Üdvözlet a Blognépnek!
"Whoa, I'm an alien, I'm a legal alien, I'm an Englishman in New York."
Szerintem sokan ismerik ezt az igencsak nem mai számot és remélem nem én vagyok az egyedüli, aki énekelve olvasta el.
Hogy ennek mi köze a mai bejegyzéshez? Ebben a történetben is szerepelnek űrlények. Azonban E. M. Miller írásában se nem legálisak se nem angolok. Inkább a Földet és lakosságát leigázni és elpusztítani akaró idegen fajról van szó, akiknek az útjában csak egyetlen dolog áll. A szervezet. Már sokat megtudtunk róluk, folytassuk is a informálódást.
7.
Erik a kislány ágya mellett állt. Édesanyja még mindig nem tért magához. Már nem élt a kislány. Utolsó lélegzetét akkor vette,mikor felmentek a lépcsőn. Halál és pusztulás vette kezdetét a Földön.
– Nincs mit tenni! Ez a vírus vagy akármi órák leforgása alatt végez az áldozataival. Nem tudom másként értelmezni a dolgot,mint úgy hogy ,ahogy beért a légkörbe, mutálódott annak ellenére hogy nem így programozták be.
– Programozták?
– Hiába vagy a szervezet tagja, nem világosítottak fel? Mennyire ismered a húsz évvel ezelőtti történetet?
– Annyit, amennyit Tim jónak látott elmondani!
– Sejtettem! Sosem volt bőbeszédű, de makacs volt, és amit a fejébe vett annak úgy kellett történnie!
– Maga honnan ismeri?
– Onnan,hogy én is a szervezet tagja voltam. Nem sok ideig! Mikor Rózsa azon a bizonyos éjszakán meghalt,nem vártam meg a sorosom. Leléptem. Ursa kegyetlen. Megesküdött, hogy bosszút áll és kiírtja az emberiséget. Már húsz éve akarta,de valaki megakadályozta. Az életébe került. Most sikerrel fog járni. Meg kell akadályozni, hogy a humanoid nő elérje célját. Amint látom, Tim nem igazán tesz meg mindent, vagy egyáltalán hozzá sem látott?
– Nekem is ez az érzésem! Én informálom mindenről! Arról is, hogy megfertőződtem! Igazából újak játszanak a csapatban. Rózsa unokája és barátai. Valamint megérkeztek Alfáék is. De azt szűrtem le, hogy Timet jobban érdekli az újonnan érkezettek, mint maga a Föld és az emberiség sorsa. Az előző áldozatokat fel kellett gyújtanom.
– Rózsa sokat mesélt a lányáról és mindkét unokájáról! Örülnék neki, ha megismerhetném őket. De attól tartok, hogy Tim nem szívesen látna viszont.
– Az nem biztos! Azóta eltelt húsz év. Úgyis fel kell hívnom, és informálnom az esetről.
– Próbáld meg! Addig én megnézem Margaretet.
Erik tárcsázta a férfit.
Tim a szobájában ült, és a monitort figyelte. A teleszkóp pásztázta a terepet. Nem sokkal rá megszólaltak a vészjelzők! Újabb légköri aktivitást jeleztek a műszerek. Meg is látta a tíz fénylő pontot.
– Minden új történik, mint húsz évvel ezelőtt, mielőtt az az átkozott éjszaka beköszöntött. Sötét felhők gyűlnek körülöttünk. Gyertek csak, meglepetésben részesültök majd. Azt hiszed Ursa, hogy okos vagy, akkor tévedtél. Belesétálsz a csapdámba, és megmentjük a Földet és az emberiséget. Amit húsz évvel ezelőtt félbehagytál, most is féle fogod hagyni. Nem éred el a célod.
A műszerek újból bejeleztek. Tim felugrott a székből.
– Nem az nem lehet!
Kirohant és elkiabálta magát, ismételten nem vett tudomást Miloról. A fiú papírokkal a kezében be akart kopogni hozzá. Még bocsánatot sem kért tőle hogy félrelökte és elesett. A telefon vadul és követelőzően rezgett a zsebében. Erik folyamatosan hívta.
Kirohant és elkiabálta magát, ismételten nem vett tudomást Miloról. A fiú papírokkal a kezében be akart kopogni hozzá. Még bocsánatot sem kért tőle hogy félrelökte és elesett. A telefon vadul és követelőzően rezgett a zsebében. Erik folyamatosan hívta.
Milo felállt és összetörve sietett a férfi után. Amióta megérkeztek az újak, és Ursa megjelenése fenyegetettséget jelentet mindenkire nézve, Tim egyszerűen megváltozott. Nem az volt aki régen.
Nem értettük miért hívott össze minket Tim. Annyira még nem voltunk felkészülve a dolgokra, és Alfa sem tájékoztatott minket a földönkívüli élet formáiról. Dühösen ültünk vele szembe. Még a telefonjának követelőző rezgése is idegesített minket.
– Gyors lesz! Látogatókat kaptunk! Hogy melyik faj képviselteti magát Ursa mellett, még nem tudjuk! Tízen érkeztek, amit megtudtam, hogy nem messze tőlünk landoltak és süllyedtek bele a Dunába. Tehát Ursa nem lehet olyan messze tőlünk. A másik ami miatt összetrombitáltam a bandát, azért tettem, mert a vírus itt csapott le a közvetlen közelünkbe. A bázis védelmét már aktiváltam közbe. Mi itt védve vagyunk. Úgy érzem ,helyesen cselekedtem akkor, amikor a hozzátartozókat biztonságos helyre vitettem. A háború lassan megkezdődik. A segítség útban van felénk. Hamarosan megérkeznek. Földi idő szerint még két nap. Riasztom azon földönkívüli társainkat,akik itt élnek köztünk. – összekapaszkodva, kapkodva vettük a levegőt ijedtségünkbe.
– Hogy mondtad? Élnek a Földön űrlények? – kérdeztem meglepetten.
– Hogyne! Ez lett volna az egyik dolog, amelyet Alfának kellett volna elmondania. De majd elmondja. Gyorstalpalót tartunk majd ufológiából.
– Vedd már fel azt a telefont? – ordítottam rá.
Végre felvették.
– Na, végre! Azt hittem már nem veszed fel!
– Dolgom volt!
– Nekem is! Az első áldozat lakásán vagyok, a kislány meghalt. Ugyan azon tüneteket produkálta mint annál a családnál, ahol elsőnek voltam. De van itt valaki, aki nagyon jól ismeri a szervezetet. Egy orvos,aki a család barátja.
Tim leült. Megdöbbent a hallottaktól.
– Egy orvos? Véletlenül nem James Lewisnek hívják?
– Honnan tudod?
– Azzal most ne foglalkozz! Add oda a telefont!
James ekkor lépett be. A tekintetéről nem sok jó volt leolvasható.
– Tim beszélni akar magával.
Nem csak szövetség tagjai, hanem Erik is megdöbbenve nézett az idős férfire. Mindketten egy furcsa, pörgős nyelvre váltottak át. Egy nyelvre, melyet csak ketten ismertek igazán,valamint Alfa és lánya. A beszélgetés végén mindkét férfi elégedetten néztek a jövőbe.
– Pakolj, fiú! Azonnal utazunk Magyarországra! Gyújtsd fel a házat. Tisztítunk! Sosem maradhat nyomunk.
– Ki maga?
– Valaki, ki mindig jót akart az emberiségnek és a jövőjének! Évezredek óta csak segítjük az embereket.
8.
Döbbent csend állt be a helyiségbe. Olyan csend, ha a közelben zümmögött volna egy légy, még azt is meghallottuk volna. Attila a lábamat rugdosta és a pulóvere alól mutogatta a nagyi naplóját. Azon a helyen volt nyitva, ahol a furcsa írással jegyzetelt le dolgokat. Most már biztos voltam benne, hogy az emberiséggel, a földön túli élettel kapcsolatba írt le dolgokat.
Magamban számadást végeztem. Tehát a nagyi azon szervezet tagja volt, mely a földönkívüliekkel ápol szoros kapcsolatot. Továbbá az elnyert információs morzsákból csipegetve az emberiség megjelenése óta látogatják a Földet az idegen lények, és az ember tanítójává fogadta őket, tanult és fejlődött őáltaluk. Az sem kizárt, hogy az emberiség is valahonnan a Földön túlról származik. ( ezt csak én vetem fel) Ez pedig nagy hülyeség lenne, át kellene írni a történelemkönyveket, de viszont utalások is találhatók erre vonatkozóan az ótestamentumban, az angyalok egyelőek lehetnek az idegenekkel,vagy egyszerűen vegyük figyelembe a barlangrajzokat.
Tehát a nagyi a meséiben arra akart rávezetni, hogy egyrészt a Földet látogatják különböző csillagrendszerekből érkező földönkívüli lények, másrészt azt akarta a kobakomba verni, hogy az emberiség nem is ember, hanem idegen lények leszármazottai.
Tovább fonva a gondolatot, a jegyzetei melyet különleges nyelven írta, az idegen civilizáció anyanyelve lehet, és csak az arra érdemesek tanulhatják meg. Jó lenne, ha meg tudnám tanulni, akkor meg tudnám fejteni mit jegyzetelt le a jó nagyi. De ha minden igaz, amire most gondolok, az teljes mértékben átírná a történelmet, az egész emberiség történelmét, és fenekestől felforgatná az egész mechanizmust, amiben élünk.
Tovább víve a gondolatot, ezek szerint húsz évvel ezelőtt mikor meghalt a nagyi, valami olyasmi történt a Földön mely megpecsételte volna az emberiség sorsát, vagy meg is pecsételte, és most ennek a levét isszuk. Azaz, Tim jól tette, hogy elküldte mellőlünk a szeretteinket. Arra gondolok, hogy háború fog kitörni köztünk és az idegenek között, fő cél pedig az,hogy a kegyetlenséget, melyet ránk uszítottak megakadályozzuk, hogy ne legyenek további áldozatok. Ez miatt érzett mérgem elpárolgott. Kusza gondolataimból Gábor, Tim és Alfa közti beszélgetés zökkentett ki.
– Megkérdezhetem, persze ha lehetséges, milyen nyelven szólt a beszélgetés?
– Megkérdezheted! Miért ne kérdezhetnéd! Majd Alfa elmondja nektek, úgyis előadást tartott volna számotokra. A két személy ,akikkel beszélgettem hamarosan megfognak érkezni. Az egyiket, az idősebbet húsz éve nem láttam. Igen nagy szolgálatot tett a Szervezet részére. Kérlek fogadjátok őket szeretettel. Habár Eriket karanténba kell zárnunk.
Alfa felállt egy székre, pedig majdnem akkora volt, mint én.
– Előbb vagy utóbb úgyis megtudtátok volna az igazat! Nem akarok titkokat magamban tartani. Húsz évvel ezelőtt, elkövettem ezt a hibát, meg is lett a következménye. A nyelv, amelyt az előbb hallottatok a mi saját kommunikációs nyelvezetünk. Itt úgy mondanánk az egységes nyelvünk,melyet mindenki jól megért. Mi csak magunk közt is egységesnek hívjuk. Ha nagyon odafigyeltetek a hírekre, újságok cikkeire melyek azzal foglalkoztak, micsoda régészeti leleteket találtak, és nem találtak rá. Mondjuk különböző koponyákat, melyet régészek, antropológusok nem tudtak hova besorolni, a barlangrajzokon, a piramisokon látszódó rajzok, hieroglifák,mind a mi nyelvrendszerünk része. Ékes bizonyítékul szolgál arra, hogy az emberiség kezdetén, megjelentünk a Földön, tanítottuk az embereket. Istenként tekintettek ránk, magasztaltak minket. James közénk tartozik. A mi fajunkhoz, humanoid típusú lény. Hosszú évezredek óta járt a Földre, tanított, főleg gyógyítást. Egyszer gondolt egyet, és itt maradt az emberek között, mint ahogyan több száz másik lény. Vannak köztük jók, kik békességben élnek az emberek között, és vannak a rosszak, kik ártanak az embernek lépten, nyomon. Nem tudok rájönni, hogy ők mások, annyira egybevegyültek az emberekkel. Én úgy vagyok vele, hogy az ember tudat alatt ezzel tisztában van, csak nem akarja magának bevallani.
– Sosem gondoltam ilyenre. Mindig is kinevettem azokat, akik azt állították magukról, hogy harmadik típusú találkozóban volt részük. De valahogy most sem vagyok képes felfogni, egy bizonyos mértékig azt, hogy maga itt áll, beszél hozzánk, pedig két napja itt tartózkodom,itt élek . – Vágott a szavába Andrea.
– Megértem! Kicsit nehéz felfogni, látni a dolgokat! Pedig igaz, hisz itt állok, és remélhetőleg még állni is fogok egy jó darabig. Hamarosan elözönlik a szervezet folyosóit a társaink. Jó kinézetűtől az undorítóig. Még nálam is undorítóbb kinézetű lények. Földi idő szerint hat óra múlva meg is érkeznek, hogy a segítségünkre legyenek a csatában. Ámbár,van köztetek valaki, aki jó úton fejtegette az elképzelést arra vonatkozóan, hogy mi a kapcsolat az emberiség és az idegenek között. Ugye, Éva?
Felriadtam. Újból elkalandoztam. Most mindenki engem bámult.
– Tessék?
– Jól hallottad, amit mondtam! Gondolatokban is képes vagyok olvasni! Mondd el a többieknek, mire gondoltál percekkel ezelőtt.
– Csupán arra próbáltam választ keresni, miért mondta a nagyi nekem el a meséket. Illetve az itt elhangzottakból próbáltam összetenni egy épkézláb gondolatmenetet. Úgy látszik jó irányba haladtam. Most mondjam el újból, amit maga már úgyis elmondott? – Alfa bólintott. – Én is arra az elgondolásra jutottam, hogy a földöntúli lények, már évezredek óta látogatnak minket, tanították az embereket, őáltaluk fejlődött. Vagy az emberiség nem is ember, hanem az idegen lények leszármazottai. Ha ez kitudódna, az emberekből kihalna a remény és a hit. Utalásokat lehet találni, mármint arra vonatkozóan, hogy idegenek látogatták az embereket az égből. Célzások vannak az Ótestamentumban, barlangrajokon, a piramisok belsejében. Egy szóval én is idejutottam ki. – Borzasztóan mérges voltam a lényre.
– Aha! Köszönjük a felvilágosítást! És én kinek a leszármazottja vagyok? Egy kis szürkének? – Kiabált rám Gábor.
– Ez csak egy gondolatmenet volt, de ha nem hiszel nekem, olvass bele a bibliába.
– Nem akarlak elkeseríteni,haver, de mindkettőjüknek igaza van. Éva jól gondolkodik. Ebben nem lehetünk egészen biztosak, még ők sem. Annyit tudunk csupán, az első feljegyzések alapján, ami elolvasható a könyvtárunkban is, hogy a Földönkívüliek már az ősember idejében is meglátogattak minket. Utalás- barlangrajz. Persze, most visszamehetnék arra a feltevésre, hogy ötezer éventi ciklusokba kihal a Föld, és újra regenerálja önmagát. Na, ebben nem hiszek! Ha egyszer kipusztul a Föld, azaz emberiség hibája lesz. A Föld önmagát gyógyítja. Ha most nem vigyázunk, akkor viszont Ursának köszönhetően pusztul ki a Föld.
Hálás tekintettel néztem Timre.
– Úgy van! Igaza van Timnek! Ebben nem lehetünk biztosak, csupán halvány utalások találhatók erre vonatkozóan! Még az apám sem volt biztos, ebben a feltevésben. Egyben hiszek. Az az, hogy mindig is jelen voltunk az emberiség történetében, ha most nem vigyázunk, soha többé nem lesz rá módunk, hogy eljöjjünk az emberek közé és tanítsuk őket.
– Köszi hogy megnyugtatott! Legalább nem fogok hülyén meghalni.
9.
Erik szaladt az idős férfi után. Hiába volt edzett, megviselte a futás. Megállt, fúrta az oldalát a fájdalom, zihálva vette a levegőt. Pihenésképp visszanézett az égő házra. A szíve megtelt fájdalommal. Legjobban a kislányért fájt a szíve. A lelke csordultig telt fájdalommal. James megállt, észrevette a fiatal fiú nem jön utána. Egy olyan bokor és fa mellett állt meg, melyet megtámadott a vírus. Megvizsgálta, ügyelve hogy ne érjen hozzá. a pókháló szerű szövet lélegzett, élt. Ez már több volt mint vírus. Egy élő organizmus volt, mely mindenből kiszívja az éltetőerőt.
Percek múlva Erik mellette állt. Most már ő maga is a pókhálót bámulta. Nehezen összeszedte magát, kis időbe telt mire összeszedte magát. Nem tudott másra gondolni, mint arra hogy a szervezetébe jutott vírus dolgozik benne. Fittségét még, valamint azt, hogy nem döntötte le még a lábáról annak köszönheti, hogy igen erős a szervezete.
– Kissé lassú vagy, fiam!
– Nem tudom, mi van velem, Uram, sosem voltam még ennyire oda. Nehezemre esik a sietés és a futás. A levegőt is kapkodva veszem, feszül a mellkasom. Fáradok.
– Valószínű, hogy a szervezetedbe került vírustól. Ellenálló vagy vele szemben, nem tud legyőzni, bármennyire is erőlködik. Ha nem lennél ennyire fitt és egészséges, akkor már réges-régen a többiek sorsára jutottál volna.
– Erre gondolok én is, Uram!
– James! Ha megkérhetlek!
– Köszönöm! Könnyebb számomra!
– Az én szívem is nagyon fáj értük! Érzem, hogy bánt a dolog! Réges régóta ismerem őket. A barátaim voltak. Ezer éve ismerem. Igazán jó barátok voltunk, Oliver pár évvel ezelőtt halt meg. Jane alig töltötte be az ötöt. Azt azért elmondom, hogy a kislány, nem a vér szerinti lánya volt. De úgy szerette mintha az lett volna. – Erik egy bólintással jelezte, hogy érti, amit mondd. – Látod? Lélegzik.
– Kb. egy órával, ezelőtt amikor rám tekeredett,még nem így viselkedett,vagy nem is tudom hogy nevezzem ezt.
– Viselkedik, alkalmazkodik, átformálódik, mutálódik. Vírusnak gyártották, vírusként indították el útjára, így érkezett meg a Földre, és kezdte el ádáz tevékenységét az emberek és a környezet ellen. De valahol hibát követtek el a kialakítása során. Mikor érintkezésbe került az atmoszférával, egy olyan reakció sorozatot indított el benne, mely arra késztette, hogy mutálódjon, és ne úgy hajtsa végre a parancsot,melyet beléje tápláltak. Ez már nem vírus. Egy organizmus mely él, lélegzik, cselekszik. Öl.
– Csak nem azt akarja mondani….. hogy… bennem …..
– Egyre gondolunk, fiam! A szervezetedbe került akármicsoda, egy organizmus.
A fiú arcán egy rándulás futott végig. Rossz volt belegondolnia is, hogy egy élő valami található a testében, melyet hurcol magában addig, míg meg nem öli.
– Azt hittem ilyen csak a filmekben van!
– Sajnos láttam már elég sok dolgot, amely felérne egy filmmel! Most azonban haza kell mennünk. Ha már a szervezeten belül leszünk, megtalálhatom a módját annak, hogy meggyógyítsalak, és megfékezzük az organizmust, melyet Ursa ránk szabadított.
Tárcsázta Timet.
Kissé elszabadult a fantázia. Olyan dolgokat dobáltak, melyből könyvet lehetett volna írni.
– Álljunk meg egy pillanatra! Lehet megakadt nálam a lemez, de én még mindig ott tartok ,hogy az emberek nem is emberek,hanem idegen lények leszármazottai? – kérdezte újfent Gábor.
– Mi nem ezt mondtuk az előbb, hanem azt hogy előfordulhat! Mi sem vagyunk ebben biztosak! Apám is csak megjegyezte annó! De valahol az emberiség tudatalattiában benne van, hisz különféle módon próbálják velünk felvenni a kapcsolatot. Tudják, hogy nincsenek egyedül a világmindenségben. – válaszolta meg a kérdést Alfa, türelmesen.
– Oké,ez eddig tisztán érthető. És a Biblia? A Vatikán? Mert különféle összeesküvés-elméletek szerint, a Vatikán tud a maguk létezéséről, és eltitkolja a hívei elől.
– Vannak történetek, melyeket kihagytak a Bibliából. Történetek melyek arról szólnak, hogy idegen lények látogatják a Földet. Az istenhitet az idegenek terjesztették el a Földön. De azt hiszem ezt már említettem. Visszatérve a Bibliára, sok történetet kihagytak belőle. Ezeket úgy hívják, hogy apokrif iratok. Van egy könyv, melyet szintén nem találtak méltónak arra, hogy bekerüljön a Bibliába. Ez a történet körülbelül három vagy négy történetet foglal magában, ebből úgy kb. kettő részben tesz utalást arra, hogy földöntúli lények látogatták az embereket, és tanították őket.
– Énok könyve! – ismét a szavába vágtam.
– Úgy van! Énok könyve tesz említést a létezésünkről, utazásainkról Földre. Háborúról ír mely az emberek és a földönkívüli lények között folyt vagy folyik, angyaloknak nevezi őket.
– Hogy mik nem vannak! Kezd egyre érdekesebbé válni a dolog! Végül megszeretem majd ezt a melót!
– És még nincs vége a történetnek!
Tim zsebében lévő telefon ismét követelőzően rezegni kezdett,megzavarva vele a beszélgetésünket Alfával.
– James! Nem is gondoltam volna, hogy órák leforgása alatt, hívni fogsz! Úgy gondoltam, legközelebb már csak akkor beszélünk, ha Erikkel együtt ideérkeztek.
– Én is úgy gondoltam a dolgot, Tim. De sajnos úgy alakulnak a dolgok, hogy nem tudunk várni míg megérkezünk.
Tim arcára ráfagyott a mosoly.
– Ez most épp úgy hangzott, mikor Erik megkért nézzek utána a pestisnek. Amúgy itt is történtek fejlemények. – a vonal végén némaság állt be, így Tim folytatta. – Újabb vendégek érkeztek hozzánk. Még nem ami küldöttségünk, akiket várunk. Ursa újabb csatlósai érkeztek meg. Hogy melyik fajból azt nem tudom. Viszont a műszerek jelzései alapján a vírus itt is a légkörbe került.
– Ami már nem vírus!
– Tessék?
– Mutálódott. Élő, lélegző organizmussá alakult át. Valami hibát vétettek Ursáék amikor kifejlesztették. Mikor a Föld légkörébe került,a szerkezete megváltozott és hatására mutálódott . Az a feltevésünk hogy Erik szervezetébe került vírus is egy mutálódott organizmus.
– Azonnal gyertek haza! – Tim idegességében papírt gyűrt a kezében, szaporán lélegzett. – Most azt mondom, még szerencse hogy veled összetalálkozott. Bárcsak Oliver még élne. Sokat tudna segíteni nekünk ebben.
– Sajnos meghalt! Belehalt a fájdalomba, hogy egyesek miatt száműzött lett erre a bolygóra. Ha még élne, vígan jönne segíteni. Ursa nyakát jól megszorongatná. Egyetlen vigasza a felesége volt, és a kislány, ki most halott.
– Ne ezzel foglalkozz most! Próbáljatok mintát hozni, és mielőbb hazarepülni! Erik hogy bírja?
– Erős a szervezete! Ezért nem bír vele ez a valami. ha nem az lenne, már rég a többiek sorsára jutott volna. Csak egy kissé fáradékony!
Megszakadt a vonal. Tim remegve ült le a székre. Mi itt vígan beszélünk a történelemben és a történetekben felbukkanó idegen lényekről, megfeledkezve a súlyos problémáról, melyet a közelünkbe lévő két gonosz ufó akasztott a nyakunkba. Ez miatt a Föld egyes pontjain ártatlanok vesztik életüket.
Milo a háttérben maradva gonoszan vigyorogva hallgatta az elhangzottakat. Gonosz tervét egyre jobban szövögette.
– Alfa, kérlek,készítsd fel őket mindenre. Én most nem vagyok rá képes!
Felállt és kiviharzott az előadóból.
– Mindenre van megfelelő megoldás! Volt már hasonló helyzetben a Föld. Akkor is megoldottuk, igaz emberi és idegen lényi életekbe került,de megmentettük a Földet. Most is megfogjuk.
Milo Tim után kisomfordált a teremből. Ördögi tervét még az éjjel végez fogja vinni, még akkor is ha az életébe fog kerülni. Nem nyugodhatott meg teljesen, szobája felé haladva Hildába botlott.
– Hé, te, fiacskám! Még az éjjel ellene fordulsz mindennek, és mindenkinek. Áruló leszel az árulók között. Júdás a nyomodba szegődött. Megjelölt, és halállal lakolsz az árulásért.
– Menj innen, te bolond! Sosem jött be egyetlen jóslatod sem. Most sem fog!
– Én figyelmeztettelek! Átállsz a másik oldalra, de ott sem lesz nyugtod. Hamis tudatod vezet a vesztedre, mert nem hittél a szívednek, csak az eszednek.
Eltűnt a sötét folyosón.
