Üdvözletem a Blognépnek!
Gőzerővel halad a mi kis Szövetséges vonatunk. Már két állomáson túl vagyunk, és a harmadik felé robogunk. Érdekes emberek szálltak fel eddig a szerelvényekre, én a helyetekben figyelnék. Volt egy 30-as hölgy az édes anyjával, volt egy akörüli, tán idősebb fekete szemüveges nyomozónak vagy ahhoz hasonlónak tűnő ipse, és szerintem páran cosplayeztek, mert úgy néztek ki, mintha nem erről a bolygóról szalajtották volna őket. Micsoda utasok. Én a helyetekben nem mennék közel hozzájuk, hátha valami vírust terjesztenek. Bár szerintem már késő, ugyanis mind megkaptuk a szerdai-regényváró-itiszt. Gyógyulás valószínűleg a végső állomáson várható, de nem biztos. Az egyetlen amit tehetünk, hogy kényelembe helyezzük magunkat és folytatjuk tovább utunkat.
4.
Tim ismételten úgy esett be a vezérlőterembe. Egyből látta, hogy probléma akadt, a világ egyik pontján. A vészjelzők egyfolytában visítottak. Alfa mellett Londonban élő egyik emberük is bejelentkezett. Várta a kapcsolat felvételt Tim jelzett neki, hogy várjon. Alfa felé biccentett, de most cseppet sem törődött az Androméda tanács vezetőjével. Bekapcsolt még egy monitort. Fél szemmel a vendégeit leste. Ránézésre is jól érezték magukat, tömték magukba a jobbnál jobb ennivalókat.
– Végül is, mi történt?
– Egyszer csak visítani kezdtek a műszerek! Folyamatosan ezt írja ki, hogy magas légköri aktivitás. Felhevült légkör, de becsapódást nem jeleznek! Csak valami belépett Londonnál a légkörbe.
– Meteor? Nem tudok róla, hogy nap vagy a hét folyamán, meteorraj záporozná a Föld légkörét.
– Biztos, hogy nem az! Egyben az vagyok! Ez az akármi, a világűrből érkezett. De itt van Erik!
– Meteor! Nem lehet más! Esetleg műhold? Űrszemét?
– Egyik sem! Hidd már el hogy egészen más! Nézd a monitort! Mozog, de csak helyen. St. James parkban. Lankad mostanában a figyelmed. Eszedet vesztette a szerelem?
– Miféle szerelem? – Horkant fel Tim.
– Miféle? Láttam én, hogy nézel az örökösnőre! Majd kiesik a szemed a látványtól, a nyálad csorog utána, barátom! Nem vagy egy kicsit öreg hozzá? Egy baj van. foglalt. – vigyorgott Milo.
– Elment az eszed! Honnan veszed ezt?
– Jaj, barátocskám, azt hiszed, nem látom, hogy nézel a monitorra! Véletlenül meghallottam, amikor hívtad. A hangod tele volt érzelemmel. Úgy beszéltél, mint egy szerelmes férfi. Nem kellene inkább a problémával foglalkozni?
– Erre még visszatérünk. – Elfordult Milotól, és Erkhez fordult. – Mi történt?
– Nem tudom pontosan! Ugyanúgy jártam itt, mint ti otthon! Hallottam minden szót. Milóval értek egyet. Ez valami más! Kétségkívül valami becsapódott. Azóta folyamatosan emelkedik a hőmérséklet, vibrál a levegő, nehezen veszem a levegőt. Ilyet meteor vagy űrszemét nem okoz. Arról sem érkezett bejelentés, hogy kráter keletkezett volna a parkban.
– Mikor történt?
– Jó órája! Mit tegyek?
– Menj ki a parkba, és szimatolj körül, alaposan és minden feltűnés nélkül. Apropó! Hol emelkedik magasan a hőmérséklet?
– Ahol az ismeretlen tárgy becsapódott!
– Itt egész Anglia területére riasztanak a műszerek! Menj ki, és szimatolj körbe. De még nem bontsd a vonalat, mert itt van Alfa is.
Elfordult, és a másik monitorra szegezte a tekintetét. Rámosolygott Alfára. De a mosoly hamar lefagyott a tekintetéről, ahogy meglátta Alfa komor tekintetét. Milo addig is papírok között matatott. Hirtelen, halkan felkiáltott. Tim nem hallotta meg. Sápadtan rátekintett főnökére. A kezében egy jelentést tartott, ami lehet, kissé megváltoztatja a helyzetet. Mindenki megfeledkezett Ursáról, és a fenyegetéséről, ami egy Földet érintő invázióról szól.
– Alfa, ne haragudj rám. Minden a feje tetejére állt. Itt vannak azok, akikről már beszéltem. Éva elfoglalja nagyanya helyét. Őrájuk is figyelnem kell. Mindent hallottál?
– Sajnos! Ha ti sem tudjátok, mi lehet az, ami becsapódott szeretett bolygómba, ott már az én tudásom is megáll. Remélem nem Ursa keze van a dologba. – Milo meglengette az idevágó papírokat, de Tim nem vett róla tudomást. – Csak azért kerestelek fel,barátom, hogy értesítselek afelől, hogy órákon belül megérkezünk hozzátok.
– Ezek szerint útban vagytok?
– Így van! Addig várjatok még, a bevezetéssel kapcsolatban. Rózsa asszony unokája és barátaival kapcsolatban.
– Ezzel nem tudok várni, ne haragudj, Alfa! Ti lesztek a főműsorszám. Előkészítettem a terepet, erre vonatkozóan. Biztos lehetsz benne, remek bevezetésben lesz részük. Éva kezdi. Már majdnem elmondta a többieknek miért vannak itt. Remélem az utolsó beszélgetésünk óta, ami tegnap volt, felvillant az emlékeiben újabb mesék a gyerekkorából.
– Jól van! Legyen, ahogy akarod. Nem félsz, hogy rájön az igazságra?
– Nála van a két napló, Rózsa feljegyzéseivel! Nem tudtam tőle megszerezni.
– Nem fogod tudni! Ha olyan makacs, mint a nagyanyja volt, fejjel megy neki a falnak. Hagyd, hadd menjenek a dolgok a maguk útján. Félig meddig tudja már az igazat.
– Kapizsgálja! Úgy mondanám!
– Akkor tedd meg a megfelelő lépéseket, hogy az új tagok képben legyenek. Miről akarsz velük beszélni?
– Az emberré válástól, a ley-vonalakon át, ami ember felfogásáig.
– Helyes! Tudniuk kell az igazat. Amit eddig tanultak, kútba vesz majd, amit hallani fognak az a teljes igazság, a világról, ami körbe veszi őket. Remélem érinteni, akarod a fajok kipusztulását, valamit a ciklikusan elpusztuló, majd újból életre kelő evolúciót?
– Természetesen! Armageddon?
– A ti felfogásotokban! Nálunk ezt…
– Inváziónak hívják!
– Pontosan! Rosszat érzek a levegőben. Valami borzalom van előkészületben… Ursa a vén szipirtyó! A hogy ti földiek neveznétek. Remélem, semmi rosszat nem tesz! Átnyúl a fejem felett, amit nem tehetne meg az engedélyem nélkül. Pár óra és ott vagyunk.
– Várunk szertettel.
Bontotta mindkét vonalat. Percekre maga elé bámult. Az ábrándozásából Gábor hangja zökkentette ki. Aki jó dolgában nem tudott mit kezdeni magával, körbejárta a termet, és ráakadt a kamerára. Teli szájjal kiabált bele.
– huhu, barátocskám. Hova lettél? Mi itt mind, halálra unjuk magunkat! Hello!!
Tim felpattant és átrohant a terembe. Milo hiába is kiabált utána.
– Tim! Gyere vissza! Itt van Ursáról egy jelentés….. hiába beszélhetek hozzád… sosem hallasz meg. Miért is hallanál? Tudnád, mekkora veszélyben van a bolygó… főleg a kis szívszerelmed….
A Vírus ezekben a percekben cserkészte be a következő áldozatát a parkban. Jane és az anyja még mindig a parkban mászkált, amikor Erik odaért. Belefutottak a fekete hajú, kék szemű fiúba.
5.
A gyíkok vezetője Apod, és Ursa a tanácsteremben nézte végig a gyilkos vírus útját, becsapódását a Föld légkörébe. Miután a kapszula becsapódott, a két vezető ujjongva táncolt jártak a terem közepén. Ami húsz éve nem sikerült nekik, egy vénasszony miatt, most telibe talált. Bele a közepébe. Egyetlen pillanatra elfeledkeztek a szervezetről, és Rózsa asszony unokájáról, és a bosszúról, mely húsz éve érlelődik bennük. Az ujjongás után, lecsillapodtak és elfoglalták helyüket. Kissé zaklatott öröm ellenére, meg kellett beszélniük a hogyan továbbít.
– Ez sikeres volt! – Örömmámorba úszva szólt Apód. – Remélem a terv többi része is ilyen sikeres lesz, mint ez.
– Abban biztos lehetsz! Ha ez a terv sikeres lesz, mert az lesz, hetek vagy pár hónap és a Föld lakosaival kipusztul, tönkre megy minden, amit felépítettek évezredek óta.
– Hogyan tovább?
– Útra kelünk mi is! Mire odaérünk, a vírus már több száz áldozatot hozott létre. Elsők biztos halálban részesülnek, a többiek mutálódnak. Vagyis remélem úgy lesz. Létre kell hozni egy új fajt.
– Egy új fajt, mely a mi szolgálatban áll majd.
– Úgy van, Apód! És mi ketten a világbirodalom vezetői leszünk. Mindenki, ami szolgálatunkba állítunk.
Apód és Ursa harsány kacagásba folytatta a beszélgetést.
– Induljunk! Itt az idő az indulásra!
Mielőtt kiléptek volna, Ursa egyik embere rontott be a szobába, beleütközve Apódba. A gyík érintésétől megrázkódott, és undorodva húzódott el tőle.
– Elnézést asszonyom, hogy zavarni merem! Fontos információ jutott a figyelő szolgálat birtokába.
– Mi lenne az?
– Hogy az Androméda tanács feje, lánya és néhány embere útnak indult a Föld felé, hamarosan megérkeznek.
Ursa félre lökte emberét, és Apóddal együtt, minden magyarázat nélkül, otthagyta, rohantak a hangárba, minden szó nélkül az anyahajóval elindultak a Föld felé.
6.
Erik a szó szoros értelembe összeütközött a nővel, aki a lányát húzta maga után. Jane hisztizett, nem akart az anya után menni, pláne nem haza. Mindenáron vissza akart menni, a kis kapuszálért, hiába szúrta meg a kezét, de egyszerűen a kislányt elbűvölt a világító, forgó izé.
– Gyere már, Jane kérlek! – Húzta maga után a lányát, de nem akart menni. Minduntalan visszafordult, letérdelt, hisztizet. Erik a földet bámulta, esetleges becsapódás helyét kutatva a talajon. Hallani hallotta a kislány s az anya veszekedését, de ő távolabbról hallotta. Ahogy anya húzta a földön a lányát, így ő sem vette észre a feléjük közeledő férfit. Erik megfordult úgy szemlélte a talajt tovább, mikor is keménnyel ütközött a háta. Barbara megállt, megijedt. Jane abbahagyta a hisztijét. Kisírt szemekkel nézett ki az anyja háta mögül. Ujját a szájába véve, csodálkozva nézete a férfit. Erik elpirult. Nem győzött bocsánatot kérni.
– Bocsánat, asszonyom! Nem vettem észre magukat.
– Én kérek elnézést, fiatalember. A lányom kissé behisztizett, és nem tudom elráncigálni innen.
– Semmi baj! Még egyszer bocsánat.
Erik elindult, anyja és lánya is megindult. A kislány visszafordult, és nyelvet öltött Erikre. Erik nézte őket, és a kis műszer a zsebében megszólalt, a lányt nézte. Valami nem stimmelt rajta. Nem tudta eldönteni vajon mi az. Tudta, ha műszer megszólal, a közelében földön kívül érkezett anyag található. Váratlan gondolattól vezérelve utánuk kiabált.
– Bocsánat, asszonyom! - Barbara megfordult, nem szólt semmit. Erik odasietett. – Bocsánat ismételten hogy megzavarom, de eszembe jutott valami. És talán tudnának nekem segíteni.
– Attól függ! De igyekszem válaszolni.
– Ne haragudjon, lehet furcsán fog hangzani, amit kérdezni akarok. Ne nevessen ki.
– Igyekszem, de nem hiszem, hogy kifogom!
– Mióta tartózkodnak itt a lányával? - Nem volt kétség az felől hogy hisztizős, nyelvet nyújtogató kislány a nő lánya . A kislány kiköpött hasonmása volt a nőnek.
– Más félórája. kutyát sétáltattuk. Miért?
– Nem vettek észre valami furcsát?
– Furcsát? Nem!
– Dehogy nem! – vágott anyja szavába Jane!
– Láttál valamit?
– Megkérdezhetem maga kicsoda?
– Meteorológiai szolgálattól vagyok! Csak érdeklődöm!
– Igen… – gyanakodva nézett rá Barbara. – Mióta érdeklődik a meteorligai szolgálat, hogy mi történt a parkban?
– Csak érdeklődöm! – gondolkodóba esett, hogy elmondja - e egyáltalán azt, mit érzékeltek a műszerek. A döntés nehéz volt. – Biztos, hogy nem vettek észre, vagy érzékeltek valamit, ami mondjuk a légőrt érintette?
– Légkőrt? Az égvilágon semmit! Nézzen fel! Minden ugyan olyan, mint amilyen szokott lenni Július végén, augusztus elején! Talán az időjárás, ami szokatlan. Durva viharok, olyan apokalipszis jellegűek.
– Valószínű ezekhez hozzák el majd szoknunk, ahogy durvul a globális felmelegedés! Igen ez is érdekes, de én arra lennék kíváncsi, hogy ebben a másfél órában, míg itt tartózkodtak, nem vettek-e észre valamit?
– Mondtam, már hogy nem!
– De igen!
Erik a kislányhoz fordult.
– Hogy mondod?
Anya dühösen fordult hozzá, megfogta a kezét és húzni kezdte kifelé. Mérgesen bólintott a fiú felé, majd próbálta a faképen hagyni. Erik kitartó volt. Tudta. Valaminek történnie kellett. Muszáj a kislányból kiszednie.
– Álljon meg, asszonyom kérem! Nagyon fontos lenne!
Barbara húzta maga után Janet. A kislány próbált szabadulni anyja szorításából. Erik beérte őket, végül, de meg tudta állítani a nőt. Nem sok hiányzott, hogy kiérjenek a parkból.
– Álljon meg, kérem! Könyörgöm! Lehet, hogy a lány élete függ tőle.
Barbara megtorpant, nehezen, de visszafordult.
– Hogy mondta? – Hangja remegett a nyugtalanságtól.
– Köszönöm! Kérem, könyörgöm,legyen szíves és engedje meg a lányát, hogy elmondja azt, ami el akar mondani.
– Miért mondta azt, hogy az élete veszélybe van?
– Kérem! – Összekulcsolt kézzel könyörgött neki Erik.
Jane érezte, hogy nem igazán érzi jól magát. De nem mert szólni anyjának. lüktetett a megszúrt ujja, és hányingerrel küszködött. Szervezete próbált védekezni az idegen ellen. Kislány kezdett belázasodni. Lelkesedése is kezdett alábbhagyni. A kutya mellette ismét vonítani kezdett.
– Na szólalj már meg! Az előbb majd kibújtál a bőrödből, hogy beszélj.! Jane? Mi van veled kislányom?
Erik a kislányt nézte. Valami történik a szervezetében. Azonnal tudni akarta, mit látott a lány.
– Semmi bajom nincs, anya! Csak nagyon el vagyok fáradva! Ahogy sétáltam Bobbal, egy furcsa dolog történt. Anyu ki is nevetett érte. Valami lepottyant a lábam elé az égből.
Erik nagyon figyelte minden mondatát.
– Hol?
– A tó közelében. Egy forgó valami volt. felvettem, és különböző színekben villogott, és forgott a tenyerembe. Majd anyu rám szólt, hogy dobjam el. Én eldobtam. De úgy döntöttem még is hazaviszem. Felvettem, és megszúrta az ujjam. Nézd bibis lett. – mutatta az úját. Szúrás helyén piros és gennyesedő pötty ékeskedett. – Aztán felemelkedett az égbe.
– Valóban talált valami izét, és meg is szúrta. Én pedig rászóltam, hogy semmi sem repül fel az égbe, a repülőkön kívül.
Erik a zsebébe nyúlt.
– Itt a névjegyem! Azonnal hívjon fel, akármi történik a lányával. Csak akkor tudok segíteni magukon, ha felhív!!
Megfordult, és ott hagyta az elképedt Barbarát.
– Hé, álljon már meg! Mi ez az egész? Hallja?
A két anyahajó egymás nyomában halad a Föld irányába. Az egyikben a felmentő sereg, míg a másikban a pusztulás utazott. Ursa csapta, majdnem utolérve, Alfa hajója nyomában halad a célja felé. Míg a hajók a céljuk felé haladtak, addig Ursa halálos tartálya újabb áldozata felé haladt.
7.
– Mi a probléma?
Gábor tovább tömve a bendőjét, válaszolt neki.
– Talán az, haver hogy jól itt hagytatok minket. Úgy elhúztátok a csíkot, mint egy puskagolyó.
Tim csípőre tett kézzel, előre hajolt fejjel, majdnem Gábor arcát súrolta az övé, úgy válaszolt Tim.
– Tudod, haver talán azért, mert dolgunk volt. Olyan dolgunk, ami talán titeket is érint. Milo!
Akkor vettük észre a háttérben meghúzódó másik fiút. Lépésén látszódott, hogy nem egy magabiztos fiú. Meggörnyedve, fejét lehajtva ballagott Tim mellé. Lapot szorongatott a kezébe. Tim nem figyelt rá. Gábort nézve kérdezte őt.
– Minden készen áll?
– De hát, meg kellene várnunk míg, megérkeznek!
– Semmi szükség rá! Hallottad te is, mit mondott Alfa! Kezdjük el nélküle. Addig ők megérkeznek.
– de…
– Semmi de! Itt az ideje, hogy elfoglaljuk a helyünket az előadóteremben. Persze csak azután, ha már mindenki lenyelte az utolsó falatokat.
Gábor iszonyú nagy nyelések közepette nyelte a kaja maradékát. Majd megfulladt az igyekezetben.
– Az első előadó maga Éva lesz.
Nem tudtam szólni. Elindult kifele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése