I. Mithomán memento, avagy elfeledett és "túlhájpolt" szörnyek

Üdvözlet a Blognépnek!

Biztos felmerült bennetek a kérdés, hogy vajon minek az éterbe még egy mitológiás dolog, nem elég az az ezer és egy? De bizony elég, nem is akarom én sokkal bővíteni. Ezekben a Mithomán Mementokban összegyűjtöm a számomra érdekes dolgokat, kicsípek innen is onnan is egy két viccesebb, szomorúbb netán félelmetesebb történetet. Csupán ízelítőnek, előételnek. Minden ilyen bejegyzésben megtalálható lesz pár link az adott témában, könyvekről, oldalakról, filmekről, amik ezekről szólnak, említést tesznek róla. A lényeg az, hogy titeket is el tudjon varázsolni ez a fantáziával átszőtt csodavilág.

Az itt leírtak nem feltétlenül hitelesek. Különböző helyeken néztem utána, (ha épp utána néztem), vagy a saját ismereteimre hagyatkoztam. Így lehet eltérés a "valóságtól". Ha gondoljátok, kommentben nyugodtan kiegészíthettek, kijavíthattok.


Korunkban felkapottak lettek a mitológiák könyves, filmes ábrázolásai, de azért nem csak a XXI. század vívmánya ez. Gondoljunk csak bele, mennyi alkotást ismerünk, ami különböző isteneket, hősöket, szörnyeket jelenít meg. Mostani bejegyzésemben, ez utóbbiakra vonatkozik.
Kezdjük a legfelkapottabbakkal és haladjunk a szinte ismeretlenekig.


Vámpír:
Mi is a vámpír? Egy éjszakai "ragadozó". Pipa. Vérrel táplálkozik: pipa. Na de hat-e rá a foghagyma? Karóval megölhető? A napon elporlad vagy esetleg csillog? Sose öregszik vagy épp csak lassabban teszi azt? Na, na? Nem is olyan egyszerű meghatározni, igaz?
Kicsit kakukktojás ez a lény, hiszen nem tekinthető igazán mitikusnak. Miért? Az eredete miatt. Ha a Titkok könyvtára 3. részét vesszük figyelembe, akkor a vámpírok Júdástól eredeztethetőek, és ezért nem szeretik sem az ezüstöt (a vérfarkasokhoz hasonlóan), sem a karókat, ugyanis ezüstért árulta el mesterét, és egy fára akasztotta fel magát. Nos, hogy a Biblia az mítosz-e valakinek vagy sem, nem mennék bele, és nem szeretném, ha bárki félreértene.
Hogy a vérszívás, a hagymairtózás, a nem-léphet-be-a-házba-ahova-nem-hívták-meg szabály, valamint a "tükröm, tükröm, miért nincs képem?", és a napégés hogy, s mikor fonódott hozzá a lény históriájához, nem tudom. Tessék utánanézni!
Hol bukkan fel? Szerintem mindenkinek először az erdélyi vérszívó cimboránk, Drakula ugrik be, akit számtalan filmben és könyvben megtalálhatunk.
Romantika kedvelőknek, ott a csillogó Casanova a Twilight sagából, akiről többet nem is tudok, hisz nem volt hozzá szerencsém, hála az égnek.
Ha a vámpírok két "alfaját" szeretnénk megismerni, valamint hogy lesz előbb valaki vámpírinas, félvámpír, majdan teljes vámpír, vagy hogy tér a vérszipolyok útjára, akkor Darren Shan Vámpírkönyvek című 12 kötetes írását ajánlom a figyelmébe.
Ha pedig egy összetett világ érdekel, minden földi, földöntúli, alatti, feletti lénnyel keltené fel az érdeklődésedet, akkor Cassandra Clare munkásságát tenném eléd az asztalra.
A filmkedvelőknek pedig a következőket tudom a figyelmébe ajánlani: Randevú a vámpírral, Éjsötét árnyék és még 10 vérszagú társuk.


Vérfarkas/farkasember:

Azt általában mindenki tudni szokta, hogy a vérfarkas egy olyan lény, aki teliholdkor alakot vált, és falkában él. Az, hogy tudja-e irányítani az átváltozást, történetenként változik. Például A Harry Potter széria Lupin professzora (havi egyszer) elveszti a kontrollt. Érdekesség, hogy imádott tanárunknak beszédes neve van. A "lupus" szó ugyanis vérfarkast jelent (meg egy betegség is, de az most mellékes.) Vagy ott van például az Árnyvadász sorozat Jordan Kyle-a, Maia Roberts-e vagy épp Luke Garroway, akik, tudomásos szerint, képesek voltak befolyásolni az alakváltást. Az ott lévő vérfarkas szervezet neve pedig Praetor Lupus. Na vajon mit jelent? Érdemes utánanézni. Mire nem jó, ha tudunk latinul?
Az viszont, hogy fémallergiájuk eléggé beteges szinten van, általános "tény". Arról, hogy ez miért van, nem szól a fáma. Érdekes szerintem, hogy a farkasemberek és a vámpírok is irtóznak ettől a nemesfémtől. De hogy miért pont ezüst, és nem arany, vagy teszem az platina, nem tudom.
Az emberfeletti erejük, gyorsaságuk is jellemző a mindenféle likatrópokra. További érdekességeket találhatunk a Paranormális jelenségek oldalon. Vessétek csak bele magatokat a mélybe!


Sárkány:
A világ minden táján találkozni e mesebeli lénnyel, ami lehet segítőkész vagy épp álnok, rabolhat hercegnőt, felégethet falut, harácsolhat kincseket, lehet két vagy négy lába, repülhet szárnyon, vagy egyszerűen csak siklik az égen. Vegyük csak sorra, hol milyen is ez a lény.

A távol kelet mitikus lénye, a kínai és a japán (valamint a kóreai és vietnámi) sárkány a jóságos fajtából való. Négy lába van, alakja inkább hosszúkás, kígyószerű. Szárnyal nem rendelkezik. A császárok szimbóluma, de tovább megyek, magát Kínát jelképezi. Hatalmas, erős, rengeteg mesében, történetben, mítoszban megjelenik. Sőt a kínai horoszkóp ötödik jegye. Érzékelhető mennyire beleszőtte magát a keleti világba ez a tűzokádó csodakreatúra.
Rengeteg animében és mesében megjelenik mind a mai napig, gondoljunk csak Hayao Miyazaki által készített Chihiro szellemországban és a Földtenger varázslója történetre. Bár ez utóbbiban éppen pont egy európaiféle szeli az eget. Ilyen "kontinensváltó" sárkány található a Végtelen történetben (ott a könyvet is érdemes elolvasni, mert azért elég nagy eltérés van a kettő alkotás között.)
A "keresztény" sárkány az ördög szolgája, Szent György is egy ilyen fenevaddal küzdött meg.
Az "európai típusú" inkább a kincs és szende szűz, királylány rabló fajtából kerül ki. Négy esetleg két lábon jár, hatalmas bőrszárnyakkal emeli irdatlan pikkelyes testét az égbe. Általában tűzokádó, de egyes történetekben a jég sem áll távol tőle. A fantasy műfajának örök ékessége. Lehet ellenség, mint a Hobbit szériában, vagy épp barát és hű társ mint az Így neveld a sárkányod Fogatlanja, Eragon Saphirája, esetleg a Sárkányszív "fenevada".
Természetesen az összesféle, fajta sárkány felsorolása órákba telne, és végeláthatatlan lista keletkezne, valamint egy nagy fejfájás az egyes történetek és leírások miatt. Legyen most elég ennyi, ha érdekel, nézz utána.


Ezek voltak a legismertebb teremtmények, de van még néhány, amit ha megemlítek, biztos beugrik nektek is róla egy két dolog.


Híres görög szörnyek:
Hidra: Sokfejű vízi lény, amely nem igazán szereti, ha lefejezik. Többnyire azzal hálálja meg a koponyátlanítást, hogy növeszt magának a csonk helyén egy két extra fejet. Mérgező is lehet és tüzet is képes okádni. Édes kis házikedvenc nem igaz?
Találkozhatunk velük Herkules históriájában, ugyanis hősünknek ez volt az egyik próbája a tizenkettőből. Hogy miről is van szó? Azt majd egy későbbi bejegyzésben megtudjátok.
Kentaur:

Félig ember félig ló hibrid, akiket főként emberi felsőtesttel, ló marral és lábbal ábrázolnak. A bor és mámor istenének italát igen kedvelték, és ennek hatására nőkkel is szívesen "kikezdtek". Találkozunk néhány szelídebb, kedvesebb példánnyal, mint például Kheirón a Percy Jackson és az Olimposiakban, vagy Harry Potter egyik ismerőse. Azonban nem mindig fenékig tejfel egy kentaur közelsége. Herkules halálát is az "eredeti" mítosz alapján közvetetten egy Nesszosz nevű egyed okozta. Irodalom óráról ismert idézet lehet: ,,S pályám bére / Égető, mint Nessus vére." De ennek kifejtése is egy másik alkalomra marad.

Pegazus: Pegazus most már nemcsak Héraklész (és Perszeusz) hű paripája, ami nem csak gyönyörű, tollas szárnyán repülni is képes, hanem a mesék világát is meghódította. Gondoljunk csak az Én kicsi pónim évadokon átívelő barátságerősítő sugalmazására. Arról meg, hogy vannak nem csak pegazusok, de unikornisok és pegakornisok is (igen, a hibrid hibridjei), nem ejtenék most szót. A Yin Yang Yo című Jetixes mese duplikornisai végképp megkoronázzák ezt a pacihalmot.
Faun/Szatír:

Újfent csak a drága Dionüszosz istenpajtáshoz nyargalunk vissza, ugyanis az ő kísérőikről van most szó. A szatírok (római megfelelőjükként a faunok. Sajnos mai szóhasználatban eléggé félrevezető a "szatír" megnevezés.) szintén keverék lények. (A görögök hogy imádták összekutyulni a dolgokat!) Alul kecske, felül ember teremtmény, kedvelt hangszerük a pánsíp és szeretnek elég közel kerülni a nimfákhoz (szegény lányokat már mindenki vadássza) . Persze többféle leírásuk létezik, de ez a legáltalánosabb. A fent említett félisteneskönyv szerint a szatírok Pán istent keresik, aki az emberi természetromboló tevékenység miatt eltűnt. Nem egyszerű feladat!

Mivel túl hosszú lett volna a bejegyzés, ha mindent egybesűrítek, ezért a folytatás majd csak később érkezik.
Addig is kellemes nyarat!

Millerium: ufók, vámpírok, krimik

Üdvözlet a Blognépnek!

Ki emlékszik még a tavaly a blogon futó regényekre? Praclit a magasba! Micsoda?? Te nem? Még ilyet! Sebaj. Beavatlak egy kis titokba: Bár az a történet nem fog folytatódni, de lesz helyette más.
Na de ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük csak szépen sorban.

E. M. Miller, szárnyát bontogató írónő, már pár történettel büszkélkedhet a Wattpadon. Nem csak a facebookon ismeretes, mind magánemberként, mind tollforgatóként, hanem a Tollam nyomán a tintán is fel-fel bukkant az idők folyamán. Készült vele interjú, és az első negyedévben neki szavazták meg az olvasók a legjobb alkotásért járó "díjat". Na de melyik is ez a mű?

A címe Szövetség, és űrlényekről szól. Pontosabban arról, hogy hogyan is akarják/akarnák a földi életet egyenlővé tenni a nullával. (matekosok előnyben.) Természetesen van a jófiúk csapata, akik hirtelen belecsöppennek egy harminc évvel azelőtti esemény utórezgéseibe. Hogy mi a vége? Sajnos a blogon nem derül ki, de ha érdekel, akkor kukkants rá Watton. 

Egy kis ideig úgy volt, hogy az űrinváziós sztorit egy vámpíros történet fogja váltani. Címe Verity. Egy nő vámpírszeretőt szeretne magának. Kár volt ilyet kívánnia, hisz megkapta. Csőstül, vezérestül, barátostul, bajostul, halálostul. Vajon megérte?
Én nem olvastam, és nem tudom mennyire hoz újat a nap alá, avagy sem. Nem is ez a lényeg. Hanem hogy sajnos, nem sajnos más fog a 'Tinta bejegyzéseiben virítani.

A végső választás az Üzenet a túlvilágról című alkotásra esett. Számomra is ismeretlen még, ezért inkább idézném az írónő saját szavait:

,, Pontosan már nem emlékszem mikor kezdtem el írni a történetet. Az egyik, soron következő Aranymosásra szántam. Az írás azonban abba maradt. A történetben fellehető, paranormális leírások személyes jellegűek. A nagypapám 2011 augusztusában bekövetkezett halála okozta. Olyanokat láttam és hallottam, amiben addig a napig sosem hittem. Ilyen volt a halála napjának éjszakáján a szobámban történtek. Hallottam, ahogy csoszog, rágyújt a cigarettára fényes nappal az árnyékok a szőlősben stb. Hónapokba telt feldolgoznom az elvesztését. Biztos vagyok benne, hogy mind ez csupán az idegek játéka volt. 

A többi elem a főiskolán tanultak és az én kitalációmnak része.

Valamikor tavaly nyáron landítottam a Wattpadon. Az egyik legolvasottabb történetem az oldalon. Nem írtam, mert mindig közbe jött valami. Most is egy igen fontos dolog miatt, két és fél hónapig állt a sztori. Ez az alkotás volt az egyik, amellyel jelöltek a Láthatatlan Angyaldíjra, amit el is nyertem. Közönségdíj 2016.

Most ismét olvasható a történet minden hétvégén teszem fel a folytatását."

Remélem sikerült felkelteni az érdeklődéseteket!
Ti is várjátok már igaz?

Fejlécbingó

Üdvözlet a Blognépnek!

Új év, új ígéretek, új program. Mi hiányzik még? Hát persze, hogy egy új külső! Még a blog kezdetén, hosszas keresgélés után találtam rá a jelenlegi fejlécképre. Szép-szép (legalább is szerintem), de ideje lenne lecserélni. Tehát fájó szívvel ugyan, de megválok tőle. A kérdés a következő: Mi legyen az új?

Kedves facebookos ismerősöm, Serena Swan (kritikus, blogger, jóember) hónapokkal ezelőtt meglepett pár tervezettel. Már akkor is kattogott az agyam, miként, mikor tudnám ezt elétek tárni. Aztán el is felejtődött. Na de! Most, mivel még mindig ünnepi hangulatom van, előkerestem a mappák legmélyéről ezt a három képet. A ti kezetekbe adom a döntést, hogy melyik legyen a szerencsés "új arc". A versenyzők a következők:

1. Kép: éjsötét homály

2. Kép: ködbe burkolt hófehér

3. Kép: angyali feketeség

Könyvzuhé

Üdvözlet a Blognépnek!

Két hete volt ugyan, de cseppet sem veszít aktualitásából a bejegyzés, ugyanis a Könyvhét nem csak abból a pár napból áll, hanem jóval tovább tart annál. Egész addig, míg az utolsó könyvet ki nem olvasod, amit ott vettél. Sőt, amíg még emlékszel rá. Na de ne haladjunk ennyire előre! Hollótoll, repülj csak vissza június 11.-ére és csiripeld el szépen, hogy s mint volt az a nap.

Hosszadalmas szervezés után sikerült összeverbuválnom egy kisebb csapatot erre a jeles napra. Szám szerint hatan vágtunk neki Nógrád- és Pest megye kies és kietlen autóútjainak, zötykölődtünk buszokon és pihentünk metrón, míg el nem értük a kívánt célt: Budapest, Deák Ferenc tér. Itt szedtük fel ugyanis Emillyt, és itt szeparálódtunk KFC és Meki kaja evőkre. Miután elszenvedtünk egy kisebb kellemetlenséget, szedtük a sátorfánkat és vagy 10-15 perces "merre-is-kell-menni-hogy-jutunk-el-oda-nem-látom-a-térképen-hol-van-ez-a-cucc-jó-tudjátok-mit-menjünk-arra" után beléphettünk a tinta és papír elénk tárulkozó birodalmába. Persze rögtön letámadtuk az információt, hogy mégis merre van az arra stand, meg az emez, amaz, amamaz. Beszerezvén vagy három térképet neki is vágtunk a kalandnak. 

Menet közben persze nem a nyomtatványt néztük, inkább bámészkodtunk és csorgattunk a nyálunk néhány számunkra kívánatos példányra. Nem sok idő kellett hozzá, hogy legyen egy könyv. Aztán még egy és még egy és még egy, egész addig, amíg a pénz szépen el nem fogyott. Hupsz. 

A másik problémánk már nem anyagi természetű volt, hanem inkább hiszékenységi. Ugyanis bolond fejjel elhittük, hogy a "30 fok, napsütés" az azt jelenti, hogy meleg lesz és lerohad rólunk a szandál is. Ehelyett eláztunk, mint az utcán hagyott bokazokni, és dideregve húzódtunk be egyik avagy másik stand fóliája alá. Hát, ez nem jött össze. 

Azonban Emillynek és még egy barátnőmnek a nap fénypontja így sem maradt el. Ugyanis L.L.L. azaz  Leslie L. lawrence/Lőrincz L. László dedikálását, eső ide vagy oda. de sikerült elcsípni. Hosszas sorban állás után mindketten gazdagabban lettek nemcsak két dedikált könyvvel, de jó pár (száz) fényképpel, amin ők virítanak (vigyorognak, mint a fakutya, aki fogyhatatlan csontot kapott) az íróval. Milyen mozgalmas is a könyvmolyok élete!

Elázva, de könyvekkel pakolva tértünk be végül ismét egy gyorsétterembe, ezúttal egy forró kávéra. Mindenki a szerzeményét mutogatta, másét gusztálta, és már előre elkértük egymás kincseit. Lesz mit olvasni, annyi szent! Összesen, nem vitás többször utánaszámoltam, hogy biztos-e kalkuláció, negyedszáz könyvvel csökkentettük a Könyvheti készletet. Az, hogy ez, akció ide vagy oda, mennyibe fájt, inkább ne is kérdezzétek. 

A könyvszemle és a eső áztatta délután után, rohantunk a buszainkhoz. Ha nincs egy nagyon kedves sofőr, akkor bizony várhattunk volna egy órát a nem épp melegben. Ezúton is köszönöm a Budapest-Vác között közlekedő sofőrnek, aki megvárta, míg végigszerencsétlenkedek két automatát és 5 menetjegyet, és nem indult el nélkülünk. Éljenek soká a jó emberek!

Hazaérve, kimerültem azért még egymásmellé pakolgattuk a könyveket, és gyönyörködtünk a szerzeményekben. Minden jó ha a könyv vége, nem igaz? (legalább is a molyoknak)

A szerzeményekről az értékelést szépen lassan csepegtetem nektek, amint felfaltam őket.
Addig is kellemes nyarat!

Infóparádé

Üdvözlet a Blognépnek!

Már pár hónapja ott virít a jobb oldalsávban két közvéleménykutatás. Volt aki voksolt, volt aki nem, így vagy úgy, de összegyűlt szép számmal szavazat. Itt az ideje végre, hogy értékeljük, amit kaptunk. 

Kezdjük a könnyebbel én amondó vagyok. Az második lista, amire lehetett "ixelgetni", arra volt hivatott, hogy bemérjem, mégis milyen korosztályba tartoznak az idelátogatók és olvasók. Nos, hogy őszinte legyek, teljesen más jött ki, mint amire számítottam. (Azt hagyjuk figyelmen kívül, hogy alapból elrontottam a kiírás korcsoportozását.)

Mire számítottam?

Arra, hogy a szavazók zöme a 18-25 év közötti csoportba tartozik, és hogy alig lesz 35 év feletti. Igazából azért erre gondoltam, mivel én is az előző kategóriába vagyok sorolható, így azt feltételeztem, az a közönségem.

Mi lett az eredmény?

14 évesnél fiatalabb - 1 fő 

14-18 éves - 5 fő

18-25 éves - 13 fő

25-35 éves - 5 fő 

35-45 éves - 11 fő 

45-60 éves - 0 fő

60 évesnél idősebb - 0 fő

Mi a konzekvencia/teendő?

Főként a fiatal felnőtt és az érett felnőtt korosztály látogatja meg a 'Tintát. Ez egyrészt megtisztelő, mivel különböző érettségű és kortapasztalatú ember nézegeti a blogot, másrészt elbizonytalanító, hiszen nem tudom, hogy a tevékenységem mennyire elégíti ki az adott csoportok tagjait. Igyekszem széles spektrumú témákat feldolgozni, hogy megfeleljek a Ti és a saját igényeimnek is. Remélem a jövőben (is) sikerülni fog. 

A másik lajstrom ennél jóval összetettebb. Ott arra voltam kíváncsi, mit látnátok többet, esetleg kevesebbet az oldalon. Nézzük, mire is van igény. 

Mire számítottam?

Nagyjából lefedi az elvárásaimat. A beszélgetősáv és a verseny szép számmal kapott klikket, viszont a Blogkenyér és Blogbefőtt (hamarosan spájz kell ide...) semmit. Továbbá elszórtan látni szavazatot itt-ott, bár más arányban, mint hittem volna. 

Mi lett az eredmény?

Még több Sasfiók vers - 1 voks

Még több Emilly Palton írás - 1 voks

E. M. Miller másik alkotása (is) - 1 voks

Matthew M. D'Arc másik alkotása (is) - 2 voks

Még több Hollótoll vers - 0 voks

Interjú, nem csak tagokkal - 3 voks

Interjú a többi taggal is - 2 voks

Bejegyzések a saját gondolataimról, véleményemről - 4 voks

Verseny - 11 voks 

Kérdések különböző témákban - 4 voks

Galéria az eddigi képekkel - 0 voks

Többféle közvélemény kutatás - 3 voks

Több Blogbefőtt - 0 voks

Több Blogkenyér - 0 voks

CBox (beszélgetősáv) oldalt - 2 voks 

Több kép a bejegyzéseknél - 0 voks

Kevesebb kép a bejegyzéseknél - 0 voks

Egyéb - 0 voks

Mi a konzekvencia/teendő?

Inkább úgy ahogy sorban haladok, nehogy valamit kihagyjak. Tehát:
Szinte mindegyik író/költő kapott szavazatot, így újra felveszem velük a kapcsolat és elkérem pár alkotásaikat, hogy ne maradjatok mai irodalom nélkül. Lesz vers, regény és novella is. 

Az Inter Juht közkívánatra ki fogom bővíteni, nemcsak alanyokkal, de a kérdéssort is frissítem. Készüljön minden blogtag, akivel még nem közöltem kérdezz-feleleket. Vannak már terveim, hogy kikkel készítek majd interjút, a "külsősök közül". Szerintem élvezni fogjátok.

A saját bejegyzéseim is sok kattot kaptak, így, immár felbátorodva, öntöm rátok kusza kis agyvelőm kaotikus egyvelegét. Mu-ha-ha.

A verseny, mint számítani lehetett rá, vitte a prímet. Formálódik az ötlet, már csak kivitelezni kell. Ne féljetek, jobbat találok ki, mint tavaly.

A különböző közvélemény kutatások úgy tűnik népszerűek, ezért hamarosan újak kerülnek ki, és új aloldal is lesz, ahol mindenféle kérdéseket teszek fel nektek.

A galéria, a blogbefőtt és a blogkenyér törlésre fog kerülni. Érdeklődés híján nem vesződöm vele.

A CBoxot pedig hamarosan beüzemelem, hogy egyszerűbben tudjunk majd kommunikálni.

Sok még itt a munka, jobb ha minél hamarabb nekilátok. 

Addig is kellemes napot kívánok!

BLOGSZÜLINAP!!!

Üdvözlet a Blognépnek!

Egy éve már, régen volt,
Volt már a blog élő s holt,
De most évfordulót ünnepel
S tortáján ez szerepel:
,,Éledj újra kis butus"
(Cukor máz az, s nem szemtus).
Miért van e felirat?
  Minek egy blognak szülinap?
Mert tizenkét hó elrepült,
Bár Ihlet néha elkerült,
De szeretem ezt csinálni,
Verset, novellát kikínálni,
Regény adni, irogatni,
Bejegyzést a webre rakni.
Voltam lusta, voltam serény,
De a suli igen kemény
(Bár ez saját vélemény,
Hogy nem habos sütemény.)
De itt a dátum, s mostan látom
Hiányol engem sok barátom:
Számos olvasó és író,
Az ő szavuk nagyon hívó.
Meg a kreatív agykisülés,
Ami igazi felüdülés.
Sok terv és sok ötlet
Mi fejemben most magot vet.
Új heti program, Inter Juh,
Fejléc, verseny, subidúú,
Könyvözön és alkotás
Jó lesz ez itt nem vitás.
Sok infót még nem mondhatok,
De pár morzsát megoszthatok:
Lészen hétfő, s sok bejegyzés,
Saját ötletetek, könyv éljenzés.
Vala majd számos szerda
Hol helyet kap, vers, novella.
Aztán majd a péntekek,
Mikor infókukac tekereg.
Szombatonként ufók helyett,
Szemünk krimit nézeget.
Vásárnapon Johannánk
Elbúcsúzik. Mi vár ránk?
Mind lesz-e minden héten?
Azt biza igen kétlem.
De igyekszem, hogy hetente
Kettő legyen feltöltve.
Ha sok időm van több is lehet
Ha kevés, nem lesz lelet.
Rengeteg terv, időm alig,
Ettől megyek néha falig.
Meg rosszul is osztom be,
Csőbe magamat húzom be.
De ennyi panasz elég lesz.
Ezennel blog feléleszt,
Újabb év indul, s remélem
A kövi ünnepet is megélem.
Búcsúzásként annyit még,
Csak hogy oldódjon a jég,
Holnap kukkantsatok fel,
Ha egy bejegyzés érdekel.
Addig is kellemes délutánt,
Sok napsütést, kevés hurrikánt.
Új évad kezdődik mostantól,
Elköszön ím Hollótoll.

Szerelmem, a múlt(béli)

Üdvözlet a Blognépnek!

Rég találkoztunk drága olvasóim. Kissé lefoglaltak dolgaim, de gőzerővel pótolom elmaradásaimat, s mozgatom agyam tekervényeit jövőbeli terveimen. Furcsálhatjátok, miért írok így. Veletek is történt már olyan, hogy egy könyv írásmódja rátok ragadt? Na, most is ez a helyzet áll fenn. Hogy melyik alkotás bitorolja épp gondolataim, azon nyomban megtudjátok:
Sienna Cole& Laura Porter: Száz évvel utánad

Az írókkal való találkozás:

Két igazán elbűvölő lány képében jelent meg előttem az írói duó. Látszott rajtuk, és beszélgetésünk során ki is derült, hogy mennyire élvezik, nemcsak ezt a programot, de az írást is. Kérdéseimet sorban tettem fel a társírással kapcsolatban, és meglepő volt, hogy sokszor csak neten keresztül egyeztetik az aznapi haladási tervet. Érdemes velük találkozni, mert olyan személyek, akik feldobják az ember napját. Na de milyen a könyvük?

A könyv bemutatása:

268 oldalas kis olvasmányról van szó. A történet nemcsak két szálon fut, hanem két időben és két helyen is. Az egyik, a jelen, ami egy amerikai pár viszontagságokkal teli életét mutatja meg, miután a Királynő birodalmába költöztek. A másik egy XIX. századi ifjú története, aki élni akart és boldognak lenni. De hogy miként is kapcsolódik össze ez a két igen eltérő történet? Két dolog: levelek és napló. A részletekért üssétek fel a könyvet és faljátok a betűket. 

Vélemény:

Ömlesztve kapjátok a hideget és a meleget, hisz a könyv sem kímél ebből sem abból sem.
Kezdjük a kétszálúsággal. Igazán élvezetessé tette a történetet, hogy kis adagokban csepegteti a múltat, levélről levélre, naplóbejegyzésről naplóbejegyzésre. Néhol párhuzam vonható az idősíkok között, néha nem, nem feltétlenül baj. A letűnt korok oly mértékű romantikával vannak átitatva, hogy nemcsak a főhősnő szívét képesek megdobogtatni. Bevallom én is gyakran sóhajtoztam a könyvet lapozgatva. Ami felett sokszor nem tudtam napirendre térni, az a főszereplő volt. Önzőn csak saját magával volt elfoglalva, és az épp aktuális múltfoszlánnyal. Nem figyelt a férjére, nem figyelt ő semmire, csak erre, és megállás nélkül sajnálta magát. Neki köszönhető, hogy sokszor letettem a könyvet, mert legszívesebben arcon töröltem volna. De aztán ő édesgetett vissza a tinta áztatta lapokhoz, hiszen nem mind ilyenek vagyunk néha? A saját álomvilágunkban élünk, egy idilli helyen és korban, romantikus szerelemben esetleg, ahol minden tökéletes és jobb mint az adott jelenünk. Csak magunkra gondolunk ilyenkor. Nem? De. Minden felháborodás után, egy ilyen belső monológot folytattam le magamban.
Bár a könyv úgy épül fel, hogy a jelen körete a múlt, nekem mégis inkább fordítva volt. A XIX. század jobban érdekelt, vártam mikor érek már a fiatal életének újabb mozaikjához. Ittam minden szavát és én is talán egy hajszálnyit beleszerettem. Úgy, ahogy csak egy könyvszereplőbe lehet. 

Összegzésként mit is mondhatnék? Egyszer érdemes elolvasni, mert a francia romantika és írásmód magával tudja ragadni az embert. Akarva akaratlanul is torz tükör a könyv. Milyen az akkori és mostani boldogság-boldogtalanság, szerelem, kapcsolat, házasság, élet. Eléri, hogy te is vágyakozz utána. Fájdalmasan vissza akarj jutni a múltba, oda, ahol még minden olyan szép volt. Legalább is mi ezt hisszük.

Kiknek ajánlom:

Szerelmes kedvűeknek, romantika rajongóknak, múlt mániásoknak. Korosztályt nem kötnék ki, azt azonban hozzátenném, hogy inkább női olvasmány. 

Kedvenc részlet:

,,Bennem is kialudt a tűz; a harag emésztő lángjai elcsitultak. Úgy tűnik, mintha szívem is téli álomra tért volna, s most érzek először magamban erőt, hogy tollat s papírt vegyek elő. Hogy miért, nem tudom.."

Sok meglepetés vár rátok június 22.-én a blogszülinapon.
Addig is kellemes nyárelőt!