Találkozó bolondok napján

Üdvözlet a Blognépnek!

Pár hete említettem, hogy megyek egy könyves találkozóra április elsején. A (tervek szerint rendszeressé váló) eseményt az Imádom a könyveket facebookos csoport szervezi, és az Iró*Blogger*Olvasó - Egy Helyen nevet viseli. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a történelminek mondható első rendezvényen részt vehettem. Hogy miért? Miként zajlott és kik, mik voltak ott? Mindjárt ki fejtem. 

        Bolondok napjának kellemes délutánja volt. Négy barátommal együtt siettünk a rendezvényre, aminek egy bisztró adott helyet. Mikor beléptünk az ajtón mindannyian úgy gondoltuk, hogy „rossz helyre jöttünk”. Jóval elegánsabbnak tűnt, mint a képzeletünkben, és miután realizálódott bennünk, hogy bizony nem téves címre érkeztünk, kissé hétköznapinak éreztük a kinézetünket, mert hát többen kiöltöztek valamelyest. Más ötlet nem lévén odamentünk a szervezőhöz és azonosítottuk magunkat. Emilly íróként regisztrált, Én bloggerként, többiek olvasóként. A program felépítése tette fontossá, hogy ki milyen minőségben van jelen. A helyszín úgy volt berendezve, hogy minden asztalhoz két-két ember ülhetett, egymással szembe. Egyik oldalra az írók, a másikra a bloggerek és olvasók kerültek. Az első két órát a villámrandi tette ki. Ez azt takarta, hogy minden beszélgetésre 5-6 perc állt rendelkezésre. Ezután az olvasók és bloggerek tovább mentek a következő íróhoz, és így tovább forgószínpad szerűen. A második részt pedig a szabadcsevej volt. Ergo azzal beszélhettél, akivel előtte megismerkedtél és folytatni akartad a diskurzust. Ennyi lett volna a leíró rész, jöjjenek a benyomások!
       Az elején rettentően izgultam és első beszélgetőpartnerem, Léda D'rasi kezdetben csak hebegést, habogást hallott tőlem. Kedvesen megnyugtatott és utána már normálisan tudtunk beszélgetni. Az utána következő írókkal is hihetetlen élmény volt társalogni. A hangulat, az elsőre nagyon formálisnak ígérkező helyett, nagyon kellemes és fesztelen volt. Mindenki tegeződött és mindegyik beszélgetés különbözött a többitől. Meglepően fel tudja dobni az embert, ha a szokásos, egyhangú napjaitól ennyire különböző, mondhatni merész dolgot csinál, ”kilép a komfortzónából”. Kirobbanó boldogságot okozott és mindenkinek jó szívvel ajánlom.
  De nem csak a rapidrandi része villanyozott fel teljesen. Ezután volt egy sorsolás. Három könyvet lehetett megnyerni, és a nyerteseket húzással választották ki. Az Utolsó kívánságnál és Visszatérő végzetnél nagyon drukkoltam, hogy valamelyiket elvihessem, de mint szokott lenni, nem én nyertem. Ezután egy olyan rész következett, amire nem is emlékeztem, amikor a program leírását átfutottam. Valahogy nem fogtam fel vagy nem tudatosult bennem. Tehát, még a becsekkolásnál minden író (és blogger is) kapott egy papirost, amire felírhatta azoknak az embereknek a nevét, elérhetőségét és egyebeket, akik megfogták őt. Az írók ezen a lapon bejelölhettek három embert, akiknek ingyen példányt szeretnének adni a könyvekből. Azok pedig egy hónapon belül elolvassák és véleményezik azt egy bejegyzés formájában. Képzelhetitek mennyire meglepett, hogy én is kaptam könyvet! Most szeretném megköszönni az összes írónak, aki gondolt rám, és megajándékozott kreativitásának és kemény munkájának gyümölcsével! Nekik hála hat könyvvel és sok csodás kalanddal gazdagodtam. Kötelességemhez híven megpróbálok egy hónapon belül ezekről értékelés elkészíteni.
    Hogy mi a konklúzió? Lenyűgöző, hogy vannak ennyire aktív és kitartó emberek, akik megszerveznek és levezényelnek egy ilyen kaliberű rendezvényt. A minőségéről pedig árulkodik a sok pozitív visszajelzés is. Személy szerint minden pillanatát élveztem, és tervezek elmenni a júliusira is. Ha szerencsém van, ott találkozunk!

     

Hétfőn hozom az első értékelést. Addig is kellemes hétvégét kívánok!