tag:blogger.com,1999:blog-35383398251703851652024-02-07T22:35:16.960+01:00Tollam nyomán a tintaVedd a kezedbe a tollad és írj! Szülessenek hát versek, regények és novellák, hogy lássa a világ, a fiatalok is képesek alkotni.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.comBlogger119125tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-78918664203315767652018-03-15T09:07:00.000+01:002018-03-15T09:07:15.061+01:00Új kezdet<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
Visszatértem. Bár nem teljesen úgy, ahogy terveztem és nem is ugyanolyan formában.<br />Új bloggal készültem nektek, aminek a címe <i><a href="https://ejbenfurdoszavak.blogspot.hu/" target="_blank">Éjben fürdő szavak</a></i>. Kicsit más koncepció, más összetétel, más külső. Én és az írásaim, cikkeim viszont megmaradtunk. </h4>
<h4>
Ha érdekel, nézz be hozzám. Még nincs teljesen kész, de már örömmel fogad látogatókat. </h4>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5eqwd-mMpTSlzsjYNRx80u5_O3mAoSzOANqkeXbFoqN5gZCBwWoBh4DuC3rre0_a8jUzNv4DfHosK7ZNt82kkn5w0UXccme9r7E3_JjG_Ki6Rhgr5hnbws5gtY2PIGTa815XK9klqOA/s1600/start.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="147" data-original-width="343" height="170" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5eqwd-mMpTSlzsjYNRx80u5_O3mAoSzOANqkeXbFoqN5gZCBwWoBh4DuC3rre0_a8jUzNv4DfHosK7ZNt82kkn5w0UXccme9r7E3_JjG_Ki6Rhgr5hnbws5gtY2PIGTa815XK9klqOA/s400/start.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-85509945987023934952017-11-13T08:00:00.000+01:002017-11-13T08:00:12.635+01:00,,Semmi sem állandó, csak a változás maga.”<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi91HJobt8nXBtiGbEnIlR7NUJFK1GF7K05ebuM825ucOjGmC8iNMs3quK5w_z4orYiZ0ComWWtnpzjyAs-3iCQPdc9Kz3ZGu68NhhCySrvjYD2RWoMXBRbR_51xXb0tD_E_MWhsIkuZg/s1600/goodbye.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="650" height="153" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi91HJobt8nXBtiGbEnIlR7NUJFK1GF7K05ebuM825ucOjGmC8iNMs3quK5w_z4orYiZ0ComWWtnpzjyAs-3iCQPdc9Kz3ZGu68NhhCySrvjYD2RWoMXBRbR_51xXb0tD_E_MWhsIkuZg/s200/goodbye.jpg" width="200" /></a>Köszöntök most mindenkit, aki valaha megfordult kicsiny blogomon. Hosszú út áll mögöttünk. Nehezen indult a dolog, volt sok bukkanó, szünet, sűrűsödés, móka, kacagás, verseny, írásözön. Volt, hogy mosolyogtunk, volt, hogy keseregtünk. De egy biztos. Így vagy úgy, de egy közösséget alkottunk.<br />Miért írom mindezt múltidőben? Mert ezzel a bejegyzéssel lezárom ezt a korszakot. Határozatlan ideig bezárom a <i>Tollam nyomán a tinta</i><span style="font-weight: normal;"> </span>kapuit. </h4>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Számtalan kérdés felvetődhet bennetek ezzel kapcsolatban. Megpróbálok mindre válaszolni, ahogy tőlem telik:</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>Szeretek-e, szerettem-e blogger lenni?</b></div>
<div>
Igen. És hiányozni is fog. Természetesen<b> </b>voltak nehéz pillanatok: az indulás, az olvasó várás/gyűjtés, a kommentek minimális száma, dolgok megtervezése, betartása, ecetera. De mindezek ellenére roppant mód élveztem. Szabályosan felvillanyozott, amikor gép elé ülhettem és bepötyöghettem egy bejegyzést. Annyi mindent eszeltem ki, számtalan témát, versenyt és egyéb nyalánkságokat. Az ilyen alkotó- és kreatív munkák (mint a versköltés vagy sütés) mindig is feldobtak. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>Akkor hát miért hagyom ezt abba?</b></div>
<div>
Amikor elkezdtem, volt egy koncepcióm. Mit, hogyan, miért. Az idők folyamán azonban be kellett látnom, hogy az elképzeléseim nem voltak reálisak. Rá kellett jönnöm, hogy nem így működnek a dolgok. </div>
<div>
Vegyük hozzá azt is, hogy rengetegszer nem tudtam tartani a saját magam felé tartott elvárásokat sem. Kicsúsztam a határidőkből, kimaradtak bejegyzések, nem jöttek össze tervek. </div>
<div>
Van egy színvonal, amit megérdemelnétek, TI olvasók és alkotók. TI, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez az egész. Ezt már jó ideje nem tudom szolgáltatni. Nem minőségi és nem kielégítő az, amit mostanában "blogolás" címszó alatt műveltem. </div>
<div>
Új alapokra kell helyeznem az egész blog felépítését, működését, kinézetét és nem utolsó sorban a hozzáállásomat a dologhoz. Tekinthetünk úgy is a dologra, hogy eddig <i>hernyó</i> volt. Most jön a pihenés, a báb állapot. És remélem egyszer <i>pillangó</i>vá válik.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>Ez az összes indítékom?</b></div>
<div>
Természetesen nem. Most a <i>változások</i> és egyben az állandóság időszakában vagyok. </div>
<div>
Mi változott? Azzal, hogy egyetemre kerültem, főleg, hogy vidékről egyenesen a fővárosba, eléggé felkavarodott életem "állóvize". Új hely, új emberek, új feladatok, felelősség, több szabadság, több döntéshozási teher. Egyszóval SOK(K).<br />
3 hónap elteltével sem sikerült mederbe terelnem magam, vágányra állnom. Nem tudom mennyi időbe fog telni még, de magamat ismerve... nem kevésbe.<br />
Találtam magamnak egy embert, akivel fel tudtuk lobbantani a másikban a szerelem lángját. És ez most más, mint az eddigiek. Bizony. Jól értettétek. A Holló kapcsolatban él. Ez is nem kis mennyiségű energiát, időt és egyebeket vesz igénybe. De remélem megéri.<br />
Ezek voltak a változások, nézzük az állandó, vagy inkább <i>visszatérő </i>dolgokat.<br />
Nem lettem kevésbé lusta. Számos területen el vagyok marad (inkább hol nem?), és felelőtlen elígérkezéseim sem segítenek a dolgon, mert sok mindent vállalok, de nem mindet tudom teljesíteni.<br />
És van még valami... Be kell nektek valljam, hogy (tudom ezzel nem vagyok egyedül, és nyilván az én bajaim eltörpülnek másoké mellett, de) már jó ideje, hogy szét vagyok esve. És itt most a lelkiekre gondolok. Nem mennék bele részletesen, de maradjunk annyiban, hogy lelki problémáim vannak már évek óta. Számos okot sikerült már felfedeznem, volt mikor előre tudtam lépni hármat, csak hogy utána ötöt visszatáncoljak. Pokoli egy keringő, mondhatom. Magam ellen harcolok értem, hogy végre boldog lehessek.<br />
<br />
<b>Mihez fogok kezdeni a "kapuzárási pánik" után?</b><br />
Ne aggódjatok, nem fogok eltűnni az éterben. Hollótoll neve igenis fel fog bukkanni időnként a netsztyeppén, bár nem kifejezettem a blogvilágban.<br />
A versírást sose fogom tudni abbahagyni, és nem is akarom. Ha érdekelnek a gondolataim és rigmusaim, akkor keress csak rám<a href="https://www.facebook.com/hollotoll/"> facebookon</a>.<br />
Tervezem valamilyen online magazinhoz bekerülni, (például az AH magazinhoz, ahol versenyt nyertem és meg is jelent az az <a href="http://www.ahmagazin.com/konyvek/hollotoll-terry-pratchett-mort/">alkotás</a>.) Ott fejlődni, ha tudok, új dolgokat megismerni. Kell a tapasztalat.<br />
Emilly Palton egyik <a href="http://mindenamisasusaku.gportal.hu/">oldalára</a> is érdemes lesz majd felkukkantani, és nem csak azért mert ott is rád kacsintok talán. (Na jó. A <a href="https://empalton.blogspot.hu/">másik</a>at se hagyjátok figyelmen kívül.)<br />
Folytatni szeretném a recenziók írását is, amit, legrosszabb esetben a<a href="https://moly.hu/tagok/hollotoll"> moly.hu</a>-n megfogtok találni (amint kicsit frissítettem a profilom).<br />
A <a href="http://www.kelet.eu/">Kelet Irodalmi és Kulturális Egyesület</a> tagjaként is tevékenykedem. Bár eddig nem sok hasznomat vették, de szándékozom ezen változtatni. Például segédkezem majd a programok szervezésében.<br />
Ha személyesen szeretnél találkozni velem... Hát amennyiben valaha lesz valakinek ilyesfajta szándéka, jelezze felém. Email címem változatlan: hollotoll.18@gmail.com<br />
<br />
<br />
<b>Visszatérek valaha?</b><br />
Természetesen igen! Nem mondok időpontot, nincs dátum. Én se tudom még. Annyi fejlődni, fejleszteni való van, hogy lehetetlen bármit is mondani. De egy biztos <b>VISSZATÉREK. </b><br />
Értetek, az írásért, az alkotókért, a blogért.<br />
<br />
<br />
<br />
<h4 style="text-align: center;">
Hálás vagyok mindenkinek, és hatalmas köszönet! Nélkületek sok élménnyel lennék szegényebb. </h4>
</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZ2mkF4oK8GCCzPaMUio4pKh1odhdoCsr0WVLUoZRU3yFlClEfF2xmQxJJaVI7O95PwxGu6-beRr2gjIuGkN1nPtwA7e5-eby9RNN9GDbZNiU8eK8JxrMzSKp4j3Jy1-JpHXkt5R65-w/s1600/thank+you.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="183" data-original-width="275" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZ2mkF4oK8GCCzPaMUio4pKh1odhdoCsr0WVLUoZRU3yFlClEfF2xmQxJJaVI7O95PwxGu6-beRr2gjIuGkN1nPtwA7e5-eby9RNN9GDbZNiU8eK8JxrMzSKp4j3Jy1-JpHXkt5R65-w/s1600/thank+you.jpg" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-39129178300811847402017-11-04T12:20:00.000+01:002017-11-04T12:52:15.534+01:00Év alkotása: eredményhirdetés<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH0AjQ9aGf8Xnexa-YYMGXH2DW5vGkoxUEI6D5p9MnYR2bfE00gQIuidG1xyTXfW6fh2m7MR8qoK-cahgzoZhx-XUdwlb9L9MtivZCSzF8DWhdhnJMff2UaCU5XiXhPrdeCzvXvQ3VkQ/s1600/%25C3%25A9v%2528szakok%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1344" data-original-width="1600" height="167" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH0AjQ9aGf8Xnexa-YYMGXH2DW5vGkoxUEI6D5p9MnYR2bfE00gQIuidG1xyTXfW6fh2m7MR8qoK-cahgzoZhx-XUdwlb9L9MtivZCSzF8DWhdhnJMff2UaCU5XiXhPrdeCzvXvQ3VkQ/s200/%25C3%25A9v%2528szakok%2529.jpg" width="200" /></a>A blog már hosszú időt megélt, hol sziporkázott az éji égbolton, hol pislákolt kihunyó fénnyel. Egy biztos. Remek alkotásokat vonultat fel a kezdetek óta. Számos író és költő fektette belém bizalmát, és mutatta meg a publikumnak alkotását. </h4>
<h4>
Pár hónapja ezeknek az írásoknak indítottam egy versenyt. Nézzük, hogy zárult:</h4>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1kz0GfOS5QR2jKUbCVWqIgh4gxQ9_LxOy10Tw6sMhFfll81PAQ2mpf7ZXjpkzOq_kzJKPfTL-M-HmEeuDMEjY9D78zdp0iHYWIwZI40ViRVvnjyhmc8vnvUPvU30uVE5_M6a56U-CDA/s1600/dobogo-gyoztesek.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="521" data-original-width="700" height="148" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1kz0GfOS5QR2jKUbCVWqIgh4gxQ9_LxOy10Tw6sMhFfll81PAQ2mpf7ZXjpkzOq_kzJKPfTL-M-HmEeuDMEjY9D78zdp0iHYWIwZI40ViRVvnjyhmc8vnvUPvU30uVE5_M6a56U-CDA/s200/dobogo-gyoztesek.jpg" width="200" /></a></div>
<div>
A dobogóért vad küzdelem zajlott, de végül sikerült a szavazóknak meggátolnia a holtversenyt.</div>
<div>
<b>1. <i>E. M. Miller:</i> Üzenet a túlvilágról</b></div>
<div>
<b>2. <i>Matthew M. D'Arc: </i>Jeanne D'Arc Nemzedéke<i> </i></b></div>
<div>
<b><i>3. Matthew M. D'Arc: </i>Apokalipszis Lovasai - Az Alvilág lánya</b></div>
<div>
<b><br /></b></div>
<div>
Gratulálok a győzteseknek, nyereményük legyen tapsvihar és elismerés! Nevük bekerül a <u>Legjobb írások csarnokába</u>.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szeretném megemlíteni még azt a pár alkotást, amely még kapott szavazatot.</div>
<div>
<b>E. M. Miller: A szövetség</b></div>
<div>
<b>Hollótoll: Árnyalatok</b></div>
<div>
<b>Preil Boglárka: Repülés</b></div>
<div>
<b>Preil Boglárka: Háború</b></div>
<div>
<b>Keserédes: Ihlet</b></div>
<div>
<b>Hollótoll: Márciusi beszéd</b></div>
<div>
<b><br /></b></div>
<div>
Le a kalappal előttük is. Csak így tovább, ne adjátok fel. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<h4 style="text-align: center;">
<i>Köszönet mindenkinek, aki betartotta a verseny szabályait,<br />És sajnálom, hogy voltak, akik nem teljes mértékben. </i> </h4>
<div>
<b><br /></b></div>
<div>
<b><br /></b></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-78740798155132288322017-09-25T08:00:00.000+02:002017-10-04T20:44:11.976+02:00Keringő a véggel<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgR-DlLDOoTJ0WRHRW9xfR7AzccxhIOU_KFlcFB8y65luaIMwDKEU3FcpA0C6ZmKispWPMO3zcPfBWh6Q6xJHpFJwlzC1k1TV8AGdaxh5k32-oprSBP3NF7FLArQX12jKor7-WiwXXylA/s1600/begining.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="424" data-original-width="500" height="169" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgR-DlLDOoTJ0WRHRW9xfR7AzccxhIOU_KFlcFB8y65luaIMwDKEU3FcpA0C6ZmKispWPMO3zcPfBWh6Q6xJHpFJwlzC1k1TV8AGdaxh5k32-oprSBP3NF7FLArQX12jKor7-WiwXXylA/s200/begining.jpg" width="200" /></a>
A mostani hangulatom és az idő előhozta belőlem a múlt árnyait. Eszembe jutott, milyen rég is volt az, mikor megírtam az első "igazi" versemet. Miről is szólt? És miért pont ez ihletett meg? Elmesélem.</h4>
<div>
<br /></div>
<div>
Talán két egyszerű mondattal tudnám összefoglalni a dolgot:</div>
<div>
<i><b>,,A halál olyan mint a szavazójog. Egyenlő, általános érvényű, titkos.'' </b></i></div>
<div>
Ugyanis az első "Hollótoll"-as alkotásomat a haláltánc, mint műfaj és mint motívum, ihlette meg. Akkortájt ezt tanultuk a gimnáziumi irodalom órán. Már ismertek, ezek a sötét, morbid vagy épp elvont dolgok mindig megragadják a fantáziámat. Akkor se volt másképp. Bár az igazat megvallva, akkor nemhogy a <i><b>Hollótoll </b></i>név, de még a <b><i>Kaszás Költő</i></b> "titulus" se fogant meg a fejemben, mint saját magam elnevezése. Igen, jól olvastátok. Kezdetben Kaszás Költőként akartam magam beírni a... nos, bárhová. Meg kell hagyni, az is találó lett volna, és a gépemen még mindig így található meg a verseimet tartalmazó mappa.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvYI8ksG4RFB3_02ofMbaNECdgvGo5giUjhY8Ftll76J18gKwq86GrL-pVOiuDwO3tf2a6a1PQLkyZpt6iA5AolcgCCAobZdS8dolMDczuSyyqjL2-MLzUrXwDbufnNmQ8etwC4bfDdQ/s1600/hal%25C3%25A1lt%25C3%25A1nc2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="359" data-original-width="268" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvYI8ksG4RFB3_02ofMbaNECdgvGo5giUjhY8Ftll76J18gKwq86GrL-pVOiuDwO3tf2a6a1PQLkyZpt6iA5AolcgCCAobZdS8dolMDczuSyyqjL2-MLzUrXwDbufnNmQ8etwC4bfDdQ/s200/hal%25C3%25A1lt%25C3%25A1nc2.jpg" width="148" /></a></div>
Hazudnék, ha azt mondanám, nem írtam előtte semmit. Volt pár versike családtagoknak és egy 12 versből álló ciklusom, a "<b><i>Halál 11 módja</i></b>" címmel. (ne kezdj el matekozni a 11=12 problémán. Hidd el, jobban jársz.)Vidám mi? Volt abba minden: mérgezés, zuhanás, vízbefúlás, elégés, élve felfalatás és savmarás. Belegondolva, már akkor se lehettem "teljesen ép". Mert miért is írna egy tizenéves kislány szadista szuicid hangulatú verseket? Ötletem sincs. Bár mind röhejesen katasztrofális lett, de akkor nagyon büszke voltam magamra. Azóta azt hiszem már elégettem mind. Jobb is így, ugyanis teret tudtak adni az első igazi versemnek. (Ami egy cseppet sem vidámabb, de azért egy fokkal már élvezhetőbb). Találóan a <i><b>Haláltánc</b></i> címet adtam neki, és ez egy három darabból álló csokor része lett volna, a <i><b>Tüzimádat</b></i>tal és a <i><b>Késdobálás</b></i>sal. Az előbbit tényleg megírtam, az utóbbit pedig csak terveztem. A Tűzimádatról is fogtok hallani, de aki nagyon kíváncsi, az a <a href="https://www.facebook.com/hollotoll/">facebook oldal</a>amon megtalálja, az összes eddigi verseimmel egyetemben.<br />
<br />
Túl mély, túl sokrétű és túl terjedelmes lenne mindent leírnom, ami a fejemben kavarog a halállal kapcsolatban. Úgy terveztem, még a vers idebiggyesztése előtt írok pár (jó pár) sort a dologról. De ezt engedelmetekkel elvetem. Miért? Nem tudok még eleget hozzá. Szoktam nagy szavakkal és gondolatokkal dobálózni, de ez a téma megérdemel egy egész, korrekt, megszerkesztett bejegyzést, és nem a konferanszié szerepet. Így hát inkább megosztom veletek az alkotást, amelyre elsőként nyomhattam léleksötét tollam bélyegét. Felkészültetek? Íme:<br />
<br />
<br />
<h3 style="text-align: center;">
<u>Haláltánc</u></h3>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Sötét itt minden.</div>
<div style="text-align: center;">
A bálterem hol állok,</div>
<div style="text-align: center;">
Kinn az ég, melyre szemem néz.</div>
<div style="text-align: center;">
Köröttem mindenkit</div>
<div style="text-align: center;">
Oly feketének látok,</div>
<div style="text-align: center;">
Hogy fojtogat az üresség.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
A zene szól. Halk. Erős.</div>
<div style="text-align: center;">
Párok táncot lejtenek.</div>
<div style="text-align: center;">
Csak én vagyok magam, Magány.</div>
<div style="text-align: center;">
Nincs itt egy ismerős</div>
<div style="text-align: center;">
Kivel elcseveghetek.</div>
<div style="text-align: center;">
Úgy szorongat az üresség.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
A zene lüktet. Él.</div>
<div style="text-align: center;">
A pulthoz lépek. Iszom.</div>
<div style="text-align: center;">
Bort. Vörös, mintha vért innék…</div>
<div style="text-align: center;">
Valaki hozzám ér.</div>
<div style="text-align: center;">
Karja nagy, csontos iszony.</div>
<div style="text-align: center;">
Megragad, mint az üresség.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
- Felkérhetem, hölgyem? –</div>
<div style="text-align: center;">
Mondja és magához ránt.</div>
<div style="text-align: center;">
Átfogja derekam. Szorít.</div>
<div style="text-align: center;">
Forgat, emel könnyen.</div>
<div style="text-align: center;">
Hangja oly mély, szinte bánt,</div>
<div style="text-align: center;">
Mint maga a vén üresség.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Lehajtom fejem. Tart.</div>
<div style="text-align: center;">
Én végig nézek rajta,</div>
<div style="text-align: center;">
Fekete cipő, nadrág, ing.</div>
<div style="text-align: center;">
Illata szinte mart,</div>
<div style="text-align: center;">
Mint egy leégett pajta,</div>
<div style="text-align: center;">
Melyben ott van az üresség.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Felnézek rá. Félek.</div>
<div style="text-align: center;">
Hol előbb arc volt, ott csont.</div>
<div style="text-align: center;">
Szeme helyén most sötétség.</div>
<div style="text-align: center;">
Néz. – Elnézést kérek! – mondom. </div>
<div style="text-align: center;">
Szöknék. – Nem! – S rám ront.</div>
<div style="text-align: center;">
Eljött értem az üresség? </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Elkapott. Fog, szorít.</div>
<div style="text-align: center;">
Körbe nézek, nézek.</div>
<div style="text-align: center;">
Mindenki párja pont ilyen.</div>
<div style="text-align: center;">
Maga felé fordít,</div>
<div style="text-align: center;">
Hol megfogott, vérzek.</div>
<div style="text-align: center;">
És megcsókolt az üresség.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Csont éri ajkamat,</div>
<div style="text-align: center;">
Szívja életem dalát.</div>
<div style="text-align: center;">
Zene ütemre rezzenek,</div>
<div style="text-align: center;">
Bennem zúg halk szava.</div>
<div style="text-align: center;">
- Mondd, várod már a halált? -</div>
<div style="text-align: center;">
Zene szólt. Elhalt. Üresség.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<h4 style="text-align: right;">
<i>2014. augusztus </i></h4>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-13248231101079310912017-09-21T15:22:00.000+02:002017-09-21T15:22:21.591+02:00Elfeledett blog<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7YEieyRoJABRy_IulsbZ4Mw406jyE5e9C5x8dpXILF3iXWNBdgq5KGlx7KqC5jrZGoGo_rdafwLzOhxfl0XVhqiG3Vx98gOcDc_Q0AYU3E9aog7ogcb4dg-Z5KvRAISXdtuHFrWxX8g/s1600/bipolar1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="239" data-original-width="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7YEieyRoJABRy_IulsbZ4Mw406jyE5e9C5x8dpXILF3iXWNBdgq5KGlx7KqC5jrZGoGo_rdafwLzOhxfl0XVhqiG3Vx98gOcDc_Q0AYU3E9aog7ogcb4dg-Z5KvRAISXdtuHFrWxX8g/s1600/bipolar1.jpg" /></a>Szégyen gyalázat, de már egy hónapja nem írtam semmit a Tollam nyomán a tintára. El se hiszem, hogy így kiszaladt az idő a lábam alól. És mi lett belőle? Nagy nagy űr, amit pótolni kell. Nem így terveztem, de lám, megálltam, mint kocsonyában az egyedfejlődés. </h4>
<div>
<br /></div>
<h4>
Összeszedem szépen magam, felkaparom a tollaim, ihleteim, terveim a gépről és minden elérhető helyről és újra materializálódom a netéterben. Az igazat megvallva hiányzik már a Blog és az írás. Meg persze az, hogy részese lehessek az alkotó közösségnek. </h4>
<div>
<br /></div>
<h4>
Nem szoktam magamról igazán írni. De most pár szóban elmondom mi volt az elmúlt egy hónapban. Sok jó dolog ért, mint például egyetem, új barátok, és új élethelyzetek. Szokni és tanulni kell még bőven. Mint ahogy rengeteg mindent is. Sajnos pár rossz is történt. Ilyen például számos komorabb nap, amikor a legnagyobb ellenségem a saját elmém volt. Nem most és így van itt az ideje, hogy ezeket kitárgyaljam. De valamikor sort kerítek rá. </h4>
<h4>
<br /></h4>
<h4 style="text-align: left;">
Nekiállok a héten a következő bejegyzéseknek, meglátjuk mit sikerül összehozni. Drukkoljatok</h4>
<h4 style="text-align: center;">
<i><br /></i></h4>
<h4 style="text-align: center;">
<i>Addig is kellemes esőtlen napot!</i></h4>
<h4>
<br /></h4>
<div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-22263759325226794222017-08-29T14:55:00.002+02:002017-08-29T14:55:30.789+02:00Hollótoll: Hazatérés<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWcO2gar5ZDXaPEo20J9H8gCb-Byxmbq4zQAD8N8skoZlf9pASh48DJCRZ6n1YaIC-pzX4KvOHK3DXXCPtb2Pr2DRBzg08Y9-xtOrx39AyzYlqRzxMGG24uuw8LXdfiWVq1kL7oO7Xkg/s1600/Murphy.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="460" data-original-width="600" height="153" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWcO2gar5ZDXaPEo20J9H8gCb-Byxmbq4zQAD8N8skoZlf9pASh48DJCRZ6n1YaIC-pzX4KvOHK3DXXCPtb2Pr2DRBzg08Y9-xtOrx39AyzYlqRzxMGG24uuw8LXdfiWVq1kL7oO7Xkg/s200/Murphy.jpg" width="200" /></a>Úgy tűnik, szinte mindig, amikor hosszabb távra elutazom, betegen térek vissza. De hát Murphy óta tudjuk, hogy ,,Ami elromolhat az el is romlik", amely szabály alól az egészség sem kivétel. </h4>
<h4>
De nem panaszkodni jöttem, hanem hirdetni, hogy visszatértem és folytatom a munkám. </h4>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-2672038030721456752017-08-20T00:01:00.001+02:002017-08-20T00:01:49.897+02:00Coffee break<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh5QKtPehGKema77GWxmuIxyDtpF3CkaNJkhASijgczsXXkH6WQekvdR50B46ej5g_dSy7ar6VNFNmEei5A_rmqnLsHtomhofvSAEQKQ70tREPEjvAHfreNpvAv8gTnaTxfJ35aw_9ig/s1600/CoffeeBreak.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1600" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh5QKtPehGKema77GWxmuIxyDtpF3CkaNJkhASijgczsXXkH6WQekvdR50B46ej5g_dSy7ar6VNFNmEei5A_rmqnLsHtomhofvSAEQKQ70tREPEjvAHfreNpvAv8gTnaTxfJ35aw_9ig/s320/CoffeeBreak.jpg" width="320" /></a>Drága olvasóim, íróim, tagjaim. Kénytelenek lesztek nélkülözni engem egy egész hétre. Olyan elfoglaltságom lesz, amitől nem tudok gépközelbe kerülni. De megsúgom, érdemes kivárni ezt a hetet, mert utána lesz mit olvasni. </h4>
<h4>
</h4>
<h4>
</h4>
<h4>
<br /><div style="text-align: center;">
Addig is minden jót, olvassatok sokat, süttessétek a hasatokat és élvezzétek a nyarat. </div>
</h4>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-31175378001065590022017-08-18T10:00:00.000+02:002017-08-18T10:00:14.054+02:00Az év alkotása és új tagok <h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiQwng4zTLqxw8l_HxvE36OlXG9dM0fcUcd1j1BILFVNTSbGrbV_jbYcsOBJFdokKX0VnnIMeoDi8ZSCml-IOfJMMK2WUMpPFJuEsUwoQvC11Gvi8dTO4RwX-zzDCKeryuTsMdelMIug/s1600/happy+friday.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="333" data-original-width="480" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiQwng4zTLqxw8l_HxvE36OlXG9dM0fcUcd1j1BILFVNTSbGrbV_jbYcsOBJFdokKX0VnnIMeoDi8ZSCml-IOfJMMK2WUMpPFJuEsUwoQvC11Gvi8dTO4RwX-zzDCKeryuTsMdelMIug/s200/happy+friday.gif" width="200" /></a></h4>
<h4>
</h4>
<h4>
</h4>
<h4>
Péntek van, úgyhogy megörvendeztetlek titeket néhány hírmorzsával. Mindenki figyeljen jól, mert lesz egy-két szabály is. Kezdhetjük? Remek!</h4>
<div>
<br />
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Először is a két jövevény. Nagy örömömre szolgál, hogy két újabb taggal bővült kis csapatunk. Név szerint <b><i>Szebenyi Kristóf</i></b> és <b><i>Süveg Dzseni </i></b>az újonc párosunk. A kedves hölgyeménynek pedig köszönném szívet melengető szavait. Utólagos engedelmeddel idézném őket:<br />
<i>,,Imádom olvasni a cikkeid, nagyon jók az írások, mikor olvasom mindig elmélyülök benne. Várom a további cikkeid is." </i><br />
Az ilyen reakcióknál, kommenteknél, üzeneteknél érzem, hogy igenis van miért csinálnom ezt az egészet. (színpadiasan körbemutat a levegőben). Néha elbizonytalanodom, hogy mit is akarok, vagy hogy jól csinálom-e. Köszönöm neked és minden tagnak, olvasónak és írónak, hogy támogattok és segítetek. Tehát taps és köszönet mindannyiótoknak!<br />
<br />
A másik dolog pedig... Néhány napja nézegettem a blogot, pontosabban az <a href="http://tollestinta.blogspot.hu/p/iroink.html">Írók műve</a> aloldalt és rájöttem, hogy szép számmal összegyűlt már alkotás. Ez arra sarkallt, hogy "kihirdessem" az ÉV ALKOTÁSÁRÓL szóló szavazást. Ezt még a verseny előtt akarom megejteni, hogy ne keverjük a szezont a fazonnal. Az egy más kategória. <br />
A kezdetektől mostanáig összesen<u style="font-weight: bold;"> <span>kilenc</span> ember <span>tizennyolc</span> alkotás</u>a került fel. Van köztük vers, novella és regény is. Tudom, elég nehéz őket összehasonlítani, de mivel a típusonkénti bontáshoz még kevés mű van, ezért csak ömlesztve lehet rájuk majd szavazni holnaptól.<br />
Lenne azért némi kikötésem:<br />
Szavazat kuncsorgás ne legyen, ergo jobban örülnék, ha nem az lenne, hogy "légyszi szavazz rám", hanem, hogy "légyszi szavazz rám, ha szerinted az enyém a legjobb". Van különbség. Mégpedig, hogy így arra ösztönzöd a barátaidat, szomszédodat, kutyádat, porcicádat, hogy azért legalább egy másik alkotásba belepillantsanak. Szerintem így lenne fair. Bár lehet, hiú ábránd. Mindenesetre gondoljatok erre is.<br />
Továbbá több mindenre le lehet adni a szavazatot, és ezt érdemes kihasználni. Ennek értelmében, most nem csak az első helyezett kerül be a<a href="http://tollestinta.blogspot.hu/p/blog-page_22.html"> Legjobb írások csarnoká</a>ba, hanem a legjobb három.<br />
Az alkotók és alkotások a következők:<br />
<br />
<div>
<b><i><u>Uadzset:</u> </i></b><a href="http://tollestinta.blogspot.hu/2016/08/az-elso-alkotas.html">November</a></div>
<div>
<u style="font-style: italic; font-weight: bold;">Colensik Caleb:</u> <a href="http://tollestinta.blogspot.hu/2016/08/alkot-az-ej.html">Illúzió: 1. fejezet - Fájdalmas köszöntés</a><br />
<b><i><u>Hollótoll: </u></i></b><a href="http://tollestinta.blogspot.hu/2016/06/kedvcsinalo.html">Árnyalatok</a>, <a href="http://tollestinta.blogspot.hu/2016/08/az-almok-lehullo-cseppjei.html">Elhibázott célkereszt</a>, <a href="http://tollestinta.blogspot.hu/2016/09/kolteszet-avagy-az-elhanyagolt-munem.html">A bukott hős balladája</a>, <a href="http://tollestinta.blogspot.hu/2017/02/az-emlekezet-viragai.html">Emlékezz</a>, <a href="http://tollestinta.blogspot.hu/2017/03/kokarda.html">Márciusi beszéd</a><br />
<b><i><u>Emilly Palton: </u></i></b><a href="http://tollestinta.blogspot.hu/2016/10/gomolygo-fust-nemasaga.html">Csend...</a>, <a href="http://tollestinta.blogspot.hu/2016/11/ami-utoljara-hal-meg.html">Remény</a>, <a href="http://tollestinta.blogspot.hu/2017/01/hullo-boldogsag-teli-egbol.html">Tavalyi tél</a><br />
<b><i><u>Sasfiók: </u></i></b><a href="http://tollestinta.blogspot.hu/2016/10/szivarvany-szemparban.html">Írisz</a>, <a href="http://tollestinta.blogspot.hu/2016/12/a-feny-jateka.html">Illúzió</a></div>
<div>
<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: left;">
<b><i><u>Preil Boglárka: </u></i></b><a href="http://tollestinta.blogspot.hu/2017/01/repules.html">Repülés</a>, <a href="http://tollestinta.blogspot.hu/2017/08/koltemeny-veres-harcokrol.html">Háború</a></div>
</div>
<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: left;">
<b><i><u>Keserédes: </u></i></b><a href="http://tollestinta.blogspot.com/2017/07/alkotok-tarsa-avagy-mi-is-az-ihletleny-i.html" target="_blank">Ihlet</a></div>
</div>
<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: left;">
<b><i><u>E. M. Miller: </u></i></b><a href="http://tollestinta.blogspot.hu/p/e-m-miller.html" target="_blank">A szövetség</a>, <a href="http://tollestinta.blogspot.hu/p/e-m-miller-uzenet-tulvilagrol.html">Üzenet a túlvilágról</a></div>
</div>
<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: left;">
<b><i><u>Matthew M. D'Arc: </u></i></b><a href="http://tollestinta.blogspot.hu/p/matthew-m-da.html" target="_blank">Jeanne D'Arc Nemzedéke</a>, <a href="http://tollestinta.blogspot.com/p/matthew-m-darc-httptollestintablogspoth.html" target="_blank">Apokalipszis Lovasai - Az Alvilág lánya</a></div>
</div>
<div style="text-align: right;">
<div>
<br /></div>
</div>
</div>
<br />
<br />
Aki figyelmes volt, az talál fenn egy kis előreutalást. Mégpedig arról, hogy közeleg a verseny is! Már megvan az alapkoncepció, már csak gyűjtenem kell hozzá ezt-azt. Ennél többet nem árulok el, de szerintem tetszeni fog nektek.<br />
<br />
<br />
<h4 style="text-align: center;">
<i>Jó szórakozást, szavazást és minden jót a hét további részében is!</i></h4>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-84626580858475130772017-08-16T10:00:00.000+02:002017-08-16T10:00:22.971+02:00Költemény a véres harcokról<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxk5W_ULvg96RUhsvxoT13inK-Jk7uyH6-vlHKPZF4z54wiM1SGKRZ1oLoofZxT4ZEtSNnbDViUydtdWnG-29TTk85NI1LfdFjbk7Lba4m7vBVMfqpbGNMswGkM_VBRXny0OJo8mb1ew/s1600/war.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="506" data-original-width="900" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxk5W_ULvg96RUhsvxoT13inK-Jk7uyH6-vlHKPZF4z54wiM1SGKRZ1oLoofZxT4ZEtSNnbDViUydtdWnG-29TTk85NI1LfdFjbk7Lba4m7vBVMfqpbGNMswGkM_VBRXny0OJo8mb1ew/s320/war.jpg" width="320" /></a>Hónapokkal ezelőtt beszéltem <i><u>Preil Boglárká</u></i>val, akinek egyik <a href="http://tollestinta.blogspot.hu/2017/01/repules.html">régebbi alkotása </a>meg is jelent már a blogon. Akkor sem egy nyálas, happy endes történetet hozott. A most következő sem a vidám kategóriába sorolható. Ennek témája és címe is a <i><u>Háború,</u> </i>annak természetéről, sötétségéről zeng nekünk. Fogadjátok sok szeretettel:</h4>
<h4>
</h4>
<h3 style="text-align: center;">
</h3>
<h3 style="text-align: center;">
Preil Boglárka: Háború</h3>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Lengj szép zászló, lengj </div>
<div style="text-align: center;">
Mely pokolba hajt </div>
<div style="text-align: center;">
Szárnyalj kis madár </div>
<div style="text-align: center;">
Dalold el bánatod </div>
<div style="text-align: center;">
Hadd hallja mindenki </div>
<div style="text-align: center;">
Miért szomorú a nemzet </div>
<div style="text-align: center;">
Hangod szálljon messze </div>
<div style="text-align: center;">
Dallama zengje be a tájat </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Lengj szép zászló, lengj </div>
<div style="text-align: center;">
Fegyver csattan </div>
<div style="text-align: center;">
Ágyú durran </div>
<div style="text-align: center;">
Tépd le láncod </div>
<div style="text-align: center;">
Küzdj míg az alkony el nem ér </div>
<div style="text-align: center;">
Harcolj míg fejed földre nem ér </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Hosszú az út haza </div>
<div style="text-align: center;">
Messze van még a vég </div>
<div style="text-align: center;">
Ereidben a vér megfagy </div>
<div style="text-align: center;">
A mosoly mely arcodra fagy </div>
<div style="text-align: center;">
Halál suttogása </div>
<div style="text-align: center;">
Füledbe vízhangzik </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Álmodj világot </div>
<div style="text-align: center;">
Repülj távol </div>
<div style="text-align: center;">
S várj még </div>
<div style="text-align: center;">
Várj még </div>
<div style="text-align: center;">
Egy pillanat </div>
<div style="text-align: center;">
Egy perc </div>
<div style="text-align: center;">
És a madár tovaszáll </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Repülj pusztán át </div>
<div style="text-align: center;">
Mely elesetté tett </div>
<div style="text-align: center;">
Elpusztult mezőn át </div>
<div style="text-align: center;">
Távol e helytől </div>
<div style="text-align: center;">
Menekülj </div>
<div style="text-align: center;">
Míg lehet </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
A nemzet szava vár </div>
<div style="text-align: center;">
A Halál nyomodban jár </div>
<div style="text-align: center;">
Közeledik a vég </div>
<div style="text-align: center;">
Az utolsó esély </div>
<div style="text-align: center;">
Egy pillanat </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Egy mozdulat </div>
<div style="text-align: center;">
Egy kiáltás </div>
<div style="text-align: center;">
Egy intés </div>
<div style="text-align: center;">
Ne mozdulj </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Utolsó lehelet </div>
<div style="text-align: center;">
Végső felelet </div>
<div style="text-align: center;">
A játszma véget ér </div>
<div style="text-align: center;">
A madár tovaszáll </div>
<div style="text-align: center;">
Messze, messze </div>
<div style="text-align: center;">
Oly helyre </div>
<div style="text-align: center;">
Melyet csak te látsz </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Lengj zászló lengj </div>
<div style="text-align: center;">
Mely menedékül szolgált </div>
<div style="text-align: center;">
Hagyd megpihenni a vándort </div>
<div style="text-align: center;">
Takard be testeddel </div>
<div style="text-align: center;">
Védelmezd lelkeddel </div>
<div style="text-align: center;">
Hisz a játszma a végére ért </div>
<div style="text-align: center;">
A madár tovaszállt. </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<h4 style="text-align: center;">
<i>Pénteken friss hírekkel érkezem. Au revoir!</i></h4>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-49160213628221405802017-08-14T10:00:00.000+02:002017-08-14T10:00:10.171+02:00MonDANdó, dedikálás á lá Wells<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUfWyNA38ujuM2o7n31rlBX7U6ynKt9-sysOBlUNtpbYO0G4dVMOKj51NgEaLE32QzIHDSkufmeWXavcM-6Hotg-Rm7hQzO4TQ7O5NqyQTH767JzTZQORbI5POfu3L0VKZvNYyQymQwA/s1600/Dan+Wells.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="330" data-original-width="220" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUfWyNA38ujuM2o7n31rlBX7U6ynKt9-sysOBlUNtpbYO0G4dVMOKj51NgEaLE32QzIHDSkufmeWXavcM-6Hotg-Rm7hQzO4TQ7O5NqyQTH767JzTZQORbI5POfu3L0VKZvNYyQymQwA/s200/Dan+Wells.jpg" width="133" /></a>Már egy ideje terjengett a hír neten (főleg a Fumax kiadó oldalain volt olvasható), hogy Dan Wells, az amerikai író, a több gyerekes családapa, legidősebb lányával együtt kicsiny hazánkba látogat és nem is csak weekend céljából. Két délután is dedikálást tartott és egy fordító közreműködésével "kérdezz-felelek" is volt. Hogy ki is Ő és milyen is volt az a bizonyos augusztus nyolcadika? Mindjárt megtudjátok!</h4>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b><u>Személye:</u></b></div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwhPS2Y4KxGsO3ma14jU_wpq28q1p-ZPBj5OPz3ybHSzraliyNyxPQSelSqtmzVxV8Yq4XZdazUXcjJumiRi2HttzVppyFA7DzQQx5JCJD0NeIPWmmLoMtjg1E3cYev3os7jk_qbgklg/s1600/DW+besz%25C3%25A9l.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="637" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwhPS2Y4KxGsO3ma14jU_wpq28q1p-ZPBj5OPz3ybHSzraliyNyxPQSelSqtmzVxV8Yq4XZdazUXcjJumiRi2HttzVppyFA7DzQQx5JCJD0NeIPWmmLoMtjg1E3cYev3os7jk_qbgklg/s200/DW+besz%25C3%25A9l.jpg" width="132" /></a>Külföldön<u> </u>talán többen ismerik, hiszen nem minden könyve jelent meg magyar fordításban. De annyi biztos, hogy pár évvel ezelőtt kezdte el egyre magasabbra ívelő írói karrierjét. A dedikáláson kiderült számomra, hogy ez az ember egy őrölt zseni, fantasztikus a humora és közvetlen a személyisége. Nem törekszik arra kézzel-lábbal, hogy minden cukormázasan tökéletes és tocsogóan romantikus legyen az alkotásaiban, rendszeresen, sőt állandó szinten kutatja, keresi az ember sötétebb oldalát és fel is tárja azt nekünk. Könyveiben sokszor elevenít fel különböző mentális betegségeket és frappánsan építi be történeteibe. </div>
<div>
<b><u>Könyvei:</u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik4-hXlP8Cd0khFKWr1JwHbHGmJd8rfPtcCteIUCjvhcCWO0U0xdliD44rwhsbBP4gT5vrLRSKtv2XVJWEnsGrbfmRaDpwFenAdCDOal1yGm1ERjCSq9sTxhGiG03-9BBran9F_tqVMA/s1600/DW+k%25C3%25B6nyvek.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1200" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik4-hXlP8Cd0khFKWr1JwHbHGmJd8rfPtcCteIUCjvhcCWO0U0xdliD44rwhsbBP4gT5vrLRSKtv2XVJWEnsGrbfmRaDpwFenAdCDOal1yGm1ERjCSq9sTxhGiG03-9BBran9F_tqVMA/s320/DW+k%25C3%25B6nyvek.jpg" width="320" /></a></div>
<div>
Tudtommal magyarra csak két sorozatát fordították le, az egyik a <a href="https://moly.hu/sorozatok/john-cleaver-2">John (Wayne) Cleaver széria</a>, a másik a <a href="https://moly.hu/sorozatok/reszlegesek">Részlegesek</a> trilógia. Az előbbi egy <i>15 éves szociopatáról szól,</i> aki, bár minden személyiségjegyét hordozza egy sorozatgyilkosnak, nem akar azzá válni. Különböző akadályok gördülnek elé, amik jócskán túlmutatnak az átlagoson és a normálison. Általa bepillantást nyerhetünk a saját sötétebbik énünkre is, mer számtalan gondolata a mi fejünkben is megfordult már, csak mi nem agyaltunk rajta annyit, mint ő. Azt, hogy a hat kötet (és 3 év) alatt hova jut el, mivé válik, hogyan fejlődik vagy bukik el, csak az tudhatja meg, aki végigkíséri az útján. Megemlítendő, hogy egy film is készült az első könyvből, ami magának az alkotónak is tetszik!</div>
<div>
Az utóbbit még nem olvastam, így nem tudok részletesebb ismertetővel szolgálni. Röviden: az <i>emberiség kihaló félben</i> van, ugyanis egy véres háború dúlt köztünk és a részlegesek között. Egy RM elnevezésre hallgató vírus is rásegített leredukálni a humanoid életformánkat. Ebbe a világba csöppenünk bele és főhőseinknek is itt kell boldogulnia. </div>
<div>
Még néhány könyve napvilágot látott, a <a href="https://moly.hu/sorozatok/mirador">Mirador </a> trilógia és eddig 5 különálló kötet, amiket azonban csak "külföldiül" olvashatjátok. </div>
<div>
További információkért érdeklődjetek a <a href="http://thedanwells.com/index.php/books/">honlapján</a> vagy a<a href="https://moly.hu/alkotok/dan-wells"> moly.hu</a>-n. </div>
<div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b><u>Dedikálás:</u></b></div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgguVEJr1y9xIR3b9hJTZQeyun_jfst9ipsIz5Y30I5HcHFw4uiOukKiUrJvLKAnCz_RSKbuZ-JZp03GSMbYoqvKYzfHRAotxhbi6Wn_b5s6yZp69MEXcezOjxHu110tAsaj1gDDUbWCw/s1600/DW+dedik%25C3%25A1l.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="637" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgguVEJr1y9xIR3b9hJTZQeyun_jfst9ipsIz5Y30I5HcHFw4uiOukKiUrJvLKAnCz_RSKbuZ-JZp03GSMbYoqvKYzfHRAotxhbi6Wn_b5s6yZp69MEXcezOjxHu110tAsaj1gDDUbWCw/s200/DW+dedik%25C3%25A1l.jpg" width="132" /></a>Az egész program ötkor kezdődött, de mivel előtte lehetett az előrendelt könyveket átvenni, ezért fél ötre kellett volna odaérnünk. Mi ennek rendje-módja szerint háromnegyedre estünk be a szabadtéri <i>Rácskert</i>be, mert meg kellett találnunk, hogy akkor hogyan is jutunk el oda. (köszönjük googlemaps). Miután feltankoltunk könyvekkel, kerestünk ülőhelyet, és találtunk is rengeteget, bár hozzá kell tennem mind foglalt volt. Mivel nem akartunk mások ölébe mászni, ezért inkább az oldalvonalon álltuk végig a majd másfél órás beszélgetést. Ezalatt egy komplett tornagyakorlatot leműveltem, hogy ne gémberedjek el és ne is essek össze, mint a csontozott rohadt csukahal. Érdemes volt végig állni, mivel tökéletesen hallottuk az egész párbeszédet a fordító és Mr. Wells között. (Akit érdekel a teljes felvétel, az <a href="https://www.youtube.com/watch?v=k5nrzh6xbw8">itt</a> tudja megtekinteni.) Szóba került a család (a Danmilía), az írói rituálé (és nem a kecskeáldozós, véres féle), a szomszédság, a könyvei, a Sorvadtak, az Erős Pista és annak felhasználási módjai, John Cleaver, a keresési előzmények, és számos jövőbeli regény ötlete. Egyik fergetegesebb, mint a másik és két kézzel fohászkodjunk a fordítógárdákhoz, hogy azokat is ültessék át magyar nyelvre.</div>
<div>
Ez után jöhetett a dedikálás rész, minden könyvet egyesével aláírt, figyelt a nevek helyes írására, viccelődött, mosolygott, közös fotókhoz ült "modellt". </div>
<div>
Fantasztikusan éreztem magam és újabbal bővült nem csak a dedikált könyveim sora, de a kedvenc íróimé is. Nagyszerű embert tisztelhettünk meg Dan Wellsben és a lánya is kedvesnek tűnt, bár ő nem sokat beszélt. Remélem másnak is ekkora élmény volt, és még máskor is ellátogatnak ide Wellsék. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>A John Cleaver könyvek értékeléseire majd számíthattok.<br />Addig is kellemes nyarat.</i></b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-59985160210472825852017-08-06T11:23:00.000+02:002017-08-06T11:23:06.316+02:00Matthew M. D'Arc: Apokalipszis Lovasai - Az Alvilág lány prológus<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKh3A20WjnmeucTNugRQZNDnQWRuOQSq7ad4dsO8fO-0PUtRaWwwEjLRLzjuzdhqmlGscxT4tSzxHDfblH6o1Y-uKtYrJfjqiMevHZFK6SNm3iNzi9vxyWeRNboDbbxv8RYf7N3wy77g/s1600/indulas.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="420" data-original-width="252" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKh3A20WjnmeucTNugRQZNDnQWRuOQSq7ad4dsO8fO-0PUtRaWwwEjLRLzjuzdhqmlGscxT4tSzxHDfblH6o1Y-uKtYrJfjqiMevHZFK6SNm3iNzi9vxyWeRNboDbbxv8RYf7N3wy77g/s200/indulas.png" width="120" /></a></h4>
<h4>
</h4>
<h4>
</h4>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<h4>
Készen álltok valami újra? Készen álltok egy másfajta regényre? Belevágnátok az ismeretlenbe? Ha igen, Akkor jó helyen jártok. Most kezdődik egy újabb kaland <i>Matthew M. D'Arc </i>tollából. Indulhatunk? Tessék:</h4>
<h3 style="text-align: center;">
<u><br /></u></h3>
<h3 style="text-align: center;">
<u><br /></u></h3>
<h3 style="text-align: center;">
</h3>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
<u><br /></u></h3>
<h3 style="text-align: center;">
<u>Prológus</u></h3>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg_RRwJ6RD4Q9NdNMl7fXVZDsj_TA1WAxOAmZtEICriRN-8JwGC1ExDaA5_xUFwIH_NU1B-t9k9hrvZFaSTkxdRX_9Y5m1cbkUejDqrXpztNjiWYeOoJB21OZaPrSELGsDoyXRU9HVcQ/s1600/%25C3%25BAjj%25C3%25A1sz%25C3%25BClet%25C3%25A9s.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="225" data-original-width="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg_RRwJ6RD4Q9NdNMl7fXVZDsj_TA1WAxOAmZtEICriRN-8JwGC1ExDaA5_xUFwIH_NU1B-t9k9hrvZFaSTkxdRX_9Y5m1cbkUejDqrXpztNjiWYeOoJB21OZaPrSELGsDoyXRU9HVcQ/s1600/%25C3%25BAjj%25C3%25A1sz%25C3%25BClet%25C3%25A9s.jpg" /></a></div>
A történet valamikor a múltban kezdődött, amikor az egyik lélek vallomást tesz.<br />
-<span style="white-space: pre;"> </span>Én Ingrid Sabellicus! Itt állok az idő kapuja előtt, hogy tovább lépjek és egy emlék töredékkel hagyjak a következő életre. Én nem akartam az lenni, ami. Nem tehetek róla, hogy kik voltak a szüleim, hiszen az apám, maga volt a megtestesült Gonosz, az anyám Jezabel, aki egykoron Júdea királynője volt és egy napon életre keltette, hogy egyik céljában segíthesse, azt tudom, hogy valamikor 102-ben születtem Romában. A szüleim először is hírnevet akartak szerezni, hogy később tovább költözhessenek, amikor elértem a tizenhárom éves kort, a szüleim, az Alvilágnak bemutattak, hogy apám áldását megkaphassam, de az áldással egy jogot is kaptam, azt a jogot, hogy újjászülethessek, és valamikor én lehessek az Alvilág királynője. Az áldás egy feltétel is volt, mit ér az a lány, ha megakadályozzák abban, hogy a barátját maga válassza ki és főleg akkor mit ér a lány, ha megfosztják attól, hogy ha eljön az idő igazi nőnek érezhesse magát. Amikor eljött a meghatározott idő visszaszülethettem. Tudtam, hogy én ki is vagyok, de közben fiúkkal is barátkoztam, kerestem azt a valakit, aki segít majd abban, hogy megszűnjön az áldás, tudtak volna segíteni de, az apám megtudta, a fiúkat meg megbüntette. Minden újjászületés idején más helyen laktunk, de valamikor elkövetkezett a hetedik újjászületésem és vele együtt egy költözés. Romából elköltöztünk Aachenbe, mert az apám ott kapott tanári állást.<br />
A történetem valahogy így vette kezdetét és az Aacheni beköltözéssel, de éreztem, hogy az új hely egy új remény a célom eléréséhez és végre egy új életet is kaphatok. Így halandóvá válhatok, és ami fontos nagyon igazi nőként élhetem az életemet, hiszen mindig is erre vágytam.<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><i>Az első részt jövőhéten kapjátok.<br />Addig is kitartást ebben a forróságban!</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-36592951850722145512017-07-30T17:55:00.001+02:002017-07-30T17:55:41.746+02:00E. M. Miller: Üzenet a túlvilágról - 1. fejezet 4-6<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<div>
<h4>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWPBVcnpxilo5zZPM-c81p2uxZSS1vk_tucfiPktIdDcdaALnmdjiHfP6OulvJ9IQAjjBmVI6DVDEH54dkLZA4DmfJba-RouYQqB_sCqN0f9raLzuwShecydxWuFcPqzb1yuczuT-jfw/s1600/nap.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="224" data-original-width="275" height="162" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWPBVcnpxilo5zZPM-c81p2uxZSS1vk_tucfiPktIdDcdaALnmdjiHfP6OulvJ9IQAjjBmVI6DVDEH54dkLZA4DmfJba-RouYQqB_sCqN0f9raLzuwShecydxWuFcPqzb1yuczuT-jfw/s200/nap.jpg" width="200" /></a>Előbb majd' hőgutát kapunk, utána megfagyunk, hogy végül a Nap tüze perzselje le rólunk a csontot is. Bár az időjárás hullámzik, mint a búzamező orkánban, azért vannak biztos pontjaink. Az egyik ilyen, hogy Hollótoll késik a bejegyzések felrakásával, a másik, hogy nem maradunk így sem regény nélkül. Emlékeztek mi volt<a href="http://tollestinta.blogspot.com/2017/07/e-m-miller-uzenet-tulvilagrol-1-fejezet.html"> múlthéten</a>? Elkezdtünk olvasni egy érdekes történetet furcsa eltűnésről, különös mosolyról, barátok elvesztéséről és sármos kollégákról. A folytatás pedig most következik. </h4>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
<b><i>4.</i></b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp7rmOwoYAmTBevnjVBFcuOtWZYszpxaJtJRkyS-fVc7Up4hLH0OSwyeF7ymZgfPuo8zpOjeC7n63ZMYf6NaIFKDHrZvba0LZkqiWMwbPJEOz7CWpXXolmfgQe_9Z1PYVI8a5yxyqyAQ/s1600/wear+black.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp7rmOwoYAmTBevnjVBFcuOtWZYszpxaJtJRkyS-fVc7Up4hLH0OSwyeF7ymZgfPuo8zpOjeC7n63ZMYf6NaIFKDHrZvba0LZkqiWMwbPJEOz7CWpXXolmfgQe_9Z1PYVI8a5yxyqyAQ/s200/wear+black.jpg" width="133" /></a>Engedéllyel a zsebünkben, visszaindultunk Sloughtba. Útközben a frissiben érkezett Peternek felvázoltam a helyzetet. Csöndben hallgatott engem. Semmit sem szólt hozzánk. Miután befejeztem a mondanivalómat, csak bólintott, jelezve tudomásul vette. Mielőtt elindultunk volna Mr. Morgan behívatta magához, és nagyban felvázolta előtte a helyzetet, így volt fogalma arról miről karattyolok. Leparkoltunk előttünk, majd átballagtunk Annekhez. Csak reménykedni tudtunk abban, hogy időközben, nem lécelt le otthonról. Szerencsénk volt, épp otthon tartózkodott, és ahogy az anyja mondta, eléggé furcsán viselkedett. Nem tudom leírni, vagy elmondani, ahogy ránk nézett, és a mosolya? Olyan volt mintha valaki egy erős ragasztóval odapasszírozta volna. Egyfolytában vigyorgott, és pofázott. Be nem állt a szája. Göndör vörös haját összefogta lófarokban, ahogy néztem az arcát, még egy furcsaság szemen ütött. Túlságosan erősen ki volt sminkelve. Ami rá egyáltalán nem volt jellemző. Aztán még jobban végig mértem. Eddig nagyon jó alakja volt, még mellben is. Én is sovány vagyok, meg kell hagyni, de ő túltett még ezen is. Iszonyúan sovány volt. Kilátszódtak a fekete póló alól a csontjai. Pár hét leforgása alatt, iszonyú mennyiségű súlyt veszített. Bekergetett minket a szobájába, de nem nézett ránk. A Hatalmas gardrób előtt állt, szétterpesztett lábakkal, és a ruháit dobálta a válla felett. Egy jó nagy kupac már tornyosult előttünk. Édesanyja egy hang nélkül jött be a szobába. Úgy rezzentünk össze mindhárman, amikor megszólalt a hátunk mögött. Hangja összetört és halk volt. </div>
<div>
– Amióta hazajött, ezt csinálja. Nem gondoltam volna, hogy hamar el tudsz szabadulni a munkahelyedről, és eljössz. Főleg az lepett meg, hogy mindhárman itt vagytok. </div>
<div>
– Én sem gondoltam volna. Itt volt dolgunk, és gondoltam, ha már erre járunk, beugrunk. – Összenéztem a fiúkkal, rájuk kacsintottam, szerencsére vették a lapot, és bólogatásba kezdtek, és rám kacsintottak. Arról hallgattunk, hogy erre a hazajövetelre, engedélyt kaptunk. Hadd higgye azt, Mrs. Strong, hogy az aggodalom hajtott haza minket. Amiben persze volt igazság, mert igenis nagyon aggódtunk Anneért. A jelenlétünk, megnyugvásként hatott az asszonyra. Megköszörültem a dolgot, és úgy egyszeriben letámadtam a kérdéssel a barátnőmet.</div>
<div>
– Mondd, Anne. Mit csinálsz? </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ő pedig mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, tovább dobálta a ruháit, még rám is jutott belőlük. Egyszerűen és közönyösen hozzávágta. Még azok is a kupacba kerültek, amelyeket nem olyan rég vásárolt, még az árcímke is rajtuk volt. </div>
<div>
– Pakolok. Úgy döntöttem, ruhatárat cserélek. A mester szerint, rég kiment a divatból a színes, mintás ruházat. Vissza kell térnünk a múlthoz, ahol nem volt más, csak a sűrű sötétség, ezért kell feketét viselni, egy alapszín. Jót kell cselekedni, mondá a mester. Ki jót cselekszik, jutalomban részesül. </div>
<div>
– Aha! Szóval inkább hallgatsz a feketeruhásokra, mintsem ránk. És lelkiismereted? Nem szólalt meg, a jó cselekedett közepén? – kissé gúnyosan és lenézően beszéltem. Rám nézett, egy percre a vigyor a képéről leolvadt, és undorodva nézett rám.</div>
<div>
– Neked is jót tenne egy kis változás. A mester biztosan szívesen látna. Bár, ha jobban belegondolok, te kilógnál a sorból. Lelkiismeret? Olyat mi nem ismerünk. Nincs az embernek lelke, így furdalása sem lehet. Csak egy igaz hitt van, amit a mester hirdet. És a hitünk szerint, a fekete a divat, elfedi a jót és utat mutat a rossznak. Kinyíljanak a kapuk, hol ő belépjen az életünkben, mert csak ő létezik. Áldassék a neve. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Bámultunk rá, az anyja ott zokogott a fiúk mellett. Egyszeriben nem ismertem rá a barátnőmre. Ha szépen akarnék fogalmazni, azt mondanám, elment a maradék esze is, ami volt neki. Anne meghibbant. </div>
<div>
– Neked elmentek otthonról, Anne! – mutattam neki, hogy értem. Amit nem kellett volna, mert mint egy dúvad támadt rám. Föl nem tudtam fogni, honnan van benne ennyi energia és erő. – Nézz magadra. Hogy nézel ki. Csont sovány vagy.</div>
<div>
– Semmi közöd hozzá. A mesternek így tetszem, és kész. Azazszelnek és a többinek. – Valahol az alagút végén fény gyulladt bennem. Mintha már valahol olvastam volna ezt a nevet. </div>
<div>
– Mibe keveredtél?</div>
<div>
– Semmibe. – eresztette el az ingem gallérját, és én a földre estem. – Ruhát? – nyújtotta felénk. Csak a fejünket ráztuk. Újra kiült az arcára a furcsa vigyora. Nem sokáig, mert Mrs. Strong közbeszólt. A kezét összekulcsolva, rimánkodott a lányának. </div>
<div>
– Kislányom, mit művelsz? Azok a drága a ruhák… spóroltál, hogy meg tudd venni őket, hogy örültél nekik.</div>
<div>
– Mrs. Strong kérem. Ez nem a legalkalmasabb pillanat. – Neil odalépett hozzá, és gyengéden húzni kezdte a lánya elől az asszonyt. Igaza volt. Nem ez volt a megfelelő pillanat. Ha arra van kedve, hogy a ruháit kidobja, akkor ki is fogja.</div>
<div>
– Semmi közöd hozzá anya, mit csinálok a ruháimmal. – feldúltan ordibálni kezdett, majd a ruhákat, amelyek épp a kezében voltak, az anyjához vágta. Aki erre még jobban hisztizni kezdet. Neil jobbnak látta, ha kivonulnak a szobából, és maga után kezdte húzni a nőt, aki megmakacsolta magát, és nem akart távozni. Peter segítségével, kivonszolták. Hálás voltam a két fiúnak, főleg a kimagasló lélekjelenlétükért. Mert én teljesen leblokkoltam. </div>
<div>
– Megmondanád hova mászkálsz éjszakánként, és hova tűnsz el napokra? Mert, hogy nem a kedves nővérkehez, abban biztos vagyok. – förmedtem rá. Rá néztem, és abban a pillanatban sajnálatot éreztem iránta. Szemei beesettek voltak, mély sötét karikák árkot húztak a szeme köré. A furcsa vigyor is eltűnt az arcáról. Ijedt tekintettel nézett rám, a ruháit magához szorította. Nem tudom honnan jött az ötlet, de egyszer csak felkiáltottam. Bevillant egy remek ötlet. </div>
<div>
– Tudod mit, Anne. Tartsunk túrkálót. Ha megtetszik egy ruha, ha akarod, elviszem. A többivel meg azt csinálsz, amit akarsz. – Nevettem rá. Úgy látszik remek ötlet volt, mert egy kisidő után felengedett, és mint egy kisgyerek, ugrándozni kezdett a szoba közepén, a méreg drága ruhákon. Úgy tartottam helyesnek, részt kell venni a játékában, még ha a megbomlott agy szüleménye is. Azt akartam vele elérni, hátha így megnyílik előttünk, és feltárja a valót. Nem sikerült. Másfélórán keresztül, ruhákat pakoltunk és cseréltünk. Mutatott nekem, egy ronda sárga csíkos, mélykivágású blúzt, ő szerinte, már ajánlotta nekem, és tetszett is számomra. Ráhagytam. Elvettem tőle. Eszem ágában sem volt hordani. Színes ruháit, felváltotta a fekete. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b><i>5.</i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1WDdud3FRH64ZTEJmYFyJ13ncTV8Bu7Zv74BkM1wHd3v8_5pU0pZrT38ClUPibUZLqZeIXvVYpUEu7Id6Vy5Z5aos7heLlHgMQnsOfeZzcP-2jUqTZGPGMBrPA4WyLzMadvzn09Mn2Q/s1600/dating+sites.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="183" data-original-width="275" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1WDdud3FRH64ZTEJmYFyJ13ncTV8Bu7Zv74BkM1wHd3v8_5pU0pZrT38ClUPibUZLqZeIXvVYpUEu7Id6Vy5Z5aos7heLlHgMQnsOfeZzcP-2jUqTZGPGMBrPA4WyLzMadvzn09Mn2Q/s200/dating+sites.jpg" width="200" /></a></div>
<div>
Egész úton, visszafelé tartva a rendőrségre, egyikünk sem szólalt meg. Ültünk az autóban és gondolkodtunk a történteken. Ölemben tartottam pár ruhadarabot, melyeket sikerült megmentenem a sorsától, arra gondoltam, ha majd egyszer észhez tér, visszaadom majd neki. Eszemben sem volt olyan gondolat, hogy neki majd egyszer sohasem lesz rá szüksége. Mert ahova kerülni fog, más divatot követnek. A dugó kellős közepén, váratlanul megszólalt az informatikusok gyöngye, vagyis a bátyám.</div>
<div>
– Most mit csinálunk? Mert amit ma láttam, túltesz minden képzeletemen. Az életben nem gondoltam volna róla, hogy ennyire meg fog változni. Kedves, aranyos, vidám lány volt. Most már bevallom, gyerekként bele voltam esve, és azt terveztem elveszem feleségül. - döbbenten meredtem rá. Sohasem mondta nekem, hogy szerelmes lett volna Annebe. – Szerintetek ki az a mester? – fordult hátra, és a lámpa pont akkor váltott zöldre, és a hátunk mögött dudaszó hangzott fel. Visszafordult, és araszolni kezdett. </div>
<div>
– Nem tudom. Mondott egy nevet. Azazel. Mintha már valahol hallottam volna. – ők hárman csak a vállukat vonogatták. – Hogy mit csinálunk? Főnöki utasításra, beregisztrálunk ezekre a weboldalakra. Azazel. Biz' isten hogy valahol már hallottam. </div>
<div>
– A társkeresővel kezdjük. Csak ki kellene találnunk valami jó nevet. Ütőset, amiről nem jönnek rá elsőre, hogy kamu és hogy kik is vagyunk valójában. – kezdte a kioktató szövegét Peter. – Jó lenne tudni azt is, hogy Anne, milyen név alatt regisztrált be. </div>
<div>
Olyan sokat nem is kellett agyalnunk rajta. Próba szerencseként véletlenül beütöttem a becenevét és a születési évének utolsó két számjegyét. A jelszó is adta magát. Rég elhunyt kutyájának a neve volt. Első körben, a társkereső oldalra regisztráltunk be. Abban a pillanatban, ahogy jóváhagytuk, a megerősítő üzenetet, megérkezett az első üzenet. Meg sem lepődtem az üzenet küldőjének nevén, úgy éreztem telitalálat volt. És a megérzésem, hogy ezzel a bizonyos névvel már találkoztam, még jobban megerősítette azt a gyanúmat, amit már hetek óta, vélni gondolok. Nem telt el öt perc, és egy újabb üzenet futott be. Összenéztem a fiúkkal, akik kérdőn néztek rám. A felhasználói név, melyet az üzenetet küldték, adta magát. A másik küldő, An</div>
<div>
ne volt. </div>
<div>
– Bingó! Most semmi kétségem az felől, hogy Anne, milyen alakokkal szűrte össze a levet. A mester és Azazel. Most már értek mindent. Ez egy nem minden napi társkereső oldal az fix. Vagyis, ez nem társkereső oldal, hanem csupán annak a látszatát akarja kelteni. </div>
<div>
– Nem értem. Dögöljek meg, ha én ezt most megértem. – az okoskodó bátyám, végre valamihez nem értett. </div>
<div>
– Az informatikus mindenedet. Te törsz fel tesztelés céljából honlapokat, és nem érted meg a lényegét? – Ez egy híveket toborzó oldal, nem pedig társkereső, ahogy hirdeti magát. Ha egy ártatlan személy, aki társat akar talán magának, és beregisztrál jobbra-balra, belebotolhat ebbe, és nem veszi észre, hogy csapdába esett. És mire rájön, késő, pupák. – Most kivételesen Neil volt a kioktató. </div>
<div>
– Jól van már. Értem. Ki az az Azazel, és huncutka?</div>
<div>
– Mondtam már, hogy valahol mintha már olvastam volna ezt a nevet. Azazel a sátán egyik katonája. Főördög, ha úgy jobban tetszik. Vagy maga a főördög, és neki vannak a katonái. Várjál, nem. Ő maga a főördög. </div>
<div>
– Ne haragudjatok, de eszembe jutott, hogy fel kell hívnom az anyám. </div>
<div>
Kiment a szobából, a másik oldalon azonnal felvették a telefont. London külvárosában, egy elhagyott kastélyban Azazel kinyomta a telefont. Belezbub kérdőn nézett a mesterére. Magas, kisportolt testalkatú, divatosra nyírt hajú, és öltözetű " ördög" szólásra kért engedélyt. </div>
<div>
– Asmodeus telefonált, mester? </div>
<div>
– Úgy van. Úgy tűnik, újak játszanak a csapatban. Vagyis szeretnének. Most ismerkednek a sátán tanaival. Anne-nek légy szíves üzenj. Hogy a sátán arra kéri őt, fejezze be az írogatást. Az urunk nem nézi jól szemmel, hogy állandóan a chat-en lóg. Készüljön fel testileg és lelkileg a beavatásra. Eljött az ő ideje, hogy végleg közénk tartozzon.</div>
<div>
Belezbub meghajolt, majd távozott. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Csak bámultuk a képernyőt. Anne nem lacafacázott, hanem a dolgok elejébe vágott. Közben Neil is visszatért közénk.</div>
<div>
– Nézzétek. Most már egészen biztos vagyok abban, hogy ő, ami Anne-nünk. – Olvasni kezdtem a szöveget, néha elcsuklott a hangom, a sírás fojtogatott. "Ma itt jártak a barátaim, feltűnt nekik hogy mennyire jókedvem van. De átvertem őket, ahogy mondtad Mester. Minden ruhámat kidobtam, ahogy parancsoltad, új ruháim kérésedre fekete, a maradék pénzem, letétbe helyzetem." Egyszerűen, nem tudom felfogni, hogy ez az értelmes, okos, segítőkész, mindig visszahúzódó lány, ennyire nagy örültséget kövessen le. Nézzétek. Azazel üzent nekünk és válaszra vár. </div>
<div>
– Én sem tudom felfogni, hogy ilyenre lenne képes. Vajon mi késztette? Mi volt a motiváció? Sőt mondok jobbat. Valakinek mindezt tudatosítania kellett számára, mind ezt. Átmossa az agyát, és lelkesítse. – Gondolkodott hangosan a bátyám, és valahol igazat adtam neki, mert mindenben igaza volt. </div>
<div>
– Én ebből most inkább kimaradok, mert alig ismerem. – mondta Neil. – Arra még nem válaszoltál, hogy miért hívatatja magát Huncutkának? </div>
<div>
– Mert az iskolában, mindig így hívták a tanárok. – Válaszoltam. – Válaszolni kellene, Azazelnek. Úgy látom, vonalban van. Azazel vagyok, a sátán egyik katonája. Szeretnélek titeket jobban megismerni, úgy látom, képesek lehetnétek befogatni az ördög tanításait. Köszöntünk az oldalunkon. Csak ő képes arra, hogy híveit a megfelelő útra terelje, és megtalálják társaikat. Üdvözlégy sátán. – Bátyám gondolkodott egy pillanatot. majd diktálni kezdett.</div>
<div>
– Írd! Azazel! Mily dicső számunkra, hogy végre megtaláltunk titeket, a társainkat. Rég nem hiszünk Istenben, nagyot csalódtunk az ő tanításában. Sosem hallgatott meg minket, elfelejtette azt, hogy mi létezünk. Állandó kudarcok értek minket, és elfordultunk tőle. A vigaszt számunkra már csak te jelented nekünk. Kérünk hallgass meg, és fogadj be minket. </div>
<div>
Azazel arcán nagy mosoly jelent meg, mikor megérkezett az üzenet Barbara jóvoltából. Mefisztó lépett be.</div>
<div>
– Dicsőség a sátánnak. Hívattál, mester? </div>
<div>
– Ó igen, kedves, Mefisztó. Úgy tűnik, újak játszanak a csapatban. Dicsőség a sátánnak. </div>
<div>
– Dicsőség! Mily öröm számomra, hogy egyre többen, megtalálnak minket, és befogadni kívánják a sátán tanait. </div>
<div>
– dicsőség! Fel kell készülnünk az újak érkezésére. Te leszel a beszervező.</div>
<div>
– Igen, mester. Miért én? Miért nem Asmodeus? </div>
<div>
– Neki más dolga lesz. Anne. Ő fogja felkészíteni a beavatásra. Eljött az idő, hogy végre közénk tartozzon. Végleg. És a többi kedves testvérünk, akik végleg nálunk maradtak? – Kis gúny érződött a kérdésben. </div>
<div>
– Igen, mester, ahogy kérded. 666 méterrel egymástól, ötágúcsillag alakban. – S felnevetett, vele együtt nevetett a mester is. </div>
<div>
– Mefisztó? A nevemben járj el az újakkal. Minél előbb látni szeretném őket. </div>
<div>
– Ahogy parancsolod. </div>
<div>
Mefisztó meghajolt és távozott. Azazel válaszolt az üzentre, mi pedig tűkön ültünk az idegtől. Ekkor lépett be a főnök titkárnője. Húszas éveinek elején járó, szöszibaba. Vékony testalkatú, hosszú hajú, kék szemű lány volt. Mini kiskosztümben libbent be, minden reggel. ráadásul szűk volt, és feszült a hátsótájékán. Haját állandóan dobálta. Megfordultunk, és a bögyökét bámultuk. A fiúk szemei, jojóztak, majd kiestek a helyükről. Kihúzta a mellkasát, csípőre téve a kezét, a fiúkkal kacérkodva közölte, miért is tette be hozzánk a lábát. Úgy véltem, mind ez, miattam csinálja, főleg Neil miatt. Hangja parancsoló volt, és hallatszott rajta, kissé féltékeny a kislány. Úgy látszik, bögyöskének Mr. Morgan az ideálja. </div>
<div>
– Ó! Szóval, ti vagyok az Anne Strong csoport? Mindjárt gondolhattam volna. Kire is bíznának egy ekkora horderejű ügyet. Mi az az Anne Strong ügy?</div>
<div>
– Semmi közöd hozzá! – vágtam hozzá feldúltan. Nem tetszett neki a válaszom, felhúzta az orrát. – Miért is küldött hozzánk Mr. Morgan? </div>
<div>
– De nagy lett a szád, Barbara! Mr. Morgan vár titeket az irodájában, ezzel az üggyel kapcsolatban akar veletek beszélni.</div>
<div>
Megfordult, bevágta az ajtót, hogy a szemöldökfa is beleremegett. Összenéztük, megrántottuk a vállunkat, és besétáltunk Mr. Morgan irodájába. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b><i>6.</i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh80IjlvJKEyNGeHGxYprckY8IfY3oN318YhmlM0y3C_6xdYV4QI6v1H3e0QQPXixCckOKV-yhKAm75LwIIVVyzYlAaxsERCRq7q7lCxJ5MAjVCKLT2rzacglkyBdy-vzIqtFmsz05dPw/s1600/s%25C3%25A1t%25C3%25A1nista+szimb%25C3%25B3lum.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="189" data-original-width="370" height="101" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh80IjlvJKEyNGeHGxYprckY8IfY3oN318YhmlM0y3C_6xdYV4QI6v1H3e0QQPXixCckOKV-yhKAm75LwIIVVyzYlAaxsERCRq7q7lCxJ5MAjVCKLT2rzacglkyBdy-vzIqtFmsz05dPw/s200/s%25C3%25A1t%25C3%25A1nista+szimb%25C3%25B3lum.jpg" width="200" /></a></div>
<div>
Anne, Azazellel szemben állt, London külvárosában, egy kastélyban. A vezető rámutatott egy székre, és kérte a lányt, hogy üljön le. Anne kissé megijedve helyet foglalt Azazellel szembe. </div>
<div>
– Asmodeus, mindent elmagyarázott, hogy viselkedj a szüleiddel és a barátiddal szemben? </div>
<div>
– Asmodeus mindent elmagyarázott, mester. </div>
<div>
– Amint hallottam, kissé túljátszottad a szerepedet. </div>
<div>
– Bocsáss meg, mester. </div>
<div>
– Én megbocsájtok. De nem ezért hívattalak ide. Belezbub, beszélt veled?</div>
<div>
– Csak annyit mondott, beszélni óhajtasz velem. </div>
<div>
Azazel közelebb hajolt Annehez. megpaskolta az arcát, a keze nyoma helyén, kissé piroslott az arca. </div>
<div>
– Anne! Elérkezettnek látom az időt, hogy végérvényesen a testvériséghez csatlakozz!</div>
<div>
A lány arca felderült, a szeme reménnyel és fényességgel telt meg. A hír hallatán, eltűnt a bánat a pofikájáról. </div>
<div>
– Dicsőség a sátánnak! Végre, hozzá tartozom majd, őt szolgálom! </div>
<div>
– Asmodeus, mindenben a segítségedre lesz. Remélem, hamar megérkezik. Mindent el fog mondani, mi fog történni. </div>
<div>
Azazel felállt, és otthagyta a kábult lányt.</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Mi lesz a beavatási szertartás? Mire fognak rájönni a nyomozók? Mi is ez a sátáni szekta?</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Tarts velünk jövő héten is, és reméljük fény derül néhány titokra. </i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-55689785254122560202017-07-25T14:10:00.000+02:002017-07-25T14:40:17.869+02:00Babonagabona, arassunk népi hiedelmet!<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYGzhp7zWCck6y1rPT02YQwVbfTm_62saYIjtcMSnJJm53XJgrGOPCCyb-4lzIePFKXqnBBKZGqkbB2z2hQyjPvorLbPOPLHC-egwbQwDuOTEsDaAeiQxbBqnw66zAoZtABQg6gTSaYw/s1600/gabonamez%25C5%2591.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="225" data-original-width="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYGzhp7zWCck6y1rPT02YQwVbfTm_62saYIjtcMSnJJm53XJgrGOPCCyb-4lzIePFKXqnBBKZGqkbB2z2hQyjPvorLbPOPLHC-egwbQwDuOTEsDaAeiQxbBqnw66zAoZtABQg6gTSaYw/s1600/gabonamez%25C5%2591.jpg" /></a>Mindannyian ismerünk átlagos babonákat, amiket esetleg még be is tartunk. És vannak olyanok, amiket már senki nem igazán vesz figyelembe, vagy épp szórakozottan megemlíti, de minden komolyságot mellőzve. Arassunk le néhány mindennapi vagy éppen különösebb babonát! </h4>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVLP1hfszoSJiDQ2YxCIOr11EP_rleE8m_l1fO0FJSIM4-U6GEQTxfgU-UVOuqXCpT_c7tDqCQTG92f_fUdrLs1vzFIz4QKXEcKhaJ9uM9Cnh9yNzqbMjWMgot2FODGrH-CI1thBnCZA/s1600/chat+noir.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVLP1hfszoSJiDQ2YxCIOr11EP_rleE8m_l1fO0FJSIM4-U6GEQTxfgU-UVOuqXCpT_c7tDqCQTG92f_fUdrLs1vzFIz4QKXEcKhaJ9uM9Cnh9yNzqbMjWMgot2FODGrH-CI1thBnCZA/s200/chat+noir.jpg" width="200" /></a><b><u>Chat Noir:</u></b></div>
<div>
Békésen sétálgatsz az utcán, fütyörészel, (mert miért is ne?) és egyszer csak a semmiből eléd toppan egy tündéri kis szőrpamacs. Ekkor még nyugodt vagy. Meglátod, hogy a bundája nem sötétszürke hanem egyenesen fe-ke-te, és a víz máris a megzavart hangyaboly katonáinak sebességével patakzik rólad. Egy gondolatod maradt: Merre fog indulni? Mert nem mindegy, hogy jobbról barra vagy barról jobbra! Inkább hátra arcot veszel és elfutsz Kukutyinba, nehogy keresztezze az utad. </div>
<div>
<i>Összegezve:</i> Ha meglátsz egy fekete macskát teljesen mindegy milyen irányból és merre tart, HÉT peches év vár rád, ha atombombát dobsz rá, akkor is. </div>
<div>
<i>Mit tehetünk? </i>Fessük át az összes sötét tappancsost fehérre. Ellenvetés? Nincs. Mindenki vegyen festéket.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn26d1Fpk1MSENzB9N_dSjyHxFK1gUUKXoUm-v0IElPIx6UK5abGW_ERU1J64F5pQGC8SqUMgq_9d6xh61SOqm5IFCBvkvsNRAV4lbr_C-n46pMFUMnb9p5_B9gMYrQFDg7arucqr8aw/s1600/boszi.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="1024" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn26d1Fpk1MSENzB9N_dSjyHxFK1gUUKXoUm-v0IElPIx6UK5abGW_ERU1J64F5pQGC8SqUMgq_9d6xh61SOqm5IFCBvkvsNRAV4lbr_C-n46pMFUMnb9p5_B9gMYrQFDg7arucqr8aw/s200/boszi.jpg" width="200" /></a><b><u>A takarítónő bosszúja:</u></b></div>
<div>
Késő estig dolgozol a cégnél. Már szinte mindenki hazament. Összeszeded a cókmókod és elindulsz kifelé. Furcsa zajra leszel figyelmes és az árnyak is megelevenednek. Sietősre fogod a lépteid, de ekkor megjelenik egy alak előtted hatalmas cirokseprűvel és galádul körbe söpör. Elintézte neked a balszerencsét hét évre! Jah, nem, nem mész férjhez. Vagy valamelyik a kettő közül. Tessék választani, szabadon elvihető.</div>
<div>
<i><u>Összegezve:</u> </i>az összes kedves takarító néni és bácsi, akivel találkozunk elátkozhat, mivel boszorkány vér folyik az ereikben, vagy a seprűjük ereiben és ha felbosszantod, jajj neked. </div>
<div>
<i><u>Mit tehetünk?</u> </i>Megbecsüljük az összes kétkezi munkást, biztos ami biztos. Ki ne akarna férjhez menni? Na ugye srácok! </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoFypfKGaf6PUVunMXestr6_FaYstPzOluNzwUe3xZSA_MNuNmoZ0jlYSkhG5xgkU8a4jusggniBEinVgCjdBe90NjoyPLHmtS6Q6pS5N82y28ViRm2rDrfT1g7Z1B-Cwb0wJ8w_kCbQ/s1600/t%25C3%25B6r%25C3%25B6tt+t%25C3%25BCk%25C3%25B6r.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="385" data-original-width="620" height="123" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoFypfKGaf6PUVunMXestr6_FaYstPzOluNzwUe3xZSA_MNuNmoZ0jlYSkhG5xgkU8a4jusggniBEinVgCjdBe90NjoyPLHmtS6Q6pS5N82y28ViRm2rDrfT1g7Z1B-Cwb0wJ8w_kCbQ/s200/t%25C3%25B6r%25C3%25B6tt+t%25C3%25BCk%25C3%25B6r.jpg" width="200" /></a></div>
<div>
<b><u>Tükröm, tükröm:</u></b></div>
<div>
Csinosítgatod magad egy esti kis kiruccanásra, rúzs, műpilla miegymás. Éppen elkészülnél az arcra kent "műalkotással", amihez kihasználtad egy festőiskola egy évre való készletét, és meg akarod nézni a végeredményt. De mivel a kezed éppen epilepsziás kecskebékát akar játszani, kiesik az ujjaid közül a sminktükör és darabjaira esik szét (vagy SX7). Te pedig úgy döntesz, hogy inkább otthon maradsz, csini ruci ide vagy oda, de nem kockáztatod meg, hogy elüssön egy kamion vagy rád essen egy zongora egy építkezésen. </div>
<div>
<i><u>Összegezve:</u> </i>bármilyen, ablaknál jobb tükröződéssel rendelkező, tárgy leejtése a szokásos hét év balszerencsét vonja maga után. Mert a hét a mindenünk. </div>
<div>
<i><u>Mit tehetünk?</u> </i>Minden tükröt vonjunk be buborékfóliával, 5 réteg párnahuzattal, ássuk el a föld mélyére és hogy biztosak legyünk, hogy nem törnek el még a "sírjukra" is tegyünk golyóálló mellényt. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b><u>Kenyeret és... kenyeret:</u></b></div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjejKvYfwbCV2desUECmrMKqkP1IRXp7iS9Tw824uSKe7S__abFUfb7xs0nP2OGRSMJouwGW2j3llD1NU6lLs3KYt9AfFSRhl0a5vElsY460FGF33P9iHXPGuFiZqDW3rIDGDA_6YH2Gg/s1600/keny%25C3%25A9r.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="447" data-original-width="670" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjejKvYfwbCV2desUECmrMKqkP1IRXp7iS9Tw824uSKe7S__abFUfb7xs0nP2OGRSMJouwGW2j3llD1NU6lLs3KYt9AfFSRhl0a5vElsY460FGF33P9iHXPGuFiZqDW3rIDGDA_6YH2Gg/s200/keny%25C3%25A9r.jpg" width="200" /></a>Lófrálsz épp a faluban, mondjuk a múlt század közepe táján. Nagyon megéhezel és hirtelen finom ételek illata tölti meg az orrod. A szaglóhámod hadat üzen az éhségközpontodnak, a gyomrod elkezd saját lábakat növeszteni, jelezve, hogy nem vagy elég gyors. A sülő hús, a rántott békacomb, a tavalyi pálinka és az érett gyümölcs aromája az ablakhoz csalogat. Bepillantasz és elborzadva állapítod meg, hogy három boszorkány van benn és épp a magadfajta éhenkórászokat akarják magukhoz édesgetni. A tarisznyádban lévő veknit gyorsan előhalászod, és az abból kiszakított darabokkal elkezded dobálni a házat és a boszorkányokat, hogy el tudj menekülni.</div>
<div>
<u><i>Összegezve</i>:</u> Ha rájössz, hogy boszorkánnyal van dolgod (amit könnyű megállapítani, ha láttad a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=qvzNfKvIG9s">Gyalog Galopp</a> című Monti Python klasszikust) akkor szedd elő az uzsonnára csomagolt szendvicset és vágd hozzá. Közelről. A képébe. Használni fog. Higgy nekem!</div>
<div>
<i><u>Mit tehetünk?</u> </i>Mindig legyen nálunk kenyér (a frissessége szerintem elhanyagolható), mert az Krisztus teste és azt nem bírják ki a boszorkányok. (Vajon ha nyakon öntöm borral akkor mennyire fog rám haragudni?)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYYkANx35S9k6Jq7-3Q8SJ8DxZBAr41UOeBJ5OIFhFCDg1Enw5EN86-qdPxEw5wcSMMSP9HpBRCuc40Rqg-0RiCNx7I23ZNVSu3QzQv8UwtSHHuKawKUAc6wjggVu9txOCKSN3uLn41g/s1600/l%25C3%25B3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="391" data-original-width="400" height="195" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYYkANx35S9k6Jq7-3Q8SJ8DxZBAr41UOeBJ5OIFhFCDg1Enw5EN86-qdPxEw5wcSMMSP9HpBRCuc40Rqg-0RiCNx7I23ZNVSu3QzQv8UwtSHHuKawKUAc6wjggVu9txOCKSN3uLn41g/s200/l%25C3%25B3.jpg" width="200" /></a></div>
<div>
<b><u>Lovak és tartozékaik:</u></b></div>
<div>
Egy mezőn poroszkálsz a négylábú hátasoddal, amikor is a következő dolog történik: hallasz egy koppanást, leesel a nyeregből, rá a gazra. Két dolgot pillantasz meg. Az egyik Nyihaha úrfi bal hátsó patkója, a másik egy négy levelű mutáns lóhere a háromlevelű társai közt. Reakció? Heuréka! Méghozzá duplán.</div>
<div>
<i><u>Összegezve:</u> </i>A lópatkó nagy szerencsét jelent, ráadásul minél régebbi, használtabb, annál jobb, és a négylevelű kis mutálódott növényünk is (nemcsak az írek szerint) nagy szolgálatot tud tenni, de csak akkor, ha "csak úgy" akadunk rá és nem keressük.</div>
<div>
<u style="font-style: italic;">Mit tehetünk?</u> Gyakran sétálgatunk a lóheremezőn és próbálunk hirtelen lenézve rálelni egy kis szerencsecsomagra. Utána irány az istálló, orozzunk el néhány feleslegessé vált patkót. Ezután, vagy hatvan tonna teherrel megpakolva, irány a kaszinó!</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg18HSWonh6F22AgFWSzS9vb_je3FjfWOqIEZPvwG9U7jSHbzWhHWF-RUmH25qSVuNYuVatHYizsPp34z4EeLDsZyqyX3CNRT959RdD0Du0RYi0IsR0m55WajTBt2yg_zOp1XMjFi33iA/s1600/bor.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="200" data-original-width="300" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg18HSWonh6F22AgFWSzS9vb_je3FjfWOqIEZPvwG9U7jSHbzWhHWF-RUmH25qSVuNYuVatHYizsPp34z4EeLDsZyqyX3CNRT959RdD0Du0RYi0IsR0m55WajTBt2yg_zOp1XMjFi33iA/s200/bor.jpg" width="200" /></a></div>
<div>
<b><u>Ki ne öntsd/borítsd!</u></b></div>
<div>
Éppen a barátaidnál vagy vendégségben. Fenséges minden fogás, a teríték kifogástalan, a társalgás pereg, mint a rockkoncerti dobszóló. Amikor a borodért nyúlnál véletlenül felborítod a sót. Erre hatalmas összeszólalkozás üti fel a fejét, mindenki kiabál. Hiába dobálod mindenfele, csak nem hagyják abba. Hogy mentsd, ami menthető kiborítod a Tokai Aszús poharad. Erre mindenki elcsendesül és figyeli merre folyik a vörös lé. Amint megállapodik valakinél, a társaság kezet fog az illetővel. Szép mentés volt!</div>
<div>
<u style="font-style: italic;">Összegezve:</u> Ha a sószóró kiborul az asztalon, az veszekedést jelent. Hogy ezt megelőzd, a hátad mögé kell dobnod. A bor pedig afelé az ember felé folyik, akinél keresztelő lesz, azaz gyermekáldás.</div>
<div>
<u style="font-style: italic;">Mit tehetünk?</u> Locsoljunk minden kedves ismerősünkre valami lőrét (a bor minősége nincs amúgy sem meghatározva) és a lakásból minden sót vagy sós dolgot távolítsunk el. Csak nehogy ezért pöröljenek velünk végül!</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMd7LkctNXkRQ3pBKV34cyQ4WqC6-_AkECH63ybvK3icKV_obEAXD3M6QrS3EJTljIees71zdXnHFWp3AX_PRkOKws4gxkrGDHzUcg7C6oC8BoWbKTv546LISL5vjh1ufxX7gmrRsqew/s1600/viszket%25C5%2591por.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="640" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMd7LkctNXkRQ3pBKV34cyQ4WqC6-_AkECH63ybvK3icKV_obEAXD3M6QrS3EJTljIees71zdXnHFWp3AX_PRkOKws4gxkrGDHzUcg7C6oC8BoWbKTv546LISL5vjh1ufxX7gmrRsqew/s200/viszket%25C5%2591por.jpg" width="200" /></a></div>
<div>
<b><u>Testrészek és azok nyavajái:</u></b></div>
<div>
A kisöcséd nagyon kedves természet. Mindig is imádott... kitolni veled. A mai tréfája gyanánt viszketőport csempészett a ruhásszekrényed megannyi lakójába. Reggeli öltözés után egy indiánokat megszégyenítő esőtáncot lejtesz le, miközben próbálsz megszabadulni a ruháidtól vakarózás közben. Ráadásképp beütöd a könyököd. Szerencse vagy balszerencse? Ki mennyit talál el?</div>
<div>
<i><u>Összegezve:</u></i> A szem és a tenyér viszketésénél figyelembe kell venni, hogy a bal vagy a jobb oldal viszket. A bal szem örömöt, míg a jobb bánatot jelent. A bal kéznél pénzt adsz, a jobbnál pénzt kapsz. Csak nem szabad megvakarni, mert akkor kivakarjuk a szerencsét. Meg érdemes nem összekeverni a két oldalt. Az orrviszketést általában "átragasztjuk", hiszen ha viszket az orrunk, akkor haragosak leszünk valakire, viszont aki megvakarja a sajátját, akkor kikerül az "áldozatok" közül. A könyök beverése bármilyen felületbe (a káromkodás hosszától és szaftosságától függetlenül) vendég érkezését vetíti előre.<br />
<br />
<br />
<br />
További érdekességekért keressétek fel <a href="http://sokszinuvidek.hu/mozaik/veluenk-elo-nepi-babonak">ezt</a> a honlapot. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Mit tanultunk ma? Bármi ér minket, az vagy pech vagy mázli. Figyelni kell a számokra és az oldalakra. </i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Sok malacot és patkót kívánok!</i></b></div>
<div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-85181696138363985192017-07-23T22:25:00.002+02:002017-07-27T15:41:05.597+02:00Johanna útja: mi lesz helyette?<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsyPujJYL0-Gq9rtKLHhx-eLg_OHOYiTUrYvSIP8Yzgf9yrNwTs8Us0Jssa72ItAGExMzxwg5vzLeBEUHfFs_mmCYjm71hOb3I7T_CVfUvWy5aWoABTKgo-Kt5mlRNU576kHOclQAVYg/s1600/19858526_1451804188175548_1951895540_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsyPujJYL0-Gq9rtKLHhx-eLg_OHOYiTUrYvSIP8Yzgf9yrNwTs8Us0Jssa72ItAGExMzxwg5vzLeBEUHfFs_mmCYjm71hOb3I7T_CVfUvWy5aWoABTKgo-Kt5mlRNU576kHOclQAVYg/s200/19858526_1451804188175548_1951895540_n.jpg" width="133" /></a>Régebben futott egy történelmi regény a blogon, a <i><a href="http://tollestinta.blogspot.hu/p/matthew-m-da.html" target="_blank">Jeanne D'Arc Nemzedéke</a>. </i>Ez sajnos nem fog folytatódni, azt hagyjuk csak a <a href="https://www.wattpad.com/story/76327428-jeanne-d%27-arc-nemzed%C3%A9ke-befejezett" target="_blank">Wattpad</a>ra. Ehelyett <i><a href="http://tollestinta.blogspot.hu/p/matthew-m-darc_23.html" target="_blank">Matthew M. D'Arc</a> </i>másik alkotásába fogunk bele, aminek címe az <i>Apokalipszis Lovasai -Az Alvilág lánya. </i></h4>
<div>
<i><br /></i></div>
<div>
Néhány kulcsszóval kelteném fel az érdeklődéseteket. Íme ezek a következők:</div>
<div>
- apokalipszis (meglepő mi?)</div>
<div>
- angyalok</div>
<div>
- harc</div>
<div>
- lélekcsere</div>
<div>
- jelen és múlt</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>A prológus jövő vasárnap érkezik!</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-22835276418016117972017-07-22T08:00:00.000+02:002017-07-27T10:16:43.229+02:00E. M. Miller: Üzenet a túlvilágról - 1. fejezet 1-3<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhajH0c2gHw1x8tIuuGymd7Hf1haKwF1t726I4Ho1xSgrFwZ4za2UyESHeJ6GWp6pkZZ8BJBO5iWA8HG5tNwbbykECmXHn-e7dUVLR839x3iHs2DXWkYTQgN1hK1OFJ5H5bR0uUYjQiXw/s1600/nyitott-konyv.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="334" data-original-width="500" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhajH0c2gHw1x8tIuuGymd7Hf1haKwF1t726I4Ho1xSgrFwZ4za2UyESHeJ6GWp6pkZZ8BJBO5iWA8HG5tNwbbykECmXHn-e7dUVLR839x3iHs2DXWkYTQgN1hK1OFJ5H5bR0uUYjQiXw/s200/nyitott-konyv.jpg" width="200" /></a>Már hónapok óta nem került fel regényrészlet a blogra. Mint már írtam, nem a régi folytatása következik, hanem egy merőben más, mind témáját mint hangulatát tekintve, ha minden igaz. <i>E. M. Miller: Üzenet a túlvilágról</i> című alkotása még befejezetlen, de nem kell aggódni. Semmiről sem maradunk le, hisz csak szépen lassan fogjuk követni. Kezdhetjük? Belevághatunk egy új kalandba? Igen? Hát akkor íme:</h4>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
<u>I. A halál</u></h3>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjT9pdUCiaeUp7xkGyc6AzI32Q947S8KLdqr2z3toDQX4lDwlpPDqXqK6HNzMQXU8jrWEC_IOu-ZGNYZ9arsCQlDthyphenhyphen2buoUY2u91oD0PopVaJWm46n99_od5GJske1mpuJ9NrpRQXyNQ/s1600/altat%25C3%25B3+pirul%25C3%25A1k.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="410" data-original-width="600" height="218" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjT9pdUCiaeUp7xkGyc6AzI32Q947S8KLdqr2z3toDQX4lDwlpPDqXqK6HNzMQXU8jrWEC_IOu-ZGNYZ9arsCQlDthyphenhyphen2buoUY2u91oD0PopVaJWm46n99_od5GJske1mpuJ9NrpRQXyNQ/s320/altat%25C3%25B3+pirul%25C3%25A1k.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;"><b><i>1.</i></b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;"> Amikor beköszöntött az augusztus, közülünk
senki sem gondolta, hogy tragédiával kezdődik és temetéssel zárul. Anne, a
legjobb barátnőm, bevett egy csomó altatót, nyugtatóval keverve. Öngyilkosságot
követett el. Édesanyja és testvére találtak rá. Még búcsúlevelet sem hagyott
maga után. Miért tette? Senki sem tudta megmondani, sejtésünk volt csupán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">Egy
borús tavaszi napon kezdődött minden. Anne egyik napról a másikra megváltozott, magába fordult, zárkózott
lett, nem beszélt senkivel, még velünk sem. Állandóan a gép előtt ült, a
közösségi és a társkereső oldalakat bújta. Hiába próbáltunk beszélni vele, nem
hallgatott egyikünkre sem, ment a saját feje után. Rám mindig hallgatott. Most nem. Teltek a hetek, és újabb fordulatot vett a
viselkedése. Egyszerűen jókedvű lett. Kidobta az összes ruháját, amelyeket
mindig oly gondosan megválogatva vásárolt, mert nem volt mindegy, milyen
anyagból készült, és milyen minta volt található rajta. Alig tudtuk
édesanyjával, és a bátyámmal, Peterrel megmenteni őket. Vidám, színes ruháit
felváltotta a fekete. Sosem válogatta meg a barátait, hisz rajtunk kívül nem
igazán beszélt senkivel. Ám ezek az idők elmúltak, és időről - időre el -
eltűnt otthonról. Rövidebb, végül egyre hosszabb éjszakákra maradozott ki. Estéről - estére lejátszódó eltűnések,
filmekbe illő jelenettel fértek össze.
Menetrendszerűen, pontba 22. órakor a ház előtt megállt egy fekete színű
limuzin. Mindig három férfi érkezett. Magasak voltak, az öltöny, amit viseltek, a
legdrágább anyagból készült. A háromból
két férfi barna hajú volt, míg a másik szőke. Az esti óra ellenére,
napszemüveget hordtak. Magabiztosan, mosoly nélkül álltak az autó előtt. Sosem
köszöntek Anne-nek. Anne beszállt az autóba, majd ahogy érkeztek, úgy távoztak
a házuk elől. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Nem lesz ennek jó vége, Anne, hidd el. – Mondtam neki oktatóan, pedig nem
akartam. – Tönkre fogod magad tenni,
hogy állandóan ezeket az odalakat bújod. - De Anne, továbbra is a képernyőt
bámulta. – Miért nem olvasol könyvet? Bezzeg régen, alig vártad, hogy hétvége
legyen és elmenjünk, biciklizni, kirándulni vagy a standra a fiúkat
bámulni. – Nem válaszolt. Párperc elteltével levette a tekintetét a
monitorról, felém fordult. Barna szeme rideg, üres, de egyben parancsoló
volt. Hangja érzéketlen, érződött rajta
a lenézés. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Békén hagynál végre, Barbara? Idegesítesz! Azt csinálok az életemmel, amit akarok.
Ha tönkre akarom tenni, akkor tönkre is teszem. Olyan, vagy mint az
anyám. Mindenbe beleszólsz. Ahhoz tartsd magad, hogy nem otthon vagy, hanem
nálam. Én nem vagyok a testvéred. Vele beszélhetsz így, de velem nem. – visszafordult a monitorhoz és tovább
bámulta a képet. A képről a démonológia egyik ismert figurája nézett vissza
ránk. Maga behemót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Kérlek! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">Nem
mondtam neki többet. Ránéztem, ő vissza
rám semmi jót nem olvastam ki a tekintetőből. Egyszóval, beszélhettem volna
neki órák hosszat, akkor sem tudtam volna kiábrándítani a virtuális világából,
amibe begubózódott. Becsaptam az ajtót.
Lesiettem a lépcsőn. Forrt bennem a düh. Egy pillanatra megálltam, és
mély levegőt vettem. Miután egy kissé sikerült lenyugodnom, beléptem a
konyhába, ami kékre volt festve, most valahogy idegesített. Alapjába véve semmi
gondom nem volt e színnel, de most nem tudtam elviselni. Valószínű a
körülmények miatt. Barátnőm édesanyja,
kit szintén Anne-nek hívtak, ott ült az egyik széken, magába zuhanva. Amikor beléptem, rám nézett. A szeme könnytől
ázott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Na? – Kérdezte elcsukló hangon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">– Semmi. Nem tudok mit kezdeni vele. Véleményem szerint, belekeveredhetett
valamibe, az interneten keresztül. Nem ismerek rá. Durva, goromba… most is
beszólt. Nem ismerek rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Ugye? Nekem is ez volt az érzésem. Valamibe belekeveredett az istenverte
interneten keresztül. – szipogta a mondatokat Mrs. Strong. – Március óta ez megy. Teltek a hetek, és a munkahelyéről is
elküldték, annyit hiányzott igazolatlanul. És most, ezek az éjszaki eltűnései,
reggel jön haza. Te is láttad, hogy milyen férfiakkal távozik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Ugyan már, Mrs. Strong. Nem kell rögtön elméleteket gyártani. Láttam én is, hogy kikkel távozik. De ha nem
vigyázz, elrabolhatják, és prostitúcióra kényszeríthetik, és ha megszolgált,
megölik. – Kissé erőteljesen vágtam
hozzá a szavakat, és mindegy kisgyerek, akit megszidtak, megszeppenve és rémülten
hallgatott. – Fiatal lányok, tizennyolc év alattiak, persze vannak köztük
velünk egyidősek is. Jön az Amszterdami éjszaka, vonaglanak a kupi ablakában,
ha nem keresnek, annyi nekik. – Húztam el a kezem a nyakamnál. Jelezve, hogy
végzik. Amit nem kellett volna, mert erre, Mrs. Strong, még jobban ideges lett.
A kezét tördelte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Jajj, Istenem. Nem maradnál itt? – könyörgött. – Úgyis mindjárt elmegy, és
körülnézhetnél a szobájában. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Végül is, maradhatok. Holnap szombat, nem dolgozom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Nem is olyan rossz hely, az a rendőrség. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Mikor hogy. – válaszoltam. Azért egy pszichológus élete sem tejfel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">Ahogy
Mrs. Strong megjósolta, Anne a szó szoros értelemben elhúzta a csíkot. Közben a
bátyám, Peter is megérkezett. Kivételesen ő sem volt szolgálatban ma. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;"><i><b>2.</b></i><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdp186xMBjqct58wMoK5U63g8NP9ROsRw2LZcDsMSEAeApIsj5jqlnCnyHuqqQ0tYcuPplBr-m531lhglgC8DA3jo1O1eisu-rexmDEZTfoUXk0pNmbiyNOCd86T0OmgJDv4kRiQyH3Q/s1600/s%25C3%25A1t%25C3%25A1n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="416" data-original-width="740" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdp186xMBjqct58wMoK5U63g8NP9ROsRw2LZcDsMSEAeApIsj5jqlnCnyHuqqQ0tYcuPplBr-m531lhglgC8DA3jo1O1eisu-rexmDEZTfoUXk0pNmbiyNOCd86T0OmgJDv4kRiQyH3Q/s320/s%25C3%25A1t%25C3%25A1n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; text-indent: 35.45pt;">Bátyámmal
ellentétben Neil, ha szagot kapott, nem volt számára megállás. Ügyes nyomozó
volt, nem volt hozzá semmi kétség. Ráadásul vonzó, jóképű, aki mellett nem
tudtam meglenni egy percet sem, vonzódtam hozzá, mint tű a mágneshez. Be
kellett vallanom magamnak, amit nehezen tettem meg. Szerelmes voltam belé.
Mindhárman a rendőrség kötelékében dolgoztunk. A bátyám Peter informatikus
volt, Neil a bűnügyiseknél nyomozó, míg én pszichológusként szolgáltam.</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; text-indent: 35.45pt;"> </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; text-indent: 35.45pt;">Neil 190 centi magas volt, vékony testalkatú,
barna szemű és hajú sármos pasi. Ha be akart jönni az ajtón, le kellett
hajolnia ahhoz, hogy beférjen rajta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Jó estét. – Köszönt be lépve, majd egy lapot lobogtatott meg előttem. – Felírtam
a rendszámot. Audi volt, a lányok szívét megtörő két jóképű pasival. – rám
kacsintott, de nem tudtam mire vélni a dolgot. Kikaptam a kezéből a lapot,
megnéztem, megvontam a vállam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Majd odaadom a bátyámnak. hátha tud valamit kezdeni vele. Csak nehogy az legyen a
dolog vége, amire régóta gondolok, vagyis sejtek. Nehogy az erdő közepén
találjunk rá, egyszer, egy gödör mélyén. – Halkan súgtam oda neki az utolsó
mondatot, hogy Anne ne halljon belőle semmit. Így is totál maga alatt volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">Ha
nem is az erdőben, de három hónappal későn holtan láttam viszont, a saját
ágyában. Megköszörültem a torkom, és félmondatban szóltam Neilnek, hogy jöjjön
utánam. Vagyis a barátnőm szobájába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–Neil.
Akkor talán, mi be is megyünk a szobájába, és körül nézünk egy kicsit, hátha
több szem többet lát, olyat is, amit én eddig nem vetem észre. – Mrs. Strong
nem szólt semmit, szerintem nem is hallotta a mondatomat. Ült, és a kékre
festett plafont bámulta. – húztam magam után a nyomozók gyöngyét, és úgy
vetettem még hozzá a szavakat. Nem tudta mire vélni a dolgot, nem ilyennek
ismert. – Úgy nagyjából tudom, ismerem
azokat az oldalakat, amelyeket előttem is bámult. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">Felértünk
az emeletre, és beléptünk a meghitt szobába. Rendezett, mindig pedáns kisszoba,
nem mutatta felénk a szörnyű titkát. A falak itt kivételesen halványzöldre
voltak meszelve, az ágy középen volt elhelyezve, szembe vele egy hatalmas
plazma tv nézett vissza ránk. Belépve az ágy jobb oldalán hatalmas gardrób volt
beépítve a falba. Füstölő illata terjengett a szobában. Finom, indiai füstölőt
égetett, a lelépése előtt. A laptop a kis íróasztalon állt, amely az ablak előtt
állt, kilátást nyújtva az utcára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan oldalak, amelyeket nem előttem nézett.
Gondolok itt, a sátánnal, szektákkal, öngyilkosságokkal foglalkozó oldalakkal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Akkor álljunk neki. Jobb lenne ha, a testvéred már ideérne, Végül is a gépek
feltörése, az ő területe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Az előbb hívtam. Mindjárt itt lesz. De én nem akarom, hogy feltörjük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Végül is akkor mit akarsz? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Csak megnézni, hátha van valami, amin elindulhatnánk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">Megvonta
a vállát, biztos hülyének nézett. Megfogta, felnyitott, és bekapcsolta a gépet.
Vártuk, hogy betöltődjön. Amíg erre vártunk, megérkezett a bátyám is, és én
körül néztem, az annyira ismerős szobában, aminek minden zugát olyan jól
ismertem. Hátha látok valamit, amit eddig nem vettem észre. De minden
ugyanolyan volt, leszámítva azt, hogy nem mostanában takarított. Elindultam a
könyvespolc felé, mikor Peter szólt, hogy menjek oda, a gép készen áll a titok
felfedésére. Nekiálltunk a keresésnek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;"> Ahogy rákattintottunk a keresőre, az
eredmények, amelyeket rögtön behozott, az ütő majdnem megállt bennünk.
Rámentünk az egyikre, és szembe találtam magam egy ismerős rondasággal, amelyet
nem is olyan rég nézett előttem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
A sátán? – Kérdeztem a fiúkat óvatosan. Testvérem válaszolt, majdnem
magabiztosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Szerintem nem. Vagyis majdnem telitalálat húgi. Annyira nem vagyok jártas a démonok
világában, de szerintem ő Mammon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
A ki? – kérdeztünk vissza Neillel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">– A sátán fia. Az Antikrisztus, ha úgy jobban
tetszik. Annyira nem vagyok jártas benne. De úgy tudom, hogy amikor
megszületett Krisztus, megszületett a sátán fia: Mammon is. Állítólag, amikor
Jézust keresztre feszítették, vele együtt feszítették őt is. Továbbá azt is
beszélik, amikor majd bekövetkezik a végítélet, újból megjelenik. – Mikor
befejezte, grimaszt vágott hozzá. Meglepetten néztem a testvéremre. Sosem
gondoltam volna róla, hogy ilyenekről olvas titokban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Hol olvastad ezt a zöldséget?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Arra már nem emlékszem, Barbara. Furcsállom, hogy nem hallottál róla, húgi.
Pedig te bújod az ezzel foglalkozó újságokat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Én?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Te hát! Neked a mániád, mindenféle zöldséget összeolvasni, a világot érintő
katasztrófákról. Csodálom is, hogy nem futottál össze vele, mikor is,
minden baromságot összeolvastál a Maja naptárról, és December huszonegyedikéről.
Kisipákolt nekem otthon napokkal az állítólagos dátum előtt, hogy jövőre már
nem ünnepeljük a Karácsonyt? – nem
szóltam vissza neki, mert igaza volt. Ő
pedig folytatta a kioktatásunkat. – Úgy
tudom, hogy a századfordulóra, vagyis kétezerre várták, az Antikrisztus
megjelenését, mint Jézusét is. Erre az időpontra tették a világvége időpontját
is, csak közben valaki benyögte a Maja Naptárat, és egy picit csúszott a
világvége kikiáltása. És mi van? Az sem jött be. – Gúnnyal a hangjában, fejezte
be a mondatát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Ja, hogy innen fúj a szél. Tudod, én bűnözőkkel foglalkozom, nem pedig az
üstjüket kavargató ördögökkel. – vettem neki oda mérgesen. Neil a hátam mögött
próbálta visszatartani a kirobban nevetését. Bátyám az asztal szélén könyökölt
és úgy válaszolt nekem, belőle is lassacskán kirobbant a nevetés. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. Démonok, ördögök, angyalok, kik
földöntúli szépségűek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
A vámpírok, tudtommal. Ők földöntúli szépségűek. – kinyújtottam a nyelvem rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">Erre
már nem válaszolt semmit, visszafordult a gép elé, és tovább bámultuk a
rondaságot. Megnyitottuk az email fiókját, hátha találunk utalást, vagy
elmentve valamit ezekre a dolgokra vonatkozóan. Semmi eredményt nem hoztak,
lévén mert nem tudtuk a jelszót. Kivéve a közösségi oldalt, mert oda
kivételesen tudtam a jelszót. Mert csak egy lökött adja meg jelszónak a vetélésnek
a dátumát. Két évvel ezelőtt történt a dolog, épp hogy vége lett a kapcsolata,
otthontakarítás közben elcsúszott a vizes szőnyegen, megütötte magát és
megtörtént a baj. Akkor tudta meg, hogy párhetes terhes volt. Hogy ez is
közbejátszott-e abban, hogy viselkedés megváltozott, belekeveredett-e
valamiben, majd később a halálhoz, talán örökre rejtély marad. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Nézzétek. – mutatott Peter a monitorra – Végesetlen végig, mind szektákkal
foglalkozó oldalakat böngészett. Nem tudok nagyon belépni, regisztrálni kell.
Mindenesetre felírtam őket, holnap bent jobban körbejárom a témát. Körbenéztél?
– Kérdezte tőlem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Néztem már, de semmi. Minden úgy van, ahogy eddig is. Leírom én is magamnak,
hátha közelebb kerülünk valamihez. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;"><b><i>3.<o:p></o:p></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXGAqLOj78y5zBrs4FesI64UqSYGh_4gsA6VPw188o1M4FmYxQcR8OICV06tslfJLmS0n2Hfkbr3uCW8LqePxReuae6GxiqdB7jmfS5dOFj52NxF6Wjl2LguQDNW61g2yOH0u5dCbOkA/s1600/scary+smile.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="215" data-original-width="500" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXGAqLOj78y5zBrs4FesI64UqSYGh_4gsA6VPw188o1M4FmYxQcR8OICV06tslfJLmS0n2Hfkbr3uCW8LqePxReuae6GxiqdB7jmfS5dOFj52NxF6Wjl2LguQDNW61g2yOH0u5dCbOkA/s320/scary+smile.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">Két
nappal később, hétfőn, mielőtt munkába indultam volna megszólalt a telefon,
követelőzve, csengve. Anyu vette fel, aki épp a fürdőszobából szalad ki, a
haján törölköző volt csavarva. Kissé már szőkült, és befestette éppen. Anyu már
nyugdíjas volt, s csöppet sem látszott a korán, mindig fiatalosan öltözött, és
ehhez is tartotta magát. Majdnem egyforma magasak voltunk, vékony testalkatú
volt, göndörös barna hajú, zöldes barna szemmel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Robson lakás. Anne? A lányommal? Adom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Teresa? – Valójában barátnőmet két névvel látták el. Teresa Anne. Az első nevét
ki nem állhatta, így Anne-nek kellett szólítani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Nem. Az anyja. – Gyorsan kikaptam anyu kezéből a kagylót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Mrs. Strong? Itt Barbara.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Jaj, Barbara. Ilyet még nem csinált. Ma jött haza péntek óta, és nagyon furcsán
viselkedik. – Hangja nagyon ijedt volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Furcsán? Ezt hogy érti?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
A mosolya. Nem tetszik a mosolya, ezt így nem tudom neked elmondani, látni
kell. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Mosolya? – Kérdeztem vissza meglepetten. Ilyet még nem hallottam, hogy
valakinek egy másik ember mosolya furcsa. –
Most nem tudok odamenni, mert dolgoznom kell mennem, majd munka után
átugrom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">Sloughban
laktunk, a London roadon, egymás mellett. Szerettem volna átmenni most, de ha
átsietek, elkések a munkából. Csúcsforgalomban csigalassúsággal érek be
Londonba. Letettem a kagylót, anyu kíváncsian nézett rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Azt mondta, Mrs. Strong, hogy Anne, péntek óta most ért haza, és furcsa a
mosolya. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Furcsa? S miben furcsa valakinek a mosolya?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Nem tudom. Kezd furcsa lenni ez az egész. Elmentem dolgozni. Ha nem jövök haza
előbb, Anne-nél leszek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">Úgy
estem be a munkahelyemre, a reggeli csúcsforgalom kitett magáért. Épphogy
leültem a székemre és elővettem az asztalomra tornyosult papírokat, Peter
kopogott be hozzám. Végig mértem a testvéremet, s meg kell jegyeznem,
kivételesen ezen a reggelen kitett magáért.
Egyszóval mondva, a bátyám jóképű volt ezen a hajnalon. Pár évvel volt
nálam idősebb, egyedülálló, mint én, pedig minden ujjára jutna egy lány.
Egyformán magasak vagyunk, barna a hajunk és szemünk, nekem a hajam hosszú,
neki tüsis, és mindig bezselézi. De egyben hasonlítottunk. Mindketten
szemüvegesek voltunk, épp az aktuális divatnak megfelelő keretet hordtunk.
Mielőtt szóhoz jutott volna, letámadtam és egy szuszra elmondtam, mi történt
reggel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">– Mielőtt eljöttem volna otthonról, volt egy
telefonom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">Nem
tudtam folytatni, mert Neil esett be az ajtón.
Most őt bámultam nagy odaadással, nem tudtam levenni róla a szemem, a
szívem hevesen dobogni kezdett, és mélyet sóhajtottam, mit a két fiú figyelembe
is vett, de egyikük sem szólt. Neil, hasonlóan a testvéremhez, a mai reggelen,
elképesztően vonzó volt. Farmert, pólót viselt, sportcipőt hozzá. Frissen volt
borotválva, megcsapott az arcszesz illata. Végem volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Épp azt kezdem el mondani, Peternek, hogy mielőtt eljöttem volna otthonról,
Mrs. Strong telefonált. – nagy figyelemmel néztek rám, de egyikőjük sem szólt.
– Anne, a péntek esti távozása óta, nem járt otthon. Ma reggel érkezett meg, és
furcsán viselkedik. Mrs. Strong szerint, a mosolyával van valami. Nem tetszik
neki. – Neil szólalt meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Mosolyával? Ezt hogy érti?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Nem tudom. Azt mondtam neki, hogy munka után átmegyek. Remélem Anne, addig még
otthon óhajt maradni. Korán bejöttetek? Csak nem találtatok máris valami
lényegre törőt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Találtam. De legalább már vagy tízszer kerestelek. – szólt hirtelen meg Peter. Előkotortam a
táskámból a telefont, és tényleg. Tőle volt a legtöbb elmulasztott hívás, és
kétszer keresett Mrs. Strong.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Tényleg. Kicsit késtem, betett a csúcsforgalom. És Mrs. Strong is keresett.
Szóval, mit találtál?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">– Az autó, amellyel Anne pénteken távozott, egy
bizonyos Frank Rossié. Londonban élő,
Olasz üzletember. De nem tartózkodik az országban. Elvileg. Sőt. Olaszországban
sem. Egyszóval, elnyelte a föld. A cége, mint itt is, Olaszországban
informatikával foglalkozik. Rossi§ Rossi. Ennyi. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Ismered?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Nem én! Az életemben nem hallottam róla. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Lehet, hogy fantomcég. – Szólalt meg
váratlanul Neil, aki eddig hallgatag ült. – Nem az én asztalom. – Váratlanul
felállt és elbúcsúzott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Mi legyen? Hisz a saját szakállunkra nyomozunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Azért utána kellene nézni ezeknek az oldalaknak. – Mondtam. – Persze, ha nem
lesz annyi dolgunk, előbb is elmehetnénk Annehez. Megnézhetnénk azt a fenemód
furcsa mosolyát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">Magamban
arra gondoltam, mégis jobb lenne egy felettessel beszélni, mielőtt megkapnánk a
magunkét. Úgy véltem, Mr. Morgan tökéletes lesz. Összeszedtem minden
bátorságomat, és bekopogtam a morgó medvéhez. Dörmögő hang válaszolt rá. Benyitottam. Az öregúrhoz, bátorság és türelem kellett. Igaz, már rég nyugdíjba
kellett volna vonulnia, de a hivatás mindennél fontosabb volt számára. Kissé
pocakosodó, kopaszodó férfi volt, inkább keltette egy jóságos nagyapó
benyomását, mintsem rendőrfőnökét. Valójában a mogorva külső, vajszívet takart. Meg
kell jegyezni, ki nem állhatta, ha korán reggel zavarják, utálta azt is, ha nem
pontban ötkor hozták a teáját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Tessék!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">Benyitottam
az irodába. A tölgyfa íróasztal mögött ült, ami pont szemben állt az ajtóval.
Méreg drága szőnyeggel volt borítva a padló, amire senki sem mert rálépni. Számomra
undorító volt a bordó színe, és olyan volt a tapintása, mint egy
perzsamacskának. Mivel perzsaszőnyeg volt a kedvence. Kár, hogy nem nyávogott is hozzá. Két oldalt,
szintén tölgyfából faragott hatalmas könyvespolc állt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">– Á, Nicsak. Miben lehetek a szolgálatára, így
korán reggel, Ms. Robson? – mivel nem kínált ülőhellyel, nem ültem le, hanem
tisztes távolságból, megállva a szőnyegszélénél beszélni kezdtem, feltártam
előtte a valót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Tudja, uram volna egy kis problémám. – Kezdtem bele félszegen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Valóban? Érdekes. Nekem is sok problémám van, ha sorolni kezdeném, ítéletnapig
itt állhatnánk, kedvesem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Nem olyan problémával jöttem önhöz, uram. Rendőrségi üggyel kapcsolatban,
zavartam meg, az ön reggeli áhítatát. – kissé félrehúztam a számat, és
felszisszentem, tudtam, hogy kényes pontját érintettem a főnöknek. De legalább
hatásos volt, mert érdeklődéssel a szemében rám emelte a tekintetét. Felállt, kimászott
a hőn szeretett íróasztala mögül, és elém állt. Azt hittem, kapok a fejemre, a
számon kicsúszott mondat miatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Rendőrségi? Itt csak olyan üggyel találkozik, kedvesem. Vagy talán, valamelyik
üggyel akadt problémája?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Nem, uram. Máshonnan fúj a szél. Úgy
vélem, nagyon - nagy probléma lesz, vagyis már van szerintem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Talán üljön le, kérem, és mondja el, ami a szívét nyomja. – mutatott a székre,
és én meglepetten néztem rá. nem ismertem rá. Félve léptem rá a szőnyegre,
előtte megtöröltem a lábam a láthatatlan lábtörlőbe, úgy merészkedtem rá. – Na,
nem ül le, Ms. Robson? – leültem és mesélni kezdtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Egy barátomról van. Jaj, de kínos. Nem is tudom, hogy mondjam el, és hol
kezdjem. – mondtam szerényen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Talán az elején. Nincs mitől tartania, azért jött hozzám, hogy tanácsot kérjen.
Így van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Így van. Minden márciusban kezdődött. Állandóan az interneten lógott, a
különféle társkereső oldalakat bámulta, majd egyszer nem rég, a napokban
észrevettem, hogy egy ocsmány kinézetű démon nézett vissza rám. Megváltozott a
viselkedése. Már nem az a kedves, okos lány volt, akivel együtt felnőttem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Gondolom, mint szociális munkás és pszichológus figyelmeztette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">– Így van. Semmire sem mentem vele. A szó
szoros értelmében, elküldött a fenébe. Befelé fordulóvá vált, nem beszélt
senkivel, annyira maga alá került, hogy már csak ezeken az oldalakon létezett.
Szabályosan a rabjává vált, még a munkahelyéről is kirúgták, mert nem járt be
dolgozni. Nem rég, állandó jelleggel eltűnt otthonról. Titokzatos autók jöttek
érte, rossz kinézetű pasikkal távozott. Péntek este ott maradtunk, a
testvéremmel és Neil Nielsennel. Akkor is figyelmeztettem, de mindhiába. Eltűnt
ugyanúgy, ott maradtunk, kutakodtunk, csak ezekre a honlapokra bukkantunk. –
Tettem eléje a lapot. – Mindenhova be kell regisztrálni. Nem tettük meg. Aztán
ma reggel, mielőtt elindultam volna dolgozni, édesanyja telefonált. Ma jött
haza péntek óta. És a viselkedése megváltozott, furcsa. Főleg a mosolya. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Érdekes, felettébb érdekes. Hogy értsem, hogy furcsa a vigyora?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Nem tudom. Én sem értettem. Annyit mondtam, Mrs. Strong. Hogy furcsán vigyorog.
Ellenben, felírtuk tegnap a kocsi rendszámát, és Peter utána nézett. Egy
bizonyos Frank Rossié, akinek itt is, és Olaszországban is van egy informatikai
cége. Olaszországban született, de itt él Londonban. Azt mondta a bátyám, sehol
nem találják. Elnyelte a föld. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Kislány! Nem néz maga túl sok krimit? – Dörmögő hangon felnevetett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Látok itt épp eleget, Mr. Morgan. – Rámutattam a lapra. – Ezeket a honlapokat
bámulja folyamatosan. – rámutattam egy-kettőre. – Ezek amolyan társkereső
oldalak, amiben nem vagyok annyira biztos. Szerintem valamiféle másik oldalakat
takarnak. Többi, mint sátánnal, szektákkal, öngyilkosságokkal foglalkozó
oldalak. Erősen kétlem, hogy pont abban adna tanácsot, hogyan kerüljük el az
öngyilkosságot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">Rám
nézett, megértés tükröződött a szemében. Gondolkodott. hol a lapra nézett, hol
rám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">– Egyszóval arra kér tőlem engedélyt, arra
vonatkozóan, hogy beregisztráljanak ezekre a honlapokra, és nyomozzanak?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Igen. Ezt szeretném kérni, öntől.
Illetve azért is, mert szeretném kérni az engedélyét, hogy a bátyám és Neil,
valamint Peter King segíthessen nekem. Mert hát ugye, én nem nyomozhatok.
Elmehetnék most Annehez? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Rendben van. Kifejezetten megkérem rá. Amíg meg nem oldódik az a rejtély, ami
most már engem is igazán kíváncsivá tett, feloldom önöket minden kötelesség
alól. Minden nap beszámol a fejleményekről. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">Bólintottam,
felálltam és elindultam az ajtó felé. Már megfogtam a kilincset, s az ajtót
nyitottam ki, mikor utánam szólt. Visszafordultam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Pillanatra, Miss. Robson. Ígérje meg, nagyon vigyázz magára. Nem szeretném
holtan látni. Pláne nem a két főnyomozót, és a kisfiút! Megígértem az apjának
hogy a szemem mindig rajta lesz. Az anyja az egyik legkiválóbb rendőrünk volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;">–
Megígérem, uram.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;"><b><i>Ti is kíváncsiak vagytok arra a különös mosolyra és a fura oldalakra?</i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;"><b><i>Ha igen, nézzetek be jövőhéten!</i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;"><b><i><br /></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;"><b><i><br /></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt;"><b><i><br /></i></b></span></div>
</div>
<div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-90399526811948346392017-07-21T08:00:00.000+02:002017-07-27T15:46:29.705+02:00Testvéri tucat<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
A hét elején említettem, hogy családi programon vettem részt. Találkoztam az imádott testvéreimmel, és az idősebbik bátyám meglepett engem a régi, számára kedves, de már nem olvasós könyveivel. Gondolhatjátok, hogy egy ilyen molynak, mint én, ez mekkora örömhír. Nem is akármennyi kincset kaptam. Szám szerint 18-at, azaz tizennyolcat. Nem volt egyszerű hazacipelni ezt a másfél tucatnyi könyvet, de megérte. A polcomon egy egész sort elfoglalnak, de mivel úgyis állandóan rendezem a könyvtáram, vegyülni fognak a régebbiekkel. </h4>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5J4zFyMjkrWjyCjlLslO661CKPagmbk5eFYpbEXzvq4H5-c8nk0JfLUr-gVG6397BF29pf045vXJWOeLJ93bynl-b7h2SJrzJxKiIK9FdhGpSqqPi0fiZ6idYJcT2UmPOuBMaEaVcUw/s1600/testv%25C3%25A9ri+tucat.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="960" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5J4zFyMjkrWjyCjlLslO661CKPagmbk5eFYpbEXzvq4H5-c8nk0JfLUr-gVG6397BF29pf045vXJWOeLJ93bynl-b7h2SJrzJxKiIK9FdhGpSqqPi0fiZ6idYJcT2UmPOuBMaEaVcUw/s400/testv%25C3%25A9ri+tucat.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Nem vagyok egy nagy fotós zseni, de remélem minden cím olvasható. Akiknek a szeme nem ér fel a ragadozómadarakéhoz, azoknak kigyűjtöttem őket:<br />
<br />
Roland Morgan: Mágikus vihar<br />
Josikava Eidzsi: Muszasi, A szamuráj útja<br />
<span style="white-space: pre;">Josikava Eidzsi:</span> Taiko<br />
Laurell K. Hamilton: Bűnös vágyak<br />
Douglas Adams: Galaxis utikalauz stopposoknak<br />
Tim Serveren:<span style="white-space: pre;"> </span> Vérszerződés<br />
<span style="white-space: pre;">Tim Serveren:</span> A király embere<br />
Bernand Cornwell: Az utolsó királyság<br />
Szergej Lukanyenko: Alkonyi őrség<br />
Szergej Lukanyenko: Nappali őrség<br />
Terry Pratchett: Mort<br />
Stephen King:Tortúra<br />
<span style="white-space: pre;">Stephen King: </span>A menekülő ember<br />
Wayne Chapman: A halál havában<br />
<span style="white-space: pre;">Wayne Chapman: </span> Észak lángjai<br />
<span style="white-space: pre;">Wayne Chapman: </span>Karnevál<br />
Wayne Chapman: Keleti szél 1. kötet<br />
Wayne Chapman: Keleti szél 2. kötet<br />
<br />
<br />
Szavazást indítok, hogy melyiket olvassam el először, azaz melyikről írjak elsőként értékelést. Bár van amelyik egyedülálló kötet, van amelyik egy sorozat része (a legtöbb sajna hézagos, de üsse kavics.) A szavazás holnaptól veszi kezdetét. Kiegészítem majd a Könyvheti könyvekkel, amiket még nem olvastam el.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><i>Melyikkel kezdjem? Szavazz!</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-89702253557987838842017-07-19T08:00:00.000+02:002017-07-27T15:45:52.287+02:00Alkotók társa, avagy mi is az ihletlény? I. <h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg3WBBYZVcnsdB1WmrMuRkMzhxZ_lj-Vh_CQcTpYviUqVxUT8K5kaDUgd057ZMu287MjCXfJMut8SMKgp4JHZn-LPb_J4CskkGKxek8xl_sbwcQMqlI6wS-ha9c5hTqBVWADfRNYwGyg/s1600/ihlet.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="750" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg3WBBYZVcnsdB1WmrMuRkMzhxZ_lj-Vh_CQcTpYviUqVxUT8K5kaDUgd057ZMu287MjCXfJMut8SMKgp4JHZn-LPb_J4CskkGKxek8xl_sbwcQMqlI6wS-ha9c5hTqBVWADfRNYwGyg/s200/ihlet.jpg" width="200" /></a></div>
<h4>
Sok művészt és egyszerű embert halhatunk nap mint nap, amint ezeket a mondatokat nyafogja, suttokja, kiabálja, vagy puffogja: <i>Nincs ihletem!</i> Vagy épp diadalittasan ecseteli, hogy a legutóbbi <i>Ihletroham</i>a alkalmával mit sikerült összehoznia. De mi is ez pontosan? Elég nehéz meghatározni. Jó persze, ott az értelmező kéziszótár, meg Wiki, de igazán az érti meg, aki már átélte ezt. Vagy villámként súlyt le, vagy lassan kúszik a tudatunkig. Egy biztos: zseniális érzés. (kivéve éjjel háromkor amikor már aludnál legszívesebben és nem a tollat koptatnád.)<br />Nézzük meg, <i>Keserédes</i>nél hogyan csapódott le ez az éltető eszencia. </h4>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<h3 style="text-align: center;">
<b><u>Ihlet</u></b></h3>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div>
A toll sercenve futott végig a papíron, vékony vonalat húzva maga után. Az író dühösen pillantott arra a néhány szóra amit írt. Hangosan felmordult, majd galacsint gyúrt a lapból, és a kuka felé hajította. A padlót sárgás színezetű gyűrött papírok borították mindenhol. A férfi letette tollát, hátradőlt székében és bal kezét a szemére nyomta, míg a másikat az íróeszközzel együtt az asztalon pihentette.</div>
<div>
Még reggel zárkózott be a szobába, meghagyva feleségének, hogy ne zavarja őt. A nő tudta milyen fontos ez számára, így próbálta elkerülni a zajos tevékenységeket, valamint a dolgozószoba környékét. Ha mégis arrafelé volt dolga, akkor lopva közlekedett a folyosón.</div>
<div>
Az idő gyorsan szaladt, a férfi észre sem vette, hogy órák teltek el azóta, mióta önkényesen bezárkózott a szobába. Hogy is vette volna észre? Hiszen hiába próbálkozott írni valamit, nem sikerült neki. Ennek bizonyítékaiként álltak halomban a felvázolt ötletek papíremlékei a földön. A lapokon néhány széljegyzet, egy-egy ötlet állt. De egyik sem volt jó. Pontosabban egyik sem volt elég jó.</div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYweJEPhmFopPfxo2Yyc_KNoGdsA-PtBApq1rZb7AyhYbx373IjV9otuVBg7IEmbcZwggmvD7EWK6OSBHXx7qXYHhKD3In5J3wpCAuKjTUmIHxsVqCwAgtCRmc2WSBa2JCxzROf7eIpw/s1600/galacsin.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="160" data-original-width="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYweJEPhmFopPfxo2Yyc_KNoGdsA-PtBApq1rZb7AyhYbx373IjV9otuVBg7IEmbcZwggmvD7EWK6OSBHXx7qXYHhKD3In5J3wpCAuKjTUmIHxsVqCwAgtCRmc2WSBa2JCxzROf7eIpw/s1600/galacsin.jpg" /></a>Máskor számtalan csodálatos gondolata támadt, de most képtelen volt bármi újat is kiötölni. Idegesen kocogtatta az új lapot a toll hegyével, végül néhány vonalat húzott a közepére.</div>
<div>
Talán térképnek jó lesz – gondolta.</div>
<div>
De az oldal közepén csak egymást keresztező csíkok futottak, amelyek sehogyan sem akartak egy másik táj földjének rajzolatához hasonlítani. Felmordult, félretolta a papirost, és újabb lapot vett elő. Jobb felső sarkába egy ferde iránytűt rajzolt.</div>
<div>
Kalózok.</div>
<div>
A sárga lap tengerré változott a ráfirkantott tinta-hullámoktól. Elengedhetetlen koponyajel, kincsesláda, hajó és vízi szörnyek bukkantak fel a tinta-habokból. De az író csak a homlokát ráncolta.</div>
<div>
-Nem fogok kalózokról írni… - motyogta és a padló egy újabb galacsinnal gazdagodott.</div>
<div>
Már napok óta szenvedett ihlethiánytól. Minden praktikát bevetett – kiment a kertbe, kiment a hegyre, kiment a rétre, kiment az emberek közé. Hol kávézókban, hol az utakon, hol a templomban figyelte őket. Próbált belőlük ihletet meríteni – de mindhiába. Pedig annyi mindent látott! Bokrokat és fákat, virágokat és leveleket, madarakat és rovarokat, fiúkat és lányokat, időseket és fiatalokat. Még sem volt olyan, amiről írni tudott volna.</div>
<div>
Máskor jobbnál jobb ötletek pattantak ki a fejéből, és hamarosan novellák, regények születtek belőlük. És most itt ücsörgött a dolgozószobájában és próbálta menteni a menthetőt. Valami nagyszabásúval készült. Hogy egy olyan neves író, mint ő, egy hitvány munkával nevezzen a pályázatra? A határidő azonban vészesen közeledett.</div>
<div>
Eszébe jutott, ahogy a bírák által küldött levelet megkapta. Gyermeteg boldogsággal bontotta fel a borítékot, kiélvezve a bontókés minden egyes apró sercenését, amint az a papírt nyeste. Izgatottan futotta végig a sorokat, amelyekben mintegy díszvendéget felkérték, hogy nevezzen a versenyen. „Szeretettel várjuk a művészúr alkotását.” Szinte látta maga előtt az utolsó mondatot, ahogyan lehunyta a szemét.</div>
<div>
A földön egymás mellett, valamint egyrakáson feküdtek a különbözőbbnél különbözőbb történetek. Volt ott ötlet beszélő állatokról, gőzgépekről, utazásokról, rejtélyekről. Akadtak ott irományok varázslókról és boszorkányokról, zsenikről és butákról, fiatal szerelmesekről és megboldogult özvegyekről. De nem érezte volna, hogy bármelyikkel is a nagyközönség elé állhat. Hiszen ezek csak ötletfoszlányok voltak.</div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX3btTX0sAuI6KmCqy-Ep0e5XrSEqHHxpLyeHEFUKppnRNykhQB-A-G4FveFkgZkUA9P4cPVvq0JC-r3tu-7XzRgwMu5VcYr62oZvUI5pCPvOMYtoUrUhg0aGNr4CuBVq7qkYEDue82Q/s1600/k%25C3%25A1v%25C3%25A9.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="168" data-original-width="299" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX3btTX0sAuI6KmCqy-Ep0e5XrSEqHHxpLyeHEFUKppnRNykhQB-A-G4FveFkgZkUA9P4cPVvq0JC-r3tu-7XzRgwMu5VcYr62oZvUI5pCPvOMYtoUrUhg0aGNr4CuBVq7qkYEDue82Q/s1600/k%25C3%25A1v%25C3%25A9.jpg" /></a>-Ennyi lett volna? Kiégtem – jegyezte meg csendesen magának.</div>
<div>
Ebben a pillanatban halk kattanással kinyílt az ajtó.</div>
<div>
-Jaj – dugta be felesége az arcát a résen. – Nem akartalak zavarni.</div>
<div>
Finoman belökte az ajtót. Kezében tálcát egyensúlyozott, annak tetején gőzölgő csésze állott.</div>
<div>
-Hoztam neked egy kis kávét.</div>
<div>
Finoman arrébb lökdöste lábfejével a galacsinokat, hogy utat csináljon magának az asztalig. Kecsesen a férje mellé lépett, majd letette a tálcát. A kávé illata egy pillanat alatt betöltötte a szobát.</div>
<div>
-Köszi – motyogta a férj meglepetten.</div>
<div>
-Nem is zavarlak tovább.</div>
<div>
A nő az ajtó felé fordult.</div>
<div>
-Úgy is most kaptam ihletet.</div>
<div>
-Ihletet? Mitől?</div>
<div>
A nő vissza fordult, de választ már nem kapott. Ugyanis a férfi lázasan keresgélni kezdett egy olyan lapot, amelyet még nem érintett a tollával. A feleség megvonta a vállát és kisétált a szobából, az ajtó alig hallhatóan csukódott be utána.</div>
<div>
A férfi talált egy érintetlen papírt, maga elé tette és kiélvezte az üresség látványát. Tudta hogy ezúttal meg fog telni az oldal, sőt annak a hátulja is, aztán újabb és újabb lapok telnek majd be írásaival, hogy szinte ki fognak csordulni a szavak. A feleségére gondolt, halványan elmosolyodott. Aztán írni kezdett a legszebb dologról, ami életében történt vele.</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i>írta: Keserédes</i></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Jövőhéten újabb alkotás lesz az Ihlet jegyében.</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Nektek mi a véleményetek erről a lényről?</i></b></div>
<div>
<br /></div>
<h4>
</h4>
<h4>
</h4>
<h4>
</h4>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-71028081556622412122017-07-18T19:27:00.000+02:002017-07-27T15:45:15.646+02:00Éjsötét dobogás, avagy a könyv önmagáról<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQKLCGLr4qrR9p9QnmKUtRvfw42hkbvBmWV4SDzgCcpNR27DdSHJHR9541UqolEL78-9vzXA3fYzvH9K4kaINIxoOadDIa-VHAzfsUJTaSQ9eNEQISdkjwtFtzs_nGJMAR9QWtBu7TCQ/s1600/2016nyar_racz_tamas_cosplay_12-1024x683.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="683" data-original-width="1024" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQKLCGLr4qrR9p9QnmKUtRvfw42hkbvBmWV4SDzgCcpNR27DdSHJHR9541UqolEL78-9vzXA3fYzvH9K4kaINIxoOadDIa-VHAzfsUJTaSQ9eNEQISdkjwtFtzs_nGJMAR9QWtBu7TCQ/s200/2016nyar_racz_tamas_cosplay_12-1024x683.jpg" width="200" /></a>Mint észrevehettétek, múlt héten eltűntem. Sok időt sikerült eltöltenem családdal és barátokkal akár náluk, akár a szubkultúrák kis gyűjtőhelyein, mint például sörfeszt, <a href="http://www.mondocon.hu/2017summer/" target="_blank">MondoCon</a>, <a href="http://barcraft.hu/fire/" target="_blank">BarCraft</a>. De most nem magamról szeretnék írni, hanem az egyik kedvenc könyvemről egy kis értékelést. Hogy mi is ez a nevezetes olvasmány? Mindjárt megtudjátok.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div>
<b><u>A könyv bemutatása:</u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIULie21oyWax6IzAubrRbnmZ4zDjAM-8TdcRA7efsFEDitMJLttXP3-nPBr0A5tKr9Py2P0Y15DhBS0fV1jCrWl6bkFAnphc5A0g6z_f9KM2iwQH0lD9S5v1X4o2ufgZa1EC4-G71jg/s1600/tintasz%25C3%25ADv.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="579" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIULie21oyWax6IzAubrRbnmZ4zDjAM-8TdcRA7efsFEDitMJLttXP3-nPBr0A5tKr9Py2P0Y15DhBS0fV1jCrWl6bkFAnphc5A0g6z_f9KM2iwQH0lD9S5v1X4o2ufgZa1EC4-G71jg/s200/tintasz%25C3%25ADv.jpg" width="138" /></a></div>
<div>
Egy nagyjából hatszáz oldalas kis drágaságról van szó. Az egészet belengi egyfajta mágikus hangulat. A csoda ígérete és a <i>vágyakozás</i>. Vágyakozunk mi is azután, hogy képesek legyünk arra, amire a főszereplő apja: a hangunkkal kicsalogathassunk lényeket és tárgyakat a könyvekből. Ugye, hogy mindenkinek megfordult már a fejében a gondolat, hogy magához szorítsa Micimackót, vagy teszem azt, bemosson egyet Tudjuk kinek. Nagy kérdőjel a történet elején, hogy mégis mi történhetett régen, mi az a Tintaszív, hol van <i>Meggie</i> anyja, ki is <i>Porkéz</i> és mégis miért akarja az egyik csillagjegy minden áron <i>Mortimert</i>. </div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEsVOiANATgz1wjJEe2Tll3XBjaQBtJRrN66UCN1D-2U6qYnqU9GfrMhAEoBWFL4eryryRBxIgAa4gfBVbpvFryYRlu_r8x-wD18WCMWuT3OxklMssS0oiVAXCzfRmGrynvtFZd2NPhQ/s1600/b%25C5%25B1v%25C3%25B6let.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="339" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEsVOiANATgz1wjJEe2Tll3XBjaQBtJRrN66UCN1D-2U6qYnqU9GfrMhAEoBWFL4eryryRBxIgAa4gfBVbpvFryYRlu_r8x-wD18WCMWuT3OxklMssS0oiVAXCzfRmGrynvtFZd2NPhQ/s200/b%25C5%25B1v%25C3%25B6let.jpg" width="135" /></a>Ezen a ponton megemlíteném életem egyik nagy fájdalmát. Mégpedig maga a könyv és a magyar kiadó. Ugyanis ez nem egy szingli kis történetecske, hanem trióban szambázik a külföldiek polcain. DE! Hazánkban a kiadó befuccsolása után nem igazán foglalkozott senki a könyvvel, és a folytatás nemhogy kiadatlan, de még lefordítatlan is. Jó, tudom, a kis Hollótollnak vennie kéne a fáradtságot és el kéne olvasnia angolul. Pfh. Megérdemelne egy ilyen mű rendes bánásmódot. Érdekesség, hogy egy másik kiadó is kiadta. Valamiért átnevezték <i>Bűvölet</i>nek és egy kevésbé jó borítót varázsoltak rá, ami sérti bennem a könyv iránti szeretetet. De nem nyafogok tovább, nézzük a véleményt.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b><u>Vélemény:</u></b></div>
<div>
Nem tudom hogy <b><i>Cornelia Funke</i></b>-nak van-e más írása ezen kívül, de egy biztos: a <i><b>Tintaszív</b></i> remekül sikerült. Kisgyermekkorom egyik nagy kedvence, az elsők között lehetett, amit egyedül olvastam el. A világa azonnal megfogott és csábított. Akkor hibátlan alkotásnak éreztem, hisz gyermek szemmel még nem keressük akarva-akaratlanul az elírásokat, bakikat. Akkor szívesen lettem volna a főhősnő és biztosra vettem, hogy igenis lehetséges a könyves mágia. Azóta sem sikerült a dolog, bár nem is igazán próbálkoztam vele. A történetvezetés kellemes, nem ugrál annyira, se helyben sem időben. A karakterek szerethetőek vagy épp utálhatóak. Az egyetlen aki igazán köztesnek mondható az Porkéz. (Elinort inkább nem számítanám ide.) Kicsiként oda meg vissza voltam tőle, belezúgtam a szereplőbe. Nem azért mert hú de bátor, vagy mert olyan okos. Azért mert emberi, de mégis folyton hülyeségeket csinál, sokszor hazudik, csal, de azért a szíve a helyén, ahogy mondani szokás. </div>
<div>
A felnőtté válás (haha jó vicc), azért belerondított a könyv álomszerű megítélésébe. Feltűntek a logikai hibák, mint például, hogy miért nem magyarázták el normálisan a rendőröknek az "emberrablást". Eléggé elszomorított, hogy ilyen "Hollós fejjel" látom már, hogy azért elég könnyen megúszták az elfogást. Hogy őszinte legyek, ha ezt nem gyerekeknek írták volna sokkal több erőszak szorult volna bele. Minden fajtából. Persze elírás is akadt bőven, de az már elnézhető.</div>
<div>
Összegezve, ez a könyv visszahozta az ártatlan gyermekkort, a csodás olvasásélményt, az apró varázslatot és persze a szép emlékeket. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b><u>Kiknek ajánlom:</u></b></div>
<div>
Bár talán a célközönség a fiatalabb korosztály, hiszen a főszereplő is gyerek még, de szerintem nemtől és kortól függetlenül kézbe vehető és garantált a bűvölet (na tessék már én is kezdem.) Hollótoll ajánlásával. Garanciát vállalok érte!</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b><u>Kedvenc részlet:</u></b></div>
<div>
,,- Igen, igen - bólogatott szomorúan Meggie. - Nagyon is arról. -Kérdőn nézett Móra. -Hát Kaprikornuszt ki öli meg?</div>
<div>
- Senki.</div>
<div>
-Senki?</div>
<div>
Meggie erre a hírre szemrehányóan nézett Fenoglióra, mint aki nagyon rossz néven veszi tőle ezt a hiányosságot."</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Remélem kedvet kaptatok az olvasáshoz.</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Jövő hétre egy kis érdekességgel készülők.</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Addig is kellemes napot!</i></b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-21357541101709676892017-07-07T08:00:00.000+02:002017-07-27T15:44:44.022+02:00Új tag!<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
Jó hírekkel jövök drága Blognépem. A blogszülinap óta nem egy, hanem rögtön két taggal bővültünk. Két és fél hét alatt ezt szép teljesítménynek mondom. Mielőtt szeretettel köreinkbe fogadnánk őket, szólnék egy-két szót róluk, már akiről tudok. </h4>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_spOySXgthq6w7-tfwQFBSnsmpxIXOrJ6ZHWBsR8i4gPJf3i5nhSBUVKSDKVPhxWILBOqNilQ8gHnu7qmIb0_MAzXHYWrLPTKi3_9NI0Z26AmL7QS_HEdtxGtb9ACvj01CjAkfDqyMg/s1600/members6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="144" data-original-width="351" height="131" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_spOySXgthq6w7-tfwQFBSnsmpxIXOrJ6ZHWBsR8i4gPJf3i5nhSBUVKSDKVPhxWILBOqNilQ8gHnu7qmIb0_MAzXHYWrLPTKi3_9NI0Z26AmL7QS_HEdtxGtb9ACvj01CjAkfDqyMg/s320/members6.jpg" width="320" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Első újoncunk <i style="font-weight: bold;">Keserédes,</i> írópalánta, igazán kellemes személyiség, jól el lehet vele beszélgetni mind normális mind elvetemült dolgokról. Inkább prózai, mint lírikus alkat. Kedvelt témája a sötét tartományokban mozgó kín és szomorúság, de képes <i>Fluff</i> -ot is írni (azaz könnyed kis történetecskét.) Hamarosan egyik ilyen alkotása olvasható lesz a blogon.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Másik friss emberünk <i style="font-weight: bold;">Kaulics Krisztina</i>, sajnos nem ismerem se netéteren keresztül, sem személyesen, de remélem aktív tagot tisztelhetünk benne, legyen szó akár kommentelésről akár alkotás megosztásról. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
A tagok aloldalon hamarosan mindketten megtalálhatók lesznek, ugyanis frissítésre kerül az is. Hamarosan...</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Üdvözlünk Titeket sok szeretettel, érezzétek jól magatokat, olvassatok, alkossatok, kommenteljetek!</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Szép nyarat!</i></b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-336425709616649392017-07-03T20:00:00.000+02:002017-07-27T15:43:48.812+02:00I. Mithomán memento, avagy elfeledett és "túlhájpolt" szörnyek<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRRRrGyC9ekfCVc5upCqUL8U4rmEtcDxrsXgzCJFFf1ZtHRt2XJ6i29WjsZrncwF2OAnVMpKsMFwRHQLqurU9KdLHGNTtDdujk7E9YU5NtXSqtQ8X3yeVRTffM3KPeXArpYJJeE011qA/s1600/m%25C3%25ADtol%25C3%25B3gia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="730" data-original-width="1094" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRRRrGyC9ekfCVc5upCqUL8U4rmEtcDxrsXgzCJFFf1ZtHRt2XJ6i29WjsZrncwF2OAnVMpKsMFwRHQLqurU9KdLHGNTtDdujk7E9YU5NtXSqtQ8X3yeVRTffM3KPeXArpYJJeE011qA/s320/m%25C3%25ADtol%25C3%25B3gia.jpg" width="320" /></a></div>
Biztos felmerült bennetek a kérdés, hogy vajon minek az éterbe még egy mitológiás dolog, nem elég az az ezer és egy? De bizony elég, nem is akarom én sokkal bővíteni. Ezekben a <i>Mithomán Memento</i>kban összegyűjtöm a számomra érdekes dolgokat, kicsípek innen is onnan is egy két viccesebb, szomorúbb netán félelmetesebb történetet. Csupán ízelítőnek, előételnek. Minden ilyen bejegyzésben megtalálható lesz pár link az adott témában, könyvekről, oldalakról, filmekről, amik ezekről szólnak, említést tesznek róla. A lényeg az, hogy titeket is el tudjon varázsolni ez a fantáziával átszőtt csodavilág.</h4>
<br />
<i><u>Az itt leírtak nem feltétlenül hitelesek. Különböző helyeken néztem utána, (ha épp utána néztem), vagy a saját ismereteimre hagyatkoztam. Így lehet eltérés a "valóságtól". Ha gondoljátok, kommentben nyugodtan kiegészíthettek, kijavíthattok.</u></i><br />
<i><br /></i>
<br />
Korunkban felkapottak lettek a mitológiák könyves, filmes ábrázolásai, de azért nem csak a XXI. század vívmánya ez. Gondoljunk csak bele, mennyi alkotást ismerünk, ami különböző isteneket, hősöket, szörnyeket jelenít meg. Mostani bejegyzésemben, ez utóbbiakra vonatkozik. <br />
Kezdjük a legfelkapottabbakkal és haladjunk a szinte ismeretlenekig.<br />
<br />
<br />
<b><u>Vámpír:</u></b><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH9EHZ5g44zxGeTwhYXMbs5KASYJdA5mwF9i1lj5NGb93SnGIWjIdslwBZgxJ52jmIMZyb3ptkqMJypWns6Jt03Z5l3pynvLo2_aK15pPTzuiduZqnZKold0zPECEC_3o8V6_JEA7-HQ/s1600/v%25C3%25A1mp%25C3%25ADr.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="404" data-original-width="500" height="258" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH9EHZ5g44zxGeTwhYXMbs5KASYJdA5mwF9i1lj5NGb93SnGIWjIdslwBZgxJ52jmIMZyb3ptkqMJypWns6Jt03Z5l3pynvLo2_aK15pPTzuiduZqnZKold0zPECEC_3o8V6_JEA7-HQ/s320/v%25C3%25A1mp%25C3%25ADr.jpg" width="320" /></a><i>Mi is a vámpír?</i> Egy éjszakai "ragadozó". Pipa. Vérrel táplálkozik: pipa. Na de hat-e rá a foghagyma? Karóval megölhető? A napon elporlad vagy esetleg csillog? Sose öregszik vagy épp csak lassabban teszi azt? Na, na? Nem is olyan egyszerű meghatározni, igaz?<br />
Kicsit kakukktojás ez a lény, hiszen nem tekinthető igazán mitikusnak. Miért? Az <i>eredete </i>miatt. Ha a <a href="http://indavideo.hu/video/Titkok_konyvtara_3">Titkok könyvtára 3. részét</a> vesszük figyelembe, akkor a vámpírok Júdástól eredeztethetőek, és ezért nem szeretik sem az ezüstöt (a vérfarkasokhoz hasonlóan), sem a karókat, ugyanis ezüstért árulta el mesterét, és egy fára akasztotta fel magát. Nos, hogy a Biblia az mítosz-e valakinek vagy sem, nem mennék bele, és nem szeretném, ha bárki félreértene.<br />
Hogy a vérszívás, a hagymairtózás, a nem-léphet-be-a-házba-ahova-nem-hívták-meg szabály, valamint a "tükröm, tükröm, miért nincs képem?", és a napégés hogy, s mikor fonódott hozzá a lény históriájához, nem tudom. Tessék utánanézni!<br />
<i>Hol bukkan fel? </i>Szerintem mindenkinek először az erdélyi vérszívó cimboránk, <i>Drakula</i> ugrik be, akit számtalan filmben és könyvben megtalálhatunk.<br />
Romantika kedvelőknek, ott a csillogó Casanova a <a href="http://filmek.s9.hu/twilight-saga/">Twilight sagá</a>ból, akiről többet nem is tudok, hisz nem volt hozzá szerencsém, hála az égnek.<br />
Ha a vámpírok két "alfaját" szeretnénk megismerni, valamint hogy lesz előbb valaki vámpírinas, félvámpír, majdan teljes vámpír, vagy hogy tér a vérszipolyok útjára, akkor <a href="https://moly.hu/polcok/darren-shan-vampir-konyvek">Darren Shan Vámpírkönyvek</a> című 12 kötetes írását ajánlom a figyelmébe.<br />
Ha pedig egy összetett világ érdekel, minden földi, földöntúli, alatti, feletti lénnyel keltené fel az érdeklődésedet, akkor <a href="https://moly.hu/alkotok/cassandra-clare">Cassandra Clare</a> munkásságát tenném eléd az asztalra.<br />
A filmkedvelőknek pedig a következőket tudom a figyelmébe ajánlani: <a href="http://indavideo.hu/video/Randevu_a_vampirral_2000">Randevú a vámpírral</a>, <a href="http://videa.hu/videok/film-animacio/ejsotet-arnyek-2012-magyar-fantasy-vigjatek-MlM4h8uaVqVM213m">Éjsötét árnyék</a> és még <a href="http://mozistar.hu/hollywood-stars/a-10-legjobb-vampiros-film">10 vérszagú társuk</a>.<br />
<br />
<br />
<b><u>Vérfarkas/farkasember:</u></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdZB5KJ8icQROA2vVzrldMVZzaHDnzaJzK2rROILZN2tyIv1IvP-fsCwitEgSRTQh2OPYveti9piTRbQRhjRO_37NPU26n6h_ktzf1CeDGtSCIDffqe2TOK0-8Krn4iBNS7HLzhdSrOw/s1600/v%25C3%25A9rfarkas.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="227" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdZB5KJ8icQROA2vVzrldMVZzaHDnzaJzK2rROILZN2tyIv1IvP-fsCwitEgSRTQh2OPYveti9piTRbQRhjRO_37NPU26n6h_ktzf1CeDGtSCIDffqe2TOK0-8Krn4iBNS7HLzhdSrOw/s1600/v%25C3%25A9rfarkas.jpg" /></a></div>
Azt általában mindenki tudni szokta, hogy a vérfarkas egy olyan lény, aki teliholdkor alakot vált, és falkában él. Az, hogy tudja-e irányítani az átváltozást, történetenként változik. Például A <a href="http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=3019&n=atyimby&blog_kategoria=filmek,%20online,%20%20%203.">Harry Potter széria</a> Lupin professzora (havi egyszer) elveszti a kontrollt. Érdekesség, hogy imádott tanárunknak beszédes neve van. A "<i>lupus</i>" szó ugyanis vérfarkast jelent (meg egy betegség is, de az most mellékes.) Vagy ott van például az <a href="http://hu.shadowhunters.wikia.com/wiki/%C3%81rnyvad%C3%A1sz-wiki">Árnyvadász sorozat</a> Jordan Kyle-a, Maia Roberts-e vagy épp Luke Garroway, akik, tudomásos szerint, képesek voltak befolyásolni az alakváltást. Az ott lévő vérfarkas szervezet neve pedig <i>Praetor Lupus</i>. Na vajon mit jelent? Érdemes utánanézni. Mire nem jó, ha tudunk latinul?<br />
Az viszont, hogy fémallergiájuk eléggé beteges szinten van, általános "tény". Arról, hogy ez miért van, nem szól a fáma. Érdekes szerintem, hogy a farkasemberek és a vámpírok is irtóznak ettől a nemesfémtől. De hogy miért pont ezüst, és nem arany, vagy teszem az platina, nem tudom.<br />
Az emberfeletti erejük, gyorsaságuk is jellemző a mindenféle likatrópokra. További érdekességeket találhatunk a <a href="http://www.paranormalactivity.eoldal.hu/cikkek/verfarkasok.html">Paranormális jelenségek</a> oldalon. Vessétek csak bele magatokat a mélybe!<br />
<br />
<br />
<b><u>Sárkány:</u></b><br />
A világ minden táján találkozni e mesebeli lénnyel, ami lehet segítőkész vagy épp álnok, rabolhat hercegnőt, felégethet falut, harácsolhat kincseket, lehet két vagy négy lába, repülhet szárnyon, vagy egyszerűen csak siklik az égen. Vegyük csak sorra, hol milyen is ez a lény.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFXyR8RpMqUIEF4D0pr_PklmkFr3IaeBU0z8TRn9jue9OhEwxrfhPaEal2Jamm6Rm61EIWRbKrm62R6wD6MAy33dvMPCVk1qJYBCOQMvJJWvqW0sj8fbp28Z2Dsll5V561hX1_kUzdwQ/s1600/k%25C3%25ADnai+s%25C3%25A1rk%25C3%25A1ny.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="1041" height="236" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFXyR8RpMqUIEF4D0pr_PklmkFr3IaeBU0z8TRn9jue9OhEwxrfhPaEal2Jamm6Rm61EIWRbKrm62R6wD6MAy33dvMPCVk1qJYBCOQMvJJWvqW0sj8fbp28Z2Dsll5V561hX1_kUzdwQ/s320/k%25C3%25ADnai+s%25C3%25A1rk%25C3%25A1ny.jpg" width="320" /></a></div>
A távol kelet mitikus lénye, a kínai és a japán (valamint a kóreai és vietnámi) sárkány a jóságos fajtából való. Négy lába van, alakja inkább hosszúkás, kígyószerű. Szárnyal nem rendelkezik. A császárok szimbóluma, de tovább megyek, magát Kínát jelképezi. Hatalmas, erős, rengeteg mesében, történetben, mítoszban megjelenik. Sőt a kínai horoszkóp ötödik jegye. Érzékelhető mennyire beleszőtte magát a keleti világba ez a tűzokádó csodakreatúra.<br />
Rengeteg animében és mesében megjelenik mind a mai napig, gondoljunk csak Hayao Miyazaki által készített <a href="http://videa.hu/videok/film-animacio/chihiro-szellemorszagban-anime-mEcbJkSXUwzm1hZk">Chihiro szellemországban</a> és a <a href="http://videakid.hu/videok/animacio/foldtenger-varazsloja-animacio-ghibli-japan-h9WiQV5pt5QuyEtM">Földtenger varázslója</a> történetre. Bár ez utóbbiban éppen pont egy európaiféle szeli az eget. Ilyen "kontinensváltó" sárkány található a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=1OWCcimId_c">Végtelen történet</a>ben (ott a <a href="https://moly.hu/konyvek/michael-ende-a-vegtelen-tortenet">könyvet</a> is érdemes elolvasni, mert azért elég nagy eltérés van a kettő alkotás között.)<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrKr67Ipox4pq3FuPcx2-WMGEnKFX9yAQYpYv5n4rx_dllyHmTEWUen-3wqGiZNY-oYn9jBURnzkKEckNEupwI48RQd0xFAGaXMBtgelWWJIc-UTZIDm5Bw93VnCVbX_-V52BFOMLg1g/s1600/s%25C3%25A1rk%25C3%25A1ny.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="225" data-original-width="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrKr67Ipox4pq3FuPcx2-WMGEnKFX9yAQYpYv5n4rx_dllyHmTEWUen-3wqGiZNY-oYn9jBURnzkKEckNEupwI48RQd0xFAGaXMBtgelWWJIc-UTZIDm5Bw93VnCVbX_-V52BFOMLg1g/s1600/s%25C3%25A1rk%25C3%25A1ny.jpg" /></a>A "keresztény" sárkány az ördög szolgája, Szent György is egy ilyen fenevaddal küzdött meg. <br />
Az "európai típusú" inkább a kincs és szende szűz, királylány rabló fajtából kerül ki. Négy esetleg két lábon jár, hatalmas bőrszárnyakkal emeli irdatlan pikkelyes testét az égbe. Általában tűzokádó, de egyes történetekben a jég sem áll távol tőle. A fantasy műfajának örök ékessége. Lehet ellenség, mint a <a href="https://www.google.hu/search?q=hobbit&oq=hobbit&aqs=chrome..69i57.816j0j4&sourceid=chrome&ie=UTF-8#q=a+hobbit+filmek&stick=H4sIAAAAAAAAAONgFuLSz9U3MDIryDCvUEJia0llJ1vpp2Xm5IKJ-OLUoszUYisQuxgAORVNJjYAAAA">Hobbit</a> szériában, vagy épp barát és hű társ mint az <a href="http://videa.hu/videok/film-animacio/igy-neveld-a-sarkanyodat-amiSIMgdYoChZ0wC">Így neveld a sárkányod</a> Fogatlanja, <a href="https://moly.hu/konyvek/christopher-paolini-eragon">Eragon</a> Saphirája, esetleg a <a href="http://filmes.guru/sarkanysziv-teljes-film/" target="_blank">Sárkányszív</a> "fenevada".<br />
Természetesen az összesféle, fajta sárkány felsorolása órákba telne, és végeláthatatlan lista keletkezne, valamint egy nagy fejfájás az egyes történetek és leírások miatt. Legyen most elég ennyi, ha érdekel, nézz utána. <br />
<br />
<br />
Ezek voltak a legismertebb teremtmények, de van még néhány, amit ha megemlítek, biztos beugrik nektek is róla egy két dolog.<br />
<br />
<br />
<b><u>Híres görög szörnyek:</u></b><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQUpnxRrka8aZP95wI9pOO5sul_uJQgtBNUx2nKkbQucBPBXNPsYUfCrvMmFIsXpYo8ZbpRicfxcqUJjzZmadyr6MKSIPcpYR6OlhmyGp7v54BppJ8WHxV2tQWNU_V-3dSfLwBO9USYA/s1600/hidra.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="480" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQUpnxRrka8aZP95wI9pOO5sul_uJQgtBNUx2nKkbQucBPBXNPsYUfCrvMmFIsXpYo8ZbpRicfxcqUJjzZmadyr6MKSIPcpYR6OlhmyGp7v54BppJ8WHxV2tQWNU_V-3dSfLwBO9USYA/s200/hidra.jpg" width="200" /></a><u>Hidra:</u> Sokfejű vízi lény, amely nem igazán szereti, ha lefejezik. Többnyire azzal hálálja meg a koponyátlanítást, hogy növeszt magának a csonk helyén egy két extra fejet. Mérgező is lehet és tüzet is képes okádni. Édes kis házikedvenc nem igaz?<br />
Találkozhatunk velük <a href="http://videa.hu/videok/film-animacio/herkules-teljes-mesefilm-cartoon-cartoonlive-hrcules-08keKnHxTPMQEqVy">Herkules</a> históriájában, ugyanis hősünknek ez volt az egyik próbája a tizenkettőből. Hogy miről is van szó? Azt majd egy későbbi bejegyzésben megtudjátok.<br />
<u>Kentaur:</u><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv2GXvJ1_wIDI4NnoU_TtlQQYI9cID4wm1Yr7HhbYnCVW9gThKx6RT7-qQDBuj_tTyRmO2O4PC3I5yhH-iiE_E8aWVx8kenZ8YISiMnTSqh_vsPdvVQGDg3ONt3LLfGRdSf5N60WJwrQ/s1600/kenta%25C3%25BAr.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="420" data-original-width="560" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv2GXvJ1_wIDI4NnoU_TtlQQYI9cID4wm1Yr7HhbYnCVW9gThKx6RT7-qQDBuj_tTyRmO2O4PC3I5yhH-iiE_E8aWVx8kenZ8YISiMnTSqh_vsPdvVQGDg3ONt3LLfGRdSf5N60WJwrQ/s200/kenta%25C3%25BAr.jpg" width="200" /></a></div>
Félig ember félig ló hibrid, akiket főként emberi felsőtesttel, ló marral és lábbal ábrázolnak. A bor és mámor istenének italát igen kedvelték, és ennek hatására nőkkel is szívesen "kikezdtek". Találkozunk néhány szelídebb, kedvesebb példánnyal, mint például Kheirón a <a href="https://moly.hu/konyvek/rick-riordan-a-villamtolvaj">Percy Jackson és az Olimposiak</a>ban, vagy <a href="https://moly.hu/konyvek/j-k-rowling-harry-potter" target="_blank">Harry Potter</a> egyik ismerőse. Azonban nem mindig fenékig tejfel egy kentaur közelsége. Herkules halálát is az "eredeti" mítosz alapján közvetetten egy Nesszosz nevű egyed okozta. Irodalom óráról ismert idézet lehet: ,,<a href="http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/epilogus.htm" target="_blank">S pályám bére / Égető, mint Nessus vére.</a>" De ennek kifejtése is egy másik alkalomra marad.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAHtYke6qkCfZDNcbujJIkmplUQjERSq5PlB_AeqsA2BK_4D7cn0ejDJJdv33_oZ3G8GOL7CWzwnpbqwl27oKjOMHXfxmV_iiO_Ay0jxSSv7oG4wbKXruxCGOv-PcTfNXfHRuGNna7wQ/s1600/pegazus.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="720" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAHtYke6qkCfZDNcbujJIkmplUQjERSq5PlB_AeqsA2BK_4D7cn0ejDJJdv33_oZ3G8GOL7CWzwnpbqwl27oKjOMHXfxmV_iiO_Ay0jxSSv7oG4wbKXruxCGOv-PcTfNXfHRuGNna7wQ/s200/pegazus.jpg" width="200" /></a></div>
<u>Pegazus:</u> Pegazus most már nemcsak Héraklész (és <a href="http://videa.hu/videok/film-animacio/a-titanok-haragja-2012-99-perc-K0hHqSVZnkiwJFut" target="_blank">Perszeusz</a>) hű paripája, ami nem csak gyönyörű, tollas szárnyán repülni is képes, hanem a mesék világát is meghódította. Gondoljunk csak az <a href="http://www.gyerekfilmek.hu/enkicsiponimrajzfilm.php" target="_blank">Én kicsi pónim</a> évadokon átívelő barátságerősítő sugalmazására. Arról meg, hogy vannak nem csak pegazusok, de unikornisok és pegakornisok is (igen, a hibrid hibridjei), nem ejtenék most szót. A <a href="https://www.youtube.com/watch?v=WKnT6SJAb7s" target="_blank">Yin Yang Yo</a> című Jetixes mese duplikornisai végképp megkoronázzák ezt a pacihalmot.<br />
<u>Faun/Szatír:</u><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaP-okri0lmN7VTN0s5tKtndCHpijy5egEni6dAR5JYIOwdwZIxsPhWjafoEfWX9QjEHLBhn8dadSl1eGQAOznJDEiVoJeQlyaoa3BAnUBLiLmwIsveqB5aYp2MGQ6MWOeUgn71gGIEw/s1600/faun.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="793" data-original-width="598" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaP-okri0lmN7VTN0s5tKtndCHpijy5egEni6dAR5JYIOwdwZIxsPhWjafoEfWX9QjEHLBhn8dadSl1eGQAOznJDEiVoJeQlyaoa3BAnUBLiLmwIsveqB5aYp2MGQ6MWOeUgn71gGIEw/s200/faun.jpg" width="150" /></a></div>
Újfent csak a drága Dionüszosz istenpajtáshoz nyargalunk vissza, ugyanis az ő kísérőikről van most szó. A szatírok (római megfelelőjükként a faunok. Sajnos mai szóhasználatban eléggé félrevezető a "szatír" megnevezés.) szintén keverék lények. (A görögök hogy imádták összekutyulni a dolgokat!) Alul kecske, felül ember teremtmény, kedvelt hangszerük a pánsíp és szeretnek elég közel kerülni a nimfákhoz (szegény lányokat már mindenki vadássza) . Persze többféle leírásuk létezik, de ez a legáltalánosabb. A fent említett <a href="https://moly.hu/konyvek/rick-riordan-a-villamtolvaj" target="_blank">félisteneskönyv</a> szerint a szatírok Pán istent keresik, aki az emberi természetromboló tevékenység miatt eltűnt. Nem egyszerű feladat!<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><i>Mivel túl hosszú lett volna a bejegyzés, ha mindent egybesűrítek, ezért a folytatás majd csak később érkezik.<br />Addig is kellemes nyarat!</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0Ismeretlen hely.15.623036831528264 -57.3046875-9.8989976684717362 -98.6132815 41.145071331528264 -15.9960935tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-2997005104572755602017-07-01T08:00:00.000+02:002017-07-27T15:40:22.259+02:00Millerium: ufók, vámpírok, krimik<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8Y4TFPN154nuNwyUI4FUyv6X52W9kZLOAqKQBaJAIHip6h2fQc9JwK3gcvg5OliwGxgUYvE1fH87AINIYzLODsV9sSKyFD5YIMDGlIYFo71i9ijUG0BStNdNX22y8_38DrRIeCwJ1tg/s1600/20120727.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="846" data-original-width="652" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8Y4TFPN154nuNwyUI4FUyv6X52W9kZLOAqKQBaJAIHip6h2fQc9JwK3gcvg5OliwGxgUYvE1fH87AINIYzLODsV9sSKyFD5YIMDGlIYFo71i9ijUG0BStNdNX22y8_38DrRIeCwJ1tg/s320/20120727.JPG" width="244" /></a></div>
<h4>
Ki emlékszik még a tavaly a blogon futó regényekre? Praclit a magasba! Micsoda?? Te nem? Még ilyet! Sebaj. Beavatlak egy kis titokba: Bár az a történet nem fog folytatódni, de lesz helyette más.<br />Na de ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük csak szépen sorban.</h4>
<div>
<br />
<br />
<br />
E. M. Miller, szárnyát bontogató írónő, már pár történettel büszkélkedhet a <a href="https://www.wattpad.com/user/evicavica">Wattpadon</a>. Nem csak a facebookon ismeretes, mind magánemberként, mind tollforgatóként, hanem a Tollam nyomán a tintán is fel-fel bukkant az idők folyamán. Készült vele <a href="http://tollestinta.blogspot.hu/2016/10/inter-juh-masodik-felvonas.html">interjú</a>, és az első negyedévben neki szavazták meg az olvasók a legjobb alkotásért járó "díjat". Na de melyik is ez a mű?</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A címe <a href="http://tollestinta.blogspot.com/p/e-m-miller.html">Szövetség</a>, és űrlényekről szól. Pontosabban arról, hogy hogyan is akarják/akarnák a földi életet egyenlővé tenni a nullával. (matekosok előnyben.) Természetesen van a jófiúk csapata, akik hirtelen belecsöppennek egy harminc évvel azelőtti esemény utórezgéseibe. Hogy mi a vége? Sajnos a blogon nem derül ki, de ha érdekel, akkor kukkants rá Watton. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Egy kis ideig úgy volt, hogy az űrinváziós sztorit egy vámpíros történet fogja váltani. Címe Verity. Egy nő vámpírszeretőt szeretne magának. Kár volt ilyet kívánnia, hisz megkapta. Csőstül, vezérestül, barátostul, bajostul, halálostul. Vajon megérte?<br />
Én nem olvastam, és nem tudom mennyire hoz újat a nap alá, avagy sem. Nem is ez a lényeg. Hanem hogy sajnos, nem sajnos más fog a 'Tinta bejegyzéseiben virítani.<br />
<br />
A végső választás az Üzenet a túlvilágról című alkotásra esett. Számomra is ismeretlen még, ezért inkább idézném az írónő saját szavait:<br />
<br />
<i>,, Pontosan már nem emlékszem mikor kezdtem el írni a történetet. Az egyik, soron következő Aranymosásra szántam. Az írás azonban abba maradt. A történetben fellehető, paranormális leírások személyes jellegűek. A nagypapám 2011 augusztusában bekövetkezett halála okozta. Olyanokat láttam és hallottam, amiben addig a napig sosem hittem. Ilyen volt a halála napjának éjszakáján a szobámban történtek. Hallottam, ahogy csoszog, rágyújt a cigarettára fényes nappal az árnyékok a szőlősben stb. Hónapokba telt feldolgoznom az elvesztését. Biztos vagyok benne, hogy mind ez csupán az idegek játéka volt. </i><br />
<i><br /></i>
<i>A többi elem a főiskolán tanultak és az én kitalációmnak része.</i><br />
<i><br /></i>
<i>Valamikor tavaly nyáron landítottam a Wattpadon. Az egyik legolvasottabb történetem az oldalon. Nem írtam, mert mindig közbe jött valami. Most is egy igen fontos dolog miatt, két és fél hónapig állt a sztori. Ez az alkotás volt az egyik, amellyel jelöltek a Láthatatlan Angyaldíjra, amit el is nyertem. Közönségdíj 2016.</i><br />
<i><br /></i>
<i>Most ismét olvasható a történet minden hétvégén teszem fel a folytatását."</i><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><i>Remélem sikerült felkelteni az érdeklődéseteket!<br />Ti is várjátok már igaz?</i></b></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-73908608040040658352017-06-30T08:00:00.000+02:002017-07-27T15:39:51.581+02:00Fejlécbingó<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<h4>
<br />Új év, új ígéretek, új program. Mi hiányzik még? Hát persze, hogy egy új külső! Még a blog kezdetén, hosszas keresgélés után találtam rá a jelenlegi fejlécképre. Szép-szép (legalább is szerintem), de ideje lenne lecserélni. Tehát fájó szívvel ugyan, de megválok tőle. A kérdés a következő: Mi legyen az új?</h4>
<div>
<br /></div>
<div>
Kedves facebookos ismerősöm, <i style="font-weight: bold;">Serena Swan </i>(kritikus, blogger, jóember)<i style="font-weight: bold;"> </i>hónapokkal ezelőtt meglepett pár tervezettel. Már akkor is kattogott az agyam, miként, mikor tudnám ezt elétek tárni. Aztán el is felejtődött. Na de! Most, mivel még mindig ünnepi hangulatom van, előkerestem a mappák legmélyéről ezt a három képet. A ti kezetekbe adom a döntést, hogy melyik legyen a szerencsés "új arc". A versenyzők a következők:</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
1. Kép: éjsötét homály</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSJKJsJs0B_LRi79C5OXPv3Ub0qnIY5t0y_u8nkeM74xo7Oxp9JhYhjp0IVTCgSc5SO7fYlvAm8uYlKDEEWUe46M9nJH-KB_Gkt0f_VpraRgKva8IAi2-hGcc57rWwTQGFeR28mO0x7A/s1600/k%25C3%25A9p1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="345" data-original-width="1000" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSJKJsJs0B_LRi79C5OXPv3Ub0qnIY5t0y_u8nkeM74xo7Oxp9JhYhjp0IVTCgSc5SO7fYlvAm8uYlKDEEWUe46M9nJH-KB_Gkt0f_VpraRgKva8IAi2-hGcc57rWwTQGFeR28mO0x7A/s400/k%25C3%25A9p1.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
2. Kép: ködbe burkolt hófehér<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMhQsackRak2DBG8fiu5iVoiTbGr2a4B8U38p7bhst_XDpWVq26RaQ3pZlXqCIEbWO9JDyepWKzEZFYAr27ogyKsThRURHJNvBxn_Io8RTrOr-oFzuqFXV83eaGpiy4TYb1MPQN4vyWg/s1600/k%25C3%25A9p+2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="310" data-original-width="900" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMhQsackRak2DBG8fiu5iVoiTbGr2a4B8U38p7bhst_XDpWVq26RaQ3pZlXqCIEbWO9JDyepWKzEZFYAr27ogyKsThRURHJNvBxn_Io8RTrOr-oFzuqFXV83eaGpiy4TYb1MPQN4vyWg/s400/k%25C3%25A9p+2.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
3. Kép: angyali feketeség</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTEnPcEmkej-vMEv0dc13omi3_LVEApWvjNrByDjqVGBguEoQU92a9fEUX2KE8qFcCekew89B0uIlNOkmojmosL3eR0OV6i-NgsqBfyxcxB8HEw0viaG9A-3pspuusUKZugPpMR2ndkw/s1600/k%25C3%25A9p+3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="920" height="156" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTEnPcEmkej-vMEv0dc13omi3_LVEApWvjNrByDjqVGBguEoQU92a9fEUX2KE8qFcCekew89B0uIlNOkmojmosL3eR0OV6i-NgsqBfyxcxB8HEw0viaG9A-3pspuusUKZugPpMR2ndkw/s400/k%25C3%25A9p+3.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-4054427941132988642017-06-26T08:00:00.001+02:002017-07-27T15:38:29.905+02:00Könyvzuhé<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<h4>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBCMZnH30v6HtkykejLLWCa8QdqZjhfA2dfcnuYnQZ36EJIPySp13fczPYTz9goKUWeDviyXjg07AHjavGDmVPuTo1D3sHH0W8U1-iXXW7Z54DocEdkkDwoel1HEO_GLeyccLbt5OShg/s1600/19125895_1428604780536040_212087104_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="901" data-original-width="1600" height="112" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBCMZnH30v6HtkykejLLWCa8QdqZjhfA2dfcnuYnQZ36EJIPySp13fczPYTz9goKUWeDviyXjg07AHjavGDmVPuTo1D3sHH0W8U1-iXXW7Z54DocEdkkDwoel1HEO_GLeyccLbt5OShg/s200/19125895_1428604780536040_212087104_o.jpg" width="200" /></a>
Két hete volt ugyan, de cseppet sem veszít aktualitásából a bejegyzés, ugyanis a Könyvhét nem csak abból a pár napból áll, hanem jóval tovább tart annál. Egész addig, míg az utolsó könyvet ki nem olvasod, amit ott vettél. Sőt, amíg még emlékszel rá. Na de ne haladjunk ennyire előre! Hollótoll, repülj csak vissza június 11.-ére és csiripeld el szépen, hogy s mint volt az a nap.</h4>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfkBoZMDkg8cn7DxEo37haGr0WYGgCyKsSQTVYgb3TZlJHByi5rTdAysYgngxzOd-v5vDSWAL-gt6GfdJhlp8KtOAaQTzSCKYE6ZQy3QkL339rp9Qi_IGM8Lxw7-79VyWQ7T35AkxHAw/s1600/%25C3%25BCnnepi+k%25C3%25B6nyvh%25C3%25A9t.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="631" data-original-width="1120" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfkBoZMDkg8cn7DxEo37haGr0WYGgCyKsSQTVYgb3TZlJHByi5rTdAysYgngxzOd-v5vDSWAL-gt6GfdJhlp8KtOAaQTzSCKYE6ZQy3QkL339rp9Qi_IGM8Lxw7-79VyWQ7T35AkxHAw/s320/%25C3%25BCnnepi+k%25C3%25B6nyvh%25C3%25A9t.jpg" width="320" /></a></div>
<div>
Hosszadalmas szervezés után sikerült összeverbuválnom egy kisebb csapatot erre a jeles napra. Szám szerint hatan vágtunk neki Nógrád- és Pest megye kies és kietlen autóútjainak, zötykölődtünk buszokon és pihentünk metrón, míg el nem értük a kívánt célt: Budapest, Deák Ferenc tér. Itt szedtük fel ugyanis Emillyt, és itt szeparálódtunk KFC és Meki kaja evőkre. Miután elszenvedtünk egy kisebb kellemetlenséget, szedtük a sátorfánkat és vagy 10-15 perces "merre-is-kell-menni-hogy-jutunk-el-oda-nem-látom-a-térképen-hol-van-ez-a-cucc-jó-tudjátok-mit-menjünk-arra" után beléphettünk a tinta és papír elénk tárulkozó birodalmába. Persze rögtön letámadtuk az információt, hogy mégis merre van az arra stand, meg az emez, amaz, amamaz. Beszerezvén vagy három térképet neki is vágtunk a kalandnak. </div>
<div>
Menet közben persze nem a nyomtatványt néztük, inkább bámészkodtunk és csorgattunk a nyálunk néhány számunkra kívánatos példányra. Nem sok idő kellett hozzá, hogy legyen egy könyv. Aztán még egy és még egy és még egy, egész addig, amíg a pénz szépen el nem fogyott. Hupsz. </div>
<div>
A másik problémánk már nem anyagi természetű volt, hanem inkább hiszékenységi. Ugyanis bolond fejjel elhittük, hogy a "30 fok, napsütés" az azt jelenti, hogy meleg lesz és lerohad rólunk a szandál is. Ehelyett eláztunk, mint az utcán hagyott bokazokni, és dideregve húzódtunk be egyik avagy másik stand fóliája alá. Hát, ez nem jött össze. </div>
<div>
Azonban Emillynek és még egy barátnőmnek a nap fénypontja így sem maradt el. Ugyanis L.L.L. azaz Leslie L. lawrence/Lőrincz L. László dedikálását, eső ide vagy oda. de sikerült elcsípni. Hosszas sorban állás után mindketten gazdagabban lettek nemcsak két dedikált könyvvel, de jó pár (száz) fényképpel, amin ők virítanak (vigyorognak, mint a fakutya, aki fogyhatatlan csontot kapott) az íróval. Milyen mozgalmas is a könyvmolyok élete!</div>
<div>
Elázva, de könyvekkel pakolva tértünk be végül ismét egy gyorsétterembe, ezúttal egy forró kávéra. Mindenki a szerzeményét mutogatta, másét gusztálta, és már előre elkértük egymás kincseit. Lesz mit olvasni, annyi szent! Összesen, nem vitás többször utánaszámoltam, hogy biztos-e kalkuláció, negyedszáz könyvvel csökkentettük a Könyvheti készletet. Az, hogy ez, akció ide vagy oda, mennyibe fájt, inkább ne is kérdezzétek. </div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCm-To-e5C33zdDfrxfSg5EIWQjrqXW4Fce8blQbZgLNdedMmbAmsM1Mh4JQY9LAv2jYOVo0M55eR2nsJyU9wyoncXrf8zf1kqCVOGQkHKUHR0gzwnr7pYhLu5YiCQ00b4xzZj_Mvmxw/s1600/15+k%25C3%25B6nyv.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCm-To-e5C33zdDfrxfSg5EIWQjrqXW4Fce8blQbZgLNdedMmbAmsM1Mh4JQY9LAv2jYOVo0M55eR2nsJyU9wyoncXrf8zf1kqCVOGQkHKUHR0gzwnr7pYhLu5YiCQ00b4xzZj_Mvmxw/s320/15+k%25C3%25B6nyv.jpg" width="320" /></a>A könyvszemle és a eső áztatta délután után, rohantunk a buszainkhoz. Ha nincs egy nagyon kedves sofőr, akkor bizony várhattunk volna egy órát a nem épp melegben. Ezúton is köszönöm a Budapest-Vác között közlekedő sofőrnek, aki megvárta, míg végigszerencsétlenkedek két automatát és 5 menetjegyet, és nem indult el nélkülünk. Éljenek soká a jó emberek!</div>
<div>
Hazaérve, kimerültem azért még egymásmellé pakolgattuk a könyveket, és gyönyörködtünk a szerzeményekben. Minden jó ha a könyv vége, nem igaz? (legalább is a molyoknak)</div>
<div>
<br />
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>A szerzeményekről az értékelést szépen lassan csepegtetem nektek, amint felfaltam őket.<br />Addig is kellemes nyarat!</i></b></div>
<div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-61551979236346622582017-06-23T08:00:00.000+02:002017-07-27T15:37:11.936+02:00Infóparádé<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1E882RXL3pUaHPoPsNLogamBqkzvDG1lRvVHNoObK7vYqWM9Fq6lF28rn_0_k_S9vG3wuIE_o1IQvt2SJhVC2QdmaRO1O4Vcy334ll9nJNMaBXmgDfG29gfigZK_XfbI9F-U4uhOlFg/s1600/k%25C3%25B6zv%25C3%25A9lem%25C3%25A9ny+kutat%25C3%25A1s.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="400" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1E882RXL3pUaHPoPsNLogamBqkzvDG1lRvVHNoObK7vYqWM9Fq6lF28rn_0_k_S9vG3wuIE_o1IQvt2SJhVC2QdmaRO1O4Vcy334ll9nJNMaBXmgDfG29gfigZK_XfbI9F-U4uhOlFg/s200/k%25C3%25B6zv%25C3%25A9lem%25C3%25A9ny+kutat%25C3%25A1s.jpg" width="200" /></a></div>
<h4>
</h4>
<h4>
Már pár hónapja ott virít a jobb oldalsávban két közvéleménykutatás. Volt aki voksolt, volt aki nem, így vagy úgy, de összegyűlt szép számmal szavazat. Itt az ideje végre, hogy értékeljük, amit kaptunk. </h4>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Kezdjük a könnyebbel én amondó vagyok. Az második lista, amire lehetett "ixelgetni", arra volt hivatott, hogy bemérjem, mégis milyen<i> korosztály</i>ba tartoznak az idelátogatók és olvasók. Nos, hogy őszinte legyek, teljesen más jött ki, mint amire számítottam. (Azt hagyjuk figyelmen kívül, hogy alapból elrontottam a kiírás korcsoportozását.)</div>
<div>
<br />
<u>Mire számítottam?</u></div>
<div>
Arra, hogy a szavazók zöme a 18-25 év közötti csoportba tartozik, és hogy alig lesz 35 év feletti. Igazából azért erre gondoltam, mivel én is az előző kategóriába vagyok sorolható, így azt feltételeztem, az a közönségem.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<u>Mi lett az eredmény?</u></div>
<div>
<div>
14 évesnél fiatalabb - 1 fő </div>
<div>
14-18 éves - 5 fő</div>
<div>
18-25 éves - 13 fő</div>
<div>
25-35 éves - 5 fő </div>
<div>
35-45 éves - 11 fő </div>
<div>
45-60 éves - 0 fő</div>
<div>
60 évesnél idősebb - 0 fő</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<u>Mi a konzekvencia/teendő?</u></div>
<div>
Főként a fiatal felnőtt és az érett felnőtt korosztály látogatja meg a 'Tintát. Ez egyrészt megtisztelő, mivel különböző érettségű és kortapasztalatú ember nézegeti a blogot, másrészt elbizonytalanító, hiszen nem tudom, hogy a tevékenységem mennyire elégíti ki az adott csoportok tagjait. Igyekszem széles spektrumú témákat feldolgozni, hogy megfeleljek a Ti és a saját igényeimnek is. Remélem a jövőben (is) sikerülni fog. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
A másik lajstrom ennél jóval összetettebb. Ott arra voltam kíváncsi, <i>mit látnátok többet</i>, esetleg <i>kevesebbet az oldalon</i>. Nézzük, mire is van igény. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<u>Mire számítottam?</u></div>
<div>
Nagyjából lefedi az elvárásaimat. A beszélgetősáv és a verseny szép számmal kapott klikket, viszont a Blogkenyér és Blogbefőtt (hamarosan spájz kell ide...) semmit. Továbbá elszórtan látni szavazatot itt-ott, bár más arányban, mint hittem volna. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<u>Mi lett az eredmény?</u></div>
<div>
<div>
Még több Sasfiók vers - 1 voks</div>
<div>
Még több Emilly Palton írás - 1 voks</div>
<div>
E. M. Miller másik alkotása (is) - 1 voks</div>
<div>
Matthew M. D'Arc másik alkotása (is) - 2 voks</div>
<div>
Még több Hollótoll vers - 0 voks</div>
<div>
Interjú, nem csak tagokkal - 3 voks</div>
<div>
Interjú a többi taggal is - 2 voks</div>
<div>
Bejegyzések a saját gondolataimról, véleményemről - 4 voks</div>
<div>
Verseny - 11 voks </div>
<div>
Kérdések különböző témákban - 4 voks</div>
<div>
Galéria az eddigi képekkel - 0 voks</div>
<div>
Többféle közvélemény kutatás - 3 voks</div>
<div>
Több Blogbefőtt - 0 voks</div>
<div>
Több Blogkenyér - 0 voks</div>
<div>
CBox (beszélgetősáv) oldalt - 2 voks </div>
<div>
Több kép a bejegyzéseknél - 0 voks</div>
<div>
Kevesebb kép a bejegyzéseknél - 0 voks</div>
<div>
Egyéb - 0 voks</div>
<div style="text-decoration-line: underline;">
<br /></div>
</div>
<div>
<u>Mi a konzekvencia/teendő?</u></div>
<div>
Inkább úgy ahogy sorban haladok, nehogy valamit kihagyjak. Tehát:<br />
Szinte mindegyik író/költő kapott szavazatot, így újra felveszem velük a kapcsolat és elkérem pár alkotásaikat, hogy ne maradjatok mai irodalom nélkül. Lesz vers, regény és novella is. </div>
<div>
Az Inter Juht közkívánatra ki fogom bővíteni, nemcsak alanyokkal, de a kérdéssort is frissítem. Készüljön minden blogtag, akivel még nem közöltem kérdezz-feleleket. Vannak már terveim, hogy kikkel készítek majd interjút, a "külsősök közül". Szerintem élvezni fogjátok.</div>
<div>
A saját bejegyzéseim is sok kattot kaptak, így, immár felbátorodva, öntöm rátok kusza kis agyvelőm kaotikus egyvelegét. Mu-ha-ha.</div>
<div>
A verseny, mint számítani lehetett rá, vitte a prímet. Formálódik az ötlet, már csak kivitelezni kell. Ne féljetek, jobbat találok ki, mint tavaly.</div>
<div>
A különböző közvélemény kutatások úgy tűnik népszerűek, ezért hamarosan újak kerülnek ki, és új aloldal is lesz, ahol mindenféle kérdéseket teszek fel nektek.</div>
<div>
A galéria, a blogbefőtt és a blogkenyér törlésre fog kerülni. Érdeklődés híján nem vesződöm vele.</div>
<div>
A CBoxot pedig hamarosan beüzemelem, hogy egyszerűbben tudjunk majd kommunikálni.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Sok még itt a munka, jobb ha minél hamarabb nekilátok. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<h4 style="text-align: center;">
<i>Addig is kellemes napot kívánok!</i></h4>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3538339825170385165.post-13639917156789027802017-06-22T08:00:00.000+02:002017-07-27T15:36:27.382+02:00BLOGSZÜLINAP!!!<h2 style="text-align: center;">
Üdvözlet a Blognépnek!</h2>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyy4bfn77qL2wJSuMkCXh7DCmMqe2Jm3oPlzkbvwlGnzVIh6iqrnwHr1NJfgRlujsyh_SBJZs5rjhQSlYounaWoM27HVbiRlAvBC0Qewq92XZxtTLMOVmcypbrE8tnbhUP0WUUhsLhfg/s1600/pezsg%25C5%2591k.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="367" data-original-width="670" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyy4bfn77qL2wJSuMkCXh7DCmMqe2Jm3oPlzkbvwlGnzVIh6iqrnwHr1NJfgRlujsyh_SBJZs5rjhQSlYounaWoM27HVbiRlAvBC0Qewq92XZxtTLMOVmcypbrE8tnbhUP0WUUhsLhfg/s400/pezsg%25C5%2591k.jpg" width="400" /></a></div>
<h4 style="text-align: center;">
</h4>
<h4 style="text-align: center;">
Egy éve már, régen volt,<br />Volt már a blog élő s holt,<br />De most évfordulót ünnepel<br />S tortáján ez szerepel:<br />,,Éledj újra kis butus"<br />(Cukor máz az, s nem szemtus).<br />Miért van e felirat?<br /> Minek egy blognak szülinap?<br />Mert tizenkét hó elrepült,<br />Bár Ihlet néha elkerült,<br />De szeretem ezt csinálni,<br />Verset, novellát kikínálni,<br />Regény adni, irogatni,<br />Bejegyzést a webre rakni.<br />Voltam lusta, voltam serény,<br />De a suli igen kemény<br />(Bár ez saját vélemény,<br />Hogy nem habos sütemény.)<br />De itt a dátum, s mostan látom<br />Hiányol engem sok barátom:<br />Számos olvasó és író,<br />Az ő szavuk nagyon hívó.<br />Meg a kreatív agykisülés,<br />Ami igazi felüdülés.<br />Sok terv és sok ötlet<br />Mi fejemben most magot vet.<br />Új heti program, Inter Juh, <br />Fejléc, verseny, subidúú,<br />Könyvözön és alkotás<br />Jó lesz ez itt nem vitás. <br />Sok infót még nem mondhatok,<br />De pár morzsát megoszthatok:<br />Lészen hétfő, s sok bejegyzés,<br />Saját ötletetek, könyv éljenzés.<br />Vala majd számos szerda<br />Hol helyet kap, vers, novella.<br />Aztán majd a péntekek,<br />Mikor infókukac tekereg.<br />Szombatonként ufók helyett,<br />Szemünk krimit nézeget.<br />Vásárnapon Johannánk<br />Elbúcsúzik. Mi vár ránk?<br />Mind lesz-e minden héten?<br />Azt biza igen kétlem.<br />De igyekszem, hogy hetente<br />Kettő legyen feltöltve.<br />Ha sok időm van több is lehet<br />Ha kevés, nem lesz lelet.<br />Rengeteg terv, időm alig,<br />Ettől megyek néha falig.<br />Meg rosszul is osztom be,<br />Csőbe magamat húzom be.<br />De ennyi panasz elég lesz.<br />Ezennel blog feléleszt,<br />Újabb év indul, s remélem<br />A kövi ünnepet is megélem.<br />Búcsúzásként annyit még,<br />Csak hogy oldódjon a jég,<br />Holnap kukkantsatok fel,<br />Ha egy bejegyzés érdekel.<br />Addig is kellemes délutánt,<br />Sok napsütést, kevés hurrikánt.<br />Új évad kezdődik mostantól,<br />Elköszön ím Hollótoll.</h4>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17631715596421718113noreply@blogger.com0