Mi lenne az?
– Az, hogy az idegen civilizációk évezredek óta jelen vannak az életünkbe.  Benne vagyok, átmegyek veled Tolnára, és találkozok az ismeretlen férfivel.
Három órakor hárman ott álltunk a központban.



5.
Alfa egy írásba merült bele, amikor lánya, Aha berontott hozzá. Alfa felnézett a lapokból, látta lánya arcán az aggodalmat. Tudta, valami megint történt. Valami rossz.
– Mi történt, lányom? Olyan ideges az arcod.
– Történt! És nem is akármi, apa. Ursa, aktiválta magát, és folytatja ott, ahol jó pár fényévvel ezelőtt abbahagyta. Továbbá, kapcsolatba lépett a gyíklények vezetőjével, Apóddal.
Alfa felállt, megkerülte az üvegasztalt, megállt a lányával szembe. Vállára tette a kezét, és mélyen a szemébe nézett.
– Hogy mondtad?
– Akkor kezdem az elején! Véletlenül a rádión keresztül befogtam egy üzenetet. Ursa küldte szét a bolygókon élők részére. Főleg azoknak, akik ott voltak azon az átkozott estén, amikor meghalt a Földi szövetségesünk egyik tagja. – hadarta a lány a fejleményeket. –  Az unokája… taggá válik. – Alfa nem bírta hallgatni, kénytelen volt leülni az egyik székre. Mikor megszólalt hangja gyenge volt.
– Megtalálta, Rózsa asszony feljegyzéseit? Mit tudunk róla? Mármint a lányról?
– Nem sokat! Mi nem nagyon figyeltük őket, mert igazából sosem volt velük dolgunk. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is megtalálja a feljegyzéseket, és a többi lényeget. Ursa vele is végezni akar, mint a nagyanyával. Azt nem értem, hogy Apódnak mi dolga vele?
– Vele? Semmi! Apód hosszú ideje bosszúra vágyik, az egyik taggal volna egy személyes leszámolni valója.
– Kivel?
– Tim Night-tal! – Aha, tátott szájjal nézte az apját. – Hiába nézel rám így, akkor is vele van elszámolni valója. Azon az éjszakán, ő maga is megsérült. Tim védeni akarta az asszonyt, ami sikerült is neki, de megsebezte Apódot. drága gyíklényünk pedig igen hiú és beképzelt egybe. Ott sértette meg őuraságát, ahol a legjobban fájt neki. Utolsó mondata az volt, hogy eljön majd a nap, amikor visszatér a Földre, és megbosszulja a rajta ejtett sebeket. Lépj kapcsolatba a szervezettel, főleg Timmel.
Aha bólintott és kifelé indult apja szobájából, aki utána szólt.
– Aha, és készítsd fel a csapatot egy Földi utazáshoz. Nem nézett hátra, háttal állt apjának. Az arcán végigfutott egy rángás, ami nála az idegesség jele. Bólintott és kilépett.



6

            A csapatot az út másik oldalán, az egyik ruhaüzlet árnyékában Tim Night figyelte, újsággal a kezében. Napszemüvegét kissé lejjebb húzta az orra közepéig. Az alól kukucskált kifelé. Kizárólag Évát lesett nagy odaadással. Akin egy vajszínű rövidnadrág, rózsaszín színű ujjatlan póló, és az új papucsa díszelgett. Majd a fiút vette górcső alá, számára jelentéktelen figurának tűnt, kit bármikor eltehet az útból, abban az értelemben, hogy Éva és ő egy párt alkossanak. A fiúra így is és úgy is szükségük van, különben meghalna. A csapat épp a túrkáló előtt állt és a kirakatot nézte nagy odaadással. Attila egy mappát tartott a kezében, és onnan olvasta tovább a jó nagyi feljegyzéseit. Próbálta megfejteni a firkák értelmét.
          Majd megunták a kirakat nézelődését, és a mellette lévő cukrászdában ültek le. A cukrászda tavaly nyílott, még nem jártak itt. Fagylajtot rendeltek, és a nyakukat nyújtották, forgolódtak, nem láttak senkit, ki gyanús lenne. Tíz percük volt még a megbeszélt időpontig.
         Három óra előtt pár perccel, Night ellökte magát a faltól, és lassan lépkedve, átsétált a járdán a másik oldalra.  A Nap egyre jobban égetett, forróság csapott ki, mindenből. Másnapra mondták a legmagasabb hőmérsékletet, hőségriadóval.
        Éva percek óta figyelte a férfit. Kiszúrta magának a másik oldalon ácsorgó embert. A forgolódásban tűnt fel neki a férfi, a másik oldalon. Biztos volt benne, hogy őket lesi a napszemüveg alatt.
        Night elhaladt mellettük, kissé távolabb megállt, Éva utána fordult. Most egymást nézték. Éva visszafordult, az asztal alatt meglökte Attila lábát, aki felnézett rá. Anyát is meglöket, és csak annyit súgott oda nekik:
– Itt van.
Night várt még pár másodpercet, majd megindult és leült melléjük. Ők rá néztek, meleg, barátságos tekintett nézett vissza rájuk.

folytatás a jövő héten...