Üdvözlet a Blognépnek!
Nagyobb kihagyás után most újból szárnyra kap a szövetség, és repül tovább a befejezés felé. Most kicsit megfogjuk, megsimogatjuk tollas buksiját, amíg elcsiripeli nekünk a mai történet töredéket, aztán útnak eresztjük, hogy egy hét múlva visszatérhessen hozzánk.
Nyisd ki csőröd szépen, s dalolj:
VII. A nagyi titka
1.
Megbabonázva néztem a tükörbe. Mintha megbűvölt volna valaki, a kezem megindult a tükör felé, hogy megérintsem. Áramütésként ért a felület érintése.
Megrázkódtam. Nagyi eltűnt a tükörből, csak egy írás maradt utána: " a vég elérkezett,megállítani csak a naplóval lehet, még két napló létezik, keresd meg őket, csak így mentheted meg a világot és az emberiséget."
Menetrendszerűen megkopogtatták az ajtómat. Rutinból megfogtam a piszkafát, és mielőtt megkérdeztem volna ki az, menetszerűen kinyitottam, és berántottam azt a valakit, aki a homályban állt. Majd sorba bekacsáztak a szobámba,Tim -mel és a Laci nevű űrlénnyel bezárólag.
Gábor feltápászkodott, megtapogatta magát, mielőtt megszólalhatott volna, az űrlény hozzám fordult.
– Nézd, Éva! Nem köntörfalazok! Nagyon rég ismerlek téged, a nagyanyád rengeteget mesélt rólad. Tudta, hogy eljön a nap, mikor közénk fogsz tartozni. Méltónak talált arra, hogy egyszer te átvedd a helyét. Én nem akarok most erről beszélni, biztos sokszor hallottad már, amióta megérkeztetek.
– Még jó! Napi szinten ezt hallgatom! Mire akarsz kilyukadni, öregem?
– Húsz évvel ezelőtt, Ursa el akarta pusztítani a föld élőlényeit. Beleértve az emberiséget. Akkor nem sikerült neki,most viszont, nagyon jó úton halad az felé, hogy bekövetkezzen, amit már oly sokszor megjósoltak már. Az apokalipszis.
– Ne gyere már te is, a számtalan jós és látnok próféciáival. Miszerint bekövetkezik a vég,vége lesz a Földnek, tönkre teszik Európát és leigázzák, kitör a harmadik világháború,mely pusztítóbb lesz, mint az első kettő.
– Most valóra válik. De nem kell ahhoz a középkorba vagy a huszadik századik visszamenni. Olvastam én is számtalan összeesküvés-elméletet erre vonatkozóan, hogy leigázzák Európát, ki tör a még véresebb harmadik világháború. De erről egy köztünk élő elegy is jósolt.
– Hilda!
– A nagyanyád!
Meglepődtem. Azt hittem rosszul hallok.
– Hogy mondod?
Tim vette át a szót.
– Nézd! Húsz évvel ezelőtt a nagyanyád valamire rájött. És ezt,beleírta naplókba amit rendszeresen vezetett. Hol az énoki nyelven, hol angolul stb. Ezek nálad vannak.
– Nincsenek! – válaszoltam hirtelen.
– Nálad vannak! Láttuk, amikor olvastad otthon.
Persze. Eszembe jutott, mikor az első telefonhívásnál elmondta, hogy figyelnek minket. Nem volt más választásom, annak ellenére, hogy nem óhajtottam odaadni neki, vagy bárki másnak közülük.
– Oké! – megfordultam, és a táskámhoz léptem. Beletúrtam és kivettem azt a kettőt, amely a birtokomba került a ládából. – Ez a kettő van nálam. Ezek voltak a ládában. Az egyik énoki nyelven íródott, a másik hol angolul, hol pedig magyarul. Már próbáltuk értelmezni a rajzokat és kódokat, de nem tudtuk. Piramisok, repülőcsészealjak, idegenek, A Föld virágzó korában, majd kipusztulva. Legalábbis szerintem.
László nyúlt értük.
– Igen! Ezekre emlékszem. Akkor írta ezeket a feljegyzéseket amikor vizionált. – rám nézett. – Látomásai voltak. Látott dolgokat előre. Nem fix időpontra tett eseményeket. Sok teória létezik az emberek számára,kitalációk melyeket elképzelt, ha eljön a vég,milyen lesz az emberiség végórája. Hogyan pusztítja ki saját magát az ember, milyen csapás érheti a Földet a világűrből. Ezt már próbáltuk az előbb megfejteni. Egyes feltételezések szerint, bizonyos időközönként kihal a Föld, majd újra virágzásba borul. Sok ciklust tartanak számon, miszerint a Föld kipusztult.
– Ötezer évenkénti ciklusban!
– Úgy van! Ursa most ezt teszi! Nem számol ciklusokban! Csupán egyet akar! Kiirtani a Földet, egy bosszú miatt. Vannak dolgok, melyeket mi sem tudunk pontosan, vagy egyáltalán semmit. Valamire rájött Rózsa, és ez a valami, amire rájött, a napló rejti.
Még mindig nem értettem hova akar kilyukadni.
– Nem értem, hova akarsz kilyukadni?
Közelebb lépett hozzám.
– Pedig nagyon is jól tudod!
– Tényleg nem!
Járkálni kezdett, fel és alá. Kezeit tördelte.
– Ursa amit ránk eresztett minden képzeletet felülmúl. Volt már erre példa a történelemben. Ne keresd és ne keressétek, mert erre vonatkozó feljegyzések eltűntek .A homályba vesznek ezeknek a napoknak az emlékei. Mai vonatkozásban számtalan látnok látta előre, hogy a 21. század közepén elérkezik az emberiség végórája. A halál angyal,mint a Bibliában átsuhan a házak felett, és csak azok maradnak életben, akik betartják ezekre a napokra felrótt utasításokat.
– Tudom! Olvastam erre vonatkozóan számtalan elméletet!
Nem tudtam befejezni, mert kinyílt a szobám ajtaja és belépett rajta Hilda. De mielőtt elmondtam volna a végét, a vénasszony megelőzött. Horgas ujját Timre irányította, rekedt hangon közölte a rémisztő jóslatát.
– Eljött a nap, melyet számos prófécia megjelölt. Az ég elsötétül, a nappalt felváltja az éjszaka. A szelence kinyílik, tartalma ahol leesik, mind meghalnak. Ott nem lesz már élet, sem fa, sem víz, sem bokor. Mind elszárad és feketévé válik, eltűnik a szemünk elől. Ebben a zónában nem lesz már életképes semmi, nem lehet majd virágzóvá tenni. Út vezet a halálba, ki végig megy rajta, halott lesz. A halál angyal átsuhan a házak felett, és csak az marad életben, ki napokra a házakban marad.
Ahogy jött, úgy távozott. Csak a némaság maradt a távozása után.
2.
A Nap ismét nyugovóra tért Európa felett, Amerika egén most indult útjára egy csodálatos napfelkelte. Ebben gyönyörködhettek azok, akik korán keltek, ezen a napon.
A felkelő Nap sugarai színpompás játékot űztek néhány kósza felhővel. Az égre rápillantók, nemcsak ennek a gyönyörűségnek lehettek tanúi, hanem valami másnak is.
A színpompás játék között, egyre sötétebbé vált az égbolt. Hirtelen elsötétül minden, egyesek meg is jegyezték tréfásan, bekövetkezik a rég megjósolt vég. Nem is sejtették, milyen közel jártak az igazsághoz. Az eső eleredt, az emberek a lábaikat szedték, nehogy bőrig ázzanak. A mai napra, a meteorológia gyönyörű augusztusi napot jósolt. A napok óta tartó hőséget alig tudták elviselni, a Nap sugarai égették a bőrüket, az eső felüdülést hozott számukra.
Legalábbis azt hitték. Egyre gyorsabban sötété vált minden. Akik bemenekültek a házba, vagy boltba az eső elől, azok az üvegen keresztül lesték a történéseket. Ömlött órákon keresztül, egyre furcsább állaggá állt össze. Amint a talajra ért, mint a sav, szétmarta azt.
Azon emberek, akik nem jutottak biztonságos helyre az eső miatt, az volt az utolsó sétájuk. Amint az eső a bőrüket érte, lemállott róluk a hús, csak a csontvázuk maradt utánuk.
A káoszba kivezényelt hatóságok, nem tudtak mit kezdeni a kialakult helyzettel. Tudósok százai álltak némán és a döbbenettől csodálkozva a begyűjtött anyagoktól, és attól , ami a szemük előtt játszódik le.
Ursa terve kezdett kiteljesedni. Zűrzavar és félelem. Menekülés, fosztogatások, kommunikációs zavarok. Pusztulás és halál. Ami Európában a kezdet volt, Amerikában a véget jelentette.
Míg a Föld másik végén az esőtől rettegtek az emberek, addig Európa szerte a híreket hallgatták, lefekvés előtt. Tv-ben és a rádióban ugyan azt adták le. Hitetlenkedve fogadták a hallottakat. Jót nevettek rajta.
– Mai napon ,egy igen furcsa közleményt adtak ki. Írók és fejesek összeesküvés elméletekről beszélnek, a világuralomra törő nagyhatalmakról. Újra divatba jövő Illuminátusokról, új világrendet kialakító háttérhatalmakról. Miért beszélek erről? Többek között azért, mert felvetődött egy ötlet/elmélet, miszerint, nekik köszönhetjük a klímaváltozást és a vele járó furcsa eseménysorozatokat, amik egy hónap leforgása alatt váltak Európa szerte megmagyarázhatatlanná. A klímaváltozás következményei, az egyre durvábbá és szélsőségessé váló időjárás, özönvizek,pusztító földrengések, aszály, elsivatagosodás.
Az összeesküvést gyártók szerint, ezek a hatalmak arra törekednek, hogy az embereket a hatalmukba kerítsék, és rabszolgájukká tegyék azokat,kik életben maradnak.
Továbbá más összeesküvés elméletek szerint, egyes nagyhatalmak kapcsolatban állnak a Földön kívüli élettel, és hamis az a tény, miszerint, most keresik azon Földszerű planétákat, ahol emberhez hasonló életforma élhet. Mert már nagyon rég kapcsolatba léptek a földönkívüliekkel, és az idegenek a bolygókon járnak, évezredek óta.
Az idegenek már itt vannak, és nekik köszönhetjük a kialakult válsághelyzetet. Furcsa égi jelenségek, különös eső, pókhálóba szőtt örökzöldek, megbetegedések a kontinensen. Fiatalok és idősek egyaránt áldozatul esnek. Influenza, allergia, hólyagosodás. Fák tűnnek el a szemünk elől, pusztul a környezet és az élővilág. Én csupán egyet tudok és ez a valóság. Hogy a másikból az az igazság, döntsék el Önök. Valami történt egy hónappal ezelőtt, aminek köszönhetően,megváltozott az emberek életmódja, pusztul a környezet. Ami mi okozunk emberek, s ehhez semmi köze sincs, ma már egyáltalán nem létező szervezethez. Önökre bízom, mit hisznek a hallottakból.
Mielőtt mást is szólhattam volna azokhoz, akik becsörtettek a szobámba, a hátérben halkan szóló rádió adására, mind felkaptuk a fejünket.
– Ez hihetetlen! Már mindenki erről beszél! Úgy látszik a lakosságnak is szemet szúrt, az előttük lejátszódó pusztulás!
– Ezt már nem lehet, nem észrevenni! Ha nem lépünk azonnal, az egész világon káosz fog eluralkodni! Tömegesen okoznak felkeléseket, rablásokat. Egymást átgázolva menekülnek egy jobb élet felé,mert azt hiszik, hogy máshol jobb lesz. Holott, nincs így, mert az egész világot fertőzi ez a micsoda. Ha James és Aha nem talál rá az ellenszerre, nekünk és az emberiségnek vége. Inkább egy óriás meteor csapódjon a Földbe, és órák leforgása alatt pusztítson ki mindent, minthogy egy űrből érkezett, mutálódott vírus irtson ki minket.
– Tim! Becsületesen bevallom neked, én nem akartam odaadni neked a naplókat! De tudnod kell, hogy mielőtt belibbentetek volna hozzám, olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne. Azt hittem, valamelyik frissiben érkezett lényről van szó. De nem. A fürdőszobában találtam rá a válaszra. A tükörben a nagyanyám nézett vissza rám, és azt az üzeneted hagyta rám, hogy van még két napló.
– Mi, hol vannak?
Megvontam a vállam. Ennyi volt a válasz.
3.
Lajos napok óta egy idegben, az ágyon összekuporodva próbálta átvészelni a napokat, amióta kocsija lerobbant a tavaknál, és meglátta a fényességet az égbolton. Nem evett és nem ivott, az őrület hatalmába kerítette. Munkahelyre sem ment be. Félt. Az ablakból lesett ki az utcára,vagy a házának udvarára.
Látta szemei előtt a tönkremenő környezetet, a meg nem szűnő esőt. Pillanatokra nyitotta ki az ablakot, kezét kinyújtotta, de abban a pillanatba vissza is rántotta. Az égi áldás lyukat hagyott a párkányon.
Visszafeküdt az ágyba, magára rántotta a plédet. Vacogott. Hiába volt Augusztus, a hőmérséklet napok alatt drasztikusan közelítette meg a 0 fokot.
A telefon követelőző rezgése ábrándította ki a szuicid gondolataiból. Fáradtan, idegesen szólt bele. A vonal túloldalán, egy kellemes női hang válaszolt.
– Üdvözlöm! Fruzsina vagyok! Azon a bizonyos estén találkoztunk, mikor mindketten részeseivé váltunk, egy idegen civilizáció felbukkanásának. – Csacsogta vidáman a nő. – Ne haragudjon hogy csak most jelentkezem, de nem volt rá időm.
– Semmi baj! Az autók,még mindig ott állnak ahol magunkhoz tértünk! De ilyen időben akarja bevontatni?
– Nincs más választásunk! Hamarosan visszamegyünk a városunkba, lejár a nyaralás! Unokatestvérem most tudott eljönni értünk, és hogy segítsen nekünk. Ő hazavisz minket, és az autóját is hazaszállítjuk.
– Rendben! Félóra és ott leszek!
Az eső kíméletlenül ömlött. A templom ajtajába behúzódva várt a nőre. Percre pontosan meg is jelent két férfivel az oldalán. Lassan szálltak ki. Abban a pillanatban, ahogy elhagyták az autót, a zuhé szétmállasztotta az esőkabátjuk egyes részeit.
– Én mondtam magának, aranyom hogy nem kellene idejönnünk! Napok vagy órák óta szakadó özönvíz, eléggé fura mód öntözi a tájat. Lyukat ereszt mindenbe, amihez hozzáér.
– Nekem mondja? Muszáj kilépnünk, és friss levegőt szívnunk! El kell mennünk, vár a munka minket. De ahogy látom, maga nincs valami jó színbe?
– Amióta megláttam, a repülőcsészealjt , és betelefonáltam a rádióba, egy rettegésben élek azóta. Nem eszem, nem iszom. Csak rettegek, attól tartok, hogy megjelennek, elrabolnak vagy megölnek. Aztán megláttam a környezetet oda kint. Eljött a vég. Megbékéltem magammal. Tiszta lelkiismerettel állok az Úr elé.
– Ilyenre ne is gondoljon! Valószínű, hogy érzékcsalódás áldozataivá váltunk!
– Az nem érzékcsalódás volt, hanem maga a valóság!
– Ha egész életünkben rettegésben élnénk, az elemosztályon kötnénk ki! Nincs földön kívüli élet, és rajtunk kívül nem él más intelligens faj a világegyetemben. Most pedig a maga autóját hazavontatjuk.
Kiléptek az esőre. Az így is sötét égbolton, még nagyobb fekete felhő borította be az eget. Felnéztek. De mielőtt szólni tudtak volna, egy hatalmas fénynyaláb lövellt ki,és örökre eltűntek a Föld felszínéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése