A VÍRUS: 6. fejezet 10-13

Üdvözlet a Blognépnek!

Egy újabb fejezet ér véget. Érdemes elgondolkodni néha, visszatekinteni a múltba, hogy honnan indultunk, hogy épp most hol tartunk és mit érhetünk még el. Most nem csak egy könyv első fejezetére gondolok, a felére, vagy épp az epilógusra. Arra gondolok, hogy mennyit tud valami fejlődni, bukni vagy épp csak stagnálni a kezdetektől, a függöny végső lehullásáig. Az első oldaltól az utolsóig. Most így félúton kíváncsi lennék, mi a véleményetek erről a regényről? Haladt-e, és ha igen, mennyit?
Válaszaitokat szívesen fogadjuk kommentként. De ne húznám tovább a felvezetést. Olvassunk inkább!

10.

Lexen a vezérlő monitorján keresztül nézte a Földet, hol pedig a tájat, ahol tartózkodtak. Fel-felvillantak az emlékiben a húsz évvel ezelőtti táj képe. Az a bizonyos éjszaka, mikor menekülnie kellett, Tim Night és James Lewis elől. Sötét felhők gyűltek az égen, sötétségbe borítva a lelküket, baljós gondolatok keringtek mindegyikük fejében. Az a bizonyos személy okozta a vesztüket akkor,akire egyáltalán nem is számítottak. 

Mikor Ursa szétküldte üzenetét bolygóról bolygóra, a remény csillaga megvillant a szemei előtt. Elérkezett az üzenet, melyre húsz éve sóvárogva vár. Boldogan mondott igent Ursa felkeresésére, és még boldogabban indult útra a bosszú beteljesítésére. 

Most hogy itt van újra, ugyanazon baljós gondolatok keringnek a fejében, mint azon az éjszakán. Valami baj lesz, napokon vagy heteken belül. Mint már hallotta, a vírus mutálódott és nem jól hajtja végre a parancsot. Valami balul fog elsülni, és valaki közülük ellenük szegül.

Esett az eső, azon a húsz évvel ezelőtti délután. Szemerkélt, nem akart elállni. Ahogy közeledett a délután és az este, egyre jobban rájött, éjjel szakadt mintha dézsából öntötték volna.  Emlékszik rá, hogy Rózsa asszony viccesen meg is jegyezte, akárcsak a Bibliában, Noé története ismétlődne meg. Ő akkor, még az emberek oldalán állt, annak ellenére, hogy a sáskalények, gyűlölik az emberi fajt, arra törekednek, hogy kipusztuljanak.  Ursa jelentette a veszélyt mindnyájukra. Nem tudja miért, de egy pillanat kizökkentette a józan ítélőképességéből, talán Hilda jóslata, és kiszökött a biztonságot jelentő intézmény falai közül. 

Ursa örömmel fogadta a megjelenését,  úgymint néhány társa is, de akadtak köztük olyanok is,kik a mai napig neheztelnek rá az miatt,hogy az emberek szövetségese volt, és azon az éjszakán már a szervezet ellen harcolt. Azóta sem bánta meg,hogy átállt  a sötét oldalra. 

A szeme előtt újból lepörögtek azon éjszaka eseményei. Minden kezdődik, előröl, azzal a kivétellel, hogy nem esik az eső. Eddig legalábbis. 

Rettegett az újbóli találkozástól, tudta, hogy égen-földön keresték, miután tudomást szereztek a szökéséről. 

A Duna partján találkoztak a szervezet tagjaival, éjjel egykor. A szervezet tagjai kiszálltak az autóból, egyezményt akartak kötni a földönkívüli lényekkel, hogy békességben legyenek egymás iránt. Ha látogatást is tesznek a Földön azt békés szándékkal tegyék, ne raboljanak el több embert kísérlet céljából. Ám, egyesek mást akartak. Invázióval és pusztulással fenyegették meg a tagokat. Ursa volt a főkolompos. Ő már évekkel ezelőtt azért érkezett a Földre, hogy elpusztítsa az emberiséget, és az életben maradottak felett uralkodjon. De valaki rájött a céljaira és megpróbálta megakadályozni, hogy Ursa kipusztítsa az emberi fajt.

Verekedés tört ki a szervezet tagjai és a lények között. Sokan meghaltak, s vannak, akik azóta is lelki sebeket  hordanak, a balul elsült kísérlet miatt. 

Úgy érzi, valaki a szervezet tagjai közül meglátogatja őket. Mintha Ursa tett is volna valami hasonló megjegyzést, hogy onnan fognak segítséget kapni, ahonnan a legkevésbé nem számítanak rá. Emlékszik hogy futott az életéért, mikor Tim és James üldözni kezdte őt. A gyűlölet a szemükben lángra tudta volna robbantani a lényt. 

Apód nem messze tőle, épp ezeken a dolgon gondolkodott . Az érzés ami végig futott a testén,borzalmas és kegyetlen dolgokat juttatott  az eszébe. Valami megváltozott. A hangulat, a helyzet, mindenki viselkedése. Főleg Ursa viselkedés. Aljas és gonosz volt világ életében. De most … amióta a sáskalény megjelent a színen ,  Ursa teljesen megváltozott iránta. Lenézi őt, s mindent megtesz Lexen számára, issza minden egyes szavát, lesi minden mozdulatát. Nyomában jár mint egy hűséges kutya. Társai kik a sáskalények csapatával együtt érkeztek, és mindig hallgattak a szavára, most pedig ők is Ursa szavait isszák. 

Valami motoszkált a fejében. Egy terv,mely keresztül húzhatja  Ursa tervét. Még az éjjel megteszi a lépést.

Milo fejében hasonló gondok játszottak le ismét. Ő azon a napon gondolkodott mikor Tim megmentette az életét. Öngyilkosságot próbált végrehajtani. Nevelőintézetben nevelkedett, mindig családról álmodott. Arról hogy beállítanak a szülei és hazaviszik őt. De  ez az álom örökre csak álom maradt.  A tanulásba menekült, nem barátkozott senkivel, magának való volt. Ki közeledni próbált feléje, ellökte magától. Tizenötéves volt mikor megpróbált végezni magával. Mint egy védőangyal megjelent Tim, és megmentette az életét. Magához vette, kitaníttatta, a szervezet hasznos tagjává vált. Ez idáig felnézett a megmentőjére,mindig mindent megosztottak egymással. De most Tim megváltozott. Átnéz rajta és lenézi. Valami nagyon elromlott a kettőjük közti jól kialakult kapcsolatban. Timre úgy tekintett mint egy bátyra,akire mindig is vágyott. Tim pedig őrá mint egy kisebb testvérre.

Valamit tennie kell, hogy a szervezet ismét rá figyeljen. 

11.

Még mindig az előadóban ültünk. A fejünkből néztünk kifelé. Hogy kinek mi járhatott a fejében, nem tudom. Az én fejemben továbbra is az elhangzottak jártak. Egyre jobban piszkálta a  fantáziámat Énok könyve, valami azt súgta ,hogy a titok nyitjára itt lelek rá, és a nagyi két naplójában, amit Tim meg akar kaparintani magának. Valamint itt van Hilda is. Muszáj lesz elkapnom a kanyarban, hogy beszélni tudjak vele. Ő az egyik kulcsfontosságú személy, az ügy kivitelében. Sosem hittem az összeesküvés-elméletekben, de most számtalan dolog fogalmazódott meg bennem, ami felér ezekkel. Egyre több dolog kerül felszínre, amit vagy Tim kottyint el, vagy pedig Alfa, az űrlények vezetője. Számos olyan dologra derít fényt, amiben sosem hittem, mégis egész világossá tesz dolgokat, amikről valaha is olvastam. 

Mielőtt újból megszólaltam volna, kinyílt az előadó ajtaja. Még Timnél jobb képű, női szíveket összetörő férfi lépett fel az emelvényre. Nagyot nyeltem. De nemcsak én, hanem a lányok is mellettem. 

– Bocs, hogy csak így beállítok, de úgy éreztem betelefonáló után, hogy muszáj idejönnöm ,és segíteni nektek ,Tim.

– Engedjétek meg, hogy bemutassam egy ,szintén régi barátomat, Lászlót. A szekszárdi rádió egyik műsorvezetője.

– Szerintem csak voltam. És azaz érzésem, hogy a rádió is hamarosan elhallgat. Mert ami ránk vár, felülmúlja még a sci-fi írók fantáziáját is. A pusztulás már elkezdődött, és irtózatos károkat fog okozni, szerte a világban. Ha nem állítjuk meg, olyan globális katasztrófát fog eredményezni, hogy évtizedekbe fog telni a katasztrófa okozta kár helyreállítása. 

Nem bírtam ki, és átvettem Gábor szerepét. Most én lettem a folyton visszakérdező.

– Bocsánat hogy közbe vágok, de elárulnátok, milyen betelefonálóról van szó? Mert itt már annyi mindenki hív, beszél,hogy nem győzzük nyomon követni.

Az újonnan érkezett rám mosolygott. 

– Hasonlítasz a nagyanyádra. Azonnal felismertelek.– Hurrá! Még egy valaki, aki jól ismerte a nagyanyámat. Kezd egyre cifrábbá válni a dolog. De ahogy néztem a férfit, aki nem lehetett nálam idősebb úgy négy évvel. Furcsa volt. Főleg a szeme mozgása. Mintha azon keresztül vette volna a levegőt. Sűrűn pislogott. Biztos voltam abban, hogy az újonnan érkezett, a Földön élő űrlények egyike. – Rózsa sokat segített nekem. Úgy tekintett rám, mint ha az unokája lettem volna. 

Attila odahajolt hozzám, és a fülembe súgta azt amire gyanakodtam.

– Nem gondolod, hogy egy űrlénnyel hozott össze minket a soros? Kezdenek szállingózni azok, akiket említettek. A földön élő idegenek közül.

Bólintottam. Majd felálltam, és odaléptem hozzájuk, az arcába néztem, magát Lászlónak nevezett férfire. Nem szóltam semmit, hátat fordítottam nekik, majd visszaültem a helyemre. Ők ketten pedig meglepetten néztek rám. Mintha mi sem történt volna, László folytatta.

– Nos, igen! Ott tartottam, hogy volt egy betelefonálónk korán reggel. A munkahelyemen lövésük sincs arról, hogy ki is vagyok valójában. – helyben vagyunk, gondoltam magamban. Többiek izgatottan fészkelődtek a székükben, kíváncsian néztek rá. – Mikor befutott a hívás, és mondták ki és miért telefonált, rögtön tudtam miről lesz szó. Amikor elkezdett beszélni, abban mindent elmondott. Ursa megérkezett a Földre, hogy beváltsa a bosszúját. Nem tudom Tim mit mondott el neked, de húsz éve figyeljük minden léptedet, a nyomodban jártunk mind egy árnyék. 

– Mi? – Aztán bevillantak emlékképek a gyerekkoromból. Sokszor éreztem azt, nem vagyok egyedül, valaki mindig követ. Most már értettem Tim azon kijelentését az egyik telefonbeszélgetésünk után, hogy figyelnek minket. – Vannak emlékeim, miszerint úgy érzem, nem vagyok egyedül, valaki figyel.

– Így van! Minden lépéseitekről tudnunk kellett, mert Ursa azon a bizonyos napon megfenyegetett minket. Tudtuk, hogy eljön majd az a nap, amikor a tagjaink közé állsz. Visszatérve a betelefonálóra, látta landolni Ursa hajóját. Erre céloztam. Ide kellett jönnöm, mert a csata,  ember és földönkívüli lények között hamarosan megkezdődik, az életben maradásért.

Síri csend fogadta a bejelentését. Valahol mélyen bennünk volt ennek az esetnek  a lehetősége, de ebben a pár napban amit itt töltöttünk, senki sem gondolt erre, nem hozta szóba, amióta megtudtuk hogy egy kegyetlen vírus által ketyegő bombán ül az emberiség. És az emberek továbbra sem sejtették, hogy kipusztulás fenyegeti őket. Váratlanul ért Tim megszólalása. Hozzám szólt.

– Legalább azt a naplót add oda, amelyben Rózsa nem a földönkívüli nyelvezeten írt. 

Ránéztem. Fejemet ráztam.

– Szó sem lehet róla! Azaz enyém! És ha tudni akarod, nincs erről szó benne. Csupán egy betű amit én furcsának találtam benne. Egy "V" betű. Mindig nem tudom, mit akart ezzel célozni. Hidd el, semmi olyan nincs benne, ami érdekel téged.

Felpattantam és kiviharoztam onnan. Beszaladtam a szobámba. A hely mikorklímája miatt, amit még nem szokott meg a szervezetem, hasogatott a fejem a fájdalomtól. Most nem törődtem vele, őrült tempóban a napló után kutattam. Miután megtaláltam, magamra zártam az ajtót. Első pillanatba dühös voltam mindenkire. A nagyira, az anyámra, Timre és a két űrlényre is. De leginkább magamra, hogy ennyire felhúztam magam, egy apróságon. 

Remegve ültem bele a karosszékbe. Kinyitottam a naplót és olvasni kezdtem. Véletlenül-e vagy valaki irányította -e a lapokat, de a napló ott nyílott ki, ahol nagyi Énok könyvéről ír. Olvasni kezdtem.

Amit kivettem belőle,hogy Énoki egy új nyelv volt,miben írni kezdett. Magát a történetet angyali nyelvezeten írta, mert a történetet egy angyal diktálta le számára.  Az angyalok az égből érkeztek, magukkal vitték egy földön kívüli utazásra. Ezek az angyalok, állandó jelleggel érkeztek a Földre, a világ és az ember megteremtése óta. Segítették és tanították az embereket, majd Istenként kezdték el tisztelni őket. 

A nyelvezetet egy tábla segítségével lehet megfejteni, a négy elemi király tábla segítségével. A négy elem: Föld, víz, tűz, levegő. 

12.

– Vele mi történt? – kérdezte László a többieket.

– Az égvilágon semmi! Csupán felkapta a vizet, szokás szerint. Majd lehiggad! Hozzá lehet szokni. – válaszolta higgadtan Gábor. Inkább folytasd! Egyre jobban kezd érdekessé válni a sztori, amibe belekeveredtünk. 

– Bocsánat! Jobb lesz, ha én utána megyek. – Attila felállt, és további szó nélkül elhagyta az előadótermet, és Éva után rohant. László és Tim egy vállrántással és pofavágással nyugtázta Attila távozását. 

– Akkor folytatnám, ott ahol az előbb abbahagytam, mielőtt Éva távozott volna közülünk. Egyszóval Rózsa asszony sokat jelentet nekem, támaszom volt a nehéz időkben. Azon a szörnyű éjszakán, mikor meghalt, úgy éreztem, hogy egy darabot vittek el belőlem. Azután távoztam a Szövetségből, nem találtam a helyem. De nem akartam annyira elszakadni a csapattól, így  a közelben maradtam, és Timmel napi szinten kapcsolatban álltam. Így mindenről információm volt ,mi történik a Földön és a világegyetemben egyaránt. Békés szándékkal érkeztem a Földre, ahol az emberek között barátokra leltem. Egy csillagrendszerben, két fényévnyire laktam Ursa bolygójától. A fajtám a cetaploidon. Békés lények vagyunk, békében élünk a bolygókon, és próbálunk békességben meglenni a körülöttünk lévő bolygó lényeivel. Apám sokat beszélt a Föld nevű bolygóról, mennyit jártak ide, tanították az embereket, fejlődésüket is nekünk, a földönkívüli lényeknek köszönhetik. 

Tátott szájjal itták az űrlény szavait. Már meg sem lepődtek egy olyan kijelentésen, hogy én egy földönkívüli lény vagyok. 

– A Föld haldoklik. Nem Ursa vírusa miatt. A Föld eleve haldoklik az embernek köszönhetően. Nem véletlenül vannak a kegyetlen és egyre durvább viharok, a még durvább földrengések, újból kirobbanó,már rég elfeledett járványok. Az ember eleve pusztítja önmagát, és ezt a gyönyörű bolygót ahol él. Erre teszi rá a lapátot Ursa. Gyártják az összeesküvés-elméleteket, és ha az ember jobban odafigyelne némelyikre, valóságot olvasná ki, de sajnos néhány hírrel rémisztik az embereket, és el is hiszi a butító ,álcázott, sosem volt igaz híreket. Így az ember eleve rettegésben él. 

Gábor elgondolkodó arcot vágott hozzá.

– Valahol igazad van! Sosem hittem az efféle dolgokba, mert eleve kinevettem azokat akik azt állították hogy elrabolták őket, vagy olvastam különféle összeesküvés-elméleteket. De így belelátva és halva a dolgokat, mind igazak. Tehát, valójában Jézus-kód is igaz?

– Bár nem a tárgy témája, de ha jól belegondolsz…. és elgondolkodol rajta, rájössz az igazságra. Csak elmélázol a feltett kérdéseden,valójában benne van a válasz. 

Bólintott. Most már mindent értett.

– Csak annyit áruljatok el, hogy gondoljátok a harcot?  Hogy fogunk ellenük kiállni?

– Nincs konkrét terv. De ahhoz hogy legyőzzük őket, szükségünk van valamire. Egy naplóra, melyet Rózsa írt azóta,amióta a szövetség tagjává vált. Szóval ezerkilencszáz ötvenes évektől, egészen a haláláig. Ezekben a naplókba van a megoldás kulcsa, és ezt a naplót, vagyis naplókat most Éva birtokolja és nem óhajtja odaadni. – Tim feldúltan közölte a tényeket. – Ebben a segítségeteket kérem. Valahogy  értessétek meg vele, hogy feltétlen átkell adnia nekünk, mert az életünk függ tőle. Nem csak a miénk, hanem az emberiségé is. 

Gábor újfent elgondolkodott.

– Mintha említett volna valamit,egy naplót. De nem vagyok benne biztos. Számíthatsz rám, haver! Megszerzem ,ha az életembe is kerül.

– Tudtam,hogy rád számíthatok, haver. – mosolyra görbült Tim szája.

– A legjobban kettőre van szükségünk. Főleg arra,amelyet énoki nyelven írt.

– Tessék? – kérdeztek vissza egyszerre.

– A földönkívüli lények, egységes nyelve.

13.

Lutoni repülőtéren nagy volt a délutáni forgalom. Utasok jöttek ,mentek. Két férfi több másik utassal együtt, a kapunyitásra várt. A percek lassan teltek, közülük az egyik, egyre idegesebbé vált. Erik úgy érezte, ha nem nyitják ki a kaput,nem szállnak fel a Pestre tartó gépre, a körülöttük lévőket meg fogja fertőzni. Hosszú lesz a két órás út,majd a hazatérés. 

– Ne idegeskedj! Túl feltűnő vagy! – ehhez képest senki sem foglalkozott velük. Mindenki szeme  a kijelzőre szegeződött. 

– Ne legyek ideges? – súgta oda Erik. Nem maga fertőződött meg ezzel a fránya vírussal. 

– Halkabban, fiam! 

– Nézze, senki sem foglalkozik velünk. Mi lesz velem? Megfertőzök itt mindenkit!

– Csst! Nem fogsz senkit megfertőzni! Lehet hogy szerencsétlen Margaret is szúrás által fertőződött meg,csak nem vette észre.

– Nem fogok megnyugodni! Addig nem leszek nyugodt,míg  Pesten nem landolunk, és nem érünk a Szervezethez. 

– Nyugodj meg, és gondolj arra,hogy hamarosan biztonságban leszel.

Félóra elteltével a magasba szálltak, és átértek Európa felé. Alig volt utas a gépen. Körülöttük is alig ültek, javarészt angolok, néha lehetett magyar szót elcsípni.

– Most,hogy már a magasba emelkedtünk, és hazafelé tartunk, és van még bőven időnk, beszélgessünk.

– Beszélgessünk, fiam!

– Én már megkérdeztem magától kicsoda maga, de konkrét választ nem kaptam magától, James!

– Valóban így van!

– Akkor, most, elárulná nekem, ki is maga valójában?

James ránézett. Percekig gondolkodott.

– Mivel te a szervezetnek dolgozol, tisztában vagy dolgokkal, nem is kezdem az őskoránál. Pedig ott kellene, vagy  a világ megteremtésénél.

– Az ősrobbanásig nem menjünk vissza, elég lesz a most is! Úgy van, tisztába vagyok dolgokkal. Épp annyit tudok, amennyi szükséges ahhoz, hogy a munkámat ellássam a szervezeten belül.

– A bolygó ahonnan származom, humanoid típusú elegyek élnek. Coover Naprendszeren belül. – Erik arcán ideges rángás futott végig, a fejét a székbe verte. – Évszázadok óta látogatom a bolygót, békés cél érdekében. Margaret férjével együtt. Egy bolygóról származunk. Oliver is a szervezet tagja volt, de ő sokkal előbb kiszállt a buliból, mielőtt még Ursa rossz fát tett volna a tűzre. Megismerkedett Margarettel, majd elvette, Alfa beleegyezésével. Itt ragadtunk a Földön, emberek között éltünk, emberként. Mikor megalakult a szervezet, még Londonban, megkerestek minket. Csatlakoztunk, és segítettük az emberek munkáját. 

– Nem voltam biztos benne, az utolsó kijelentése után, miután ott hagytuk az égő házat! Csak sejtettem. Tim sokat beszélt azon idegenekről, akik köztünk élnek.  Most már biztos vagyok benne. Maga is egy közülük!

–Így van! Én is egy vagyok közülük! Most azon leszek, hogy segítséget nyújtsak abban,hogy megfékezzük a vírust,mielőtt kipusztítaná a bolygót.

– És? van valami ötlete?

– Van! De ahhoz megkell szerezünk egy bizonyos dokumentumot! Rózsa asszony naplóit! Remélem unokája megörökölte, és nem annyira makacs,mint a nagyanyja volt.

– Az újak! Mintha láttam volna a lányt, pár pillanatra,mikor bejelentkeztem többször is ….. 

Az út hátralévő részében, mindketten a saját gondolataikba menekültek. 

Dupla résszel várunk titeket a jövőhéten!