Üdvözlet a Blognépnek!
Ahogy ígértem, elkezdtem olvasni a találkozón kapott kincseket. Az első kivégzett könyv a L. J. Weasley: Egy űrállomás-takarító naplója. Azért esett erre a választásom, mert rövid és a sok buszozás közben tökéletes olvasmány. Hogy miért? Mindjárt megtudjátok!
Az íróval való találkozás:
Ő volt az ötödik író, akivel szóba elegyedtem a találkozó folyamán. Addigra már én is, ő is eléggé feloldódtunk, semelyikünk nem volt ideges. Igazán kellemes, vicces személyiségnek tűnt, aki közvetlen, és sugárzott belőle a jókedv.
Igazából tőle nem kaptam volna könyvet, csak kikunyiztam, mert Emilly és én is nagyon kíváncsiak voltunk rá. Mondjuk a kunyizás abból állt, hogy mekegtem-makogtam, és nem mertem kinyögni, mit szeretnék. Ő pedig megszánt, levette a pultról az alkotását és a kezembe nyomta, miközben mosolygott. Még mindig bűntudatom van, amiért nem vettem inkább meg, mert érdemes lett volna ennyivel is támogatni egy ilyen kedves embert.
Ő volt az ötödik író, akivel szóba elegyedtem a találkozó folyamán. Addigra már én is, ő is eléggé feloldódtunk, semelyikünk nem volt ideges. Igazán kellemes, vicces személyiségnek tűnt, aki közvetlen, és sugárzott belőle a jókedv.
Igazából tőle nem kaptam volna könyvet, csak kikunyiztam, mert Emilly és én is nagyon kíváncsiak voltunk rá. Mondjuk a kunyizás abból állt, hogy mekegtem-makogtam, és nem mertem kinyögni, mit szeretnék. Ő pedig megszánt, levette a pultról az alkotását és a kezembe nyomta, miközben mosolygott. Még mindig bűntudatom van, amiért nem vettem inkább meg, mert érdemes lett volna ennyivel is támogatni egy ilyen kedves embert.
A könyv bemutatása:
Egy majd' 140 oldalas műről van szó, így érthető, hogy pár óra alatt a végére ér az ember. Maga a szerkezet is hozzásegít a könnyen olvashatósághoz, hiszen naplóregény. De nem olyan, ami csak úgy tesz, mintha az lenne, közben pedig terjengős leírásokkal és terjedelmes monológokkal van tele. Nem. Ebben a környezet szinte teljesen az olvasókra van bízva, az író elmondása szerint is. A legnagyobb tájleírás is maximum "jé egy hegy" szinten van. (Még azt se tudjuk, végül is milyen nyelven beszélnek vajon.) Tehát a könyv jócskán szabadságot ad a fantáziánknak, ami, be kell valljam, igazi élmény volt. Hol kisebb, hol nagyobb ugrásokat tesz az időben, van mikor csak egy nap, van mikor fél év is eltelik két bejegyzés között.
Vélemény:
Élvezetes volt az olvasása, a különböző apróbb kalandok nagyon tetszettek. Ha csak kulcsszavakkal kéne megemlítenem a kedvenceimet, hogy ne spoilerezzem le, akkor a következőket mondanám: penész, microchip, koporsó és HT11NN. Majd ha elolvassátok, ti is megtudjátok, és remélem, jót mosolyogtok, nevettek rajtuk. Érdeme még, hogy képes volt meglepetéseket okozni nekem, és nem ragaszkodott a klisékhez sem. Nem részletezném nagyon tovább, de biztos hülyének néztek az emberek a buszon és a metrón, amikor hangosan felnevettem, vagy egyoldalú beszélgetést kezdtem a könyvvel egy-egy rész kapcsán. Sajnos, mint sejthető volt, nem volt hajlandó válaszolni. Én megpróbáltam.
A sok jó mellett azonban meg szeretnék említeni néhány negatívumot is. Van pár elírás, amit szerintem észre lehetett volna venni nyomtatás előtt. Például van, mikor valaki megszólal és utána rögtön, kötőjel nélkül jön egy gondolat, vagy valami egyéb, amit nem a szereplő mond. Az utolsó fejezetben pedig, E/1-ből valamiért átvált külső szemszögre, amit nem találok indokoltnak. Ez azért még természetesen nem válóok, de zavaró. Azt csak zárójelben jegyezném, meg, hogy szívesen olvastam volna több kalandot a polgárháborúról és a csapatról is. A drága író megmondta, hogy nyitott a vége, és én elhittem neki, de erre azért nem számítottam. Mikor láttam a "vége" feliratot, teljesen lefagytam aztán magam elé tartottam a könyvet és hangos... "*******"-ekket kiabáltam, mert nem hittem el, hogy képes így befejeződni. Kétségek között hagyott, és még azt se írta, fapapucs. Persze a fejemben teljes a happy end. Főhősünk boldog, a csapat boldog (már amennyire ez lehetséges) és mindenki öregségben hal meg.
Ettől eltekintve egy élmény volt, és ha valaha kisebb utazásra megyek, ezt a könyvet fogom választani. És biztos, ami tuti, viszek magammal egy flakon SZAVO-t is...
A sok jó mellett azonban meg szeretnék említeni néhány negatívumot is. Van pár elírás, amit szerintem észre lehetett volna venni nyomtatás előtt. Például van, mikor valaki megszólal és utána rögtön, kötőjel nélkül jön egy gondolat, vagy valami egyéb, amit nem a szereplő mond. Az utolsó fejezetben pedig, E/1-ből valamiért átvált külső szemszögre, amit nem találok indokoltnak. Ez azért még természetesen nem válóok, de zavaró. Azt csak zárójelben jegyezném, meg, hogy szívesen olvastam volna több kalandot a polgárháborúról és a csapatról is. A drága író megmondta, hogy nyitott a vége, és én elhittem neki, de erre azért nem számítottam. Mikor láttam a "vége" feliratot, teljesen lefagytam aztán magam elé tartottam a könyvet és hangos... "*******"-ekket kiabáltam, mert nem hittem el, hogy képes így befejeződni. Kétségek között hagyott, és még azt se írta, fapapucs. Persze a fejemben teljes a happy end. Főhősünk boldog, a csapat boldog (már amennyire ez lehetséges) és mindenki öregségben hal meg.
Ettől eltekintve egy élmény volt, és ha valaha kisebb utazásra megyek, ezt a könyvet fogom választani. És biztos, ami tuti, viszek magammal egy flakon SZAVO-t is...
Kiknek ajánlom:
Korosztálytól függetlenül mindenki kézbe veheti, minimális képzelőerő azért szükségeltetik. Aki bonyolult, szövedékes történetre, kiforrott világra vágyik, az rossz helyen kopogtat. Könnyed szórakozást kedvelők előnyben, derülni rajta ér, megosztani a véleményt szintúgy.
Kedvenc részlet:
,, - Hogy a fenébe tudná egy darabka penész terrorizálni őket?
- Nem sima penész. A Bompor bolygón van egy penészfajta, aminek olyan összetett és kiterjedt neurológiai hálója van, hogy képesek kommunikációs hálózatként működni. A bomporiak ezt persze kihasználták, hisz' ingyen volt, meg minden. Gondozták a penészt, növesztgették. Arra nem számítottak, hogy egyszer csak ellenük fordul. Szóval kapj fel egy penészölő izét és húzzunk!"
Ennyi lett volna mára a könyvbemutató. Néhány nap múlva hozom a folytatást. Addig is kellemes kalandozást a csillagok között!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése