Üdvözlet a Blognépnek!
Mivel izgalmas részhez érkeztünk, hamarosan megszületik akinek meg kell születnie, ezért minden további teketória nélkül következzék Matthew M. D'Arc regényének folytatása:
A tartományban mindenki a vízkeresztnek nevezett eseményre készül. A naptár 1412 – nek. Január 6. –át mutatja, a D’ Arc családban a családfőnek más dolga akad, tisztségviselőként a hivatalába kell lennie. Isabelle érzi itt az idő a szülésre.
- Gyermekeim! Érzem itt az idő, megszülessen a baba, segítenél lányom, a szomszéd néni elmondja, mit kell tenned. Fiam! Hozzál forró vizet egy nagy lábasba, és rongyokat. – mondja a várandós anya, lihegve, mert fájdalmat érez.
Kezdetét veszi a sürgésforgás, a kis Luisa örül nagyon, mert láthassa, hogyan jön világra a baba, még csak nyolc éves.
- Édesanyám! Akkor én is így születtem meg? - kérdezi érdeklődve a kis Luisa, mosoly az arcán.
- Igen, lányom!
A fiú nem sokára hozza a meleg vizet, és a rongyokat a szobába.
- Anyukám! Itt lesz, amit kért, még mit kell hoznom? - kérdezi érdeklődve Marcell.
- Köszönöm, hogy ide hoztad! Abban tudnál még segíteni, ha kint várakoznál, mert fiú vagy, és később megtudsz mindent. Luisa! Segítenél. –válaszolja, a szomszéd.
- Igen, segítek! Mit kell még megtennem? – kérdezi a lány.
- Akkor kimegyek, alig várom, megszülethessen a kis testvérem. – mondja vidám arccal Marcell.
A fiú lassan elhagyja a szobát, kilép, az ajtót behajtja. Indul a többiekhez, díszíthessék a házukat.
- Luisa! Azt kell tenned! Felhajtod a ruhát, szabadon legyen, azután a hátára fekteted, a lábát így kell rendezni.
A szomszéd megmutatja, a lánynak mit kell tenni, el van készítve minden.
- Akkor segítek. – válaszolja Luisa.
Amit kell, abban a lány segít, azért a szomszéd figyeli, mit hogyan tesz. Az anya érzi itt az idő, világra jöjjön a gyermeke. Amit már látott álmába, tudja, hogy lánya lesz, és Jeannenak fogja nevezni.
Az anya már érzi a fájdalmakat, ami vele jár, a szomszédja is tudja.
- Isabelle! Mit érzel?
A szavait nem tudja tovább mondani, mert, az anyának elment a magzatvíz.
- Úgy látom itt az idő! – mondja a szomszéd.
- Nagyon fáj a hasam, azt érzem. – válaszolja Isabelle.
- Az jó jel.
- Mást is érzek.
- A baba most helyezkedik el arra a helyre, ahol a világra jön.
Luisa figyeli a dolgokat, egy kis mosoly azért megcsillan az arcán.
- Ha úgy érzed, akkor nyomd, mert egy bizonyos időn belül a világra kell jönnie.
- Érzem.
Isabelle, azt teszi, amit kell, tapasztalata van már. Érzett még valamit, a tudatában fájdalmat nem érez, mert azt az érzést érzi, amit álmában látott. Az anya nyomja is közben, de idők múlva a fájdalma csökken, mert a vendég megpillantja az újszülött fejét. Az első nagy fájdalmak után megszűnik, mert már az új jövevény a világra jött. Amit kell, azt a tapasztalt szomszéd, megteszi. Az újszülöttet megmossa, ruhába becsavarja, és át is adja az anyának. Luisa, az anyját betakarja.
- Isabelle! A gyermeked lány lett! Itt van, át is adom, és gratulálok, remélem hű lesz az anyjához, és a testvéreihez. – mondja boldog mosollyal a szomszédja.
- De jó lány lett! Lesz játszó társam, vigyázni fogok rá. –válaszolja boldogan Luisa.
Az anya, már a kezébe tartja, a született gyermeket.
- Végre, kezembe tarthatom a lányomat! A neve legyen Jeanne, mert az egyik álmomba valaki megsúgta. Remélem ez a kis csöppség lesz az! A mi imánk válasza. Aki segíteni fogja ezt a kis hazát.
A vendég, és a kis Luisa, furcsának kezdi találni az anya szavait. Most hallanak ilyet először.
- Lassan mennék! Te lányom mond meg a hírt Marcellnek, és apukádnak! Mond el, mi lett a neve! – mondja a vendége.
Az anya nyugodtan pihenhet, lassan kezdik elhagyni a szobát.
Amit Luisának mondott a szomszédjuk, azt kezdi cselekedni, kilép az udvarra, keresni kezdi a bátyát. Nem sokára, rá is talál. A negyedik szomszédban, éppen segíti a díszítést.
- Édes bátyám! A testvérünk megszületett, lány lett! – mondja boldogan.
A fiú elcsodálkozik a halottakon.
- Mit mondtál édes húgom! Lány született? Nagyon jó hír, legalább együtt fogunk játszani, és apánknak segíteni. –válaszolja, az arca örömbe fordul.
A hír hallatán a húgának puszit ad az arcára.
- Ne ölelj át ilyen szorosan! Tudom, örülsz. – válaszolja.
- Bocsánat, nagyon örülök! Remélem ez a lány lesz a válasz az imánkra. – válaszolja a fiú, mosollyal az arcán.
- Anyukánk is azt mondta! Inkább keressük meg édesapát, elmondhassuk a jó hírt.
A testvérek indulnak a hivatalba, mert tudják ott lesz, - éppen megbeszélést tartanak. Az ajtó hirtelen nyílni kezd, a családfő az.
- Gyermekeim! Talán valami baj történt, hogy kerestek? – kérdezi az apa, érdeklődve.
- Nem apa! Nincs baj, az történt! A kis baba megszületett, és lány lett, a neve Jeanne. Anya azt is mondta! Hátha ez a lány lesz válasz, az imánkra. – válaszolja a kis Luisa, boldog mosollyal.
Azt követően mindenki éljenzett a terembe.
- Jacques D’ Arc! Gratulálok, nagyon jó hír, had szorítsam meg a kezét. A tanácstagok nevében gratulálok. Remélem a megszületett csodás lélek lesz az! Aki a népet megszabadítsa az Angoloktól. – mondja örömmel, az egyik tanácstag.
Azt követően minden tanácstag köszönti a családfőt, és a két gyermeket azután lassan elkezdik hagyni a termet, és nem sokára az épületet. Már együtt hármasban térnek haza. Megláthassa az újszülöttet, aki a Jeanne nevet kapta.
Így nem sokára haza tértek, a házba csendesen lépnek be. Az apa benyit a szobába, látja, mind ketten alusznak.
- Úgy látom el szunyókált Isabelle, és a kis csöppség mellette van, nem zavarom. – mondja magába.
Visszalép a konyhába a két gyermekéhez, az asztalhoz leülnek.
- Gyermekeim! Meséljétek, hogyan történt? – kérdezi Jacques érdeklődve.
- Édesapa! Az úgy történt, mi itthon voltunk, a dolgunkat tettük, édesanya a szomszéd nénivel tért haza. Amikor az udvarra belépett, érezte kezdődik valami. A szomszéd néni kezdte mondani mit kell tenni, és úgy is tettünk – mondja Luisa.
- Igen édesapa! Az én feladatom az volt! A szobába vigyek meleg vizet, és rongyot, azután ott lett az idő, megszülethessen a kis testvérűnk. Nekem ki kellett jönni. – erősíti meg a húga szavát a fiú.
- Ott lehettem a szülésnél, amit a szomszéd néni mondott, azt tettem, nem sokára úgy érezte édesanya, itt a szülési idő. Nem sokára világra jött megmosdatta a vendég néni, és becsavarta, át is adta édesanyának. – mondja büszkén a lány.
- Vajon kire hasonlít? Biztosan jól vannak! Ha felébrednek, első az lesz, meglátogatom, a név jó választás. Gyermekeim! Nagyon boldog vagyok, és örülök, hogy lány lett. –mondja az édesapa, boldog mosollyal.
- Menjünk be együtt, és anya hátha örülne neki. – mondja a fiú.
Nem sokára felállnak, oda lépnek az ajtóhoz, a családfő óvatosan nyissa a szoba ajtaját. Jacques lássa, már nem alszik Isabelle. Lassan oda lépnek az ágyhoz.
- Gyermekeim! Megnézhetitek nyugodtan a kis húgotokat, a neve. Jeanne, remélem férj uram neked tetszik a név! – mondja boldog mosollyal az anya.
- Igen, megfelel! Remélem ebből a lányból erős harcos lesz! –válaszolja a családfő.
Óvatosan kezébe veszi az újszülöttet, de az elérzékenyülés jele látszik rajta.
Telnek a napok, a heteket felváltja a hónapok múlása. Jeanne D’ Arc születésétől három év telik el. A családfő úgy gondolja, bemutassa a templomi misén. Elérkezik a vasárnap egy márciusi nap, az úr 1415. esztendejében, a templomba mindenki megjelenik.
- Barátaim, harcos társaim! Eljött az idő, bemutathassam a lányomat Jeannet. Azért is! Megkeresztelhesse a közösség, ha ez a gyermek nagy lesz, reméljük, nagy harcos lesz. – mondja a családfő, boldogan.
A mise után a falu papja kezdi a ceremóniát.
- Én, mint a falu papja! Megkeresztelem, megkaphassa a hitnek pajzsát, és azok között lehessen, akik ott lehetnek a nagy sokaságban. Az anyát, és gyermekét kéretem ide.
A pap néven szólítja őket, oda is indulnak, nem sokára meg állnak, a rangos személy előtt. – Luisa és Marcell is.
- Te lélek! Aki a Jeanne D’ Arc nevet kapta, megkeresztellek, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Ez a víz szimbolizálja az életet, amit a szüleidtől kaptál. Ettől a pillanattól fogva, a neved szerepel az élet könyvében. A helyzet már tőled függ, hogyan cselekszel.
Ahogy kell, az atya kis vizet önt a lány fejére.
- Gyermekeim! Ti vagytok a lélek testvérei, vigyázzatok rá, óvjátok. Nem tudni mi jön el az következő időben, mert háború dúl. Ez a kis testvéretek adjon reményt nektek, és a közösségnek.
- Igen atyám! Úgy lesz! Remélhetem, megvalósul az álom, ez a gyerek egy előre megírt úton haladjon, amit az úr ad neki. Harcolhasson szolgaként a földes urunk ellen, mert csak a hitünk maradt meg. –válaszolja Isabelle.
A mise végén indul mindenki hazafelé.
A megkeresztelt lány már felcseperedett, tízéves, azóta született még két testvér. Isabelle úgy dönt, elmondja a javaslatát, mindenki az asztal előtt ül, reggelizzenek.
- Férj uram! Gyermekeim! Amikor Jeannet vártam, az egyik este nem tudtam aludni, leültem a ház előtti fekvőhelyre, elálmosodtam. Álmomba egy furcsa érzést éreztem, egy fiatal lány jelent meg előttem, elmondta ő a védő angyalom.
- Mond édes anyukám! Milyen volt? – kérdezi a lány érdeklődve.
- A fiatal lány, nagyon szép volt, azt mondta! Ő a védő angyalom, és az utamat ő vezeti, ha megszületik a lányom, nevezzem Jeannenak. Ha eljön az idő számára, engedjem el azon az úton, amit vezetni fog, és segítsem a munkáját. – válaszolja az anya.
- Tényleg így volt? Talán valamilyen feladatot kell elvégezni! Mi volt még? – kérdezi még Jeanne.
- Az kedves gyermekem! Elmondta! A lány fogja tudni az időt, amikor cselekedni kell. Megígértem neki, ha eléri a tízéves kort, együtt elzarándokolunk Rómába, megnézzük a várost, ez által a hitünket erősebbé tesszük.
A család tagjai elcsodálkoznak.
- Mikor szeretnétek menni? A többi barátaim besegítenek a munkába. – kérdezi a családfő.
- Gyermekeim! Mikor legyen az a nap, indulhassunk? – kérdezi az anya érdeklődve.
- Minél hamarabb! Azért szükség lenne Jeanne munkájára is. – válaszolja az apa.
- Legyen két nap múlva, amit kell vinni, azt el tudom rendezni. Útitervkészítés, csomag készítése. – mondja Isabelle.
Jeanneon látszik, hogy örül.
- Nagyon jó hír! Kettesben megyünk hosszú útra. Ha a születésem körül ez történt, azt jelenti, az Úr vezeti utunkat? Testvéreim! Vigyázzatok a kisebbekre. – mondja boldog arccal Jeanne.
- Tudod Jeanne! Nagyon örülök, elmehetsz Rómába! Remélem, te leszel az a személy, aki választ adhat a falu imájára. – válaszolja Luisa, mosolyt megcsillantva.
Azt követően másról kezdenek beszélni.
Elérkezik az indulás napja a D’ Arc család két tagjának, amit kell vinni a hosszú útra, azt viszik magukkal. szomszédjuk éppen Díjon felé van útja.
- Hölgyeim! Ha önöknek jó, Díjon felé, akkor elvihetem, mert egyik rokonom lakik ott. Remélem, megfelel! – mondja a szomszéd.
- Igen, uram! Megfelel nekünk, akkor a szekérre fel is teszem a csomagunkat. – válaszolja az anya.
- Édesanya! Ugye lesz nálunk valami költőpénz! Hátha szűkség lesz rá. – kérdezi a kis Jeanne az anyját.
- Hogyne lányom! Nem tudni, ha szállást kérünk, kérnek-e valamit cserébe. –válaszolja az anya.
A két utazó elköszönhet a családjától.
- Gyermekeim! A házra vigyázzatok, és a birtokra, a testvéreitekre, nem tudjuk, mikor térünk haza. Luisa! Amit ellestél tőlem a főzésbe, azt meg tudod főzni. – mondja Isabelle, boldogan egy kicsit.
A testvérek is elköszönnek, nem sokára már a szekéren ülnek. Nem sokára kocsissal indulnak is. Jeanne aki tíz éves, a nagy útnak örül.
- Végre elindulhatunk, eljuthatunk Rómába, halottam már róla. – mondja a lány boldog tekintettel.
- Kincsem! Én is nagyon örülök, elérhetjük kettesben az örök várost. Arra is kell figyelni az úton, rossz emberekkel ne találkozzunk, mert akár ki is foszthatnak. –válaszolja Isabelle.
- Igen asszonyom! Vigyázni kell az útonállókkal, még az erőszakot sem vetik meg. Az lenne a legjobb megoldás, úgy öltöznének fel, akik koldusok. Így nem lenne bántódásuk. – válaszolja a kocsis
- Jó megoldásnak tartom. – mondja az anya.
A szomszédjuk elmondja az ötletét, nem sokára át tudnak öltözni, és nem sokára indulnak tovább.
- Hölgyeim! Így gondoltam! Így nem állíthatnak meg. Azt látják a ruha nagyon viselt, cserélni is kellene. Akkor indulhatunk tovább? –válaszolja a kocsis.
- Uram, indulhatunk. –mondja nyomatékosan az anya.
A két vándor ahol elhalad, a tájat nézik.
- Uram! A célunk az! Eljutni Rómába, meg szeretnénk nézni milyen! Egyben zarándok is. Amikor ezt a szép gyermeket vártam. – mondja büszkén az anya, és rámutat a lányra.
- Egyik este furcsa álmom volt! Egy fiatal lány jelent meg, ő a védőangyalom. Elmondta azt! A születendő gyermekemet hogyan hívjam. – folytatja tovább.
- Igen uram! Így kaptam a Jeanne nevet. A faluban is azt mondják, várják azt a fiatal lány eljövetelét, aki felszabadítsa az országot az idegen befolyástól. Valami jóslatról is beszélnek. – válaszolja a lány, ezzel erősíti meg az anyja szavát.
- Igen, a jóslat! Abba az van! Az országot egy asszony teszi tönkre,- évtizedekkel ezelőtt, kiszolgáltatta az Angol királynak. Egyszerű lány fogja megmenteni, aki Lotharingiából származik. Ahogy említi asszonyom, azt a napot én is várom nagyon! Mindenki azt szeretné, ha vége lenne a háborúnak. –válaszolja a kocsis.
- Lányom! Én is várom azt a napot, segíthessek neki, ezért kell elzarándokolni Rómába. Erőssé tenni a hitünket, az eljövendő küzdelemre. Hitet adjon küzdelemre, és Francia uralkodónak megválasztani Dauphint. –válaszolja az anya.
Eljöhetett a pihenés ideje, a lovak is megpihenhessenek, a vándorok ehessenek pár falatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése