Üdvözlet a Blognépnek!
Köszöntök most mindenkit, aki valaha megfordult kicsiny blogomon. Hosszú út áll mögöttünk. Nehezen indult a dolog, volt sok bukkanó, szünet, sűrűsödés, móka, kacagás, verseny, írásözön. Volt, hogy mosolyogtunk, volt, hogy keseregtünk. De egy biztos. Így vagy úgy, de egy közösséget alkottunk.
Miért írom mindezt múltidőben? Mert ezzel a bejegyzéssel lezárom ezt a korszakot. Határozatlan ideig bezárom a Tollam nyomán a tinta kapuit.
Számtalan kérdés felvetődhet bennetek ezzel kapcsolatban. Megpróbálok mindre válaszolni, ahogy tőlem telik:
Szeretek-e, szerettem-e blogger lenni?
Igen. És hiányozni is fog. Természetesen voltak nehéz pillanatok: az indulás, az olvasó várás/gyűjtés, a kommentek minimális száma, dolgok megtervezése, betartása, ecetera. De mindezek ellenére roppant mód élveztem. Szabályosan felvillanyozott, amikor gép elé ülhettem és bepötyöghettem egy bejegyzést. Annyi mindent eszeltem ki, számtalan témát, versenyt és egyéb nyalánkságokat. Az ilyen alkotó- és kreatív munkák (mint a versköltés vagy sütés) mindig is feldobtak.
Akkor hát miért hagyom ezt abba?
Amikor elkezdtem, volt egy koncepcióm. Mit, hogyan, miért. Az idők folyamán azonban be kellett látnom, hogy az elképzeléseim nem voltak reálisak. Rá kellett jönnöm, hogy nem így működnek a dolgok.
Vegyük hozzá azt is, hogy rengetegszer nem tudtam tartani a saját magam felé tartott elvárásokat sem. Kicsúsztam a határidőkből, kimaradtak bejegyzések, nem jöttek össze tervek.
Van egy színvonal, amit megérdemelnétek, TI olvasók és alkotók. TI, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez az egész. Ezt már jó ideje nem tudom szolgáltatni. Nem minőségi és nem kielégítő az, amit mostanában "blogolás" címszó alatt műveltem.
Új alapokra kell helyeznem az egész blog felépítését, működését, kinézetét és nem utolsó sorban a hozzáállásomat a dologhoz. Tekinthetünk úgy is a dologra, hogy eddig hernyó volt. Most jön a pihenés, a báb állapot. És remélem egyszer pillangóvá válik.
Ez az összes indítékom?
Természetesen nem. Most a változások és egyben az állandóság időszakában vagyok.
Mi változott? Azzal, hogy egyetemre kerültem, főleg, hogy vidékről egyenesen a fővárosba, eléggé felkavarodott életem "állóvize". Új hely, új emberek, új feladatok, felelősség, több szabadság, több döntéshozási teher. Egyszóval SOK(K).
3 hónap elteltével sem sikerült mederbe terelnem magam, vágányra állnom. Nem tudom mennyi időbe fog telni még, de magamat ismerve... nem kevésbe.
Találtam magamnak egy embert, akivel fel tudtuk lobbantani a másikban a szerelem lángját. És ez most más, mint az eddigiek. Bizony. Jól értettétek. A Holló kapcsolatban él. Ez is nem kis mennyiségű energiát, időt és egyebeket vesz igénybe. De remélem megéri.
Ezek voltak a változások, nézzük az állandó, vagy inkább
visszatérő dolgokat.
Nem lettem kevésbé lusta. Számos területen el vagyok marad (inkább hol nem?), és felelőtlen elígérkezéseim sem segítenek a dolgon, mert sok mindent vállalok, de nem mindet tudom teljesíteni.
És van még valami... Be kell nektek valljam, hogy (tudom ezzel nem vagyok egyedül, és nyilván az én bajaim eltörpülnek másoké mellett, de) már jó ideje, hogy szét vagyok esve. És itt most a lelkiekre gondolok. Nem mennék bele részletesen, de maradjunk annyiban, hogy lelki problémáim vannak már évek óta. Számos okot sikerült már felfedeznem, volt mikor előre tudtam lépni hármat, csak hogy utána ötöt visszatáncoljak. Pokoli egy keringő, mondhatom. Magam ellen harcolok értem, hogy végre boldog lehessek.
Mihez fogok kezdeni a "kapuzárási pánik" után?
Ne aggódjatok, nem fogok eltűnni az éterben. Hollótoll neve igenis fel fog bukkanni időnként a netsztyeppén, bár nem kifejezettem a blogvilágban.
A versírást sose fogom tudni abbahagyni, és nem is akarom. Ha érdekelnek a gondolataim és rigmusaim, akkor keress csak rám
facebookon.
Tervezem valamilyen online magazinhoz bekerülni, (például az AH magazinhoz, ahol versenyt nyertem és meg is jelent az az
alkotás.) Ott fejlődni, ha tudok, új dolgokat megismerni. Kell a tapasztalat.
Emilly Palton egyik
oldalára is érdemes lesz majd felkukkantani, és nem csak azért mert ott is rád kacsintok talán. (Na jó. A
másikat se hagyjátok figyelmen kívül.)
Folytatni szeretném a recenziók írását is, amit, legrosszabb esetben a
moly.hu-n megfogtok találni (amint kicsit frissítettem a profilom).
A
Kelet Irodalmi és Kulturális Egyesület tagjaként is tevékenykedem. Bár eddig nem sok hasznomat vették, de szándékozom ezen változtatni. Például segédkezem majd a programok szervezésében.
Ha személyesen szeretnél találkozni velem... Hát amennyiben valaha lesz valakinek ilyesfajta szándéka, jelezze felém. Email címem változatlan: hollotoll.18@gmail.com
Visszatérek valaha?
Természetesen igen! Nem mondok időpontot, nincs dátum. Én se tudom még. Annyi fejlődni, fejleszteni való van, hogy lehetetlen bármit is mondani. De egy biztos
VISSZATÉREK.
Értetek, az írásért, az alkotókért, a blogért.
Hálás vagyok mindenkinek, és hatalmas köszönet! Nélkületek sok élménnyel lennék szegényebb.
