I. Mithomán memento, avagy elfeledett és "túlhájpolt" szörnyek

Üdvözlet a Blognépnek!

Biztos felmerült bennetek a kérdés, hogy vajon minek az éterbe még egy mitológiás dolog, nem elég az az ezer és egy? De bizony elég, nem is akarom én sokkal bővíteni. Ezekben a Mithomán Mementokban összegyűjtöm a számomra érdekes dolgokat, kicsípek innen is onnan is egy két viccesebb, szomorúbb netán félelmetesebb történetet. Csupán ízelítőnek, előételnek. Minden ilyen bejegyzésben megtalálható lesz pár link az adott témában, könyvekről, oldalakról, filmekről, amik ezekről szólnak, említést tesznek róla. A lényeg az, hogy titeket is el tudjon varázsolni ez a fantáziával átszőtt csodavilág.

Az itt leírtak nem feltétlenül hitelesek. Különböző helyeken néztem utána, (ha épp utána néztem), vagy a saját ismereteimre hagyatkoztam. Így lehet eltérés a "valóságtól". Ha gondoljátok, kommentben nyugodtan kiegészíthettek, kijavíthattok.


Korunkban felkapottak lettek a mitológiák könyves, filmes ábrázolásai, de azért nem csak a XXI. század vívmánya ez. Gondoljunk csak bele, mennyi alkotást ismerünk, ami különböző isteneket, hősöket, szörnyeket jelenít meg. Mostani bejegyzésemben, ez utóbbiakra vonatkozik.
Kezdjük a legfelkapottabbakkal és haladjunk a szinte ismeretlenekig.


Vámpír:
Mi is a vámpír? Egy éjszakai "ragadozó". Pipa. Vérrel táplálkozik: pipa. Na de hat-e rá a foghagyma? Karóval megölhető? A napon elporlad vagy esetleg csillog? Sose öregszik vagy épp csak lassabban teszi azt? Na, na? Nem is olyan egyszerű meghatározni, igaz?
Kicsit kakukktojás ez a lény, hiszen nem tekinthető igazán mitikusnak. Miért? Az eredete miatt. Ha a Titkok könyvtára 3. részét vesszük figyelembe, akkor a vámpírok Júdástól eredeztethetőek, és ezért nem szeretik sem az ezüstöt (a vérfarkasokhoz hasonlóan), sem a karókat, ugyanis ezüstért árulta el mesterét, és egy fára akasztotta fel magát. Nos, hogy a Biblia az mítosz-e valakinek vagy sem, nem mennék bele, és nem szeretném, ha bárki félreértene.
Hogy a vérszívás, a hagymairtózás, a nem-léphet-be-a-házba-ahova-nem-hívták-meg szabály, valamint a "tükröm, tükröm, miért nincs képem?", és a napégés hogy, s mikor fonódott hozzá a lény históriájához, nem tudom. Tessék utánanézni!
Hol bukkan fel? Szerintem mindenkinek először az erdélyi vérszívó cimboránk, Drakula ugrik be, akit számtalan filmben és könyvben megtalálhatunk.
Romantika kedvelőknek, ott a csillogó Casanova a Twilight sagából, akiről többet nem is tudok, hisz nem volt hozzá szerencsém, hála az égnek.
Ha a vámpírok két "alfaját" szeretnénk megismerni, valamint hogy lesz előbb valaki vámpírinas, félvámpír, majdan teljes vámpír, vagy hogy tér a vérszipolyok útjára, akkor Darren Shan Vámpírkönyvek című 12 kötetes írását ajánlom a figyelmébe.
Ha pedig egy összetett világ érdekel, minden földi, földöntúli, alatti, feletti lénnyel keltené fel az érdeklődésedet, akkor Cassandra Clare munkásságát tenném eléd az asztalra.
A filmkedvelőknek pedig a következőket tudom a figyelmébe ajánlani: Randevú a vámpírral, Éjsötét árnyék és még 10 vérszagú társuk.


Vérfarkas/farkasember:

Azt általában mindenki tudni szokta, hogy a vérfarkas egy olyan lény, aki teliholdkor alakot vált, és falkában él. Az, hogy tudja-e irányítani az átváltozást, történetenként változik. Például A Harry Potter széria Lupin professzora (havi egyszer) elveszti a kontrollt. Érdekesség, hogy imádott tanárunknak beszédes neve van. A "lupus" szó ugyanis vérfarkast jelent (meg egy betegség is, de az most mellékes.) Vagy ott van például az Árnyvadász sorozat Jordan Kyle-a, Maia Roberts-e vagy épp Luke Garroway, akik, tudomásos szerint, képesek voltak befolyásolni az alakváltást. Az ott lévő vérfarkas szervezet neve pedig Praetor Lupus. Na vajon mit jelent? Érdemes utánanézni. Mire nem jó, ha tudunk latinul?
Az viszont, hogy fémallergiájuk eléggé beteges szinten van, általános "tény". Arról, hogy ez miért van, nem szól a fáma. Érdekes szerintem, hogy a farkasemberek és a vámpírok is irtóznak ettől a nemesfémtől. De hogy miért pont ezüst, és nem arany, vagy teszem az platina, nem tudom.
Az emberfeletti erejük, gyorsaságuk is jellemző a mindenféle likatrópokra. További érdekességeket találhatunk a Paranormális jelenségek oldalon. Vessétek csak bele magatokat a mélybe!


Sárkány:
A világ minden táján találkozni e mesebeli lénnyel, ami lehet segítőkész vagy épp álnok, rabolhat hercegnőt, felégethet falut, harácsolhat kincseket, lehet két vagy négy lába, repülhet szárnyon, vagy egyszerűen csak siklik az égen. Vegyük csak sorra, hol milyen is ez a lény.

A távol kelet mitikus lénye, a kínai és a japán (valamint a kóreai és vietnámi) sárkány a jóságos fajtából való. Négy lába van, alakja inkább hosszúkás, kígyószerű. Szárnyal nem rendelkezik. A császárok szimbóluma, de tovább megyek, magát Kínát jelképezi. Hatalmas, erős, rengeteg mesében, történetben, mítoszban megjelenik. Sőt a kínai horoszkóp ötödik jegye. Érzékelhető mennyire beleszőtte magát a keleti világba ez a tűzokádó csodakreatúra.
Rengeteg animében és mesében megjelenik mind a mai napig, gondoljunk csak Hayao Miyazaki által készített Chihiro szellemországban és a Földtenger varázslója történetre. Bár ez utóbbiban éppen pont egy európaiféle szeli az eget. Ilyen "kontinensváltó" sárkány található a Végtelen történetben (ott a könyvet is érdemes elolvasni, mert azért elég nagy eltérés van a kettő alkotás között.)
A "keresztény" sárkány az ördög szolgája, Szent György is egy ilyen fenevaddal küzdött meg.
Az "európai típusú" inkább a kincs és szende szűz, királylány rabló fajtából kerül ki. Négy esetleg két lábon jár, hatalmas bőrszárnyakkal emeli irdatlan pikkelyes testét az égbe. Általában tűzokádó, de egyes történetekben a jég sem áll távol tőle. A fantasy műfajának örök ékessége. Lehet ellenség, mint a Hobbit szériában, vagy épp barát és hű társ mint az Így neveld a sárkányod Fogatlanja, Eragon Saphirája, esetleg a Sárkányszív "fenevada".
Természetesen az összesféle, fajta sárkány felsorolása órákba telne, és végeláthatatlan lista keletkezne, valamint egy nagy fejfájás az egyes történetek és leírások miatt. Legyen most elég ennyi, ha érdekel, nézz utána.


Ezek voltak a legismertebb teremtmények, de van még néhány, amit ha megemlítek, biztos beugrik nektek is róla egy két dolog.


Híres görög szörnyek:
Hidra: Sokfejű vízi lény, amely nem igazán szereti, ha lefejezik. Többnyire azzal hálálja meg a koponyátlanítást, hogy növeszt magának a csonk helyén egy két extra fejet. Mérgező is lehet és tüzet is képes okádni. Édes kis házikedvenc nem igaz?
Találkozhatunk velük Herkules históriájában, ugyanis hősünknek ez volt az egyik próbája a tizenkettőből. Hogy miről is van szó? Azt majd egy későbbi bejegyzésben megtudjátok.
Kentaur:

Félig ember félig ló hibrid, akiket főként emberi felsőtesttel, ló marral és lábbal ábrázolnak. A bor és mámor istenének italát igen kedvelték, és ennek hatására nőkkel is szívesen "kikezdtek". Találkozunk néhány szelídebb, kedvesebb példánnyal, mint például Kheirón a Percy Jackson és az Olimposiakban, vagy Harry Potter egyik ismerőse. Azonban nem mindig fenékig tejfel egy kentaur közelsége. Herkules halálát is az "eredeti" mítosz alapján közvetetten egy Nesszosz nevű egyed okozta. Irodalom óráról ismert idézet lehet: ,,S pályám bére / Égető, mint Nessus vére." De ennek kifejtése is egy másik alkalomra marad.

Pegazus: Pegazus most már nemcsak Héraklész (és Perszeusz) hű paripája, ami nem csak gyönyörű, tollas szárnyán repülni is képes, hanem a mesék világát is meghódította. Gondoljunk csak az Én kicsi pónim évadokon átívelő barátságerősítő sugalmazására. Arról meg, hogy vannak nem csak pegazusok, de unikornisok és pegakornisok is (igen, a hibrid hibridjei), nem ejtenék most szót. A Yin Yang Yo című Jetixes mese duplikornisai végképp megkoronázzák ezt a pacihalmot.
Faun/Szatír:

Újfent csak a drága Dionüszosz istenpajtáshoz nyargalunk vissza, ugyanis az ő kísérőikről van most szó. A szatírok (római megfelelőjükként a faunok. Sajnos mai szóhasználatban eléggé félrevezető a "szatír" megnevezés.) szintén keverék lények. (A görögök hogy imádták összekutyulni a dolgokat!) Alul kecske, felül ember teremtmény, kedvelt hangszerük a pánsíp és szeretnek elég közel kerülni a nimfákhoz (szegény lányokat már mindenki vadássza) . Persze többféle leírásuk létezik, de ez a legáltalánosabb. A fent említett félisteneskönyv szerint a szatírok Pán istent keresik, aki az emberi természetromboló tevékenység miatt eltűnt. Nem egyszerű feladat!

Mivel túl hosszú lett volna a bejegyzés, ha mindent egybesűrítek, ezért a folytatás majd csak később érkezik.
Addig is kellemes nyarat!