Megtörtént dolgok. Vagy erről már írtam?

Üdvözlet a Blognépnek!

Miután múlt héten kivégeztem egy vékonyabb könyvet, nagyobb vadra fájt a fogam. Vérengzésem áldozata egy paranormális thriller lett, Mason Murray: Visszatérő végzete. Hogy mit is takar ez a különös téma és cím mindjárt megtudhatjátok.
(A további információért kérdezze meg könyvmoly társait és könyvesboltját.)

Az íróval való találkozás:

Ő volt a második a sorban, akivel beszélgettem. Amint ránéztem, aktiválódott nálam az "egyenruha-effektus". Ez az a jelenség, amikor látsz egy egyenruhást (rendőrt, tűzoltót vagy bármilyen más egyenruha szerűséget viselő alakot), és rögtön az jár a fejedben, hogy komolyan kell viselkedni, mert ő is komoly ember, hisz olyan ruhát visel, ami ezt sugallja. Mint kiderült, az elsőre talán zordnak tűnő öltönyös író valójában egy nagyon kedves mosolyú és személyiségű ember. Szeretettel mesélt a könyveiről, ez (is) nagyon szimpatikussá tette. 

A könyv bemutatása:

A regény több mint háromszáz oldalas és a "letehetetlen" kategóriába tartozik (bővebben lentebb majd kifejtem.) Maga a történet előre haladó, de néha-néha visszakacsintunk a múltba, hogy újabb dolgokat illesszünk be az egyre érdekesebb kirakósba, vagy épp egyre bizonytalanabbak legyünk, hogy ez most hogy is van. Az elején kapunk egy különös főszereplőt, egy megfejthetetlen gyilkosságot és egy elszánt nyomozót, akik a mű alatt próbálnak rájönni az igazságra, bármennyire el is kell esetleg rugaszkodniuk a realitás talajától. És mi csak pár lépéssel tudunk előttük járni.

Vélemény:
A pozitívumokkal kezdem, hisz azokból akad bőven. A múlt lassú kibontása, a könyv felépítése, a szereplők kidolgozása mind-mind hozzátesz a letehetetlenséghez. Voltak olyan részek, amikor kicsit becsuktam a könyvet, hogy végiggondoljam, voltaképpen most mi is történt. Végig kellett gondolnom az én fantasyhoz szokott, de amúgy mondhatni reális agyammal a paranormális dolgokat. Folyamatosan kétségeim voltak, hogy a nagyszerű kalandot egy boldog végkifejlet, egy keserédes befejezés vagy egy szomorú fejezet zárja majd le. Hogy melyik volt ezek közül, azt csak azután tudjátok meg, hogy elolvastátok a könyvet. 

A hátrányait a könyvnek már jóval nehezebb összekaparni. Általában annyira belemerülök a történetekbe, hogy sokszor a kisebb hibákat nem is veszem észre. Itt nem tapasztaltam se íráshibát, se logikait. A negatívumok kifejezésére Szabó Ajándék szavaival élnék ( ő volt az a kedves író, aki a terem centrumában foglalt helyet): „Egy könyv sem hibátlan, de a jó könyv tudja, hogy terelje el a figyelmet róluk.” Tehát lehet, hogy van benne nem odavaló dolog, de az én figyelmet elkerülte. 

Kiknek ajánlom:
Talán a fiatalabbakon (értsd: gyerekek) kívül minden korosztály kezében tökéletes helyen van. Akik oda vannak a megmagyarázhatatlanért, a realitáson túliért, az izgalmakért és persze a gondolkodtatásért, nyugodtan vessék rá magukat. Vigyázat! Addiktív hatású, éjszakai alvásmegvonást és kattogó agyfogaskerekeket eredményez.

Kedvenc részlet:

,,Ki nem hagynánk! - jelentette ki gyorsan Donelly. - Minden apró információra szükségünk vagy egy olyan ügyben, ahol az első számú gyanúsított egy szellem, a koronatanú pedig egy múlt nélküli csodagyerek..."

Remélem sikerült kedvet csinálnom egy kis olvasáshoz. A következő értékelést néhány napon belül hozom!
Addig is kellemes Húsvétot!