kezdet és kinyilatkoztatás

Üdvözlet a Blognépnek!

Kicsit úgy érzem magam, mint egy élemedett korú nagymama, amikor a fiatalságára gondol vissza, nosztalgiázik kicsit. Pedig nem évezredes dolgokról esik mostan szó, csak hat hónapot tekintünk hátra a múlt örvényében. Az első cseppről lesz szó, ami elindította az eret, és lassan, évek alatt a Ti segítségetekkel, tán hatalmas folyammá duzzad.

    A nyár egyik igen fülledt napja volt, és mint minden lusta, lajhár, meleg kerülő ember, én is a hűvös szobában pocsékoltam az időmet a gépem előtt ülve. Akkor még nem nagyon tudtam, mi fán (vagy esetleg cserjén, vagy lágyszárú egy- esetleg kétszikűn) terem az igazi blog. Csak lubickoltam békésen az internet mocsarában, és hogy volt, hogy nem, eszembe ötlött, hogy az eddigi alkotásaimat napvilágra hozhatnám valahol. De hiába kerestem, hanga alatt, zsombék felett, nem találtam semmi olyan oldalt, ami kínálta volna, hogy: "Gyere ide te tök, itt megmutathatod a tutit". Nyilván nem voltak a google keresés nagymestere, mert amúgy számtalan oldal foglalkozik kisebb nagyobb mértékben ezzel, amiket azóta meg is ismertem. (Legalábbis egy részüket.) Bevallom régebben volt egy blogom, ami még egy esetlen próbálkozásnak nevezhető csupán , és egy katasztrofális Naruto fanfic futott rajta, kemény két olvasóval, akik természetesen a barátnőmék voltak. Ez az oldal, és minden ezzel kapcsolatos iromány vagy törlésre került azóta, vagy a lángok járták körbe haláltusájukat.
   Egy szó mint száz, nem találtam meg amit kerestem, és a hangyagyűszűnyi ismeretemmel a blogger.com kezelése terén eldöntöttem, hogy a magam szórakoztatására, és az idő elütésére létrehozok egy blogot. A külső és a felépítés is merőben más volt és a címen is elagyaltam egy kis időt. Mivel írásos oldalnak készült eredetileg is, a nevében akartam, hogy szerepeljenek a toll és tinta szavak. (Hatalmas leleményességre, kreativitásra és asszociációs készségről tettem tanúbizonyságot ezzel.) Ezért is szerepel az URL címben ez a két varázsige. Nem tudom, hogy jutottam el a mostaniig, de örülök, hogy ez lett.
   A blog igazi célja és küldetése út közben fogalmazódott meg, sok beszélgetés, eszmecsere, nézelődés, gondolkodás után. Rájöttem, hogy mi az, amit kerestem, mi az, amiért megalkottam az oldalt és mi az, amiért (vagy inkább ami ellen) küzdök. Egy mondatban összefoglalom, a most már lassan életfelfogásommá, célommá avanzsálódott meglátásomat. Nem hoztam újat a nap alá, nem spanyolviasz, de számomra fontos:

"A reakciónélküliség öli meg az alkotót."

   Szélsőséges meglátás kicsit, de igaznak vélem. Ha létrehoz valaki valamit, kíváncsi rá a többiek mit gondolnak róla, hisz nem csak magának teremtette. Mi van akkor, ha nem kap semmi választ? Se jót, se rosszat? Nem tudja, mit sikerült jól vagy épp rosszul csinálnia? Egyáltalán van-e rá igény? Semmi. Némaság.Csönd. Hallgatás. Ez szerintem elég sok kezdőnek, sőt akár haladónak is kedvét szegheti. Bár lehet, hogy Cathreen Misery nem értene velem egyet (pár szót beszéltem vele, de lenyűgözött a sajátos látásmódja és szókimondása), de én kitartok emellett. Ezt próbálom megadni az íróknak, költőknek ( mert valamicske behatással csak erre az alkotótevékenységre vagyok). A teret, ahol kibontakozhatnak és fejlődhetnek.
      Az elején én is ettől szenvedtem, mert nem tudtam, hogy amit csinálok jó-e és egyáltalán kell-e valakinek. De szépen lassan szállingóztak az olvasók, levelezőtársak, barátok. Szeretném megköszönni azoknak, akik hideget vagy meleget, de adtak nekem és ezáltal segítették a blog fennmaradását, fejlődését. Elsősorban Emilly Paltonnak, ő volt az, akivel a kezdetekkor összeismerkedtem és megbarátkoztam. És a teljesség igénye nélkül köszönet illeti még E. M. Millert, Frózis Krisztiánt, Debra Vanderweelt, Preil Boglárkát, Nyerec Nikolettet és Simcsik Mónikát. Külön köszönet jár továbbá Daremonak, mert segít Szinay Balázs átverés áldozatainak és mert tökéletesen egyetértek a bejegyzésével, ami a "Kezdő írók bátorításának hiányáról" szól. Végül, de nem utolsó sorban megemlíteném azt, aki nem rég lepett meg egy kritikával (ezzel kapcsolatos élménybeszámolót lehet összehozok a jövőben) a Tollam nyomán a tintáról. Ő Serena Swan. Köpni-nyelni nem tudtam, amikor azt elolvastam, úgy megilletődtem. Hálás vagyok neki nagyon, és másoknak is ajánlom, hogy kérjenek tőle véleményt, mert sokat lehet belőle tanulni. Ő pont azt testesíti meg, amit én is akarok. A reakciót. Azt, hogy tudja az ember, jót csinál.
    Most fél év után úgy érzem, elértem valamit. És tudom, hogy jó úton haladok, csak több energiát kell fektetnem a dologba. Ez a bejegyzés is a tervezetthez képest két napot késett. (Az a fránya internet "konneksön", na meg a fránya nyegleség.) Rövid lezárásként csak annyit:

Köszönöm, hogy velem tartottatok, és remélem a jövőben még sok élményben lesz részünk!