Üdvözlet a Blognépnek!
Múlt héten valami elkezdődött. Nekifogtunk egy utazásnak, aminek a vége még nagyon messze van. Egy történetnek, ami francia földön, francia földért dúló ellentétről szól. Nem is szaporítom tovább a szót, nézzük Matthew M. D'Arc regényének folytatását.
Levél.
Azután írom tovább az üzenetet.
Nem sokára végzek a levél írásával, pár sorba írtam, töprengeni kezdek, melyik megbízható személyt tegyem meg hírnökömnek. Kamarásomat hívatom, aki rögtön megjelenik.
- Megírtam az üzenetemet, azon töprengek, vajon melyik személyt küldjem el a szomszédos királyságba? Aki személyesen át is adná Fülöp királynak! – kérdezem, érdeklődve.
- Királyi fenség! A kérdés nekem is eszembe volt, a grófok között gondolkoztam, de nem találok megbízhatót. Egy egyházi személyre gondolok, az egyiket a minap választották meg püspöknek. A neve, ha jól emlékszem! Henry Burghersh.
- Jó a megoldás! Küldjön szolgát a személyért, fontos beszélni valóm lesz vele.
- Igen Őfelsége! Küldetek egy apródot a püspökhöz.
A kamarás kezdi elhagyni a termet, elvégezhesse a feladatát, addig átgondolhatom, mit mondhatok vajon neki! Mindenre odafigyelnek, ne derüljön ki a nép felé a szándék, nem sokára megérkezik a püspök, fogadom a lovagterembe.
- Királyi Őfelsége! Köszönöm, hogy fogadott, a népért, és a királyért mindent megteszek. Jó viszony tarthasson örökké. Ahogyan az Isten szavában áll. „Add meg az istennek, ami az istené, és add meg a császárnak, ami a császáré”. Milyen feladat vár rám? – kérdezi Lincoln püspöke.
Jelzek, leülhet, rögtön leül velem szembe.
- Azért küldtem önért, fontos feladatot kell elvégezni! Üzenetet kell eljuttatni a Francia uralkodó Fülöp királynak, a kezébe személyesen kell át adni. Az át adása nem késhet, felszólítás egy háborúra, a jogok tisztázására. Más megoldási lehetőséget nem találtam. Megoldható lenne az, ha még ebben az évben megkaphatná.
A püspök úr, kezdi átgondolni a feladatát.
A magas rangú vendégem végül is döntést hoz.
- Őfelsége! A felkérést teljesítem, elviszem Párizsba, melyik napon? Azt még nem tudom! Minden napom foglalt. A november elseje környéki napok szabadok, így meglátogathatom a rokonomat, mindent diszkréten kezelek.
- Köszönöm püspök uram! Akkor át adom a fontos levelet.
Nem sokára át is adom, elveszi, és elhelyezi a ruhájának egyik szegletébe.
Nem sokáig marad. – A háború nagy gond, egy másik országgal szembe.
Napok telnek Angol földön, azért Lincoln püspökének vannak dolgai, minden eltelt egyes nap, a vallási személyt arra készteti, elvégezze a rárótt feladatot, elérkezik a nap, indulni kell Párizsba. A püspök kéreti bizalmasát, nem sokára meg is érkezik.
- Azért kérettelek ide! Feladatot kell elvégezni, ami nem várhat. Mindenszentek napjára, el kell érni Párizsba, az ország élete függ ettől. Így a rokonomat is meglátogathatom, inkognitóban kell. Hogyan lehetne elhagyni az országot, ne ismerhessenek fel? – kérdezi érdeklődött tekintettel
- Püspök uram! A bizalmat köszönöm, minél hamarabb kell indulni. A dolgot bízza rám, az országot elérjük titokba. Így biztosan fogadni fogja a Francia uralkodó. – válaszolja, izgatottan.
Félóra eltelte után, a bizalmas elköszön, elkezdhesse az előkészületeket.
- Exelenciás uram! Indulhatunk a kikötőbe? Ez a ruha tényleg megfelel, nem fedezhető fel önnek milyen rangja van. Annyit kell még megemlítenem! El van rendezve minden, ugye hoz magával egy kis költőpénzt, ha megéheznénk útközben? - kérdezi a bizalmasom.
- Szolgám! Hoztam, ha visszatérünk, feltétlenül visszateszem, a perselybe. Az úr lása nem a saját érdekemet teszem első helyre. - válaszolom
Indulunk a kikötő felé, nem sokára megérkezünk, a legközelebbi hajót megpillantva, így odalépünk a kapitányhoz. Aki a hajó tulajdonosa is egybe.
- Uraim! Mi járatban vannak erre? Talán a másik partra szeretnének eljutni, ahogy a többiek, akik már itt vannak! – kérdezi a hajó kapitánya.
- Igen kapitány úr! El szeretnénk jutni, nekem és az úrnak rokonsága lakik, és meg szeretnénk látogatni. – válaszolja a szolgám.
- Ha csak ennyi! Akkor fel is lehet szállni, a fizetség száztíz lívre, ha megfelel önöknek? –válaszolja a kapitány.
- Igen, megfelel! – válaszolja a szolgám, örömmel.
A bizalmasom át adja a megegyezett összeget, azt követően tovább léphetünk a fedélzetre, találunk is helyet. Amikor nem figyel senki.
- Azt gondoltam volna, angol pénz fog kérni a kapitány, nem franciát! Hogyan lehetséges ez? Nem is tudom, mit gondoljak! – kérdezem megilletődően.
- Uram! Nem probléma, ilyen a világ, és változik minden. Maga a király se tudja, a birodalmában milyen változás van. – válaszolja a bizalmasom, aki ebben az esetben a szolgám.
Eljött az idő a pihenésre, közel vagyunk az éjfélhez, a hajó ki van világítva.
Napok múltával elérjük az úti célt, eljutottunk a Francia királyság területére. A hajó Caleis kikötőjét eléri október 28.-napján, kora délután van a kapitánytól elköszönhettük, így a többi vándor is.
- Püspök uram! Az lenne a megoldás, ha tovább folytathatnánk az utat, lovas szekérre gondolok. Párizs előtt át lehetne öltözni, rangos személlyel fog Exelenciás uram találkozni. – mondja a szolgám.
- Jól mondod! Akkor szerezni kellene lovas szekeret. – válaszolom suttogva.
Tovább gyalogolunk, nem sokára elérünk egy házhoz, bepillantva az udvarba, észrevettem egy felkészített lovas szekeret. Ez jól jöhet nekünk, belépve a kapun, a gazda meg pillant.
- Jó estét kívánok uram! Tudna nekünk segíteni? El szeretnék jutni Párizsba, milyen módon érhetném el? Rokon látogatásom lenne, és a barátomnak. – mondom tört franciasággal.
- Észrevettem a hangjában Angol! Szerencséje van, mert én is Párizsba készülök meg látogatni a szent helyet, a Rózsavonal utat. Így el tudom vinni a céljukig, nem sokára indulhatunk is. – válaszolja a gazda.
Nem kell sok időt várni, indult a lovas szekér. A kocsis mellé ülök, a szolgám hátul a szekérben.
- Uraim! Ha már sokáig leszünk együtt! Megkérdezhetem azt, mik a történések Angol országba? A király még mindig követelőzik? A királyság területéről kellene egy kis darab. Nem akarom elszomorítani önöket! Ebből még nagy probléma lehet.
Azon gondolkozok, a szekeres mintha érezne valamit.
Mondanom kell valamit, ne áruljam el magunkat.
- Igen Uram! Angliában követeli a király a jussát, ha lehetne így említenem! Tudja uram! Hiába szegények vagyunk, oda figyelünk a hírekre. – válaszolom.
Amíg a három személy eljut Párizsba, addig a királyi udvarban más dolgok történnek.
Minden évben eljön az a nap, ahol a pórnép kihallgatást kérhet, így bíráskodhatok, mint a király. Az ország egész területéről érkeznek, egy nagyterembe gyülekeznek.
- Elérkezhetett ez a nap, amikor minden megjelent elmondhatja a baját, és ha olyan, akkor segíthetek. Lehet is jönni, de egyenként. Ahogy érkezési sorrendben van feljegyezve.
Először elmondom, amit kell, elfoglalom a helyet, a kamarás, valamint a kancellár. Egyenként a megadott névsor szerint. - Két személy is jelen van, az egyiket Caillet Vilmosnak hívják, a másik, a barátja Henry Frederick.
- Henry! Jó, hogy van ez a kihallgatás a királytól, a panaszunkat elmondhatjuk, és ha tud, segít. Lenne, dolog ahol szívesen látnék változtatást, főleg az adózásnál, ne vessenek ki különböző terhet, ha így megy tovább! Elege lesz a népnek, még rosszra is fordulhat.
- Jól mondod Vilmos! Hosszú távon ez a teher nem tesz jót senkinek, a népnek tényleg elege lesz. A gazdagabb nemeseknek meg kell fontolni, tovább akarják-e vagy nem! Tudnia kellene a királynak, mi történik a birodalmába, és a feltételeinket. – válaszolja, ezzel erősíti meg a barátja szavát.
Azt követően másról kezdenek vitatkozni.
Sokan elmondják a problémáikat, volt, akinek tudok segíteni. Nem sokára Caillet Vilmos következik, ahogy kellett meghajol.
- Király uram! Örülők fogadott, és önöket is köszöntöm uraim. Olyan problémám van, amit meg lehet beszélni! Ez az adózás kérdése. Milyen úton kellene az adót befizetni! Hiába a földet megmunkáljuk nehezen élünk, főleg azoknak nehéz, akiknek gyerekei vannak.
- Caillet úr! Miért mondja azt, hogy nehéz a helyzetük? Kedvező adózást hirdettem ki a törvényekbe, a sok gyermekeseknek, keveset kell befizetni. A legszigorúbb törvény a nemeseké, talán másképpen érti a törvényeket? – kérdezem érdeklődve, meglepődötten.
Vilmos gondolkodóba esik.
A hír hallatán felbomlik a csend, nem hallottak ilyen szavakat, gondolkodóba esek, vajon miért mondja a vendégem.
- Uram! Ez a feltevés arra késztet, vonjam kétségbe a törvényben megadott számokat! Felháborító! Felhozta ezt a dolgot, akkor illendő rá megadni a választ. Kincstárnok uram! Ön az illetékes, mondja meg ön a mai napig a kincstárban mennyi vagyon van? Tudjuk le, még sokan vannak kihallgatáson. – válaszolom.
A kincstárnok zavarba jön, aki dadogni kezd.
- Királyi fenség! Ha ez a kérés, akkor teljesítem! Megmutatnám a bizonylatokat a különböző adatokkal. – válaszolta a kincstárnok, de meglepődöttség is megmutatkozható rajta.
A bizonylatokat át kezdi adni, ellenőrizésre, - minden ilyenkor szokás dolog benne kell lennie. Kezdem át vizsgálni.
A kincstárnok szemében azért van egy kis félelemérzés is, áttanulmányozom az adatokat. nem sokára.
- Vilmos úr! Az adatok szerint szeptemberig nagyszámú hozam van a kincsestárba, a törvény szerint elő van írva. Nem értem! Miért kell egy kis problémával idejönni. – kérdezem egy kicsit meglepődve.
A vendégemen látszik, hogy gyötri valami.
- Őfelsége! Kis probléma az én gondom! Azt gondolja fenség! a népnek ez nagy probléma. Szeretném látni azokat a számokat, amit már ön is ismer! Ha nem egyezik meg a mi számításainkkal, akkor nem tudom, hogyan lehet? – válaszolja, egy kis dühödt tekintettel
A vendég odalép hozzám, kérni kezdi a jegyzetet, át nyújtom, majd hátrébb lép.
- Ezt a bizonylatot leellenőrzöm, azzal, amit én hoztam, imádkozzatok az úrnak, megfeleljenek a számok! Ha nem! Nagy probléma lesz. – válaszolja dühödten.
- Királyi fenség! Megengedi, ennek a parasztnak leellenőrizze a fontos dokumentumot, ami államtitok? Mit is értene az a jött ment, a számokhoz! - mondja a kincstárnok, egy kis dühödt hangon
- Kincstárnok! Miért ne ellenőrizze le a paraszt, ami számára fontos! Talán probléma van a számokkal? – válaszoltam.
Vilmos kezdi a számokat átnézni.
Egy kis idővel később.
- Királyi fenség! Az önök számításában van egy kis hiba! A törvényes szabályokat vesszük figyelembe, nem ennyinek kell lenni, ami a kincstári beszámolóban szerepel, hanem annyinak, ami az enyémbe.
Mindenki furcsállni kezdi a bejelentést, a kincstárnokon látok valami félelmet, de inkább nem szólok.
- Királyi fenség megnézheti az elszámolást, a különbözet is nagy, ez vajon, hogy lehetséges? A választ megadhatom! A nemesek zsebét terheli minden hónapban, ezért szegényedik a pórnép. Ez ellen nem tesz semmit Őfelsége! Akkor olyan probléma adódhat, ami nem sokára bekövetkezhet. – mondja kikelve Vilmos.
A saját elszámolását asztalomra teszi, és kisétál a teremből. Az idő telik, az napi fogódó órának vége lesz, így át gondolhatjuk, amit megtudtunk. Milyen törvényt kell alkotni a nemesek gazdagodása ellen.
Caillet Vilmos visszatér a többi társához, ahogy lehet bizonyos keret között a pórnép is múlathat.
- Barátaim! Végre mondhatom, beszélhettem a királyi őfenségével. A problémánkat elmondtam, azt is! Ha nem tesz valamit a nemesek ellen, abból nagy probléma lehet, akár összetűzés is lehet, ami háborúhoz is vezethet. A királyt becsapták.
- Igen barátaim! Reméljük a király fog tenni valamit, a helyzetünk nem tarthat sokáig. Mindennek van határa, egy darabig tűrhetünk, azután már nem. Nem csak az adózási probléma van, amit le kell küzdeni. Az Angol uralkodó is ott van, aki a jussát követeli, de az egyik örökös, már lemondott a trónigénylésről. – erősíti meg Vilmos barátja.
Múlnak a percek, és az órák. Elérkezik November első napja, a két angol vándor végül eléri a célját, beléphettek Párizsba.
- Uram! Köszönjük a segítséget, elhozott Párizsba, isten fizesse meg, kívánom az élete örömben és boldogságban teljen, és kerüld el a szomorúságot. Megtudja-e mondani, hol található a királyi palota? Meg szeretném ismerni. – mondom, de kérdeztem a szekerestől.
- Bízom én is uram, az úr segítségébe. Menjen egyenesen ezen az úton, azután térjen el balra, ott mindig egyenesen mennyen. Az út éppen arra vezet. A király remélem segíteni, tud a problémájába. – válaszolja a kocsis, búcsúzásként.
Elköszöntünk, a tarisznyánkban van a váltó ruha. Folytattuk a gyaloglást tovább, a megadott úton.
A megadott úton haladunk.
- Uram! Nem kellene átöltözni? Így nem léphetünk a Francia uralkodó elé, nem engednek így még az udvarba se. – mondja a bizalmasom.
- Igazad van! Így nem léphetünk az udvarba, a legközelebbi házba átöltözhetünk. – válaszolom.
- Igen uram!
Egy házikó félét pillantunk meg nem messze tőlünk, elhagyatottnak látszik. Lassan közeledünk felé, nem sokára be lépünk. Nem látok benn olyan jelet, hogy használják. Külön helyet nézünk, az öltözködéshez.
- Végre levehetem ezt a gúnyát, és visszavehetem a hivatalosat, amiben magas rangú személynek tűnök, és itt van ez a levél, amit mihamarabb át kell adnom. – mondom gondolatba.
Nem sokára át öltöztünk, a ruhát itt hagyjuk, ha szükség lesz rá, akkor visszatérnek a házhoz. Tovább indulunk a királyi palota felé.
Nem sokára meg érkezünk, egy őr bejelent.
- Királyi fenség! Egy személy, aki Angol országból érkezett, a neve Lincoln püspöke, szeretne önnel beszélni. Üzenetet hozott III. Edward királytól.
- Kéretem. –válaszolja a király, mert halottam.
A palotaőr hívat, a lovagterembe be is lépek.
- Tiszteletem királyi fenség! Lincoln püspöke vagyok, az Angol uralkodótól VI. Fülöptől üzenetet hoztam, át is adom.
Közelebb lépve át is adom a levelet, ami le van pecsételve.
- Üdvözlöm püspök úr! Köszönöm, olyan messziről jött, az üzenetet átadhassa. Remélem, az udvaromba megpihen? Miben lehetek a segítségébe, az itteni tartózkodás idején? – válaszolja.
Azután másról kezdünk beszélni, főleg az isteni dolgokról.
A naptár november első napját mutatja, az úr 1337.esztendejében. Megváltozik minden, egy levél miatt, így egy másfajta idő veszi kezdetét.
Caillet Vilmos, aki jobbágy, a hozzá hasonló emberek abban bíznak, a király eleget tesz a kérésüknek.
A palotában a dolgozó szobában azon töprengek, a kamarásommal.
- Hogy áll az adózási törvény megváltozása? A grófok és a bárók jelezték-e a szándékukat! A Nemzeti gyűlésen részt vesznek-e, az adózás reformálásában?
- Királyi fenség! Azt kell mondanom, nem. Olyan híreket kapok, nem vesznek részt, a törvényi módosításban. – válaszolja értetlenkedve.
Meg döbbenek a válaszon, mert nem értem, miért teszik ezt.
- Azt mondod, nem vesznek részt! Ez nem megengedett a birodalomba, hogyan tudnám őket megbüntetni? Itt lenne az alkalom arra, segíthessenek az udvarnak, ez már felháborító. Úgy gondolom! Nem akarnak segíteni az országon, lenne mit tenni. Nem értik azt! Háborúban állunk az angolokkal. – válaszolom, rácsapva az asztalra.
- Fenséges uram! Nem is tudom mit is mondhassak! Összevisszaság van, most kellene a népet segíteni. Egységes országot létrehozni.
Az udvarára nehéz idő kezdődik.
A történet egy hercegségben folytatódik, a neve: Montmarency. A Morand testvérek házában.
Éppen eszünk az asztal körül, négyen.
- Testvérem Pierre! Nem hiszem, az adózási törvényt átgondolják, napokkal ezelőtt megígérte a király tesz valamit érdekünkbe. Azt a hírt kapta, háborút kell vívni az Angolok ellen. – mondja Callas, meglepődve.
- Jól mondod bátyám! Mit tudnánk tenni ezek után? Könnyebb legyen a sorsunk, nem tesz jót ez az adójog. – válaszoltam, dühödten.
Azután el kezdjük vitatni a helyzetünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése